Erdélyi Hirlap, 1929. január (13. évfolyam, 3155-3178. szám)
1929-01-03 / 3155. szám
_ ERDÉLYI HÍRLAH _______________1929. január 3. csütörtök AUTO. Érdekes számok és adatok a motor életéből. Emre olvasó, aki autód kényelmes ülésén robogsz dolgod után, vagy repülőgép kabinjában szállsz városok, országok felett, gondolsz-e egy pillanatra is arra a rabszolgára, amely járművedben szerényen meghúzódva, fáradhatatlanul hajtja azt földi, vagy légi útján? Eszedbe jut-e néha, hogy a robbanó motor, ez a modern vasrabszolga mily sziszifuszi erőfeszitéssel tölti be feladatát, s hogy bennte a dugattyúk, kerekek, szelepek, gyujtó-gyiertyák mily szédületes iramlá s mégis csodálatos pontossággal összehangolt munkája folytán válik lehetővé a gépkocsi rohanása és a gépmadár könnyed tovasuhanása? Az alábbi néhány számiadat bepillantást enged abba a csodálatos világba, melyet a robbanómotor, a modern tudomány e bámulatos alkotása rejt magában. Mindenekelőtt néhány szót magáról a motorról. Ez a gép tudvalévően henger alakú edények sorozatából áll, melyekben dugattyú mozog fel s alá. Mikor a hengerben a dugattyú lefelé halad, az akkor nyitó «szívószelep» -en fát benzin-levegőkevterék ömlik utána. Ez visszafelé haladva, összesajtolja. Az összepréselt gázkeveréket a gyújtógyertya villamos szikrája felrobbantja, mire a dugattyú lesiklik, majd ismét visszatérve, az elégett gázokat kitolja a kipuffogószelepen. Ezután ismét elölről kezdődik a játék. A motornak ez a négy munkamozzanata «üteme», a tengely két fordulata allatt zajlik le. Erőt adó robbanás tehát csak minden második fordulat alatt van, a többit a motor saját lendítőereje végzi. E «négyütemes» motorokkal szemben vannak olyanok is, a melyek ezt a négy különféle tevékenységet két «ütembe» szorítják össze. Ezeknél tehát minden fordulatra jut egy robbanás, minek folytán nagyobb is az erőkifejtésük, mint a négyütemű motoroké. A dugattyúk ide-oda menő mozgását a hajtókarok forgó mozgás alakjában viszik át a motor tengelyére. Vegyünk már most például egy gyorsjáratú autómotort, mely percenként 4000-et forog. Ha a motor négyütemű, a mondottak alapján hengerenkint minden percben 2000-szer pattan elő szikra a gyújtókészülékből s 2000 robbanás történik. Azaz másodpercenként kb. 33, egy óra alatt pedig 120.000. Kétütemű motornál e számok megduplázódnak; minden hengerben másodpercenkint 66-szor, óránként pedig 210.000- szer robbant a gyertya villamos szikrája. Képzeljük el a hengereknek és a dugattyúknak ezt a folyton megismétlődő, szörnyű igénybevételét, azt a sok ezernyi heves ütést, amit a felrobbanó benzin minden percben a dugattyúra miért a gyújtókészülék szapora tevékenységét, amellyel a kellő időben újra meg újra kipattantja a robbanást kiváltó szikrákat Képzeljük magunkat egy motorhenger belsejében s gondoljuk el, micsoda hőséget kell a dugattyúknak ,és a hengereknek a szakadatlan robbanások pergőtüzében kiállaniok (ezért is hűtik a motort) s mekkora az a mechanikai terhelés, amit a hajtórudaknak a dugattyúktól át kell venniök. Minden egyes robbanás kb. 1300 kg erővel taszítja le a dugattyúit, ami azt jelenti, hogy az említett négyütemű motornál percenként 2600 tonnának megfelelő erő hat egy-egy dugattyúra és hajtórúdra. A motor anyagcseréjét szabályozó szelepeknek sincs irigylésre méltó dolguk. Felvéve, hogy a szelep, egyszeri ide-oda mozgása alatt 16 mm. utat tesz meg, egy 4000 fordulatú motornál percenként 32.000 mm.-t, egy óra alatt 1.92 km-t kell megtennie. A dugattyúknak is bőven kijut az ide-oda való futkározásból. Ha a dugattyú lökete pl. 110 mm., az a tengely egyetlen fordulata alatt 220 mm-t tesz meg (mivel fel- és lefelé, azaz kétszer kell a lökethosszt befutnia). 4000 fordulatú motorban pedig egy óra alatt 52,8 kmnyi utat jár a hengerben. Ha még mindehhez az üzem közben fellépő sok százfokos hőmérsékletet is hozzávesszük, csak csodálattal adózhatunk a mérnököknek, akik a hajdan megbízhatatlan robbanómotort aránylag tartós és munkabíró géppé tökéletesítették. Az említett számpéldák csak a gyakorlatból kiragadott adatok, melyektől fel- és lefelé bőven van eltérés. A következőkben azonban konkrét példával szolgálunk, mely a Bremen motorjának teljesítőképességét világítja meg. A világhírű repülőgép történelmi nevezetességű útját 40 óra alatt tette meg. Hathengeres motorja és légcsavarja ez alatt 3,312.000 forgást végzett. Hengereiben a dugattyúk és a szelepek 39,744.000-szer mozogtak ide-oda. A hat dugattyú 40 óra folyamán 7,568.610 klimnyi utat járt be. S a gépmadár e roppant erőpróba után ép és használható motorral ereszkedett le az amerikai kontinensen. Élő szervezethez hasonló szaporasággal s pontossággal dolgoznak motoraink, a félelmetes erőt fejtve ki, amilyet eddig nem ismert az emberiség. Mindez szinte tiszteltetét gerjeszt bennünk e néma acél rabszolgánk iránt, de még inkább az emberi géniusz iránt, mely megalkotta e csodálatos gépeket. £ r. floppdeläJDac GxDotare. váltó. Motorkerékpáron leginkább rendőrök járnak. Magánember csak igen ritkán. Az amerikai utak elég szélesek, de egyáltalában nem annyira, mint ahogyan ezt általában Európában képzelik. Legjobban a cementutakat szeretik, Kanadában hatványozott makadámiutak a legdivatosabbak. Az utakon nem járnak vasabroncsos teherkocsik, a tömör gumimiabroncs is ritkaság ,és így sokkal tovább tarthatnak az utak, mint nálunk. A vasúti sorompó a legtöbb helyen ismeretlen fogalom. Annál több azonban az ilyen átjáróknál a fakereszt, melyek halálos balesetekről beszélnek. Philadelphiánál a Delaware hídján egy nap alatt 59.990 autó haladt át. Ohióban a legtöbb hidat úgy építették meg, hogy azokon a kanyarodók vannak. Állítólag azért, hogy az autók sebességét csökkentsék. Azonban hallatlan nagy áldozatok árán csak azt érték el, hogy a vezetők most annál gyorsabban akarnak ezeken a hidakon áthaladni, hogy vezetési ügyességüket bemutasszák. A Tízezer kilométeres autóút Európán keresztül. Az automobiltechnika mai állása mellett a 2-3000 kilométeres túra siklóibon nem jelent valamirevaló nehézséget többé. Ha a modern konstrukciójú túrakocsit komoly megpróbáltatásnak akarjuk alávetni, akkor hosszabb útvonalat kell számlára előírnunk. Ezért a német automobilklub megfontolás tárgyává tette, hogy egy nagyszabású túrautat rendez 10.000 kilométeren. Ez nemcsak a gépek és vezetőik számára volna komoly vizsga, hanem a túra útvonalának vezetésével egész Európa számára bizonyítékot szolgáltatna a modern automobilizmusnak népeket összekötő erejéről. A túra útvonalát nagy vonalakban a következőképen tervezik: Hága, Páris, Madrid, Olaszország, Ausztria Helsingfors, Haparanda, Stokholm, Kopenhága, Berlin. A túraúton csak szériakocsik vehetnek részt és pedig az egyes márkák részéről küldött és magánvezetőkkel. Minden résztvevő mellé naponta váltakozó biztosokat adnának, aki ellenőrizné, hogy az egyes javítások csak a kocsin található pótalkatrészekkel és szerszámokkal történjen. Az egész túra részére mintegy 30 km átlagsebességet írnak elő. Ebbe beleszámítják a nappali és éjszakai szüneteket, de nem számítják a hajóutak idejét, így az egész túrát körülbelül tizenöt nap allatt be lehetne fejezni. Fritsch, a német automobilklub alelnöke, az Association legutób- MVM COl APOILO A Ma csütörtöki LYA MAUA legjobb szerepe, legszebb filmje szívem egy Jtu-lwT folytatja sikerét a 7 és 9 órakor HAJBLItY fiel 2 részes filmje EMBEREK, ÁLARCOK mindkét rész egyszerre bemutatva Egy német túrázó megfigyelései Amerikában. Az Allgemeine Deutsche Automobil Club néhány tagja társas autókirándulást rendezett Amerikába. A kirándulók egyike írja megfigyeléseiről a következőket: Amerika egyesi városaiban óriási a gépkocsi-forgalom, de tulajdonképpen sehol sem erősebb, mint Berlinben a Kaiser Wilhelm Gedächtniskirche körül. A közlekedést szabályozó lámpákból mintha Newyork középpontjában kevés, egészen apró helységekben mintha sok lenne. Minduntalan fellobbannak a Vörös és zöld jelzések, melyek szinte egészen megszüntették a kürtjelzéseket. Az amerikai már alig használja jelzőkürtjét, még akkor sem, amikor pedig kellene. Ezért lát az ember az utak mellett annyi szerencsétlenül járt kocsit és a veszedelmesebb kanyarodóknál annyi szomorúan figyelmeztető fakeresztet. 1 • ji Il_£ ÍV Amerikában majdnem mindenki vezet autót, természetes, hogy sokan rosszul, sőt többen rosszul, mint Európában. Kanyarodók vételénél egyáltalában nem mutatnak semmi technikát. Viszont a jelzőlámpák színének változása előtt egy pillanattal átsuhanni, azt pompásan értik. Általában a szabályokat sem tartják be túlzott lelkiismeretességgel és nem előznek azon az oldalon, amelyiken pedig kellene. Az út felén is csak ott nemmennek túl, ahol fekete vagy fehér vonalak jelzik az út közepét. Amerika az az ország, ahol az ember nem lát kerékpárost és motorkerékpárost. 4000 kilométert futottunk be amerikai utakon húsz nap alatt és nem láttunk húsznál több kerékpárost. Az országutakon gyalogos is alig van. Akinek nincs autója, az az országutakon felkéredzkedik valamelyik kocsira. Az ilyen ingyen utasokat nappal majdnem mindig fel is veszik. Egymással szemben igen szolgálatkészek az Országúton az autósok, összeütközéseknél gyorsan megállapítják a kárt és sietnek to