Aradi Hirlap, 1923. június (7. évfolyam, 1534-1555. szám)
1923-06-02 / 1534. szám
2 A R A D I H Í R l i A i * _______ Arad, 1023. június 2. Három uj iskoláért. Robu János dr. főpolgármester felhívása Aradváros társadalmához. Néhány nappal ezelőtt — mint azt meg is írtuk — a város vezetősége elhatározta, hogy a város közönsége körében gyűjtést indít három ’uj iskola felépítése céljából. Az akciót hivatalosan a város vezetősége ma kezdte meg és Robu János dr. az elemi iskoláik építőbizottságának nevében a következő felhívást intéztei a város közönségéhez: «Városunk népoktatása, nevezetesen annak elemi iskolai ágazata oly kényszerítő körülmények közé jutott, hogy azon feltétlenül segítenünk kell. Ugyanis a román, tannyelvű elemi iskolai osztály (4 fiú, 4 leány osztály) az állami közép (polgári) fiú iskola épületében, sir. I. Vulcan (Kazinczy u.) van elhelyezve, amely épületben a középiskolán kívül a kereskedő és iparostanonc iskolába járó tanoncok nyernek oktatást. Az épületnek udvara nincsen. Négy magyar tannyelvű elemi fiú osztály a kultúrpalota szuterénjében nyert elhelyezést, míg a 4 osztályú német tannyelvű elemi iskola a polgári leányiskola épületében lett elhelyezve. Tehát éppen az értelmiséghez tartozó szülők zsenge korú gyermekei — nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül — érzik legjobban a nevelés és oktatásra alkalmas helyiségeiknek hiányát. Ugyanezen állapotok között vannak a város más részeiben lévő iskolák is. A Piața Stefan cel Marétól (Béta-tértől) Gáj külvárosig egyetlen egy elemi iskolai épületünk sincsen. A város ezen részében kliakló szülők gyermekei két-három kilométernyire kénytelenek gyalogolni, hogy a ségai vagy gáji iskolát elérhessék, avagy kénytelenek az ép oly távolságra fekvő belvárosi iskolákba járni. A Viadukton tuti Mosóczy-telepen nincsen elemi iskola, noha ennek a városrésznek a népessége égetően szükségessé teszi egy iskolának a felállítását. Teljes felelőssége tudatában Arad város vezetősége elhatározta, hogy egy nyolctantermű elemi iskolát a városháza közelében, egy második elemi iskolát a Viadukton túli Mosóczytelepen, egy harmadik, elemi iskoláit pedig a Calea Aurél Vlaicun (báró Neuman Samuidon) állít fel. Minthogy ezen iskoláknak felépítése és berendezése 5 millió lejen felüli összeget igényel és minthogy ezidő szerint sem az állam, sem pedig Arad városa nincsen abban a helyzetben, hogy ezen összegét folyósíthassa, teljes bizalommal fordulunk Arad város közönségének áldozatkészségéhez. Ezen áldozatkészség megnyilatkozására alkalmat nyújtandó, elemi iskolai tantestületeink tagjai közvetlenül érdeklő szülők és tanügybarátok, mint a szervezett gyűjtő bizottság tagjai felhatalmazást nyertek, hogy házról-házra járjanak és a nemes cél érdekében gyűjtsenek. A város lakosságának adakozásából, az államnak és a városnak hozzájárulásából remélhető összegeik lehetővé fogják tenni, hogy ezen égetően szükséges iskolák rövidesen felépüljenek. Ismerve Aradváros lakosságának áldozatkészségét és a közügyek iránt mindenkor tanúsított nemes érzületét, reméljük1 és hisszükkl, hogy Aradváros polgárai vallás, nemzetiség, osztály és foglalkozásra való tekintet nélkül a közoktatás oltárára meghozzák áldozataikat Szélhámos álkapitány Aradon. A rendőrség letartóztatott egy segélyt gyűjtögető rokkant tisztet. Az elmúlt hét folyamán egy nyomoréknak látszó fiatalember tűnt fel Aradon egy magas, karcsú fiatal nő társaságában. Leginkább a Vadászsőürt-kávéházban tartózkodtak, a fiatal nőről csakhamar az a hír terjedt el, hogy az egyik legelőkelőbb bucuresti mulatónak, a Feminának volt a táncosnője ,s most Aradon fog pár estén fellépni. A társaságában levő fiatalember a szálloda vendégkönyvébe Alexandru Gosztoni kapitány néven írta be magát és felmutatta erre a névre kiállított igazolványát is. Pár nappal ezelőtt aztán az aradi rendőrség egyik közegének feltűnt, hogy több aradi kereskedőnél a Hadirokkantak Országos Szövetsége által kirántázott és lebélyegzett nyugtákat talált, amelyek nevekre voltak kiállítva és a nyugtákon tintával előre, beírt összegeket nyugtázott az elnökség. Érdeklődésére a kereskedők elmondották, hogy egy rokkantnak látszó és rendkívül nehezen sárló elegáns fiatalember kereste fel őket e hét idején, mindenütt névre kiállított nyugtákat mutatott elő és elmondotta, hogy ezeket az összegeket a Hadirokkantak Országos Szövetségének megbízása folytán mint önkéntes adományokat inkasszálja. Egyik-másiknak ugyan furcsának tetszett, hogy a Szövetség az önkéntes adományok összegét előre meghatározza, tekintettel azonban a jótékony célra, észrevételeiket egyik hatósággal sem közölték. A rendőrség közegének gyanús volt a fiatalember szereplése, aki magát mindenütt Costai Sándor hadirokkant-kapitánynak mutatta be s ezért tegnapelőtt délben a társaságában levő nővel együtt előállította a rendőrségre, amelynek bűnügyi osztálya egyúttal megindította a nyomozást a valódi tényállás megállapítására. A tegnapi nap folyamán hallgatták ki az állítólagos Costoi-Gosztonyi Alexandru kapitányt, aki már a hadseregnél viselt rangjának pontos megállapításánál többizben ellenmondásba keveredett, mert kihallgatása során főhadnagynak, majd később hadnagynak mondotta magát. Lakásián a detektivek megtalálták árat táskáját is, amelyben még több, előkelő cég nevére kiállított nyugtát találtak, amelyek szabályszerűen le voltak bélyegezve, az irattáskában azonban ott találták a hamisított bélyegzőket is. A bűnjelek bemutatása után az állítólagos kapitány bevallotta, hogy tulajdonképen Gosztonyi Sándornak hívják, s miéig a háború alatt 1916-ban átszökött a monarchia akkori határán Romániába, Bucurestibe ment és ott a háború megkezdésekor a román hadseregbe kérte felvételét, amely meg is történt. A sibiui (nagyszebeni) l ütközet alkalmával súlyosan megsebesült, hátgerinclövést kapott, amelynek következtében csak rendkivül nehezen jár. A békekötés után a rokkant szövetségtől nyugdíjat kapott, azonban költséges passzióira ez az összeg nem volt elég s ekkor fogamzott meg benne az a gondolat, hogy a rokkantszövetség nevében Főleg Erdély nagyobb városaiban adóhiányokat gyűjt, amelyeket aztán saját céljaira fordít. Bevallása szerint Aradon körülbelül hatezer lejt szedett össze ezen a módon. A kihallgatás befejezése után a rendőrség bűnügyi osztálya távirati kérdést intézett a sibiui (nagyszebeni) hadtesparancsnoksághoz, a cluji (kolozsvári) rokkantszövetség elnökségéhez, valamint a bucuresti rendőrprefektúrához, amelyekben felvilágosítást kért Gosztonii-Costoi Sándorra vonatkozólag. Ma délben érkezett meg az első Válasz, amely igazolta, hogy Gosztonyi-Goston tényleg rokkant hadnagy, ellenben gyűjtésre senkiitől felhatalmazást nem kapott. A rendőrség további megállapítjása szerint a letartóztatott szélhámosnak ez nem az első visszaélése, mert a volt osztrákmagyar monarchia hadseregének kötelékéből — ■ahol a 23-ik honvéd gyalogezredben szolgált mint hadnagy — sikkasztásért volt kénytelen Romániába átszökni. A nőről megállapította a rendőrség, hogy rimaszombati illetőségű, jó családból származó nő, aki férjétől elvált és Bukovinában, majd Bucurestiben különféle éjjeli mulatóhelyeken lépett fel mint táncosnő és egy ily alkalommal ismerkedett meg Gosztonyi-Costoi Sándorral. A szélhámos áiskapitányt a rendőrség letartóztatásba helyezte, a kíséretében levő nőt pedig Bucurestibe toloncolta vissza. A letartóztatással kapcsolatban pedig a rendőrség felhívja mindazokat a kereskedőket, iparvállalatokat és bankokat, akiktől a szélhámos pénzt vett fel, hogy a kár megtérítése iránti további eljárás megtétele céljából szombaton reggel kilenc órakor jelentkezzenek Dragiciu Aurél komissziáriusnál, a rendőrség bűnügyi osztályának helyettes főnökénél. Páris éjszakája (Reklámillumináció a boulevardokon. — Leégett a Moulin Rouge. — A Folies Bergere egyiptomi hastáncosnői. — Lateinerek citromfröccse. — Szerelmes midinettek a Tuillerák kertjében.) — Az Aradi Hírlap párisi levelezőjétől. — Parisban nem akkor kezdődik az éjszaka, amikor a nap lemegy, vagy a hold feljön, hanem amikor a színes világító reklámtáblák kigyulladnak. Piros, kék, zöld, sárga, lila, rózsaszín színben pompázik Páris éjszakája, minden házon a legkülönfélébb alakú hirdetések, hol elalszanak, hol újra kigyulladnak és vakító fényt árasztanák maguk körül. Egymás mellett hirdet Mandarinette, a híres likőrgyár, amelynek védjegye a papagály, valóban a papagyály tarka színeiben ragyog, Cointreau, a másik likőrgyár, amelynek reklámját két égő vörös cseresznye díszíti, a Theatre Vaudeville, amelynek grand revüje a hirdetés szerint szenzációs, a Galerie Lafayette, ahol legolcsóbban vásárolhat az anyag iákban szűkölködő francia polgár. Ehhez a sokféle, állandóan izzó reklámilluminációhoz hozzájárul a vetített reklám. Páris élénk kereskedelmének köszönhető tehát a párisi lutcák csodálatos ragyogása. A régi híres Moulin Rouge leégett, az éjszakai vándor körsétáját a restaurált Moulin Hongéban kénytelen elkezdeni, ahol este nyolc órától reggelig folyton shymit táncol a francia. Iét zenekar szolgáltatja a zenét, a tetőről különféle szinti reflektorok ontják fényüket a párokra, akik dacára a nagy hőségnek, elkeseredetten és kifáradhatatlanul táncolnak. A Moulin Rougeban a régi hagyományok épségbentartása címén az üzletben tizennégy frankért kapható pezsgőt ötven frankért árusítják. Ahány szinli az, mulatója, szórakozóhelye van Párisnak, ilyenkor 10 óra után él és ragyog. A Folie Bergen gyönyörű szökőkutai pazar bőkezűséggel ontják a vizet hogy behűsítsék a télikert forró és párás temperaturáját. Érdekes, hogy a francia mennyire nem hagy egy percet sem kihasználatlanul, amint a Folie Bergere színpadán játszódó revü felvonásközi szünete kezdetét veszi, kinn a télikertben egyiptomi hastáncosnők produkálják magaikat egy kis sátor alatt, amelybel a három frank lefizetése után juthat el a kiváncsi. Ezek a hastáncosnők nem különbek, mint akik nálunk városi cirkuszokban szokták produkálni magukat, csak hangosabb a reklámjuk és kiváncsiabbak a franciák. A boulevardokon hatalmas és imponáló tömegben hömpölyög a nép. Budapesten vagy Bécsben fényes nappal sem jár annyi ember, mint Parisban éjfélkor. Ezek az éjszakai sétálók éppgy sietnek, mint a nappaliak, a differencia csak annyi, hogy minden tizedik emberen frakkot, vagy szmokingot látunk.. Különlegessége Páris éjszakájának, hogy az ember éjfél után egy órakor ép olyan nyugodtan bevásárolhat, mint nappal, tehát ha valamelyik hölgy szeszélyeskedve éjszaka cipót, ruhát, vagy kalapot kíván, nem kell reggelig sem várnia. Az Aveniue de 1 Operán egész üzletsorok ragyognak kivilágítva és benn az üzletekben épolyan forgalmas az élet, mint nappal. A szegényebb francia éjszakai szórakozását az Úgynevezett comploirok terrasszán találja meg) Ezek kis borszerű üzletek, —s a bar szót nem pesti értelemben használom, tehát nem pezsgős, lányos lokálokra gondolok, — előttük katonás g ódában szalmafonatú székek és pici kerti asztalok sorakoznak, ide ül M a francia latentet és oransfenndot vagy citronádot, narancs- vagy citromlimonádét szürcsölget két szalmaszálon, huszonöt sousnért. Érdekes alakjai a párisi éjszakának az Utcai perzsa szőnyegárusok. Ezek az öreg bácsik, akik a világ minden nyelvén beszélnek, piros fezben járják sorra a kávéházakat és a leggyönyörűbb selyemperzsákat, takarókat, lábszőnyegeket cipelik karjukon. Egy kis selyemperzsa ára ezer frank, azonban amikor látta, hogy nálunk bajosan csinál vásárt, nyolcszáz frankért kínálta portékáját magyarul. Igen népszerűek az utcai, artisták, akik a kávéházak előtt végzik cirkuszmutatványaikat, birkóznak, boxolnak, cigány kerekeket vetnek, emelgetik egymást, hogy aztán sapkájukat kézbentartva körbejárjanak tányérozni. Mint nálunk az éjszaka igen népszerű alakjai a virslliárusok, olyan népszerűek Párisban a pomme frite-i sütök. Egész tömeg áll a kályhájuk előtt és lesi, mikor pirulnak már még az olajos vajban sercegő krumpli-szeletek, hogy azután ötven centimesért az újságpapírba csomagolt hatalmas adaggal megbirkózzanak. Nálunk a pomme frite csak gazdag emberek eledele, a vendéglőkben a különlegességek között tüntetik fel az étlapon, Parisban körülbelül azt a szerepet tölti be, mint nálunk a sült krumpli, szeglény ember eszi, ha kenyérre nem teltik. Az autótaxik forgalma jóval kisebb, mint nappal, dacára annak, hogy alig valamivel drágább. A franciáknak nincs éjjeli díjszabása, de a taxaméter által mutatott összeghez, legyen az bármekkora, tizenegy óra után egy frankot számítanak hozzá. A párisi ember azonban éjszaka inkább sétál, nincs meleg, nincs sürgős dolga és az autótaxik bánatos sorokban árulnak petrezselymet az Úttest közepén. A Tuillerák kertjében, ahol az utcai lámpák halványlila színnel világítanak az autók.