Erdélyi Hirlap, 1924. március (8. évfolyam, 1750-1774. szám)
1924-03-01 / 1750. szám
X gidai ____________’ ~ ERDÉLYI HÍRL’ AB Szombat, 1924. március 1 Fekete hó Alaska félszigetén. Érdekes természeti tünemény. — Apró férgek milliárdjai. Circedily-ből, Alaska félszigetén fekvő városból érdekes hírt közölt a táviró. A híradás elmondja, hogy az alaskai magas hegységekben járt turisták óriási területeken fekete havat találtak. Az a turista csoport, amely a különös jelenséget először észlelte, azt hitte, hogy a szeme káprázik. A havasok vándorai, különösen ha fekete szemüveg nélkül tartózkodtak napokon keresztül a hegyek között, ideiglenes szinvakságban szenvednek s így a turisták is azt hitték, hogy ez a betegség vett erőt rajtuk. Az egyik turista azonban nem tudott a dologba belenyugodni és elmesélte Circecityben, hogy a hó, amelyet láttak, tényleg fekete. A szavai nem találtak hitelre , hogy meggyőződjenek, tudományos expedíciót szerveztek a hegyek közé. Az expedíció aztán kétségbevonhatlan meggyőződést szerzett a fekete hóról. A szenzáció azonban nem sokáig tartott, mármár azt hitték az alaskai emberek, hogy valami új csodával állanak szemben, vagy legalább is egy olyan természeti titokkal, amely ezideig még felderítve nincs, amikor a Los Angheles-i meteorológiai állomás megfosztotta a tüneményt a csoda varázsától. Az állomáson működő természettudós közölte, hogy ez a természeti tünemény nem is új jelenség. Alaska havasai között már sokszor észleltek fekete havat, de ez a fekete hó szűz fehéren hullt alá a fellegekből a hegyekre s csak ott változott feketére. (Akárcsak az aradi hó, amelyet itt is a locs-pocs és lityiklatyak csakhamar feketére varázsol.) Az alaskai fekete hónak azonban más a magyarázata, élőlények változtatják meg a színét, apró férgek, amelyek milliárd számra élnek a hóban és napsütéskor a hó felszínére bújnak ki. A férgek fekete színe változtatja feketére a hófelületet. Hogy miből élnek ezek a férgek, még felderítve nincs, de ezek is csak egy napos lények, akár a Tiszavirág. A nagyságuk is változó. Mikroszkópikus nagyságtól egykét centiméter hosszúságig találhatók. A tudósokat nagyon foglalkoztatja ez a kérdés, hogy miért éppen csak Alaskában észlelik a fekete havat, vagyis miért csak éppen ott kedvezők az életfeltételek a hószínét megváltoztató férgek részére. A színes hó különben nem annyira ritka jelenség, mint hisszük. Természetesen egyazon a helyen és egy emberöltő alatt ritkaság, de van vörös hó is. Apró vörösszínű moszatokat kap fel a hótól nem borított tájakról a vihar, sok száz kilométernyi távolságra sodorja és belepi vele a hófelületet. A meteorpor is, ha nagyobb tömegekben hull, megfesti a havat, hol feketére, hol rozsdavörösre, a szerint, hogy a föld vonzkörébe jutott és ott porszerte robbant meteor* anyaga túlnyomó részben vas, vagy* köves összetételű. Valamikor régen, amikor a természet ismerete még nem jutott a fejlettség mai fokára, az ilyen rendkívüli jelenségek szaporították a csodákat. Hiszen volt már békaeső is, aminek egyszerűen az a magyarázata, hogy nagyfelületű, posványos vidékekről a vihar a millió számra élő apró zöld békákat szárnyaira kapta és távoli vidékek lakói között helyezte ismét a földre, megrémítve a tudatlanokat. A testnevelési törvény a magyar nemzetgyűlésen.. Budapestről jelentik: "A magyar nemzetgyűlés mai napirendjén, a testnevelési alapról szóló törvényjavaslat tárgyalása volt. A javaslat bizonyos életkorig mindenkire nézve hitelezővé teszi a testgyakorlatot s a sport" űzését. A törvényjavaslathoz a ház egyetlen női tagja, Kéthly Anna szochildemokrata képviselő szólott először és helytelenítette, hogy a tényjavaslat a sportolás kényszerét mondja ki. Petovász Gyula fajvédő felhasználta a törvényjavaslat alkalmát a zsidók ellen való kirohanásra. Azt fejtegette, hogy a sportnak a régi nemes hagyományokból üzletté való lealacsonyítása a sportélet demokratizálásának első következménye volt. Mikor a sportélet megnyilt az idegen elemek előtt, amelyek mindenüvé beviszik kalmár szellemüket, ezek egyénileg is üzletté tették a sportot. A sportügyletek ,ma nem férfias klubok,hanem üzérkedő vállalatok! Ma délután 4 órakor mérsékelt helyárakkal és este fél 9-kor IMI társulata a KoHarpatsibag. Jegyek Blochnál. Katonazene. Népdráma Somoskeszi községben Féltékenységből lelőtte a testvérbátyját Beszámoltunk arról, hogy február 24-én éjjel Sas Traján 21 éves somoskeszii lakos házának ablakán ismeretlen tettes belőtt és Sas Trajánt a fején súlyosan megsebesítette. A megindított nyomozás megállapította, hogy a Sas Trajánt megsebesítő golyó milyen fegyverből ered, sőt csakhamar sikerült a tettest is kézrekeríteni. A gyanú már az első percekben Sas Traján testvéröccse, a húsz esztendős Péter ellen irányult, akinél a csendőrök házkutatást tartottak és megtalálták a vadászfegyvert, amelyből a végzetes golyó kirepült. Sas Pétert a csendőrök letartóztatták és az aradi ügyészségre szállították, ahonnan aktáit a vizsgálóbíróságra küldték át. A vizsgálóbíróságon ma hallgatták ki Sas Pétert, akit húsz esztendős, könnyen hevülő szive ragadott el annyira, hogy a saját bátyját megkísérelte eltenni láb alól. Sas Péter nem mutat megbánást tette felett és most is csak azt látszik sajnálni, hogy golyója nem végzett egész munkát és bátyja még most is él és valószínűleg fel is fog gyógyulni. A Sas Traján elleni merénylet oka mélyen gyökeredzik a falusi morálban. Egy nő húzódik meg szerényen a háttérben, mint minden baj és bonyodalom oka: Faur Mária. Faur Mária 1922-ben Sas Trajánnal három vagy négy hétig vadházasságban élt, majd ráunva az idősebb Sasra, az öccséhez, Sas Péterhez ment feleségül, akivel ez év február 24-én tartották meg az esküvőjüket. Egy nappal az esküvő után az asszony talán búcsúzni, talán másért, de ma még kiderítetlen okból Las Trajánhoz ment, ahol a férfi szüleivel együtt a késő esti órákig beszélgettek. Ekkor történt, hogy valaki váratlanul az ablakon keresztül a szobába lőtt és Sas Trajánt életveszélyesen megsebezte. A merénylő Sas Traján Péter nevű öccse volt. A vizsgálóbíró előtt Sas Péter beismeri, hogy a gyilkossági kísérletet ő követte el, mire a vizsgálóbíró elrendelte az előzetes letartóztatást. hosszában, hogy meddő a mester szaladgálása, kakaskodása, mert a fehérnépek csak nevetik, de komolyan nem állnak szóba vele. Frezeri erre is csak mosolygott. Más véleményen volt a tuzsítusjárásra ró, aki nem győzte borotválás közben elmondani: Vigyázzon magára kend, vén róka, mert egyszer megfogja a vas, aztán jól nézi ki. Közbe vetőleg azt is meg kell említenünk, hogy az egy fedél alatt lakó végrehajtóéklktal halálos ellenségek voltak! A harag ott kezdődött, hogy a múlt nyáron, egy forró délután, a végrehajtó, miután délig jól besorozott, az udvaron árnyékos helyen szunnyadni akart, igen ám, csakhogy a borbély kanári madarai úgy fütyültek, hogy ettől még a hótt ember is feltámadt volna. A végrehajtó beszólt a borbélynak, hogy zárja be a műhely udvari ablakát. Természetesen a borbély — mint jó szomszéd — csak azért sem tette, de magában őrülve a végrehajtó bosszúságán, kiállt a műhely ajtaja elő s még ő is segített fütyülni a kanáriknak! A szegény- kótyagos fejű végrehajtó csak forgolódott, forgolódott, de elaludni nem tudott. Dühében pokoli gondolata támadt. Felesége kedvenc fekető kandúrja ott dorombolt mellette. Hirtelen felkapta s a nyitott ablakton át a kalitkák közé dobta. Lett erre nagy riadalom a madarak között, ezt Ficzeri is meghallotta. Beugrott a műhelybe, ott találta a kandúrt a madarak körül ólálkodva. A Fiacskát egy kejtőre a sarokba szorította s ott megfogta. Az első percben az volt a szándéka, hogy kitapossa a belét, de ezt nem tette, hanem felkapta a legjobbak bajnyiró ollóját s a szegény párát egy pillanat alatt úgy megkurtirozta, mint arra nő a báró hátaslova. "Az éktelenül nyivákoló kandúrt e műtét után az ablakon Hit kilökte az udvarra. Amikor ezt a végrehajtó megláta, ijedtében majdnem lützet kiáltott, az asszonya pedig elájult. Lett ebből aztán olyan perpatvar, hogy ha Arany János nem Nagyszalontán, hanem itt lakott volna, ma nem a Mazemiléről szólna a peres ének, hanem a klurtirázolt macskáról. Járták a törvényt hétszámra. Sok szó esett erről a macskaperről a városkában, de különösen a borbély felső szomszédjánál, özvegy Dudás Jánosné asszonynál. Ez a Dudásné messze földön, talán egészen le a'Sajó folyásáig hires volt, mint tudós-asszony. Ahol a gólya el kdepelte magát s Dudásné működött, btt nemsokára Lubickolt már az újszülött csemete a fürösztőkádban, sőt itt-ott kettő ’is egyszerre, mint teszem aszt a mese kántorékínál. Ha úgy hébe-hóba kiállt a házacskája kiskapujába, végig nézett a szeles poros nagy utcán s látta a l’grmurozó, kergetődző, birkózó i gyerekeket, elégedetten huzta összébb köténybe korcát s állapította meg: — Ezt is én fogtam, ezt is én fogtam. De nemcsak mint bába volt hires özvegy Dudásné asszony, hire volt az őt álmoskönyvének s tatz ebből merited nagy tudományának is. Nem is panaszkodhatott ő, jól ment sora, dolga, csak sok baja volt jókarban lévő özvegyi szivével. Ezzel nem birt! Nem bizony, mert mi tagadás lenne ennek1 a dobogása mindig az akció szomszédja, a vékonydongáju Fiian uram felé vert. De hiába, mert érzelmei ott viszonzásra nem találtak. Egy ilyen elkjettsenedett napon, úgy jóval napszállta után összekerült a kapu előtt az asszony a szomszédi Ficzerivel. — Ugyan szomszéd uram, mit emészti magát — szólalt meg részvétteljes hangon Dudásáé —■ hát nem kár az ilyen derék Tejtnhíeréri, mint maga? A mesternek jól esett a barátságos szó. — Nem bánnék én már semmit sem szomszéd asszony, csak ezekkel az átkozott végrehajtóékkal ne kellene egy levegőt szívnom. Ha ez így megy tovább, inkább kivándorlok Amerikába. — Nincsen arra semmi szükség szomszéd uram. Mondanék én magának valami okosabbat. — Hagyja őket ott. Jöjjön át ide a műhelyével hozzám. Oda adom én a házam elejét. Az én kis táblám el fog férni a magáé mellett kint a falon, mi meg majd megtérülik odabent Mikor az asszony rövid mondókiáját leadta, szemét szemérmesen lesütötte s kötél ura csücskét lépegette. A beszélgetés még aztán jó sokáig elhúzódott a kapuban, az eredmény pedig az lett, hogy pár nap múlva özvegy Dudás Jené aki, szülésznő táblácskája mellett már ott táncoltak a Ficzeri uram réztányérjai s díszelgett a «fodrász és borbélyi terem feliratú táblája. Amikor pedig az első hó leesett, özvegy Dudás J.-né táblája a falról lekerült s uj tábla hirdette, hogy itt lakik Ficzeri M.-né oki, szülésznő.