Aradi Hirlap, 1923. június (7. évfolyam, 1534-1555. szám)
1923-06-10 / 1541. szám
■'*****, *ré*. . 432 !dl • No*r»dévr»* . s Öi«» Aa.«*** 1002 f/> 3serfc«sztfi*ég *» kiadóhivatal Sheda me innu Srá%6w& . . . ■ . 216 lei ! Mavi is..............39 lei Jvú?<i £.$JLf M Aäv? JftüttZS lipf V&S&Fll&s) (volt Forray-uíce) 5. ssánj* —* Telefons? ,-t 87. Bucure^tiben 2‘50 lei. 'ZP'Sy « SKjdl jc. n . g _ * A* Ar»di Hírlap riíegje:>nik hétfő é» az ünnepe* E4jy%>« K.Ámérű külföldöní Ausztriában IS30 oK. w *1* fcty* 1041* SXSJBOi QlOIAKJfQt ]£ IG& két követő napok kivételével mindennap. UHóotéCeees^loi okiéban t OK.. JufcosdA viribwn f^'s diné? «eket felvesz a kiadóid vei* i é* a hirdetési irodák mm Üzlet és kultúra* Az erdőél a magyar színészet sorsa válságosra fordult. Attól kell tartanunk, hogy benne lelkiismeretű emberek intrikái folytán az ebek harmincadjára kerül — nem egy-két színház, nem egynéhány színész exisztenciája, hanem az egész et néha magyar színészet és valamennyi magyar színészi és színésznő kenyere. A helyzet sokkal szomorúbb, mint amilyennek első pillanatra látszik, mert az a részés fenyeget, hogy nem csupán egy színházi szezonnak alapjait ássák alá önző és rossz, üzletemberek intrikái, hanem—mégha egy szezon nyomorúságait át is tudnák szenvedni az amúgy is sok anyagi nehézséggel küzdő társulatok — javíthatatlanul és helyrehozhatanul a dezoláltság állapotába kerül az erdéleti magyar színészet és megszűnik az exisztenciája, mielőtt még szükség volna arra, hogy helyet adjon a román színjátszásnak. Az erdélyi magyar színészet legfőbb erkölcsi testülete és bizonyos gazdasági ügyekben is központja: a Janovits Jenő dr. elnöklete alatt álló Színészegyesület. Régi és bevált intézménye ez a magyar színészetnek, egyaránt fegyelmi fóruma színésznek és igazgatónak; védte a színész érdekeit az üzleties direktorral szemben és elnezét a nehezen fegyelmezhető színész néppel szemben, azonkívül központi hely is a nyugdíj-intézményinek. Ez a Színészegye ütet feladata és jogköre, semmi egyéb. E hatáskör eredméreetes betöltéséhez nemcsak tekintélyre volt szüksége az egyesületnek — ezt egyébként is biztosította autonómikus felépítése —hanem jogokra is, amelyiek abban álltak, hogy módjában volt renitenskedő, vagy szerződésszegő tagokat a színpadon való működésből kizárni, a kötelezettségeit nem teljesítő igazgatókra pedig a koncessziók megvonása révén tudott olyan nyomást gyakorolni, amely őket szerződéseik, vagy tagjaikkal szemben vállalt szerződéses kötelességeik teljesítésére késztette. Szegény erdélyi színészek, rövid( néhány) év alatt is annyi ággal megtépettek, nem sok gondot adtak az Egyesület fegyelmi bíróságának. Ahányat közülök az erdélyi magyar színpadi Múzsa szekerébe fogott 5 sors, mindegyik tudja, hogy nemcsak a kenyerét megkeresd: van itt, hanem missziója van, amelyet szorgalmas napszámosként kell szolgálnia, ha jól meg): tisztességes fizetésért, ha rosszul meg): éhbérért és ha másként nem lehet, fizetés nélkül is. Ez ma a helyyzet Aradon is. Június elsején az igazgató nem tudott gázsit adni, ami pénz a kasszában volt, azon Bucurestibe kellett utazni s intrikálni ott a Színészegyesület és ennek vezetője, Janovics Jenő ellen. Mert az Egyesület nemcsak a tagoknak, az igazgatóknak is fegyelmi fóruma. Az igazgató a tagok fizetéséből, ezek megszolgált keresményéből nyugdíj-percenteket von le, amelyeket az Egyesületnek beszolgáltatni köteles. Ezek a pénzek vagy a színészeké, vagy a nyugdíjintézményé, ahogy tetszik, csak épen nem az igazgatóé. A megszorult igazgató azonban hozzányul a máséhoz is, ha az rendelkezésére áll , mert, aki saját magának rossz gazdája, az rendszerint másnak is rossz gazdája szokott lenni, az Egy fésűlét és az aradi színigazgató között előállt ugyanaz a helyzet, ami a jószívű hitelező és a rossz adós között szokott megteremtődni: az engedékeny htelező lesz a rossz ember, aki szívtelenül követeli a kapnivalóját . mivel szemben a lelkiismeretlen adós minzen Eszköz igényibevételét jogosultnak tartja/Ezt itte Róna, ké^ső is. Attól tartott, hogy a szinészegyesület nem fogja javasolni koncessziója meghosszabbítását — ő tudta, hogy az Egyesületnek meg van ehhez minden oka és joga — ennélfogva a denunciáns és besúgó szerepére is vállalkozott, csakhogy az egyesületet félretétethesse az útból s imaga újra koncesszióhoz jusson*. Janovics személyét igyekezett Bucurestiben befeketíteni, megvádolta azzal, hogy Budapesttel tart fenn összeköttetést, hogy ellensége mindennek, ami román, mert a Szabó Pál titkárának, Tibor Dezsőnek, aki állítólag román ember, megtagadta a koncesszió kiadását, csak azért, mert Tibor Dezső román, hogy ezenkívül ezt a színészi ismeretlenséget semmi egyéb kellék sem predesztinálja a színigazgatóságra, erről nem szólt a vádi ad arról sem, hogy az erdébli magyar színészeket Janovics Jenő kapcsolta be, a román színészek szindikátusi szervezetébe, hogy a román színpadi szerzők darabjait Janovics dr. fordittatta le és adatta elő magyar nyelven, hogy maga Janovics teljesen elsajátította a román nyelvet s hogy ugyanaz a Janovics dr., akit az uj Imperium kihelyezett egy nyári arénába a cluji uj nemzeti színházból és tisztet- és ruhatárát visszahagyva, csak tagjait vihette át a szegényes uj hajlékba, — ugyanez a Janovics a legkollegáiasabb összhangban működik egyitt a cluji román nemzeti színházzal, tagjaikkal kölcsönösen kisegítik egymást és a közös művészi hivatás harmóniáját immár kevésbé zavarja köztük a nemzetiségi, vagy nyelvi különbözőség, mert Janovics dr. köztudomás szerint már a háború előtt is a magyar politikai pártok ama csoportja után orientálódott, amelyek programjája a nemzetiségiekkel való viszony ápolását és azok egyenjogusítását tűzte ki célul Janovics Jenő dr. sokkal egyenesebb ember, egész élete, működése, szinnázi pályája sokkal közismertebb, semhogy ki ne bírná az ellene besúgott vádakat. A színészegyesületet azonban fel akarják oszlatni, mert minden vád, ami magar embert ér, köny rílen fog és könnyen különösen, ha magyar részről hangzik el. És mindez a konces- S2K> kedvéért. Az ilyen koncessziók azonban az erdélyi magyar színészet pusztulását, lezsüllését fogják jelenteni. Erdély magyar közönsége kerülni fogja azokat a színházakat, amelyek igazgatói ilyen áron jutottak engedélyük birtokába és ha nem kerülne is, olyan igazgató, aká csak ezen a módon — intrikával, rágalmakkal, besúgással és denunciálásokkal — tud koncesszió birtokába jutni, az képtelen azt egyenes és becsületes módon megtartani. Az aradi színház nem azért áll csőd szélén, mert a közönség nem támogatta eléggé, hanem mert Róna Dezső rossz gazdának bizonyult. Nem lesz belőle jobb színigazgató akkor sem, ha endéllét mások megrágalmazása s tiszta és Riporterből, színházi teszvezér (Hogyan lett Beöthy Lászlóból színházigazgató. —~ Amikor még a „Vezér“ újságíró volt.) Budapesti levél ez Aradi Hírlapnak. Beöthy László, a budapesti Unioszínházak vezérigazgatója, a legismertebb magyar d rekorok egyke múlt héten ünnepelte működésének negyedszázados jubileumát. Ez alkalommal Faragó Jenő a kiváló magyar publicista igen érdekes visszaemlékezést közdött Beöthy Lászlóról , az újságíróról, s ezt az alábbiakban közöljük. Amit Beöthy Lászlóról, a most jubiláló színigazgatóról, mint színigazgatóról el lehet mondani, azt én mind elmondottam — már huszonöt év előtt. Volt idő, amikor egymagamban fújtam a nótát, aztán hatalmas kórussá fejlődött a szólam, amely őt dicsérte és dicséri ma is. Most a jubileum alkalmából megszegem krónikási kötelességemet és nem beszélek a színigazgatóról és nem beszélek a jubileumról sem. Mert mit mondhatnék újat? Mit mondhatnék olyat, amit ne tudna mindenki Beöthy Lászlóról, Beöthy Zsolt és Rákosi Szidi fiáról, Rákosi Jenő Unokaöccséről, aki e hatalmas rokonság dacára az igazi selfmademají s akit ma az ellen"ései is ünnepelnek. Ám most nem az ünnepségről, nem a jubileumról akarok szólni, mert az ünnepségek kapcsán külön szólamot fim«* külön szólamot — Beöthy Lászlóról, az Újságíróról. Harminc, vagy harminckét éve annak, hogy egy hideg, havas, zimankós januári éjszakán ez a telefonbeszélgetés folyt le két pesti redukció között: — Halló, itt a Budapesti Hírlap rendőri riportere!... - ez Beöthy László volt. Itt a Magyar Hírlap rendőri riporterei ez én voltam. . . — üljön kocsiba kérem és jöjjön el értem. A Kén utcában kigyulladt a petróleumgyár, kimegyünk a tűzhöz!... Néhány perccel később ott voltam a B. H. háza előtt és egy nyurga fiatalember szállt le a kocsiba. Beöthy vagyok ! — mondta és helyet foglalván, igy folytatta: — Olvastam egy versét az M. K.-rban, nagyon csinos volt. — Én meg azt olvastam, hogy kolléga úr darabol itt! — feleltem én. •— Igen, a Három Kázmér-t, legközelebb szinre kerül a Népszínházban, így ismerkedtünk meg. Tizennyolc, tizenkilenc évesek voltunk, én hét nappal öregebb, mint . Azontúl sok riportot csináltunk együtt. Belgrádban, a királygyilkosság idején is együtt dolgoztunk. Hihetetlenül leleményes riporter volt Leleményes, bátor, fáradhatatlan, egy percig sem habozó. Amikor azon az estén Zimonyba ért a vonatunk, a magyar újságírók mind leszálltak, mert a határon nem bocsátottak át senkit. Beöthy bement velem az állomásfőnökhöz és addig beszélt neki annyira kapacitálta, amig az ő kettőnket küldött át ez éjszakára Belgrádba- mint a magyar pályaudvari kirendeltség inspekciósait. Amikor aztán odaát voltunk, Beöthy minden kordonon és őrségen át nekivágott a városnak és mi még akkor éjjel beszélhettünk a királygyilkosokkal. Aztán a Máv.-kirendeltség irodájából leadta a riportját telefonon a zimonyi főnöknek, akit rá tudott venni arra, hogy azonnal föltáviratozza Pestre azt a lapjainknak... Másnap reggel már Draga Masán fivéreivel, a Lunyevica-fiukkal beszélgettünk; délután a boncoló orvostól — egy német származású egyetemi tanártól — elkérte a boncolási jegyzőkönyvet. Belgrádból nem lehetett se telegrafálni, se telefonozni. Csónakra ültünk hát és bár a partról utánunk lövöldöztek a szerb katonák, áteveztünk Palánkéra és onnan adtuk le a tudósítást. Palánka határában vettük észre, hogy nyomon követ bennünket egy csónak és abban egy magyar újságíró, a konkurrens lap riportere. Beöthy persze sietett beadni a határőrségnek, hogy egy veszedelmes szerb kém az, aki, utánunk csónakázik. Órák hosszat tartott ez a vallatás; közben mi letelefonáltuk a tudósításunkat... Rákövetkező nap bejutottunk a holakba ahol úgy’ volt még minden, ahogyan a királygyilkosok hagyták. Beöthy lerajzolta a királyné hálószobáját ,és a kis fülkét, ahol a gyilkosság történt és ezt a rajzot is letelefonozta a lapjának. Kockás papíron megszámozta a kockákat vízszintes és függőleges irányban és aztán diktálni kezdett: