Erdélyi Hirlap, 1929. január (13. évfolyam, 3155-3178. szám)
1929-01-01 / 3154. (3155.) szám
_2_________________________________________________ ERDÉLYI HÍRLAP __ 1529. január 1. kedd evvel a vámbevételeket csökkentené az eddiginél is nagyobb mértékben. Évenkint visszatérő deficiteket azonban az államháztartásban állandóan kölcsönökkel pótolni nem lehet; belföldiekkel nemmi, miért ez m ultima analisi inflációhoz vezetne, külföldiekkel nem, mert ez végül olyan eladósodást jelentene, hogy bizonyos idő után ezen adósságok kamatai egymagubad tennék azt a költségvetési hiányt, amelynek eltüntetésére igénybe vétettek. E fejtegetések után azonban felvethetni valaki a kérdést: ha a külföldi kölcsön megkötése ilyen perspektívát tár az ország polgárai elé, nem okosabb dolog-e lemondani a kölcsön felvételéről, illetőleg a külföldi hitelt csak olyan mértékben igénybe venni, amennyire ez a lej stabilizációjához éppen szükséges? Bármennyire jogosultnak látszik is ez a kérdés, a felelet rá csak határozott «nem» lehet. Igaz ugyan, hogy általában, de a mai viszonyok között főképen csak olyan külföldi kölcsönt szabad igénybe venni, amelyet módunk van egész összegében hasznos beruházásokra fordítani, amelyek biztosan és nyomban kamatoznak, igaz az is, hogy az állami beruházások terén annyira el vagyunk maradva, hogy e kardinális pénzügyi szempontokra nem lehetünk figyelemmel, mert sok év mulasztását kell előbb pótolnunk, mielőtt a befektetések lukratív voltára s azok promt jövedelmezőségére tekintenénk, — mégis azt kell mondanunk, hogy ha az országnak helyet akarunk biztosítani a kontinens kulturállamai között, ha a régi Románia balkáni és gyarmati helyzetét meg akarjuk szüntetni, ha igényt tartunk arra, hogy a civilizált államok sorában foglaljunk helyet, ha mezőgazdasági és ipari termelésünket képessé akarjuk tenni arra, hogy a külföld versenyével szemben megállja a helyét, ha az ország kereskedelmi és fizetési mérlegét aktív állapotban akarjuk tartani, vállalnunk kell az áldozatokat, bármilyen súlyosak lesznek is. Mert hogy súlyosak lesznek, az bizonyos. Nem szabad azt hinnünk, hogy elég a kölcsön megkötése s a nyomtában már következni fog a konjunktúra, hogy elég a bankjegykontingens emelése s nyomában már jön az olcsó és sok pénz, hogy elég, ha a lej stabilizáltatik s evvel elvetettünk minden gondját a bajoknak, amelyek évek óta ránehezednek a gazdasági tevékenység minden ágára, minden részletére. A helyzet nem ezt a perspektívát ígéri. Áldozatteljes, nehéz idők következnek, sok év óta elhanyagolt kincstcáriés pénzgazdaságunk rendezése fokozott terheket jelent az állami polgárai részére, súlyos adóteher-többletet kell majd elviselnünk és fokozott éberséggel kell őrködnünk afelett is, hogy a külföld által előlegezett pénzeik befektetése milyen célokra és milyen módon történik Egész adórendszerünk és pénzügyi adminisztrációnk reformra szorul, a közterhek igazságosabb és mindenekfölött becsületesebb megosztásáról, kell gondoskodnunk, az adók kivetése, beszedése és felhasználása körül meg kell szűnnie aalkáni állapotoknak, amelyek eddig jellemezték pénzügyi igazgatásunkat Az államnak biztosítanunk kell azt a jövedelmet, amelyre szüksége lesz ahhoz, hogy új kötelezettségeit a külfölddel szemben pontosan teljesíthesse, mert ellenkező esetben romba dől az egész mű, amelyet olyan, nehezen sikerül felépíteni. Nem lehet tudni, hogy a gazdasági elzárkózásnak, az exorbitáns védvámok mai rendszerének élete meddig lesz még fentartható. Ha a kiengesztelődés szele akár Genfből kiindulva, akár az európai erőviszonyok valamilyen átcsoportosulása következtében végig fut Európán, elkerülhetetlen lesz olyan kereskedelmi konvenciók megszületése, amelyek Romániát is bizonyos koncessziókra fogják kényszeríteni legalábbis azokkal az országokkal szemben, amelyek segítségünkre voltak pénzügyi és gazdasági viszonyaink rendbehozatalában, de azokkal szemben is, amelyeknek mezőgazdasági terményeink jobb értékesítése ellenében kell majd engedményeket adnunk a kereskedelmi forgalomban. Azokat a romániai vállalatokat, amelyek egyrészt a közterhek megnövekedése következtében drágábban fognak termelni, másrészt szemben fogják találni magukat a belföldi piacon is a külföldi áruk konkurenciájával, semmiféle állami támogatás nem fogja tudni életben tartani. Nemcsak nehéz, de válságos idők következnek, amelyek lefolyását megfigyelhettük mindazon országokban, amelyek a szanálás nagy művét elvégezték. Mindaddig azonban, amíg az ország ezen a műtéten rá nem esik, gazdasági életünk erős és egészséges nem lehet Annyit érünk csak, amennyit ezen a krízisen átmentenünk sikerülni fog. Nehéz esztendő küszöbére lépünk, gondterhes napok várnak ránk, a mai generáció 1929-ben kezdi meghozni az áldozatokat, a háború utáni Románia jövője érdekében. Beszélgetés Benes-sel, Csehszlovákia külügyiminiszterével, aki nyilatkozik az „Erdélyi Hírlap“ tudósítójának Romániához való baráti viszonyáról és kifejti véleményét a gazdasági élet konszolidálására vonatkozólag. A középeurópai politikának egyik legkimagaslóbb egyénisége, Benes Ede csehszlovák külügyminisztert ől látogatta meg Mann Ilonka, az Erdélyi Hírlap párisi munkatársa, aki fényes újságírói karrierjének legérdekesebb interjúját küldte most hozzánk Páris, december végén. Az Erdélyi Hírlap párisi munkatársától. Benes, Csehszlovákia külügyminisztere, akit joggal tekinthetünk a háború utáni Európa egyik legkiválóbb államférfiújának, a napokban Parisban járt, hogy leleplezze azt az emléktáblát, mellyel azt a házat jelölték meg, ahol a mai Csehszlovákia köztársaság megszületett. Tíz év előtt a Rue Bonaparte egyik épülete adott hajlékot azoknak a férfiaknak, akik megteremtői voltak annak a ma oly erős és gazdaságilag egészséges országnak. Itt dolgozott Massaryk, Stefanik, Benes és ez utóbbi eljött most, hogy, egy,ünnepély, keretében történelmi hellyé avassa ezt az épületet. A szokásos emlékbeszéd teki pátosszal teli kölcsönös üdvözlések után* (Painlevé, Antérion és egy halom miniszter és vezető férfi), amikor Benes külügyminiszter távozóban volt, — alkalmam volt néhány szót vele váltani és megkérni, volna oly szives néhány kérdésemre válaszolni. Kitüntető szívességgel felelt, hogy a jelenlegi idő erre nem alkalmas, de jöjjek el másnap délelőtt 10 órára hozzá és rendelkezésemre fog állani. Kézszorítással kiséri a „viszontlátásra” szót Benes miniszternél. A St. .Tan Hotel hallja még meglehetősen csendes volt, amikor májn san tíz órára megjelentem. A pontosság ugy látszik valóban erénye az államférfiaknak, mert Benes külügyminiszter sem váratott magára és azonnal fogadott Az első emeleten, a lakosztálya melletti szalonban találom őt. A hosszúkás szobát a tipikusan francia L’ou és XVI. bútorok népesítik be. A kandalló párkányán és apró asztalokon elhelyezett virágcsokrok enyhítik a hivatalos fogadószoba merevségét. Az ablak előtti, régiművü berakott szekrényen iratok, újságok halmaza. A miniszter itt is fáradhatatlanul dolgozik. Amint belépek, elébem jön, majd végtelen kedvességgel hellyel kínz. Jól szemügyre veszem és megállapítom, hogy:Benes miniszter típusa az európai intellektuellnek, aki épp úgy lehetne orvos, ügyvéd vagy mérnök. Azután megindul egy, fesztelen Beszélgetés, akarattal nem hangoztatom az interjút, mert a kegyelmes ur szívesebben látja nyilatkozatait így, mint interjú alakjában kommentálva. Előbb' ő érdeklődik és hogy az aradi „E. H.”-nak vagyok munkatársa és jómagam is a kisebbséghez tartozom. " "* • Azután én kérdezem Romániához való viszonySWíI. — Gondolja-e Kegyelmes Uram, hogy, a kormányváltozás és ezzel kapcsolatban a politikai irányzat változása Romániában befolyásolják-e az ország fejlődését? — Kényes kérdés mindenesetre így külügyminiszternek erre felelni, aki Barátja és szövetségese Romániának, aki barát volt, barátja és Bánát lesz mindig. Én a tíze ’év alatt a különböző változások dacára is megőriztem a kontaktust a mindenkori kormánnyal. Az ország belpolitikai kérdéseit teljesen kikapcsoltam. Maniu miniszterelnökkel két-háromszor volt alkalmam együtt lenni. Vaida- Voevodhoz a béketárgyalások során való gyakorlai együttlétünk révén, személyes jóbarátság fűz. Mironescu miniszter is jó barátom, vele még a háború folyamán jöttem össze. A Béke egyúttal Gazdaságii kérdés. Mi a véleménye Románia gazdasági megerősödése és a lej stabilizációjára vonatkozólag? Semmi kétségem afelől, hogy ez rövid idő kérdése csupán. És Románia gazdasági erősbödésére az áll, ami Európa többi országaira. Mindegyik törtet egy erkölcsi és gazdasági stabilizáció felé Benes külügyminiszter további kifejtése miár karakterizálja azt a férfiút, aki Briand mellett tán legintenzívebb kiépítője a Békének. — „Igen, a népek a Béke felé haladnak. Ez egy tudatalatti akarás. Akik egy, újabb világfelfordulásban hisznek, A sárga bárca Jön! OROSZ-FILM orosz szabad szellemim csak felnőtteknek Csak az Apollóban