Erdélyi Hirlap, 1926. augusztus (10. évfolyam, 2444-2469. szám)

1926-08-01 / 2444. szám

____________________ B­S­S­g­E­Y­i­­H­i­a­L­A­B ________________ 192Q augusztus 1 vasárnap Decentralizálják Románia közigazgatását. Bucuresti, július 31. Az Averescu-pártban jelen­tős sz­erepet játszó politikus kije­lentette tudósítóinknak, hogy­ Goga Ogavian belügyminiszter az egész ország területén decentralizáln­i akarja a közigazgatást. Megállapítást nyert ugyanis, hogy a liberáli­sok által foly­tatott erőszakos központ­osító politika teljes csőd felé sodorta­ a kö­zigaz­gatást. Az uj rendszer szerint minden, egyes szakosztályt nagy­obb és szélesebb körű jogkörrel fognak felruházni és igyj a belügyminisztérium a jövőben­ csak országos jelentőségű ügyekben­ dönt*, A Romániai Katholikus Nőszövetség ma alakul meg Aradon. Délelőtt lesz a Kultúrpalotában a megalakulás. — A Szociális Misszió Szervezet közgyűlése (Arad, július 31.) Ma délelőtt 10 órakor nyitotta meg Wegling János kanonok, a Csa­nádi egyházmegye hivatalos képviselője a Szociális Misszió Országos Szervezetének közgyűlését a katolikus gimnázium torna­termében. Megnyitó beszéde után Balázs Fe­renc pápai prelátus kanonok, a missziós szervezetek elnöke üdvözölte a megjelent 31 városi szervezet kiküldött képviselőit és a közönséget. Öz­vegy Árkossy Lajosné (Ko­lozsvár) a néhány nappal ezelőtt Újszent­­annán elhunyt Ackermann Katica missziós nővér érdemeit méltatta, aki a legtevéke­nyebb, tiszta lelkű, önzetlen munkása volt a szervezetnek. Érdemeit jegyzőkönyvben örökítették meg. Ackermann Katica egymillió lejt hagyott egy felépítendő Jézus Szíve templom alapjára, egymilliót a Csanádi pap­nevelő javára és nagy vagyonának túlnyomó részét jótékony célokra adományozta. A városi szervezetek jelentéseivel a délelőtti ülés véget ért. A közgyűlést délután 5 órakor folytatták. Az évi jelentés után Sch­echerong Mátyás esperes-plébános beszéde után Schrich Auguszta szoc. nővér «A mi egységünk lelke» címen tartott előadást, majd a Románia Katolikus Nőszövetség vasárnapi alakuló közgyűlésének részleteit beszélték meg A Katolikus Népszövetség a missziós szervezetet bízta meg az október második felében Temesváron rendezendő romániai katolikus nagygyűlés megrendezésével, ame­lyet magyar és német nyelven tartanak. A nagygyűlésre a svábság impozáns nemzeti felvonulást tervez. Holnap, vasárnap délelőtt 10 órakor az Kulturpalotában tartja alakuló közgyűlését a Romániai Katolikus Nőszövetség. A köz­gyűlésen mindenki megjelenhet, a­kit a nőmozgalom érdekel, úgyszintén részt vehet a közgyűlés után a katolikus gimnázium tor­natermében tartandó díszebéden is bárki a száz tejes teriték-díj ellenében Az alakuló közgyűlés programja a kö­­vetkező: Mit akarunk? Lovich Ilonka. Alapszabály ismertetés: Veress Marian­ne nővér. Választások. Az egyes szakosztályok 10—10 perces hozzászólása: A hitbuzgalma szakosztály részéről: Cser­­gő Benedek hittanár. A szociális szakosztály részéről: Simion Berta, a Sz. M. Orsz. Szervezetének főtit­kára Az ifjúsági szakosztály részéről: Scholtz Klára, a nagyszentmiklósi leányklub el­nöke. A Kat. Népszövetség és a Kat. Nőszövet­ség. Szilágyi Dózsa prend. tanár, a Népszö­vetség igazgatója. Mit vár a katolikus társadalom­ a Nő­szövetségtől? Dr. Gyárfás Elemér szenátor. Hétfőn a gyűlés résztvevői különvona­­ton Mária-Radnára zarándokolnak. A részt­­venni szándékozók a plébánia hivatalnál je­lentkezzenek. Vonatköltség 50 lej oda-vissza. A vezérkari főnökség rendeletére írják össze Aradon a rádiókat Csak statisztikára van szüksége a katona­­ságnak.­­ Nem kobozzák el a készülé­keket Aradon, ahol tudvalévően igen nagy tért hódított a rádió iránti érdeklődés, legutóbb a Cercul de Recrutare bejelentette, hogy­­ megkezdi a rádiókészülékek összeírását Ba­ok bál a Cercul de Recrutare­ legutóbb a napit sajtó utján hívta fel a területién lévő rádióké­szülékek tulajdonosait, hogy a parancsnok­ság rekvirálási irodájában jelentsék be rádió­­készülékeiket. Az Erdélyi Hirlap munkatárs­­a ma érdeklődött a Cercul de Recrutare hi­vatalban, ahol a következő felvilágosításo­kat kapta:­­ — Aradon a rádiókészülékeket a vezér­­­­kari főnökség legutóbbi körrendelete alapján kell összeírni, amelyet a meglévő törvények értelmében adtak ki. A törvény ugyanis mó­dot nyújt a katonai hatóságoknak arra, hogy a körzetükben minden telefon, távirda és drót­nélküli telefon-felszerelésről pontos tudo­mással bírjon. A katonai hatóságok eddig is­ megejtették rendszerint minden hat hónap­ban a távirat és telefon-felszereléseknek ös­­­szeírását és most, hogy az országban a rádió is elterjedt, természetes, hogy a statisztiká­ból ezt sem lehet kihagyni. A rádiófelszerelé­sek összeírásával a katonai hatóságok részé­ről Enea Radu Blatoner van megbízva, aki Tanase államrendőrségi subkomisszárral együtt kiszállások megejtésére is fel van ha­talmazva. A felhívásnak eddig Aradon nem­ volt visszhangja, valószínűleg azért, mert a­ rádiótulajdonosok azt gondolják, hogy mi re­­­torziókkal akarunk élni velük szemben. Hang­súlyozni kívánjuk, hogy a magunk részéről semmi más célja nincs a rádiókészülékek be­­­jelentésének, mint az, hogy pontos kimutattá­­­sunk legyen arról, hogy a parancsnokság te­rületén hány rádiófelvevő aparátus mű­ködik. J Ha fáj a feje és szédül, ha teltséget, bélizgalmat, gyomorégést, oldal­t szúrást, megszorulást és szívdobogást érez^ igyék minél előbb valódi »Ferenc József* keserűvizet. Gyomor- és bél szakorvosok­ bizonyítják, hogy a Ferenc József mia remek természetalkotta hashajtó. Kapható gyógyszertárakban, drogériákban és fifrt­szerüzletekben. Diné, párisi sarokban. írta: Móricz Zsigmondi. A kis restaurant előtt pici asztalok, zöld dézsában citromfákkal elválasztva a járón az uccától. Csillogó tisztaság és égett hús­­szag; jaj, nem szabad az embernek elrontani a gyomrát Parisban, akkor a város tele van áporodott bűzzel, hogy az ember émelyegve jár Páris szükebb uccáin, mihelyt megáll a levegő s nincs szél és eső. Évezredek kony­haszaga kerget s elfeledteti a Lajosok minden pompájának minden ragyogó emlékét. — Borzasztó milyen húsokat esznek itt,­­ —, s dermedten néztem a megpörkölt birka­­szeletet, amelyet roston, szabad parázs fö­lött kicsit megégettek s már az orrom érezte a keserű izét. — Minek akart népkonyhát látni? — ne­vetett a kislány s jóízűen hozzáfogott dara­bolni a birkakotlettet. Különben itt a hús nem fontos, — mondta, — a parasztok nem húst esznek, hanem Soupet La Soupe. Le­ves. Ez egy olyan leves, hogy hús, krum­pli, és minden van benne, ez egy sűrű pép, zöldség, fűszer. Ez a munkáscsalád minden­napi eledele. Ha ez nincs, végső szegénység. Soupe, pain et vin. Leves, kenyér, bor. Fran­cia szentháromság. Ott hagytam az ürüszeletet s a gyenge, fanyar vörösbort Én valóban azt hiszem, hogy enni csak a magyarok tudnak. A debre­ceni kulturtanácsnoknál voltam a múltkor ebéden: volt tyúkhúsleves csigatésztával, utá­na paprikás csirke, aztán töltött káposzta, túrós csusza s valami remek Bocskay-hor, amihez képest ezek a lölfy francia borok olya­nok, mint a feleresztett viz Egy rengeteg nagy s uj és csodaszép autó állott meg előttünk. Már annyi autó volt a szűk kis uccában, hogy nem tudott hova ál­lani az úttestről. — Nem fér be, — kiáltott ki a szomszéd asztaltól egy un, s a soffőr nevetve nézett oda.­­ Akkor mit csináljak? — Szedje szét a kocsiját uram, darabok­ban befér. Mindnyájan nevettek. A hang oly kedves és kedélyes volt, pe­dig mint kiderült, sose ismerték egymást. A magyar ember is kedélyes de a magyar pa­raszttréfának mindig van valami sértő mel­lékíze: csak annyi, hogy aki beleszól, fölé­nyesebbnek, okosabbnak, különbnek akarja magát feltüntetni, mint amilyennek azt tart­ja, akinek belekottyan a dolgába. Ezek itt úgy tréfálnak, mint két egyenlőrangú. S valami úri volt a modorukban. Egyáltalán egész éle­tük tele van valami különös érett­áriasság­­gal. A kiszolgáló leány olyan mosollyal, olyan fölénnyel s biztonsággal hozza a lá­cát, mint egy márkinő komornája. A soffőr megkínálja aperitiffel a társasá­got. Nagy divat, ürmös, benedictine, erős li­kőrök. Senki sem fogadja el, ő a szemle elé tartja a keztyüjét s úgy tesz, mintha sírna. Megjátsza a megbántottat s elpanaszkodja, hogy másokat is hívott ide aperitiffet enni ,és senki sem akar vele.­­ Egész elámulva néztem1. Színpad, Száné«­ szék. Valami túlzott életvidámság. A felszol­gáló leány hozza a Vermuthot Nemi is tudom* ki tudná megjátszani ennyire kedvesen, he­­­lyesen s ennyire erotika nélkül azt, hogy ezt a soffőr elveszi a lánytól a poharat Kik lehetnek ezek, — kérdeztem a kist*' lányt, — aki oly bölcs volt, mint egy újság­’ iró s mindent meg tudott nekem magyarázni' s a másik asztalra néztem, ahol két ur s egy­ fiatal nő csevegve ebédelt. — Nagyon sok egyedülálló nő van, <—í­ mondta, — s azok mindenfelé elmehetnek,s mindenütt lehet őket találni. Nem úgy varr,­ hogy csak társasággal mehet a nő; tánchely­re, mindenhová mehet, egyedül. Például a­ Yockeyben, a Boulevard Montpamasseod­ ugyanúgy mennek egyedül a nők, m­int a fér­fiak, s mivel sokan vannak s esetleg kevés a hely, összeülnek s az asztalnál beszélgetnek, abban semmi sincs. . — Na megálljon baba, azt mondja meg­ nekem, hogy él itt egy nő, mint munkás, mánt állásban lévő önálló ember.­­ — Olcsóbb munkaerő, mint a férfi, aa biztos. — Vezető állásba tudnak eljutni a nők? — Jaj, vezető állásokba nem. Még nemt,­1 A férfiak még nem engedik. De ügyvéd lehet nő. Árucsoportok elnöke lehet. Általában itt a nők már nagyon harcolnak a férfiakkal a2

Next