Erdélyi Hirlap, 1924. április (8. évfolyam, 1775-1796. szám)
1924-04-20 / 1790. szám
/iivKf, Vízi. évfolyam, VJ90, atác* Húsvéti szám. Ára 5 lei. Megjelenik hétfő és az ünnepeket követő lapok kivételével naponta. — Szerkesztőségét kiadóhivatal Strada Medanu (volt Forrag-utca) 1. Telefonszámok: 97 és 173. «a előtt Amm Hump »ERDÉLYI HÍRLAP« .socjadune Pentru Literatura Romana si Cultura PoporulU! Roman» BIO tizenöt: évente 600, */i évre 300, */i évre 150 1 hóra 50 lel. Külföldre a duplája. Számonként Bucurettiben 500.-val több.Ausztriáb.2000 oK Csehszlovákiában 1 cb, Jugoszláviában Solnár 1924. április 20. Vasárnap I Együttes ünnepek. Az Erdélyi Hírlap számára irta: Dr. Barabás Béla. A szentirás mély értelmét kutató papok, meg az isteni kinyilatkoztatásokat magyarázó bölcs egyházfejedelmek egy idő óta azon törik a fejüket, hogy a keresztény vallás nagy ünnepeit ugyanazon napra helyezzék. S ez mindeddig nem következett be, mert Krisztus követői s az emberszeretet apostolai nem tudnak megegyezni egy valójában igen lényegtelen s gyakorlati kérdés felett. Mert emberek ők is s féltékenyen őrzik tekintélyüket, befolyásukat ott, ahol arra semmi szükség nincsen. Ugyan mi köze a nap állásának, az évek időtartamának s a csillagok járásának a karácsonyhoz, a húsvéthoz, a pünkösdhöz? A bibliai igazs ig az, amit még »■CfCiig’senki kétségbe nem vont, hogy annak idején csak egy Jézus született, csak egy Krisztus tanított, szenvedett, meghalt és feltámadott s csak egy Jézus menybemeneteléről beszél a szentirás. Az keresni"’”gozik, esetleg arra van utalva, hogy ünnepeljen az is, aki már egyszer megtartotta ugyanazon ünnepet. Az egyének ellentétes felfogásán és hitbeli érzésein kívül szinte szembekerül egymással a hitfelekezetek régi megszokott álláspontja s az állami érdekek modern követelménye úgy, erkölcsi, valamint közgazdasági szempontból. Igaz ugyan, hogy a vallásfelekezetnek teljesen mindegy, vajjon melyik az a nap, amely ünnepre van szánva, de nem mindegy az állam és a dolgozó társadalomra nézve. Az egyházak hirdetik a szentirás parancsát : Imádkozzál és dolgozzál, *— de ha tudatják azt is, amit a vallásos embernek el kell hinnie, hogy az Ur hal n dolgozott, amikor a világot tere” csak a keb’dik napot rendel nek, akkr az endi féktelennek látszó ellentétek az emberejket távol tartják gondolatokban, érzésekben s vajmi kevéssé alkalmasak a lelkimegértés, a kölcsönös megbecsülés és a szeretet fokozására. Ezzel kapcsolatban kell tapasztalnunk a közgazdasági hátrányokat, amik az ugyanazon ünnepek külön-külön megtartásából az egyénre, a dolgozó emberre és a nagy közérdekre hárul. Hány munkanap vész kárba teljesen és hány ilyen munkanapnak csak silány az eredménye. Mindezekből csak azt a helyes következtetést kell levonni, hogy a hétköznapokon dolgozzunk mindnyájan, az ünnepeken pedig ünnepeljünk együtt és ne külön-külön. A napoké az évek múlnak, az élet '^ennapi igé'rik az aka-