Erdélyi Hirlap, 1924. június (8. évfolyam, 1820-1839. szám)
1924-06-01 / 1820. szám
2 EE D E D YI H IR D Ai Vasárnap, 1924. június 1 r Óriási izgalmak a francia elnökválság körül A baloldal meneszteni akarja Millerandot. — Millerand nem hajlandó lemondani. Herriot kiegyenlítő álláspontja. A párisi Furnier-iroda jelentése szerint vasárnap a parlament baloldali csoportja teljes ülést fog tartani, ami nagy lépéssel viszi előre a francia válság kibonyolítását. Francia politikai körökben valószínűnek tartják, hogy az ülésen indítványt terjesztenek elő, amely Millerand lemondását fogja követelni és ezt kétségtelenül elfogadják. A kamara folyosóin ma azt a felfogást terjesztették, hogy Millerand megvárja a kamara végleges megalakulását, azután a pártvezérekkel, a szenátus és kamara új elnökeivel fog tanácskozni. Utána Herriotnak, ha ő elutasítaná, Painlevenek vagy Briandnak fogja fölajánlani a kormányalakítást. A nehézségek következtében, amelyet az elnök személye jelent, valószínűleg egyik sem fogja vállalni a kormányt. Ezért számolnak azzal, hogy a kamara megalakulása után egy héten belül Versaillesbe összehívják a kongresszust (a kamara és szenátus együttes ülését), amely hivatva lesz dönteni az elnökválság ügyében. Valószínűleg azon az alapon, hogy Millerand a kongresszusnak be fogja jelenteni lemondását A Temps jelentése szerint a Poincaré-kabinet vasárnap délelőtt átadja az elnöknek lemondását. Nem lehetetlen, hogy az elnök felkéri a lelépő kormányt, hogy az ügyeket néhány napig tovább vigye. Ha váratlan akadályok nem jönnek közbe, az új kabinet június 10-én bemutatkozhatik. Miután Herriot május 21-én a radikális párt ülésén a Millerand-kérdésben azt a kijelentést tette, hogy ha az elnök a kabinetalakítással megbízza, úgy ő ezt el fogja vállalni, nehéz helyzetbe került. A baloldal vasárnapra összehívott kongresszusára nézve Herriot ma azt a kijelentést tette, hogy a Millerand-kérdést a pártkongresszus nem oldhatja meg. Ez a kamara és szenátus együttes feladata, ő a maga részéről nem hajlandó hozzájárulni az alkotmány megsértéséhez. A Matin azt írja, hogy Millerand csak akkor mond le, ha a parlament két háza az elnöki üzenetre kifejezetten ilyen értelmű határozatot hoz. A legújabb táviratok szerint Parisban az államfő kérdése körül óriási izgalom uralkodik. Millerand el van szánva, hogy a baloldali pártok ultimátumának nem engedelmeskedik, tehát nem hagyja el helyét. Az a hír, hogy a többség ez esetben bizalmatlanságát fogja kinyilvánítani, miáltal a miniszterválság megoldása lehetetlenné válik. Herriot ellenzi a Millerand elleni agitációt és minden áron el akarja kerülni a konfliktust. Nincs kizárva, hogy az utolsó pillanatban Herriot diadalra viszi álláspontját a mögötte csoportosuló pártokkal szemben és ez esetben valószínűleg kompromisszum jön létre. Herriot biztosítékot kap Millerandtól, amely az elnöki jogkört szigorúan körülírja. A kompromisszum sikerét előmozdítani látszik az a körülmény, hogy a szenátus valószínűleg nem csatlakozik a kamara Millerand elleni kampányához, mert alkotmányválság esetén a kormányválság automatikusan eltolódnék. német kormányalakítás nehézségei. Marx birodalmi kancellár ama kísérlete, hogy az összes polgári pártokból alakítsa meg a kormányt, eredménye éTk'is' végződött. Miután a német nacionalisták azt követelték, hogy Stresemann hagyja el a külügyminiszteri széket, a német néppártiak elutasították a nemzetiekkel való együttműködést. Ugyanezt tették a demokraták is, mert semmi körülmények között sem akarták tűrni, hogy a belügyminiszteri tárcát átengedjék a német nemzetieknek. Marx most tisztán a középpártokból próbálja meg a kormányalakítást és ez esetben kisebbségi kabinettel igyekszik kormányozni 4 budapesti román követ Temesváron Starcea ezredes, budapesti román követ ma éjjel Timisoarára érkezik és onnan folytatja útját Ótelek és Bánlakra, ahol a követ magánügyeit intézi el. kiket vettek fel az állampolgárok közé. A mai nap folyamán Roba János dr. főpolgármester a következőket vette föl családjával együtt az állampolgársági lajstromba: Sirián György, Sirián Márta, Stoica Anna, Morariu Szidónia, Szabady Jakab, Guttmann Ignác, Grünzweig Lajos,“ özv. Klein B.-né, özv. Sztojka Józsefné, Stoian Romulus, Stoian Endre, Stán Tódor, Sirbu Illés, Schmidt János, Suki Anna, özv. Schmidt Lajosné, özv. Schulhof Károlyné, Sternhardt Ernő, dr. Schannen Béla, Satmarean Illés, Schmalz Irén, Serofon Anna, Murády Álmos, Mátha András, Szántó Mihály, Schlesinger Farkas, Seress Károly, Szépíts Savu, Reich Gyula, Róna Manó,Romák Árpád, Roxin Károly, Botár Péter, Russu Illés, Riedl Ödön, Rácz Gyula és József, Rücktenwald Miklós, Rácz Jenő, Sándor és Imre, Réti József, özv. Réthi Mihályné, Popoviciu Mihály, Probst Mihály és József, Pálinkás József, Papp Miklós, Oláh Imre, Odri Zoltán, Ottacán György, Oszter Kajetán, Nagy József, özv. Nadabán Jánosné, özv. Nagele Józsefné, özv. Madarasné, Haibe Silviusz, Papp László, Máris Sebestyén, Zsák Jenő, Muntyán Victor, Lázár Márton, Lugojana Trifon, Neidenbach Caba Gyula, Berger Albert, Hehs Márton, Emil, Steiner Samu, Miklósi Aurél, Hanzu Nestor, Mold József, Schippu János, Julián János, Finkelstein Mór, Moldován Mihály, Polgár József, Schmidt Ferenc, Veterán János, Siklován Simon, dr. Popoviciu Miklós, Nestor Romus, Neuculescu Mihály, Pap Eugenia, Balázs Helén, Sustrea Péter, Keller Irén, Mihulin Miklós, özv. Balláné, Arjoca Hermin, Gionca Valér, Moldovaniu Traján, Cristian Ottilia, Goron János, Gorócz Kálmán, Schulecz Ádám, Bublea Liviusz, Wagner Gusztáv, Vidor Józsefné, Muresán Flórián, Deutsch Irma, Komóczi Albert, özv. Márton Jánosné, dr. Stoinescu Sándor, Kenedi Ervin, özv. Bittó Györgyné, Parm Miklós, Hanecker Ernő, Stoica Gyula, Petrila Sevor, Luciu Octavian, Weiszberger Irén, Blaja Lajos, Fischer Margit, Gostmár Illés, Pák Egon, Farsang Pál, dr. Mezey Zsigmond, Budás Miklós, Pfeilmajer Gyula, dr. Nyékhegyi Lothár, dr. Tamasdan Livius, Aknay Andor, dr. Szél Lajos, Zih József, Éles Simon, Kovács Mihály, Táska Imre, Borsodán György, Pap István, Magda György, Frencu Helen, báró Papp Aurél, Rákóczy Antal, Matzky Károly, Lukovits Gyula, Weinberger Károly, Révész László, Macinic Mihály, Moldovaniu Sabin, Brejera Constantin, Mészáros Dániel, Luczay György, Kabát Imre, Kovács Ödön, Kovács József, Horváth János Gartner József, Ciumpila Péter, Keveresán Fülöp, Both György, Baráth Dezső, özv. Slavkovits Péterné,dr. Barbu Sever, Boda Ferenc, Cukor László és János, Boáis Demeter, Hunyadi Ida, Soan Constantin, Szilágyi János, Szabó István, Popescu Keresztély, Puticin Victor, Novae Miksa, Nagy Dezső, Rákóczi József, dr. Lázár Ágoston, Ciorogariu István és Romulus, Szántó Romulus, Popa György, Pál György, Petrán Iván, Özv. Pintér Jó Sebastianus útja elvégeztetett. (Szántó Guörgy regénye.) A legeredetibb írói alkotások sorában áll ez a könyv. Tüzes és szkertelen. A meséje, Sebastianus életrajza (a szerző a maga élettörténetét írja), csak laza keret egy megalkuvást nem ismerő, a való élet mesgyéjén túlcsapó, a víziós káprázatok hatásait is szétfeszítő művészi hitvallás tanúságtételéhez. Ahol harcol, pedig végig háromszáz oldalon mindenütt lándzsát tör, a dárdaélek és szurony végek fenyegető erdeje robog falánksszá tömörülve minden ellen, ami művészi szabály, hagyomány, vívmány. A naturalizmustól a neoimpresszionizmusig, sőt rajtuk innen is, az a harcos fegyver is, amelyet hitvallása dokumentálására maga is alkalmazni kénytelen, avult, az igazi művész lelki kinyilatkoztatásaira méltatlan. Expresszionizmus, kubizimus, konstruktivizmus csak a kirobbanás pillanatában méltó az életre, azután dermedt, rideg formalizmussá romlik. A palettának új sziklautakat robbant, de fájdalmasan hirdeti, hogy örökös hiázas rohanás a sorsa, anélkül, hogy valaha is célhoz jutna. Hiszen a szerző lelkének a fantázia is csak addig szines, isteni, amíg j szóba nem dermed és szédületes röpte gondolatközvetitő dadogássá nem alacsonyodik. A művész minden! A millió semmi ! A tavasz és az őszi, valamennyi évszak, hangulatkeltésben utazó szélhámosok. A természet és minden alkotása a lomtárba való... Ezenközben a tavasz megihleti a szerzőt, az ősz érzelmessé puhítja, látja, megéli, mélyen átérzi a hatásukat, ujjong és keserűvé fanyarodik. De mégsem festői témák! Csak a gondlat az és az is csak olyan megvalósításban, aminőt a való élet nem nyújt. A piktor szeme: rabszolga, a fantáziája: Isten Ebben a mederben harcol Szántó György a maga hitéért, sokszor zavarosan, sokszor telve belső ellentmondással, de mindig színesen ragyogó, színpompás víziós képektől áttüzesitett beszédben. Sztántó Györgyről, a piktorról, eltérhetnek a vélemények," sőt túlzásaiban ellene is tömörülhetnek, de Szántó Györgynek, a szépírónak, a stílusművésznek, készséggel adózunk elismeréssel és valljuk, hogy színesebb, forrongóbb gondolatvezetést, merészebb, meglepőbb gondolatkapcsolást, gazdagabb fantáziabontakozást keveset olvastunk. És ha a szerző új témához, leszűrtebb ítélettel, több figyelemmel nyúl, igazán maradandóbb és nagyszabásút alkot. A nagyság kontúrjait itt is világosan érzékeljük. Mert Szántó György szertelen és életreképtelen festői hitvallásához nem a futuristák, nem a minden áron újat akarók, de csak értelmetlen ficamokban vergődő írásművészek nyelvét választja harcos fegyverül. Szép, modern, sok új gondolatképtől díszessé hímzett magyar nyelven beszél. Gyönyörködünk benne, szállunk vele s ahol igazságaival legjobban szembefordulunk, a nyelvéért ott is tapsolunk neki. Ez a könyv a nyelvénél fogva igazi érték. A meséje? A szerző kaleidos képszerűen pergeti le mintegy tíz év történetét az életéből. A háború előtti években kezdi Eljut a harctérre, szenved a magyar kommüntől, Bécsbe szökik, onnan Moszkvába jut, a művészetek paradicsomába. Megtervezi a művészetek szentegyház-palotáját, melyhez az ihletet egy korábbi víziója adta és azután a harctérről hozott homloksebstől megvakul. Sebastianus utja elvégeztetett, de csak a festői, mert új Sphinxként a piktor hamvaiból életrekel az író. A regény legragyogóbban meglátott alakja egy akadémikus festő, aki — száz aranyéremmel dekorálva is — meghasonlott életet él. Lelkében modern piktor, Sebastiánnal egyvívású, de ecsetje nem engedelmeskedik; nagyon is megszokta az akadémia jármát, múmiává csontosodott. Boldogtalanságát exotikus kilengéssel csendesíti. A könyvben különben is hatalmas szerepe jut az erotikumnak, ami az ilyen túlhevült fantáziánál természetes. És itt a szerző ismét ellenmondásba jut a maga igéivel, mert a szerelmi tobzódást ugyancsak naturalisztikusan festi le, olyannyira, hogy helyenkint kissé pornografikus mellékízben is van részünk. Ez is érthető. A könyv minden sorában szertelen és mégis szép könyv, érdekes könyv*, élvezetes olvasmány. (ff.)