Erdélyi Hirlap, 1929. szeptember (13. évfolyam, 3350-3374. szám)

1929-09-01 / 3350. szám

% ________ EHDSLYI HÍRLAP 1029. azeptesabc- X. t­­ etárnap Választott bíróságokat létesíte­nek Arad kereskedői, Jogászok és vezető kereskedő­ emberek formulázták meg a körlevelekre alkalma­zandó új klauzulákat.­­ A választott bírák a kamara igazgatótanácsából kerülnek ki. Arad, augusztus 31. Nem­csak Arad, ha­nem­ egész Erdély kereskedő társadalmában, óriási megdöbbenéssel fogadták a tőzsde­törvénynek azt a rendelkezését, amely az eddig bevált tőzsdebíróságok hatáskörét egy­szerűen megszünteti. Ez a drákói intézke­dés nem­ jelent kevesebbet, minthogy­­ fontos, kiváló szakértelmet kívánó ügyekben a fe­lek a polgári bírósághoz lennnének kénytele­nek fordulni, ami által az inkasszó, illetve a perek ítéletei­nek végrehajthatósága nemcsak meg­nehezül és lehetetlenné válik, hanem­ bizonytalan időre kitolódik Beszámoltunk arról,­ hogy Nagyvárad, Te­mesvár, Kolozsvár és a többi kereskedőcen­* trumok minden irányban megpróbáltak ak­ciót indítani és lapunk más helyén beszá­molunk arról is, hogy az aradi kamara sem maradt tétlen, mert minden tekintetben ugyan­csak latba veti befolyását, hogy a kereske­dőknek ez a sérelme orvosolható legyen. A helyzet azonban az, hogy mindezek­nek az intervencióknak az eredménye a mese­szi jövő távlatában van, de­ a kereskedelmi életnek sürgős és momentán intézkedésekre van szüksége. Tekintettel arra, hogy a ke­reskedelmi élet menete megbénulna, na szak­­mabíróságok nem léteznének, Arad keres­kedelmének és ipari életének vezető egyéni­ségei, valamint a város jogásztársadalmának vezetői megbeszélésre ültek össze és elhatá­rozták, hogy az itt érvényben lévő pol­gári perrendtartás keretein belül választott. Vír f­ ra. siteni A választott bíróságok bírái a kamara igaz­gatótanácsából kerülnek ki, míg elnököt ön­maguk közül választanak. Ezeknek a bírákn­nak ítélete bármely szakbíróság által vég­rehajtható és így némikép helyettesítve lesz a megszűnt tőzsdebíróság. Az említett érte­kezleten kidolgozták azt a klauzulát is, ame­lyet a körlevelekre ezentúl alkalmazni kell. A klauzula a következőképen hangzik: "Per esetére kölcsönösen alávetjük ma­gunkat egy Aradon székelő három tagú vá­lasztott bíróság kizárólagos hatáskörének és illetékességének, amelybe mindegyik fél az Aradi Kereskedelmi és Iparkamara legutolsó választásán létrejött igazgatótanácsának Vá­lasztott tagjai és póttagjai névsorából egy- egy bírót nevez be. A választott bíróság jegyzője az Aradi Kereskedelmi és Ipar­­kama­ra bármelyik titkára lesz. Felperes ke­resetét bíró nevezésre felhívó kérelmével és az általa választott bíró elfogadó nyilatko­zatával a választott bíróság jegyzőjéhez adja be. A jegyző ezt a felhívást tértivevényen ajánlott levélben közli a másik féllel. A fel­hívott fél a felhívás kézhezvételétől számított 15 nap­­ alatt — ha Aradon lakik, 5 nap alatt — ajánlott levélben tartozik a bíróság jegyzőjének az általa választott bírót be­jelenteni és ennek elfogadó nyilatkozatát be­­mutatni. Amennyiben a felhívás kézhezvéte­létől számított 20 nap alatt — vagy ha a felhívott fél Aradon lakik, úgy 8 nap alatt — a felhívott fél szabályszerű bejelentése nem­ érkeznék be, úgy az Aradi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, vagy akadály ese­tén hivatali helyettese nevezi ki részére a választott bírót. A két bíró a jegyző felhívá­sának vételétől számított három napon be­lül elnököt választ. Ha az elnök d­egválasztá­­sáról szóló értesítés és az elnök elfogadó nyilatkozata ezen időn belül a jegyzőhöz be nem­ érkeznék, úgy az Aradi Kereskedelmi és Iparkamara vagy akadály esetén annak hi­vatali helyettese nevezi ki a választott bí­róság elnökét. A bíráskodás költségeit a fel­hívó fél tartozik előlegezni­. Információink szerint Arad kereskedő társadalmában igen szimpatikusan fogadják ezt az ideiglenes megoldást, ami valamiké­pen is biztosítja az üzletkötéseket és azok perbeli elintézésének kivitelét. Masaryk elnök különvonatán szállították Po­zsonyba a beteg Scotus Viatort. Az angol publicistát megoperálják. Pozsony, augusztus 31. (Az Erdélyi Hír­lap munkatársától.) Scotus Viatort, az ismert angol publicistát, aki pár nappal ezelőtt hagy­­ta el Erdélyt, ma délután 6 órakor a pozsonyi mentők az állomásról beszállítottál az állami kórház belgyógyászati osz­tályába. Scotus Viator napok óta tart kúrát a csorbatói Móri-telepen. Évek óta kétoldali ’ k­iscsont-reumatizmussal bajlódik Scotus or.­­ ne­v­e­trr­g Szarajevóban kapott. Be­­iv.g.u . r. ment Csorba­tóra, s vele volt kiét gyermeke és felesége is. Néhány nap előtt Scotus Viator állapota váratlanul komplikálódott úgy, hogy Csorbatán nem tud­ták kellő kezelésben részesíteni. Tegnapelőtt kezelő orvosa tanácsára elhatározta, hogy a pozsonyi kórházba szállíttatja magát A Nagytapolcsányban nyaraló Masaryki elnök is­­ értesült Scotus Viator állapotának rosszabbra fordulásáról ,és arról, hogy Po­zsonyba kell szállítani. Masaryk elnök azon­nal intézkedett, hogy a saját rendelkezésére álló luxusvonaton vigyék Pozsonyba, ami ma meg is történt A pozsonyi főpályaudvaron a mentők négy embere emelte le a vonatról a hordágyon fekvő beteg angol publicistát, akit az utazás és a betegség erősen megviselt Ezután feltet­ték a mentőautóra, amely a kórházhoz szállí­totta. Itt már a kapuban várta a kórházi sze­mélyzet, amely a hordággyal együtt felszállí­­totta­t a sebészeti osztályba, ahol Sumbal ta­nársegéd tüzetes vizsgálat alá veszi, hogy a további kezelését is személyesen vezesse hét­főig, amikor megérkezik szabadságáról Hynekl tanár. A diagnózist csak holnap fogják meg­állapítani, mivel ma nem akarják a beteg nyu­galmát zavarni Scotus Viatort valószínűleg a diagnózis megállapítása után haladéktalanul megoperálják. Judit otthagyta az urát. (Novella) Írta: SZEDERKÉNYI ANNA. «Fecském­, fecském, édes fecském­ Vidd el az én levelecském ?»...* Judit asszony leült az ut szélére és lehaj­totta a fejét. «Ha kérdi, hogy honnan jöttél?» Oly egyszerű volt a dal és oly megható a melódiája. Vagy csak azért, mert a Judit anyja gyakran szokta ezt a nótát énekelni? Estefelé, amikor a gyerekek ágyát lebon­totta és kis zsámolyon pihent az ablak előtt. A kezében örökös varrása vagy a vége sza­­kadatlan kötés. Akkor énekelte vékony, cir­­pelő hangon: «Vidd el, vidd el messze földre. Tedd a rózsám­ kebelére.... «Kebelére», ezt m­ár nagyon halkan, ki­csit akadozó léleikzettell... Köröskörül az ut két partján dombok voltak és hegyek. A hegyekre távíró és vil­lanyvezeték oszlopai tűzdelve. A fák ágai hajlongva bókoltak a szélben. A fák aljján sárga és barna levelek. Tulnap az ég vilá­gosszürkés harangja és azon túl a k kicsi zsá­moly az ablak előtt és rajta üldögélve egy halovány arcú asszony. Mindig halovány volt és mindig halkan beszélt. Nagy, barna szeme ritkán mosoly­gott, legtöbbször csodálkozott. Minél több gyermeke volt, annál inkább csodálkozott. Judit előrehajolt, de belátta, akármen­­­nyire erőlködnék, el nem érhetné azt a du­dolgató zsámolyt, mert nagyon is messze, túl-túl van az erdőségeken. «Fecském, fecském, édes fecskemi... Izgatottan kotorászott a tárcájában, az iróniát kereste... írni fog az édesanyj­ának). Jegyzetkönyvecsk­éjét kisimlitotta a térdén: «Drága, egyetlen Anyám­ — és egyszerre bénultan állott meg a keze. Mit írjon neki? Miről írjon­? Azt írja meg, hogy elhagyta az ura házát, hogy el­jött tőle az ura tudta és akarata nélkül? Hogy most bolyong a nagyváros rengetegé­ben, Budapesten? Mit fog gondolni róla az édesanyja? Mivel magyarázza meg ezt?Ho­gyan éltesse meg vele, hogy nem lehetett máskép? Vagy ne is írjon erről? Titkolja. Idegenszerű érzés szorongatta, hogy nemi tud az anyjával beszélni. Éppen arról nem, ami a legjobban égett. Az édesanyja, szegény, jó asszony... Asszony... asszony... Forró pirossá­g csapott az arcába. Leg­először gondolt arra, hogy az édesanyja is asszony ... Asszony, mint ő... Nem, nem­ volt szabad ezen gondolkoznia. Gyorsan ír­ni kezdett, ahogy jöttek a szavak: ’ « Valaki azt énekli, nem­ tudom­ hol: «Fecs­kém­, fecském, édes fecském» és én drága anyámra gondolok. Oly élénken látom­ most magam előtt azt a kedves, sápadt arcát, szinte feléje nyúlok, hogy simogassam. És hallom kedves hangocskáját. Pedig milyen messze vagyok én az otthontól. Hegyek, fák erdők és dombok, házak és tornyok belát­hatatlan erdeje közöttünk. És sok más min­den, m­agasabb a hegynél, sűrűbb a renge­teg erdőnél. Megértek én most már sokat, amit azelőtt nem értettem, pedig néha olyan zavaros minden körülöttem és bennem. Csak­ azt nem bírom­ kitalálni, miért kell mind­annak megtörténnie, ami megtörténik az em­berrel ! • Drága anyám, ha én most ott élhet­nék mellette, akkor megkérdezném, akkor­ azt kérdezném meg... Volt-e anyám is úgy édesapámmal? ••• Nem is vette észre, hogy­ a toll már Cá­ges-régen pihent, csak a gondolatok­ szágul­­doztak tovább, belefurakodtak a múltba. A­ gyerekszoba, az ebédlőasztal, köröskörül apa, anya, nagyanya, gyerekek... A miult elmosódott képei... Rendkívül élénken me­rültek fel egyes jeleneteik, a körvonalak ha­tározottak. A hirtelen-váratlan fellobbanó ést kialvó szócsaták, összeveszések, amelyek ke­­resztülvonultak a házon és utána mindig vil­­lámlott és reszketett és anya olyan külö­nösen sápadt volt... Judit eltakarta arcát. — Szegény anyái­an­ — suttogta — sze­gény anyám! De hiszen ő Szerette apámat ! Szerettei Gondolatban összehasonlította a nagy, erős, villogó szemíü­, szélesvállú embert, sápadt hervadozó anyjával. Idegen asszonyoknak az arca rebbent oda az apja köré. Azok az ide­gen asszonyok mindig ott rajzolta­k a házuk tájékán. Az Isten tudja hogyan, csak ott vol­tak egyszerre a barátságukkal, minden­napo­sak lettek és amint jöttek, el is párologtak megint. Az egyik eltűnt, lett helyette másik három­. Anya nagyon keveset beszélt ezekkel az asszonyokkal. Amikor jöttek, székkel kí­nálta őket, megállt az asztal mellett egy pepere a két tenyerére támaszkodva, kicsit

Next