Erdélyi Hirlap, 1929. szeptember (13. évfolyam, 3350-3374. szám)
1929-09-01 / 3350. szám
% ________ EHDSLYI HÍRLAP 1029. azeptesabc- X. t etárnap Választott bíróságokat létesítenek Arad kereskedői, Jogászok és vezető kereskedő emberek formulázták meg a körlevelekre alkalmazandó új klauzulákat. A választott bírák a kamara igazgatótanácsából kerülnek ki. Arad, augusztus 31. Nemcsak Arad, hanem egész Erdély kereskedő társadalmában, óriási megdöbbenéssel fogadták a tőzsdetörvénynek azt a rendelkezését, amely az eddig bevált tőzsdebíróságok hatáskörét egyszerűen megszünteti. Ez a drákói intézkedés nem jelent kevesebbet, minthogy fontos, kiváló szakértelmet kívánó ügyekben a felek a polgári bírósághoz lennnének kénytelenek fordulni, ami által az inkasszó, illetve a perek ítéleteinek végrehajthatósága nemcsak megnehezül és lehetetlenné válik, hanem bizonytalan időre kitolódik Beszámoltunk arról, hogy Nagyvárad, Temesvár, Kolozsvár és a többi kereskedőcen* trumok minden irányban megpróbáltak akciót indítani és lapunk más helyén beszámolunk arról is, hogy az aradi kamara sem maradt tétlen, mert minden tekintetben ugyancsak latba veti befolyását, hogy a kereskedőknek ez a sérelme orvosolható legyen. A helyzet azonban az, hogy mindezeknek az intervencióknak az eredménye a meseszi jövő távlatában van, de a kereskedelmi életnek sürgős és momentán intézkedésekre van szüksége. Tekintettel arra, hogy a kereskedelmi élet menete megbénulna, na szakmabíróságok nem léteznének, Arad kereskedelmének és ipari életének vezető egyéniségei, valamint a város jogásztársadalmának vezetői megbeszélésre ültek össze és elhatározták, hogy az itt érvényben lévő polgári perrendtartás keretein belül választott. Vír f ra. siteni A választott bíróságok bírái a kamara igazgatótanácsából kerülnek ki, míg elnököt önmaguk közül választanak. Ezeknek a bíráknnak ítélete bármely szakbíróság által végrehajtható és így némikép helyettesítve lesz a megszűnt tőzsdebíróság. Az említett értekezleten kidolgozták azt a klauzulát is, amelyet a körlevelekre ezentúl alkalmazni kell. A klauzula a következőképen hangzik: "Per esetére kölcsönösen alávetjük magunkat egy Aradon székelő három tagú választott bíróság kizárólagos hatáskörének és illetékességének, amelybe mindegyik fél az Aradi Kereskedelmi és Iparkamara legutolsó választásán létrejött igazgatótanácsának Választott tagjai és póttagjai névsorából egy- egy bírót nevez be. A választott bíróság jegyzője az Aradi Kereskedelmi és Iparkamara bármelyik titkára lesz. Felperes keresetét bíró nevezésre felhívó kérelmével és az általa választott bíró elfogadó nyilatkozatával a választott bíróság jegyzőjéhez adja be. A jegyző ezt a felhívást tértivevényen ajánlott levélben közli a másik féllel. A felhívott fél a felhívás kézhezvételétől számított 15 nap alatt — ha Aradon lakik, 5 nap alatt — ajánlott levélben tartozik a bíróság jegyzőjének az általa választott bírót bejelenteni és ennek elfogadó nyilatkozatát bemutatni. Amennyiben a felhívás kézhezvételétől számított 20 nap alatt — vagy ha a felhívott fél Aradon lakik, úgy 8 nap alatt — a felhívott fél szabályszerű bejelentése nem érkeznék be, úgy az Aradi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, vagy akadály esetén hivatali helyettese nevezi ki részére a választott bírót. A két bíró a jegyző felhívásának vételétől számított három napon belül elnököt választ. Ha az elnök degválasztásáról szóló értesítés és az elnök elfogadó nyilatkozata ezen időn belül a jegyzőhöz be nem érkeznék, úgy az Aradi Kereskedelmi és Iparkamara vagy akadály esetén annak hivatali helyettese nevezi ki a választott bíróság elnökét. A bíráskodás költségeit a felhívó fél tartozik előlegezni. Információink szerint Arad kereskedő társadalmában igen szimpatikusan fogadják ezt az ideiglenes megoldást, ami valamiképen is biztosítja az üzletkötéseket és azok perbeli elintézésének kivitelét. Masaryk elnök különvonatán szállították Pozsonyba a beteg Scotus Viatort. Az angol publicistát megoperálják. Pozsony, augusztus 31. (Az Erdélyi Hírlap munkatársától.) Scotus Viatort, az ismert angol publicistát, aki pár nappal ezelőtt hagyta el Erdélyt, ma délután 6 órakor a pozsonyi mentők az állomásról beszállítottál az állami kórház belgyógyászati osztályába. Scotus Viator napok óta tart kúrát a csorbatói Móri-telepen. Évek óta kétoldali ’ kiscsont-reumatizmussal bajlódik Scotus or. nevetrrg Szarajevóban kapott. Beiv.g.u . r. ment Csorbatóra, s vele volt kiét gyermeke és felesége is. Néhány nap előtt Scotus Viator állapota váratlanul komplikálódott úgy, hogy Csorbatán nem tudták kellő kezelésben részesíteni. Tegnapelőtt kezelő orvosa tanácsára elhatározta, hogy a pozsonyi kórházba szállíttatja magát A Nagytapolcsányban nyaraló Masaryki elnök is értesült Scotus Viator állapotának rosszabbra fordulásáról ,és arról, hogy Pozsonyba kell szállítani. Masaryk elnök azonnal intézkedett, hogy a saját rendelkezésére álló luxusvonaton vigyék Pozsonyba, ami ma meg is történt A pozsonyi főpályaudvaron a mentők négy embere emelte le a vonatról a hordágyon fekvő beteg angol publicistát, akit az utazás és a betegség erősen megviselt Ezután feltették a mentőautóra, amely a kórházhoz szállította. Itt már a kapuban várta a kórházi személyzet, amely a hordággyal együtt felszállítottat a sebészeti osztályba, ahol Sumbal tanársegéd tüzetes vizsgálat alá veszi, hogy a további kezelését is személyesen vezesse hétfőig, amikor megérkezik szabadságáról Hynekl tanár. A diagnózist csak holnap fogják megállapítani, mivel ma nem akarják a beteg nyugalmát zavarni Scotus Viatort valószínűleg a diagnózis megállapítása után haladéktalanul megoperálják. Judit otthagyta az urát. (Novella) Írta: SZEDERKÉNYI ANNA. «Fecském, fecském, édes fecském Vidd el az én levelecském ?»...* Judit asszony leült az ut szélére és lehajtotta a fejét. «Ha kérdi, hogy honnan jöttél?» Oly egyszerű volt a dal és oly megható a melódiája. Vagy csak azért, mert a Judit anyja gyakran szokta ezt a nótát énekelni? Estefelé, amikor a gyerekek ágyát lebontotta és kis zsámolyon pihent az ablak előtt. A kezében örökös varrása vagy a vége szakadatlan kötés. Akkor énekelte vékony, cirpelő hangon: «Vidd el, vidd el messze földre. Tedd a rózsám kebelére.... «Kebelére», ezt már nagyon halkan, kicsit akadozó léleikzettell... Köröskörül az ut két partján dombok voltak és hegyek. A hegyekre távíró és villanyvezeték oszlopai tűzdelve. A fák ágai hajlongva bókoltak a szélben. A fák aljján sárga és barna levelek. Tulnap az ég világosszürkés harangja és azon túl a k kicsi zsámoly az ablak előtt és rajta üldögélve egy halovány arcú asszony. Mindig halovány volt és mindig halkan beszélt. Nagy, barna szeme ritkán mosolygott, legtöbbször csodálkozott. Minél több gyermeke volt, annál inkább csodálkozott. Judit előrehajolt, de belátta, akármennyire erőlködnék, el nem érhetné azt a dudolgató zsámolyt, mert nagyon is messze, túl-túl van az erdőségeken. «Fecském, fecském, édes fecskemi... Izgatottan kotorászott a tárcájában, az iróniát kereste... írni fog az édesanyjának). Jegyzetkönyvecskéjét kisimlitotta a térdén: «Drága, egyetlen Anyám — és egyszerre bénultan állott meg a keze. Mit írjon neki? Miről írjon? Azt írja meg, hogy elhagyta az ura házát, hogy eljött tőle az ura tudta és akarata nélkül? Hogy most bolyong a nagyváros rengetegében, Budapesten? Mit fog gondolni róla az édesanyja? Mivel magyarázza meg ezt?Hogyan éltesse meg vele, hogy nem lehetett máskép? Vagy ne is írjon erről? Titkolja. Idegenszerű érzés szorongatta, hogy nemi tud az anyjával beszélni. Éppen arról nem, ami a legjobban égett. Az édesanyja, szegény, jó asszony... Asszony... asszony... Forró pirosság csapott az arcába. Legelőször gondolt arra, hogy az édesanyja is asszony ... Asszony, mint ő... Nem, nem volt szabad ezen gondolkoznia. Gyorsan írni kezdett, ahogy jöttek a szavak: ’ « Valaki azt énekli, nem tudom hol: «Fecském, fecském, édes fecském» és én drága anyámra gondolok. Oly élénken látom most magam előtt azt a kedves, sápadt arcát, szinte feléje nyúlok, hogy simogassam. És hallom kedves hangocskáját. Pedig milyen messze vagyok én az otthontól. Hegyek, fák erdők és dombok, házak és tornyok beláthatatlan erdeje közöttünk. És sok más minden, magasabb a hegynél, sűrűbb a rengeteg erdőnél. Megértek én most már sokat, amit azelőtt nem értettem, pedig néha olyan zavaros minden körülöttem és bennem. Csak azt nem bírom kitalálni, miért kell mindannak megtörténnie, ami megtörténik az emberrel ! • Drága anyám, ha én most ott élhetnék mellette, akkor megkérdezném, akkor azt kérdezném meg... Volt-e anyám is úgy édesapámmal? ••• Nem is vette észre, hogy a toll már Cáges-régen pihent, csak a gondolatok száguldoztak tovább, belefurakodtak a múltba. A gyerekszoba, az ebédlőasztal, köröskörül apa, anya, nagyanya, gyerekek... A miult elmosódott képei... Rendkívül élénken merültek fel egyes jeleneteik, a körvonalak határozottak. A hirtelen-váratlan fellobbanó ést kialvó szócsaták, összeveszések, amelyek keresztülvonultak a házon és utána mindig villámlott és reszketett és anya olyan különösen sápadt volt... Judit eltakarta arcát. — Szegény anyáian — suttogta — szegény anyám! De hiszen ő Szerette apámat ! Szerettei Gondolatban összehasonlította a nagy, erős, villogó szemíü, szélesvállú embert, sápadt hervadozó anyjával. Idegen asszonyoknak az arca rebbent oda az apja köré. Azok az idegen asszonyok mindig ott rajzoltak a házuk tájékán. Az Isten tudja hogyan, csak ott voltak egyszerre a barátságukkal, mindennaposak lettek és amint jöttek, el is párologtak megint. Az egyik eltűnt, lett helyette másik három. Anya nagyon keveset beszélt ezekkel az asszonyokkal. Amikor jöttek, székkel kínálta őket, megállt az asztal mellett egy pepere a két tenyerére támaszkodva, kicsit