Erdélyi Hirlap, 1924. március (8. évfolyam, 1750-1774. szám)

1924-03-29 / 1773. szám

Arad, VIEL évfolyam? VJ73. szím Egy példány 3 lei, va&ám&p 4 /«& 1924. március 29. Szombat UMHÉUHÍ aaa&i WTiBrr.Trirwrn-ir-'Tiir nini III IHIiiT-r raiwmr—nrg-r ír -inrn-ii-nn nrmnmr» i--r —nrn~inrinririnii mrmnui mi» «i wim h>whttmw rwmTTTOTTtnnnn—itwiiiIH inim üegjelenik kétfő és az ünnepeket kővető eseleti Előfizetés: évente 600,'/, évre 500,'/, évre 150 sapok kivételével naponta. — Szerkesztő­ . .. 1 hóra 50 lei. Külföldre a duplája. Számonként tóg is kiadóhivatal Strada Metiana (volt A FIA I­I HiFi! Bucaresliben 50b.val több.Ausztriáb,2000 oK. Forrag­ita­ 1. - telefonszámok: 97 és 175. HM&ÍN­ N­MCMAF Csehszlovákiában IcK.JugoszláviábanZolnár A román-magyar tárgyalások teljes megegyezéssel bevégződtek. (Bu­cures­ti, márc. 28. Saját Lúd.) A román-magyar tárgyalások tegnap be­fejeződtek. A megállapodásokat tizenhat különböző konvencióba foglalták, ame­lyek között helyet foglal a két állam pol­gárainak kölcsönös adósságaira vonat­kozó intézkedés, a jelzálogkölcsönök, a bírói kiszolgáltatások és a biztosító tár­saságok kérdésének rendezése. A kon­venciók aláírása ma délután a külügymi­nisztériumban Duca külügyminiszter el­nöklése alatt tartandó plenáris ülésen tör­tént meg. Bucurestiből a magyar delegá­ció tagjai Belgrádba utaznak, ahol ha­sonló tárgyalásokat kezdenek a jugoszláv kormány megbízottjaival. A Jugoszláviá­val kötendő egyezmény alapját a bucu­­resti megállapodások fogják képezni. Em­lítésre méltó, hogy az utódállamok közül Románia az első, amellyel Magyarország­nak sikerült megegyezést kötni. A Cseh­szlovákiával több mint egy esztendeje megkezdődött tárgyalások még nem ve­zettek eredm­ényre. Kolozsváron a katonaság veszi át a rend fentartását. Bucurestiből jelentik: Az Universul úgy értesült, hogy a kormány a cluji diák­zavargások ügyében befejezte a vizsgála­tot és úgy határozott, hogy Muresan Septimiu vármegyei prefektus és Gritta Ovidiu rendőrprefektus továbbra is he­lyükön maradnak. A rend fentartásáért a teljes felelősséget a katonai parancsnok­ságra ruházta át a minisztertanács. Ezzel kapcsolatban Mardarescu tábornok had­ügyminiszter a legközelebbi miniszterta­nácson előterjesztést tesz a hadsereg­­inspektorok áthelyezése tárgyában. A román-orosz tárgyalások meg­nyitása. (Bécs, március 28. Saját tud.) A ro­mán-orosz konferenciát csütörtök dél­után három órakor ünnepélyesen meg­nyitották. Grünberger osztrák külügymi­niszter francia nyelvű beszédben üdvözöl­te a konferencia tagjait. Az osztrák kül­ügyminiszter üdvözlő szavaira Kresz­­tinszky, az orosz delegáció vezetője orosz nyelven válaszolt. A beszédet Usti­nov orosz delegátus tolmácsolta francia nyelven. Kresztinszky az orosz delegá­ció nevében azon óhajának adott kife­jezést, hogy a konferencia sikerrel feje­ződjék be. Rascanu, a román delegáció vezetője szintén köszönetét tolmácsolta az osztrák kormánynak. Majd hangoztatta, hogy a román delegáció a legjobb inten­ciókkal jött Bécsbe. Az első érdemleges tárgyalások péntek délután 3 órakor kez­dődnek. Ujabb fúziós tervek az ellenzéken. Averescu és a parasatpárt fusiója. — Maniu tárgyalásai Jorgoval. — A kamara és saendtus ülése. Bu­cures­ti, március 28. Saját tud.) A közeljövőben az ellenzéki haremfező lénye­gesen megváltozott képet fog mutatni. A ka­mara folyosóján tegnap mint befejezett tény­­ről beszéltek arról, hogy Averescu és a pa­rasztpárt között létrejött a megegyezés, mely­nek részletei még­ nem kerültek nyilvánosság­ra. A nemzeti párt és a­ Jorgia-párt közötti fúziónak még­ vannak akadályai, mert a Jorga­­párt egyes kikötései ellentétben állanak a nemzeti párt erdélyi szervezetének tradíció­jával. Másrészt egy el nem­ intézett problémá­nak mondják­ .Iorga és Maniu között, hogy Maniu semmi szín alatt nem hajlandó akcep­tálni a jelenlegi parlament alkotmányosságát, főleg pedig az alkotmányt, míg Iorga a lega­litás s a jogfolytonosság álláspontján van. Szombaton Jorga királyi kihallgatáson volt és nyomban utána találkozott Maniával, amikor is­ a két pártvezér között döntő tanácskozások folytak. Egyes politikusok már tudni vélik az úji párt nevét is sezek szerint a fúziós ellen­zéki párt «nemzeti radikális párt ' nevet venne fel, mások szerint a kibővült párt neve to­vábbra is nemzeti párt maradna. A nemzeti párt részéről eredetileg azzal indult meg a tárgyalási, hogy egy új ellenzéki blokk magába ölelje az összes pártokat, de ez elől Jorga ki­tért. Jorga a paraszt pártot és Averescu párt­ját kifogásolta és így kényszerültek ezek most egymás felé orientálódni, hogy megalakítsák­ az újabb ellenzéki pártot. A kamara ülésén Georgescu dulceai kép­viselő megismétli a tegnapi ülésen Constan­­tinescu földművelésügyi miniszter ellen­i fel­hozott vádakat. Aslan kéri, a kormányt, hogy tegyen intézkedést a fővárosban tapasztalható húsdrágaság letörésére. Julian kéri a Ház elnökét, interveniáljon a kormány tagjainál, hogy feleljenek a hozzájuk intézett interpel­lációkra és kérdésekre. Barleanu panaszt em­el az Arad melletti Sinlean község körül befejezett földosztási munkák ügyében, ame­lyeknél 200 katasztrál­is holddal károsították meg a parasztságot. Pop képviselő bejelenti, hogy a ploestis prefektúrán és városházán nagy visszaélések történtek­. Kéri a vizsgálat megindítását. Ezután a prahoVai kerület li­­berális képviselője akart beszélni, de az el­lenzék nem engedte szóhoz jutni. Jacobescu a hadiözvegyek és árvák szóm­om sorsát tárja fel és­­ megállapítja, hogy a kormány közöm­bösen halad el a hadiárvák és özvegyek nyo­mora mellett.­­ A szenátus tegnapi ülésén Anghelescu köz­oktatásügyi miniszter be­terj­esz­tet­te az ipar­ oktatási törvény módosításáról szóló javas­­latot. Balázs Ernő kéri a kormányt, hogy a volt oszUrk-emt^eafőtisztviselők ügyé­­s r­en­­dezését vegyék tárgyalás alá. Ezután több kisebb jelentőségű törvényjavaslat letárgya­­lása után az ÚiCS véget ért. Törvényjavaslat a nagykorúság idő­pontjáról. Bucurestiből jelentik: Mar­­zescu igazságügym­­in­iszter törvényjavasla­tot készített el, amely szerint a nagykorú­ság az egész ország területén a 21 éves életkor elérésének időpontjától veszi kez­detét. Az új törvényjavaslat a közeli he­tekben kerül tárgyalásra. Pekingi levél (Egykor 16 millió lakása volt, ma egy millió sincs. — Viszik a menyasszonyt a soha nem látott férj házába. — Napokon keresztül tartó színdarabok.) (Peking, márc. hó.) A mennyei biroda­lom fővárosának elmúlt nagy fényéről és dicső történeti múltjáról talán legékesszólób­ban beszélnek­­ a falak. Azok a falak, ame­­lyek harminchárom kilométeres kerületű sza­bályos négyszögben futnak végig a város körül s amelyek nyomasztó egyhangúságát csak a városkapunál­­ magasba törő hatal­mas toronyszerű bástyák szakítják meg he­­lyenkint. Tizennégy méter magasak ezek a «kínai falak», húsz méter szélességű alapon nyugszanak, amely legfelül tizenhat méterig keskenyedik. Az óvilág barbár rablóhordái bizonyára olykép tekinthették, mint a beve­­hetetlenség megtest­esí­tőjét. Az idő azonban múlt, évszázadok, évez­redek suhantak tova a város felett, amely már akkoriban nagy és virágzó emporium­­ként szerepelt, mielőtt Róma alapjait lerak­ták s amikor talán a messze nyugaton az egyiptomiak élték fénykorukat a most fel­bontott sírboltban pihenő nagy Tut Anh-Amen alatt... A régi fény elhomályosult, dicsőségé­nek emlékei is tűnőben. A hanyatlás szomo­rú folyamata körülbelül a­ két utolsó évszá­­zad alatt egyre rohamosabbá vált, eltűntek a fényes paloták­, eltűntekk­ a házak és — el­tűntek az emberek. Amikor az ember a vá­rosfalakon belül lép, szinte keresi­­ a vá­rost, amely olyan benyomást kelt, mint ki­száradóban levő tó, amelynek víze mindig kisebb területre húzódott vissza. Az üres telkekkel, összeomlott házakkal, elvadult ker­tekkel szegélyezett, szabályozott, széles utak pedig világosan mutatják, hogy valamikor geometriai szabályossággal elrendezett világ­város lehetett. A város belseje felé kezdődik csak az élénkség, a forgalom, bár itt is csak akárhány üres, elhagyatott utcára buk­kanunk. ( Némely részében azonban szinte meg­lepő forgalmat találunk! Autó, az igaz, fö­lötte kevés, villamos, lóvasút nincs, de annál több riksa, az ismeretes­ kétkerekű könnyű kocsi egyetlen üléssel, amelybe ló helyett ember van fogva, mint a szélső keleten álta­lában. AJ Utólag húszezernél is több riksa sza­ladgál a főváros utcáin. Gyorsak és fáradha­tatlanok­ ezek az emberlovak, némelyik csu­rom víz az izzadtságtól, de világért sem is­merté f el, hogy kimerült. Kigombolja a zub­­ixinyót és felhevült, meztelen mellém­ eresz­­ti a Mongólia felől besüvitő hideg szelet. Míg az­ ember a riksán ül, belm tud szabadulni a gondolattól, hogy rövid­ sétakocsizás talán egy nyomorult ember életébe kerül. Itt ott komoly és lassú tibeti meg mongol tevekaravánok vonulnak­ végig az utcákon, időnkin­t meg megállanak és pihentetnek ott az utcán, mit sem törődve azzal, hogy talán forgalmi akadályul is szolgálnak. Egy egy riksában előkelő kínai nő suhan tova rikító selymekbe burkolva, gyöngyös ezüstkoronával a fején, mint valami csá­szárné vagy exotikus bálvány. Hirtelen zene­­szó hangzik fel a széles­ út közepén, tarka menet tűnik­ a síremünkbe. Legelői furcsa, ka­­balisztikus jelvényeket hordoz egy, csomó

Next