Erdélyi Hirlap, 1927. március (11. évfolyam, 2616-2641. szám)

1927-03-01 / 2616. szám

*; 53os Biblioteca » .- u if, | Síi évfolyam, 2616. szám. J? Egyes szám­ára 5 lej Arad, 1927, mircicis 1, keao WvfVfkf^f­­\/t ¥ ^ "............ Ü W 8$ H 8« A ffii Wfe’ ffl M / ''' On. ^sociatiune Peulru Literatur Romána Ili HF ®Spfl t§H Bjl ffim M»** £ x.&Lv 7 »Sl Cultura Popomlui Romans /■ AM> __________ ( SIBlli Megjelenik he­tfő és az ünnepeket követő ezelőtt Előfizetés évente 980,­­1, eure 458,­­' eure 240 napok kivételével naponta. — Szerkesztő­ 1 hóra 80 lei. Külföldre 1 hóra 140. Számonként­ség és kiadóhivatal: Strada Metianu ivóit 7\ ni T^l |ín\I 711) Bucure$tiben 50 b.-ual több. Ausztriáb. 3000 Ko Forray ucca) 1. szám. Telefonszámi 97. 11 I ILII/As Csehszlovákiában IV* cK. Jugoszláviában 2 dinár A miniszterelnök a báli parketten• Az árvízbál ragyogó báltermének, tükör­sima, fénylő parkettjének központjában ma este egy elegáns mozdulatú ur fog állani. Va­lószínűleg magával hozza fölényes mosolyát, mellyel már annyi problémán segítette át az országot. Averesk­u Sándor minis­zterel­nök ez az úr, aki már másodízben tartja kezében az ország gyeplőjét. Ellentéte Bratianu Ion­nak, aki mindig felhős, gondbamélyedt, szi­gorú tekintetű. Averescu tábornok tekinte­tében felbátorodik az, aki fél és ő maga kön­­­nyedén játszik a problémákkal. Olyan kön­­­nyűvértű politikus, aki egy gesztussal áthi­dalja a súlyos parlamenti órákat és Bra­tianu mellett az ország legjobb taktikusa a parlamentben. A tényleges harcászatban nem akadt versenytársa. A miniszterelnök az aradi bálon szembe találja majd magát vérünkből való néppel, a kisebbségi népek testvérközösségének képvi­selőivel. Régi tapasztalat, hogy nem a politika porondján, hanem a társas élet nyilvánul­ás­á­ban találják meg­ egymást román és magyar. A miniszterelnöknek ritkán adódik alkalma ezt a tételt a valóságban átérezni. Ezért tart­juk a mi vendégünknek is, azok vendégeinek, akiket Bucurestiben egy bizonyos sajtó még mindig a nyomdafesték minden feketeségével fest meg. A falra­k­ ördögnek. A miniszterel­nök hajoljon közelebb a kisebbségi népek it­teni modelljához, fordítsa el fejét a falra festett képtől és látni fogja, hogy valódi por­trénk se nem ördögi, se nem fekete. Averesicu miniszterelnök a problémák áthidalója. íme itt van egy probléma a tükör­fényes, ragyogó bálteremben. Élhet-e két nép — ha mindjárt egyenlőtlen erőkkel is —­ bé­késen dolgozva, egymás létérdekét nem sért­ve, a saját kulturjavait ápolva, az egymás balsujtottait segítve egymás mellett? A bál­terem közös levegőjét egy csomó átizsodort falu összeomlott élet iránti részvét teremtette meg. Kérdezte-e valaki, hogy románok vagy magyarok? S­zenvedő emberek. Vajjon csak szenvedéseink legyenek-e közösek és örö­meinknek nem tudnánk együtt örülni? A probléma a bálterembe került. Szeret­nénk, ha nem válna eltaposott rózsává, me­lyet hajnalban kisepernek, hanem ékes báb­­­csokor, melynek virágait hazavisszük emlék­nek magunkkal. Arra kérjük a miniszterelnö­köt, érezze át, hogy egy kevés bizalommal ezt a problémát is el lehet intézni és nagyon ke­vés kell ahhoz, hogy a báli testvériesülés po­litikai rokonsággá legyen. Mikor a miniszterel­nök visszautazik Bucurestibe, egy múlt heti haragos interpellációra kell választ adni. Az interpelláció ebben foglalható össze: Miért barátkozik Ön miniszterelnök úr ellenségeink­kel, a kisebbségi népekkel. Vigye magával Averescu tábornok az aradi szimpátianyilvá­­nulás­ emlékét és feleljen ennyit az interpel­lációra. Mert nem félek már tőlük. És még egyet a kisebbségeknek. Ne fe­lejtsék, hogy Averescu tábornok a miniszte­rek számára mindig létező korlátok­­ között már két ízben megközelítette a probléma igazságos megoldását. Ha terveinek a napi politika barikádot épít, mégsem szabad elfe­lejteni, hogy erre a világos tekintetű, euró­pai látókörű politikusra, mint barátra, meg­értőre számíthat a magyarság. Ezért őszinte, bensőséges Isten hozottal fogadjuk» Kommunista forradalmat készítettek elő Ma­gyarországon. Elfogták Kun Béla titkárát és Szántó Zoltán volt népbiztost. Budapest, február 28. A főkapitányság­nak még december folyamán tudomására jutott egy moszkvai bizalmas utasítás, amely szerint március­­ 15—25. között Budapesten, Bécsben, az összes nyugati és Balkán fővárosokban megszervezendő a márciusi kommunista hadsereg. Magyar­­országon a sejt­rendszer alapján szervez­tek; 8—10 vezetőséget­­ állítottak fel, hogy ha az egyiket elfogják, a másik tovább in­tézkedjék. Hónapok óta pincehelyiségek­ben raktárakat szerveztek és igyekeztek fegyvereket szerezni. Vágiék fekete listát készítettek azokról,, akiket hatalomra jutá­­suk eseté­n láb alól akartak eltenni. Néhány nap előtt a határállomásokon tíz szökés­ben lévő veszélyes agitátort fogtak le, de titokban tar­­o­ták ezt az Incidenst, hogy a Magyarországon még tartózkodóknak tu­domására ne jusson. Az új szervezkedés hatalmas orosz tőké el és Rákosi Mátyás régebbi szervezkedésénél jóval előrehala­dottabb mértékben történt. Dr. Szántóval, a volt népbiztossal, akinek te­artóztatásátrólj minr megemlékeztünk, egy üt­esen Pestre jött a moszkvai propaganda­központ egyik vezetője, aki a pénzt kezelte, továbbá Kun Béla moszkvai titkára, aki a magyar ifjú­munkások forradalmártását vá]p­l­a Szán­ Ló az összes megbízásokat és a pénzössze­get Kun Bélától kapta, aki nagyon szeretne m­ár visszatérni Magyarországra. A buda­pesti rendőrség szorgalmasan nyomoz a kommunista milliárdok után, m­elyek még rejtve vannak. Budapest, február 28. Szántó Zoltán volt népbiztos ma azt vallotta a rendőrsé­gen, hogy Moszkva küldötte ki azzal a megbízással, hogy az ifjúmunka okát meg­szervezze és forradalmiázsa. Pénzt annyit kapott, amennyi kellett. Az ifjúmunkásokat megfelelő kiképzés után roham­csapattá akarta alakítani és március 21-én, a prole­tárdiktatúra évfordulóján akarta kipró­bálni a munka sikerét. Grandiózus tünte­téssel akarta megmutatni, hogy kommuniz­­mus még van Magyarországon; lehetséges, hogy talán vár is folyt volna, «je .áldozat­ nélkül nincsen forradalom. A rendőrségen úgy tudják, hogy még sok ember élő ki­­irtására kerül sor. Debrecen, február 28. A kommunista párt keletm­­agyarországi c­ nLr­­féját Deb­recenben akarták megalakítani, am­it azt a letartóztatott kommunisták vallották. A letartóztatott Orbán István szerelőnél ren­geteg pénzt és bolsevista propaganda­­nyomtatványt találtak. Helyet biztosítanak a nőknek a közigazgatásban A kormány három itt fontos törvényter­vezetet hozott nyil­vánosságra: — Szabályossák a hieiipart. — Olcsó mező­­gazdasági hitel — vámemeléssel. Bucuresti, febr. 28. (Az Erdélyi Hírlap Tudósítójától.) A kormány három érdekes tör­vényjavaslata került a nyilvánosság elé. Az egyik Manoilescu pénzügyi államtitkár ter­vezete, mely meglepetésszerűen nem pénz­ügyi, hanem közigazgatási kérdést kíván meg­oldani. A tervezet biztosítja a nők szerepét köztisztviselői pályán. Az államtitkár terve­zetének négy alapelve a következő: 1. Lehetségessé kell tenni, hogy a nők a közigazgatás szolgálatába álljanak, de csak meghatározott resszorsoknál. Ezek a tanügyi, egészségügyi és népjóléti közigazgatási ágak. 2. Korlátozni kell a nők előrehaladásának fokát. b. A férfiak elhelyezkedésének biztosítása végett a­rányos létszámhoz (numerus clausus­­hoz) kel kötni a nők kinevezését. 4. A nőik a férfiakkal szemben előnyökben nem részesülhetnek. Bármennyire is korlá­tolt működési teret biztosít a törvény a nők­nek, az mégis lépés a nőemancipáció terén. A kérdéses másik törvénytervezetet Tran­­cu-Iasi munkaügyi miniszter dolgoztatta ki és beavatkozik az úgynevezett házi munkások szociális­ helyzetébe. A háziipart szabályozza a tervezet, tehát azoknak munkáját, akik nem műhelyekben, hanem otthon dolgoznak mun­kaadóknak. A külföldi államokban közismert dolog, hogy a munkakihasználás különböző módjára adott alkalmat ez a rendszer, me­lyet az angol közgazdaságtan sweating sys­­temnek­, vagyis az izzadság rendszerének ne­vez. A törvényjavaslat szelleme az, hogy he­lyenként a munkafelügyelő részvételével ös­­­szeülő hat tagú bizottság állapítja meg a mi­nimális házimunkabéreket és ez a bizottság állandóan ellenőrizze a háziipar művelésének egészségügyi és erkölcsi részét. A harmadik törvénytervezet a mezőgaz­dasági hitel és a mezőgazdasági termelés elő­mozdításával foglalkozik. Mindkét célra egy alapot létesítenek, melyet abból táplálnak, hogy minden exportra kerülő gabona, hüve­lyes vélemény, olajos magvak, takarmányok és ipari növények után vagononként 25 arany, lej, minden szarvasmarha után 5, aprómarha után 1 aranylej, vágott hús után pedig kilo­grammonként 0,10 aranylej állandó illetéket vetnek ki. Ebből az alapból verseny­díjakat tűznek ki évenként az egyes mezőgazdasági problémák gyakorlati megoldóinak javára, to­vábbá 5 százalékos kölcsönöket folyósítanak. A kölcsönöket az ingatlan értékének 60 szá­zalékát meg nem haladó mértékben nyújtják abban az esetben, ha a tala­j lecsapolásra, trá­gyázásra, hathatós öntözésre, vagy­ ipari be­fektetésre szorul.

Next