Erdélyi Hirlap, 1924. december (8. évfolyam, 1965-1984. szám)

1924-12-02 / 1965. szám

2___________________ _____________________ E­S­D­i­L­l I­­n­­ B­L­A­g ____________________ Kedd, 1924. december 2. nak Szudánra való igénye annyira tarthatat­­lan, hogy szinte kár érveket hordani fel el­lene. A hódításon alapuló igény, mellyel olyan nép áll elő, mely az enyhe idegen megszál­lás ellen is fellázad, megmutatja, hogy bár­mily érzelmi tulajdonságokkal bővelkedjenek is az o­rszágukat kormányzó egyiptomiak, a becsület iránt való érzék nem szerepel köz­tük. Igényük különben, mai alakjában, meg­­valósíthatatlan. Szudán meghódítása brit had­vezetésnek, brit felszerelésnek, brit szerve­zésnek és brit hősiességnek az érdeme. Ha a britek kivonulnak Szudánból, egy új máhdi hamar véget vethet az egyiptomi gazdálko­dásnak. A szudániaknak sok szavuk lehet a kormányhoz, amely alatt élni kívánnak; az egyiptomiaknak semmi joguk, hogy ehhez a kérdéshez hozzászóljanak, örömmel fogadom azért a kormánynak azt az elhatározását, hogy véget vet Szudánban a­­ kettős birtok­lásinak. Eddig is menthetetlen volt, most már megvalósíthatatlan is. Magyar-román vasúti tárgyalások Aradon* Az aradi üzletvezetőségen a román-magyar vasúti bizottságok ülést tartottak, amelynek célja az volt, hogyan lehetne a tűzifa exportálásához még szükséges 120 vagyont naponta forgalomba hozni. A CFR­­ vasútigaz­­gatóság részéről Pop Octavian vasútigazgató volt jelen. A tanácskozáson elhatározták, hogy a még szükséges vagyonokat az aradi üzletvezetőség körzetében lévő vagyon­parkból fogják az export rendelkezésére bocsájtani. Tisiegi@f képviselőt alommal vezettek ki a magvast* phe»!® menüből. Hogyan folytja a budapesti parlament izgalmas ülése. — Viharok a miniszterslEíek egy feixatii­asas miatt. — A m­unkások forrsi­ÖBami Kra © smííssSakását tárták Peste». (Budapest, dec. 1. Saját tud.) Jelentette már az Erdélyi I­irlap, hogy a magyar nem­zetgyűlés pénteki ülésén óriási viharok vol­tak Bethlen István gróf miniszterelnöknek az Esküttperben tett vallomása, illetve Fried­rich Istvánnak az üggyel kapcsolatosan a parlamentben ismertetett levele miatt. Fried­rich István a folyosón az ellenzéki képvi­selőknek és újságíróknak a miniszterelnök következő szövegű levelét mutatta meg: >v*. 1921. junius hó .... 3693—1921. M. E. (tit­kos. Szigorúan bizalmas. Hi­vatkozással 1921. május havában 3270—1921 számú átiratára közlöm, hogy a közélelme­zési minisztertől (Major Jánostól) értesül­tem, hogy propaganda­ és pártcélokra von­nak le bizonyos összegeket a kiviteli enge­délyek kiadásánál. (Itt egy olyan mondat következik, amelynek közlését Friedrich István megtiltotta a sajtó munkásainak) ...Felkérem, hogy a jövőben az ilyen cé­lokra való engedélyek kiállítása tárgyában előbb velem­­ méltóztassék az ügyet meg­beszélni. Bethlen István s. k. A levél közlése óriási botrányt idézett elő a nemzetgyűlésen. A miniszterelnök zárt­ülést kért, amit el is r rendeltek és ezen igye­kezett álláspontját megvilágítani. A zárt ülést követő nyílt ülésen Györki Imre volt az első szónok, aki beszédében a következő kije­lentést tette: “ Azt a meggyőződést kell itt nekünk leszűrnünk, hogy a miniszterelnök úr teg­nap a bíróság előtt hamis tanúzást tett. Az elnök, e kijelentésre megvonta a szót Györkytől, aki azonban továbbra is folytatni akarta beszédét. A kitört vihar miatt azon­­ban csak egyes szavait lehetett hallani. Az ellenzéki képviselők, de főleg a szocialisták torkukszakadtából kiáll­­oztak: — Nem hagyjuk magunkat terrorizálni. Az első kivezetés. Györky tovább folytatta beszédét a kö­vetkező szónokként felszólított Urbanits Györgyel együtt a szocialista képviselők iz­gatott kiabálása közben. Az elnök Györkyt két ízben a mentelmi bizottság elé utasíthat­­ja, majd felfüggeszti az ülést. Györky szünet alatt is rendületlenül folytatja beszédét. Ké­sőbb a szocialista képviselők társaságában kivonullt a folyosóra. Ekkor már híre kelt, hogy az elnök Györkyt ki akarja vezettetni az ülésteremből. Ez rendkívüli izgalmat oko­zott. A szocialisták így kiáltottak fel: — Csak próbálja meg! Majd fölvonulta­tunk 200 ezer munkást. Vezettessék ki azokat. Mikor az ülést megnyitották, a lárma is­mét megkezdődött. — Mi van avval a hamis tanúval, — ki­áltják a szocialisták a kormány­padok felé. Halljuk Györkyt. Györky a­­ nagy zajban beszélni kezd, mire az elnök hirtelen berekeszti az ülést, zárt ülést rendel el és a karzatokat kiürí­teti. Alig történt ez meg, a jobboldali fo­lyosó felöl feltűnt a parlamenti őrség egyik különítménye. Az ellenzéki képviselők tap­sai közben vonult be a palotaőrség az ülés­terembe. Záborszky főterembiztos odalépett György képviselőhöz és felszólította, hogy hagyja el a parlament épületét. Györky azon­­ben kijelentette, hogy nem megy ki. Erre Záborszky intésére a palotaőrök a padokon átugrálva rávetik magukat a szocialista kép­viselők zárt gyűrűjére, az útban állókat fél­­relökik megragadják Györkyt. Irtózatos du­lakodás kezdődött most. Györkyt, aki min­den erejével ellenállott gallérjánál és ka­bátjánál fogva vonszolták ki a teremből. Közben az egyik palotaőr már kardjához nyúlt, hogy fegyvert használjon, azonban az utolsó pillanatban megakadályozták ab­ban, hogy kardját kirántsa. Amikor Györkyt a folyosón végigvitték, kabátja félig le volt róla huzva és négy markos palotaőr úgy von­szolta maga előtt. A kivezetés alatt még egy incidens történt dr. Pályi Ede hirlapiró, ami­kor meglátta Györkyt a palotaőrök kezei között megragadta az egyik őrt és a képvi­selőt ki akarta szabadítani. Újabb palotaőrök érkeztek, akik őt is lefogták. Fokozódik az izgalom. Györky kivezetése után még fokozódott az izgalom az ülésteremben. Payer Károly: Kardot húznak a képvise­lőkre itt a házban! Mik vagyunk?! Peidl Gyula: A vádlottak padjára. Payer Károly: Megbecstelenitették házai. Propper Sándor: (Az elnök felé); ön­gyil­kos, nem elnök. Peidl Gyula: (Gróf Bethlen István felé.) ön­gyilkosságra bujtat fel miniszterelnök ur. Esztergályos: Emberek, évek óta börtön­ben sínylődnek és panamisták szabadon pa­­n­an­táznak. Szcilovszky elnök egymásután javasolja a szocialista képviselőknek a mentelmi bi­zottság elé való utalását, amit a többség az óriási zajban felállással szavaz meg. Nemsokára ismét megjelennek a terem­ben a palotaőrök és Esztergályos, Szabó és Propper szocialistákat vezetik ki. Minden oldalról odarohannak a képviselők, hogy megakadályozzák a kivezetést Az izgalom a végsőkig feszül. — Gazemberek, ezért kapnak fizetést? — Ilyen és még súlyosabb szitkok özöne röp­köd a palotaőrök felé. Közben olyan hírek érkeznek a Házba, hogy a szocialisták a szakszervezetekből és gyárakból fel akarják vonultatni a munkásságot a parlament esd a Rakovszky Iván belügyminiszter intézkedé­sére a főkapitányságról nagyobb készültség érkezett a parlamentbe. Az ülésteremben az izgatott kiabálás to­vább tart, ezért az elnök felfüggeszti az ülést Szünet után az óriási zajongásban a teremőrök Peidl Gyulát és Peyer Károlyt is kivezetik az ülésteremből. Az elnök azonban az óriási lármában ismét kénytelen az ülést felfüggeszteni. Hét óra tájban, amikor az el­nök ismét megnyitja az ülést, jelenti, hogy kénytelen volt Sütő Józsefet, Szabó Imrét és Baticz Gyulát a nemzetgyűlés épületéből el­távolítani. Szilágyi Lajos áll fel szólásra és beszé­dét az elnökhöz intézett következő szavak­kal kezdi: — Szégyen, gyalázat A miniszterelnök hitvány gaz­ember. Szilágyitól erre az elnök megvonja a szót. Erre Szilágyi odamegy a gyorsírókhoz és a következőket mondja: A nagy zajban nem lehetett hallani, azért megismétlem szavaimat, azt mondtam Bethlenről, hogy ezzel a hitvány gazember­rel, ezzel a közönséges gonosztevővel nem akarok tovább egy levegőt szívni. Szilágyi e kijelentését a folyosón az új­ságírók előtt is megismételte. Csakhamar az­után megjelentek a teremőrök és eltávolítot­ták Szilágyit a parlament épületéből. A szűnni nem akaró zajban később Farkas Ist­vánt és a szocialista párt békés természetű tag­ját, Klárik Ferencet is eltávolították a kép­viselőházból. Mikor az izgalom éjfél tájban némileg enyhült, Bethlen István miniszter­elnök állott fel szólásra. A zárt ülésben azok a képviselő urak, akik utólag nyílt ülésen emeltek vádat, nem szóltak egy szót sem, mert nekik nem az igazság keresése a fontos. Nyílt ülésen tették szóvá a kérdést, bízva abban, hogy nem fogom az állam érdekeit elárulni abból a célból, hogy magamat rágal­maikkal szemben megvédjem. Komoly idő­ket élünk és ezt a napot a nemzetnek meg kell jegyeznie magának. Legyenek meggyő­ződve a képviselő urak, hogy amíg én ezen a helyen leszek, meg fogom védeni ezt a nemzetet azzal az aknamunkával szemben, amelyet egyes­ képviselők folytatnak. Vihar után. A miniszterelnök után Mayer János sze­mélyes kérdésben szólalt fel, majd elfogad­ták az elnök napirendi indítványát és ezzel az ülés befejeződött.­­ A magyar fővárosban nagy izgalmat vál­tottak ki a képviselőház eseményei. Attól tartottak, hogy vasárnap nagyobbszabású tüntetések lesznek. Ezért nagyszabású előké­születeket tettek a rend fenntartására. Ez azonban feleslegesnek bizonyult, mert sem vasárnap, sem hétfőn délelőtt nem történt rendzavarás. Mindössze a Keleti pályaudvar vendéglőjében történt egy feltűnő incidens, Budaházy volt százados egy régebbi lovagias ügyből kifolyólag inzultálta Ruppert képvi­selőt. Ruppert feljelentést tett támadója ellen. Az ellenzék azonosítja magát a szocialistákkal? A mentelmi bizottság előterjesztésére a nemzetgyűlés György és Szilágyi képviselői 25 ülésről, Proppert, Kabókot 22 ülésről, Pe­­yert, Esztergályost, Baticzot, Sütőt, Szabót, Sálit, Klárikot, Farkast, Szedert, Malasicsot és Peidlt 10 ülésről kizárta, Héder­­ szocialis­ta képviselőt pedig a Ház megkövetésére ítél­te. Varga pártonkívüli, a mentelmi bizottság tagja az ítélet túlszigorúsága miatt külön­véleményt jelentett be. A nemzetgyűlés azon­ban az eredeti javaslatot fogadta el. Hétfőn délre a baloldali pártok tagjait értekezletre hívták össsze és az a hír van elterjedve, hogy az egész ellenzék azonosí­tani fogja magát a kivezetett szocialista kép­viselőkkel. ‘ .............. '

Next