Erdélyi Hirlap, 1924. február (8. évfolyam, 1727-1749. szám)

1924-02-01 / 1727. szám

Arad, Vffl. évfolyam, 1727. ssém Agy példány 3 lm, vasárnap 4 lél. 1924. február 1. Péntek meg­jelenik hétfő és az ünnepeket követő ezelőtt Előfizetés: évente 600,'/, évre 300,'/« évre 150 napok kivételével naponta. — Szerkesztő- _ -- 1 hóra 50 lel. Külföldre a duplája. Számonként tég és kiadóhivatal Strada MeUana (volt A Fi­­l­f­ílfTSl 7!íl Bucarestiben Sfíb.-val több. Ausztriáb.2000 oK. Farrmi-ntca) í.­­Telef­onszántak: 97 és 173. rllCAÜFI­llIJKIifllr Csehszlovákiában 1 cK. Jugoszlávtíbm 2 dinár Az­ elvetélést és a magzatelhajtást nemzeti és emberi sze­rencsétlenségnek tartották a háború előtt, mi­kor a népesség szaporodását állami ér­seknek fogták fel és az élet nagy ajándék ■ nők le­e­o­-i­lását n­a ga ahb endű tikő c f tö e­ezett ég­e­k magyarázták A Háború után az élet érté .e és érdeke megint előtérbe jutott, mert vissza­hatás volt a halál szakadatlan és természet­­ellenes tulh­atm­a előtt. Azonban könnyű az élet megbecsüléséről­ Urai ömlengéseket láto­­gatni, amióta Mást hús megmagyará­za hogy sokkal több ember születik, m­int am m­­­i­­nek a természet táplálékot nyujt mikor a tártsádáom tudomány ku­atásai alap­án t­ujjuk, hogy az ember is ezernyi akadályt állit a más ember kiélése ellen. Most, mikor a világ­háború után millió és millió ember zuhant le a nyomor poklába, naponként felteszik­ ezt a kérdést: élete az élet, jó do­log e hasz­nosé. ».humánus e a láss permeket kikül­detése az alvilággá nyomorodon világba? A bennünk nyugtalankodó ősz­ön ui élet gyár­tására hajt tennünket, de neme öszön­.zen. ha.'nemcsak' há­bar utól, myormor, tCxk öregségtől, vártuk .szörn­yy. <negt­ize­de­lését, hanem a nő szuverén jogába utaljuk át, hogy eldöntse, Hányszor és mikor vállalta az anyaság szent és nyomor hivatlaát? Könnyű volt Mal­­thusnak 'hirdetni az erkölcsi' megtartóztatás tanát, de nehéz a szégyen­ ök nehézsé­gétők tárgyi és alanyi' i­.j dámáktól fenyegetett as­­­­szonynak vissza nem riadnia az anyagi meg­tartóztatástól Most, hogy a berlini gyógyszerész bűn­­pöre­ ,ki négyszáz esetben a pólya helyett a csatornába segítette a magzatokat, megint felszínre dobja a tiltott műtétek sötétben buj­káló t­itokzatos nagy kérdését, sok szó fog esni arról, meg van-e az anyaságnak1 joga a népesedési­ statisztika ügykörébe ' aló önikié­­tt es öeleav­i­s­zá­n.Lojca v n­e­jj: er ő­ r­sz­­vétból, társadalmi meggyőződésbül a segítség­­re vállalkozó idegennek megke­n­ni a 'bün­tetőtörvény könyvek határozat ait és viszont jo­ga van e az életet fojtogató társadalomnak, az embereket a háborús kutyáik harmincadjá­­ra parancsoló államnak, hogy a népc­­ökken­­tést elősegítő cselekvényeket megtorol­ja'." Ezt a vitát, mint minden nagy vitát érdem­ égé­sén nem lehet eldönteni és amennyiben na­­rancsolón eldöntik, a társadalom hatalmi dön­tését vagy tiszteletben tartja va­y megke­­rüli az egyéni elhatározás. Az kétségesen, hogy Zarathustra ősi tanítása, hog­y a legeré­­nyesebb dolog a nagyszámú család1, még nem halványult el egészen, különösen Német­országban, sőt ahol már nincsen meg az egy­kék, kettőkék családjában legalább a lel­k­ invi­ted számú gyermek kultuszával ütik helyre a csorbát. Ha Németországban munkabeszün­tetést rendeznek az anyák, akkor ennek tü­neti oka vant: a mai szolgaság, nyomor drá­gaság, szóval a gyilkos Európa. Az okot meg lehet szüntetni. A világ még nagyon tágas, sok ember fér el benne és a tudomány mind­ több életlehetőséget nyújt arra az­­ esetre, ha Afrikában is nyüzsögni fognak az emberek. Nincs más kötel­ség te­hát, mint lelökni a polgárosultlá­g szav­ait ,az állam és társadalom t­i­kos zsa­roksást meg­fojtani. Szülni fognak az anyák, ha a csecse­mőkre nem lesel­­edik­ az éhhalál, ha az ifjúra nem tör a munkaszolgaság és a háború­­ go­nosz szelleme. Ha volna jó a berendezkedés”, minden bajt elkövetne e ”i­­ább­ól az igazság s emberiesség diadala, ezek ha meggyúj­thatnák fáklyáikat, ha tüzet rakhatnának az önzés intézményeiből, ha a történeti szék r bak­jára ülhetnének. Az igazság az, hogy nin­csen igazság, még az a véges sincs meg, a­mely igazán lehetne. Égő fejjel, ny­­aló szív­vel kérdezzük, miért nem ragadja meg a szer­vezett emberi akarat a tehetőségeket? Miért n­em, miért n*n­i­ fSp.) Támadás az erdélyi választott bíróságok ellen. Tűrhetetlen vasnai állapotok. — Piszkos, füt­etlen fülkék. — A bucuresti parlament ülése (Bucuresti, január 31.) A kamara mai ülésén Orleanu elnökölt és jelen voltak Bra­­tianu Vintila, Marzescu és Mardarescu mi­niszterek. Utó­bbi javaslatot nyújtott be a hadügyminisztérium részére szükséges 15 millió póthotel engedélyezéséről. Dobrescu interpellációt jelentett­­ be a Bucuresti mel­lett fekvő Smagov község klimatikus gyógy­hellyé való átalakítására beadott ajánlatok ügyében. Toma Iorgu a­ vasúti utazás mizé­riáiról beszélt és megállapította, hogy a piszkos, fintetlen és törölt ablakos kocsikban való utazás a legnagyobb csapás azokra, aki­ket a balsors arra kényszerít, hogy a mai közlekedési viszonyok mellett vonatra ülje­nek. Russu Abrudean a vasúti műhelyek­ ügyében terjesztett elő indítványt és kérte az ezekre vonatkozó koncessziók bemutatá­s­át. Ezután a napirend következett. Mar­­tescu igazs­ágü­gymini­szt­er a jogi személyek elismeréséről terjesztett javaslatot és ki­jelentette,hhogy­ annak célja a jogi személyek elismerésére nézve eddig is fennállott külön­böző rendszerek egységesítése. Az állam a jogi személyek elismerésének és ellenőrzé­sének jogát a maga számára akarja biztosí­tani, mert az így elismert testületeket és intézményeket csak akkor engedheti szaba­don működni, ha eredeti céljuk mellett ma­radnak. Különösen szükségesnek tartja az állam ellenőrzését a jótékonysági intézmé­nyeknél, amelyek úgy a közönség, mint az ál­lam támogatását igénybe veszik. A hivata­los egyesületek ki vannak véve a törvény rendelkezései alól. Márta képviselő azt kérdezi, hogy mi fog történni az esetben, ha valaki végren­del­eti­leg nagy összeget ad jótékonysági intézménynek azzal a kikötéssel, hogy az állam beavatkozása nélkül kell az összeget a megjelölt célra felhasználni. A mosdatni törvényjavaslat alapján számos egyesület el­veszti vagyonát, Marzescu igazságügyminisz­­ter válaszában kijelenti, hogy semmiféle vég­rendelet nem állhat ellentétben az ország törvényével, mert akkor az semmis. Egy hozzá intézett kérdésre még megjegyzi a mi­niszter, hogy a politikai pártok nem jogi személyek, ennélfogva állami ellenőrzés alatt nem állanak. Az ülés fél hétkor­­­ vé­get ért. A szenátus tegnapi ülésén Vasiliu el­nökölt, a kormány képviseletében Duca k­ül­­ügyminiszter­­ és­ Lepasiatu kultuszminiszter jelentek meg. Bianu szenátor panaszolta, hogy az er­délyi magyarok megszervezték a választott bíróságokat, hogy így elkerüljék a román igazságszolgáltatást és intézkedést kért. A szenátus Pimon moldvai metropolita és Lepadatu kultuszminiszter pártoló fel­szólalása után megszavazta Caizer Iasi-i ró­mai katolikus püspök honosítását. Végül a Vitéz Mihály-rend lovagjainak ügyében be­nyújtott törvényjavaslat sürgősségét mond­ták ki, mire elnök az ülést berekesztette. Akik a holnap titkaiból olvasni tudnak. (Jósok titokzatos műhelyében. — A szerencse kufárjai.) (A vád, január 31.) Ide m­ár nem­ sül el a város zsibongó zaja. Mintha bibliás embe­rek halkuld csöndje borulna mindenre. A város hóval borított csodás panorámája néz farkasszeműe a töméntelen lámpafénnyel ide­­világító városai­ Nem kell Soká kérdezősköd­ni, «A­ legelső kisgyerek, aki valamely sötét ka­­­pualjból félmeztelenül vágódik ki a havas utcára, megrolutatja, hogy hol lakik a «jövő­belátó» János bácsi. János bácsi Egy kis ideig még várnunk kell. A sötét konyhába egy rossz kemence ajtójából duru­zsoló fény szűrődik ki. — Csak egy­ kicsit tessék várni, mindjárt itthon lesz az uram — mondja egy öreg asszony. Bemegyünk a belső szobába. János bácsi puffadt arcát vör­ösre marta a hi­dat s fagyos kezét,­­hogy meleget űzzön ereibe, görcsösen tördeli. Tehát a­ jövőt akarja tudni. Az öregasszony kormban égő lámpát tesz az asztalra. Az asztalon egy fekete kötésű vaskos kötél van. János bácsi leül az asztal mellé. Szépen egyenesre eligazítja a könyvet, az­ arcán» valami m­n«pénzt-ssifejtet parancsol, megfogja a jövőt látni akaró kezét, ráfekteti a könyvre. Vastag, szájszélén keresztül érthe­tetlen szavak bomlanak ki s azután újra né­hány pillanatnyi csönd támad. Most újra kez­dődik. János bácsi a megihlettek komolyságá­val olvasni akarón néz a mellette álló, jöven­dőjét tudni akaró ember arcába. Aztatá n me­gint a kéz« után ny&if­ s a titokzatosan előttük fekvő könyvet fölcsapatja médiumával. A könyv két részre, nyilaik. Sárgára öregedett lap közepén egy, bibliai jelmondat áll. — Ebben a jelmondatban van a maga jö­vője megírva. «Zörgessetek és megnyittatik? János bácsi arca belemélyed a könyv fel­vett­ lapjába, mintha a sűrűn egymásra z­sú­­­folt betűk karcsú vonalából a jövendő titok­zatos útjait, céljait olvasná ki. Maga elé mor­mol, hangjában van valami a fanatikus em­berek meggyőződéséből, mintha azzá akarná a feleletre váró kétkedést vagy hitetlenséget eloszlatni. Magja előtt nagy utak állnak és htjá­ban ezután a szerencse fogja kisérni. Valaki­, egy barna férfi csellel akarja megbuktatni, de ez nem fog neki sikerülni. A szeremre, amely nemsokára magához szegődik, élete végéig ki­sérni fogja. János bácsi még mindig meredten réz m sárgult lapra és messze jövők apróságait al­vá­ssa ki a bibliai mondat fekete betűiből. Mielőtt távozni »kérünk, már i­ujpTinik a

Next