Erdélyi Hirlap, 1932. január (16. évfolyam, 4048-4072. szám)
1932-01-13 / 4056. szám
^ Szerda' feRDÉIYlHíRlaP 1937. január hur 13. " "" 1 ' ' '** . ; —■ MMWOMMKrTIlii»■■ir~,,,ia,,”~,"~‘,TlW W’fllTlTY1IT,ffllBMW,miai1líTÍ'flflBffl'IWiTrMITBnr,TÍUMU>M>lg«*MMM^ toltak ugyanis arról tudnak, hogy a laval kabinet már egy előző értekezleten elhatározta visszavonulását amelyen azonban Briand, aki még nem mondott le a külügyminiszteri tárcáról, nem vett részt. Az agg francia külügyminiszter tehát csupán akkor, mondott le tárcájáról, midőn kiderült, hogy a kormány előbb cserben hagyta őt. Az új kormány összetételére vonatkozólag szerdánál előbb még csak kombinációk sem várhatók. Tüntetés a párisi német követség előtt A párisi ucca képe tegnap még minig izgatott volt. Egymást érték a nyilvános gyűlések a Marsmezőn, a Trocadéroban, a Cirque d’Hiverben. Gyűlést tartottak a Camelots du Roi szervezet, a gyűlésen mintegy tízezer ember, jelent meg, az Action Francais égisze alatt gyűlést tartott a frontharcosok szövetsége, a veteránok egyesülete és a tartalékos Lisztek szövetsége. Mindegyik meetingen mintegy 80 lü-OISO ember jelent meg. Antoine Favel, a frontharcosok szövetségének elnöke háborús beszédet mondott. Többek közt kijelentette, hogy 1918-ban kissé korán fejezte be a háborút Franciaország, az akkori kiméretesség íme csúnyán bosszulja meg magát. Beszéde végén büntető hadjáratot követelt. A tömeg lelkesen megéljenezte. A tüntetők ezután a német követség elé vonultak, ahol elénekelték a Marsellaise-t, a követség épületét rendőrök vették körül. Szintén rendőrök őrzik a Boulevard Raspailen a nérmet penziót, számos német üzlet tegnap egész nap zárva maradt. A vámsorompó okozta Németország fizetésképtelenségét. Berlin, január 12. Dietrich alkancellár birodalmi pénzügyminiszter az United Pressnek adott nyilatkozatában, részletesen ismertette Németország nézetét a jóvátételi fizetésekre vonatkozólag. Németország azon az állásponton van, hogy valamenyi ország vámpolitikája megakadályozta a Young-terv végrehajtását, így tehát nem a készségben, hanem a lehetőségekben van a hiány, Németország letörleszti magánadósságait és szívesen fizetné a jóvátételeket is, ha a vámfalak kidőlnének. Ez esetben ugyanis Németország külkereskedelmét több milliárddal fel tudná javítani. Brüning kancellár is a lehetőségek és nemi pedig a jóakarat hiányáról beszélt. Dietrich alkancellár ezután kifejtette, hogy az elnökválasztásnak sokkal nagyobb jelentőse van, mint a porosz tartománygyűlési választásokbalki volt, mert Hindenburg újra megválasztása a megálitás újabb döntő győzelmét jelenti. Olaszország a németek mellé áll. Milánó, Al Popollo D’Italia’ cikkét irt ’Vége a háborús időkből eredő tragikus végrehajtásoknak« címmel. A lap azt írja, hogy végre már szivacsot kell venni ,és le kell törölni mindazokat a tartozásokat, amiket Mussolini legutóbbi beszédében háborús időkből eredő tragikus végrehajtásoknak nevez. Olaszország Németország mellé áll — írja a lap, — mert meg van arról győződve, hogy Németország képtelen fizetéseinek eleget tenni. Illúziókat kergetnek mindazok, akik Olaszország állásfoglalásának a megvált ^£ UHA^ szQcsQzlit. Strada Emlitscu l. Bundák, szőrmék a legolcsóbban tojását várják.* A cikk azzal végződik, hogy a világválság mindenkin végigseper, még Franciaországot sem kíméli meg, annak dacára, hogy felhalmozott aranya mögé memekül Ötéves moratórium Németországnak. Washington. Politikai köreikben az a hír terjedt el, hogy Franciaország és Anglia együttes elhatározással Brüning kancellár nyilatkozatával kapcsolatban Németországnank ötéves moratóriumot indítványoznak. A hírt még nem erősítették meg, > Wenckheim Lajos gróf főbe akarta lőni magát autóbalesete miatt A fiatal gróf gyorsan hajtott és nem hallgatott barátai figyelmeztetésére. Gyula, január 12. Mint már, jelentettük, vasárnap délután súlyos autószerencsétlenség történt Gyula és Újkígyós között az országi utón. A Bp. 29—275 rendszámú luxusautó, amely gróf Wenckheim Dénesné tulajdona, a síkos országúton nekirohant egy útszéli fának, felborult és maga alá temette utasait, gróf Wenckheim Lajost, gróf Haller Ferencet, báró Collos Tibort, és Troszin Sándor sofőrt. A közeli tanya lakói vették észre elsőnek az autószerencsétlenséget, értesítették a gyulai mentőket, akik az autó utasait a gyulai közkórházba szállították. Itt megállapították, hogy gróf Haller Ferenc comblörést és zúzódásokat szenvedett ,állapota rendkívül súlyos, báró Tollas Tibor arcán és lábán sérült meg könnyebben, gróf Wenckheim Lajos és a sofőr pedig sértetlenül kerültek ki a felborult autó alól. A gyulai rendőrség, megindította a vizsgálatot az autószerencsétlenség ügyében.Megállapította, hogy az autót gróf Wenckheim Lajos vezette. Néhány kilométernyire Gyulától az autó megcsúszott a síkos országúton és feltartóztathatatlanul rohant egy útszéli dél felé. Treszin Sándor sofőr az utolsó pillanatban kirántotta a kormányt gróf Wenckheim kezéből, hirtelen mozdulattal nagyot fordított rajta és ennek köszönhető, hogy nem végződött súlyosabban a fiatal arisztokraták autóbalesete. Több, mint egy óráig feküdtek vérző sebekkel az autó alatt és még mindig nem érkezett segítség. Amikor gróf Wenckheim LanjoS magához tért, elkeseredésében főbe akarta magát lőni, mert úgy vélte, hogy ő okozta a szerencsétlenséget. Utitársai ugyanis ismételten figyelmeztették, hogy ne vezessen olyan veszedelmes tempóban. Az autó néha száz kilométeres sebességgel száguldott a síkos or« szagukul és gróf Hallerék hiába mondták: »Lassabban, lassabban!«, a fiatal gróf nem engedett a tempóból. Barátai természetesen megakadályozták sj fiatal grófot szándékában és az autószerencsétlenséget igy nem tette súlyosabbá1 egy tragédia is. Farsang Irta: Fóthy János. A Farsang — valamikor — nem volt Egyszerű,naptári időszak: az ifjonti mámornak ugyanolyan nevezetes idénye volt, minit a Tavasz a szerelemnek, hogy ép Anyagint idézzük. i Városban és falun egyforma türelmetlenséggel várta a farsangot az ifjú népség. Szivek és életek sorsa dőlt el farsang idején és a nemzetes asszony nemhiába mondotta a nemzetes urnák este, lefekvéskor: édes fiam, Le csak beszélj, amit akarsz, Etelkát mégis viszem farsangolni... És a nemre Lesur sem hiába guberálta ki a ládafiából a költségeket — sóhajtozva, dörmögve, talán kissé káromkodva is a fogai között. — Etelka és a nemzetes asszony egy szemrevaló fiatalembert hoztak magukkal a farsangolásból és a szemre való fiatalember — miután félórára visszavonult a nemzetes úrral egy kis eszmecserére — mint hivatalos vőlegény hagyta el a pipafüstös férfiszobát, majd pár nap múlva a kúriát. Amint látjuk, mindezt a farsang és — a régi operettáriával szólva a szerelem tévé. Farsang! Leányok és mamák álma, ifjak edy leányos papák leselkedő réme, — hova lettél? Eltűntél te is a változó idők forgószinpadán, hogy elő ne jöjj soha-soha többé. Lám, az idén is, egyik vitatkozás, gyűlési, értekezlet a másikat érte: farsangoljunke, vagy, sem. Végre azután győzött a megalkuvás: farsangoljunk, de csak módjával és nem is a farsangért, magáért, hanem azért, mert ezzel is használhatunk a kereskedelemnek, iparnak és a jótékonyságnak. •*. Q& J3éc*: ne higyjük, hogy kizárólagosan csak ezek a sötét, nehéz idők ölték meg a farsangot, nem, mint naptári időszakot, hanem amaz ifjonti mámoridény szempontjából. A farsang, egész egyszerűen, fölöslegessé vált:megölte a kor szelleme, mint annyi más romantikus hagyományát a régi és regényesebb időknek. Hogy a fiatalság vigadjon, táncoljon, hogy — általában — minden percnek’ leszakítsa ama bizonyos virágát, melyről Berzsenyi énekel, — ehhez manapság nem kell a farsangra várni. Észrevették-e Önök is, hogy az emberek pontosan azóta szakítják mohóbb kezekkel a perc virágait, amióta beborult felettük az ég? És minél több tövis közt kell keresniök a rózsát, csak annál elkeseredettebben tépik. Nevezzük ezt természetes és egészséges í életösztönnek, amely — az élet kisebb-nagyobb szenvedéseire — feledtető mákonyt keres és talál mindenütt, vagy nevezzük az idegek beomlott ráhgatódzásának, — mindegy. Optimizmus, vagy pesszimizmus dolga, melyik oldaláról nézzük. De az bizonyos, hogy az embereknek ma nemi kell különleges alkalom, előre meghatározott, pontosan kiszabott időszak az életörömre, manapság ott és akkor keresik és találják a mámort az emberek, ahol és amikor erre szükségük van. És mert az élet olyan, hogy elviseléséhez mindig szükséges az örömök ellenmérge, az emberek mindig és mindenhol örömöt keresnek. Más kérdés, persze, hogy meg is találják-e? Ami pedig a régi farsang »házasságközvetítő« szerepét illeti, a mai életforma annyira egyszerűsödött, nő és férfi érintkezésének külsőségei annyira természetesebbé váltak, hogy igazán semmi szükségük Karnevál hercegre, mint házasságközvetítőre. Az a bizonyos Etelka, manapság odaáll az apja elé és igy szól: Apám, én elmegyek ,vagy filozontea^ieja.. vaa^ hauk: tisztviselőnek Etelkája válogatja. És Etelka beiratkozik az egyetemire, vagy állásba megy (ha kap), dolgozik, tanul, vizsgázik, közben megismerkedik ugyanazzal a szemrevaló fiatalemberrel, akivel harminc, negyven^ vagy, száz év előtt a farsang mámorában került össze és az eredmény, ugyanaz. Házasság. Hát nem egyszerűbb az egész. És olcsóbb? Talán nem olyan romantikus, de kérem... ma, amikor minden olyan drágát, a romantikát már igazán nem lehetne megfizetni Viszont, ha még a mai világban sem feledkezünk meg teljesen a farsangról, ha abban az állandó és egyrészt túlságosan tragikus, másrészt, túlságosan csapongó (sőt kicsapongó) farsangban, amely a mai éleb még mindig bizonyos hódolattal övezzük Karnevál herceget, akkor ennek okát nemcsak nemzetgazdasági érdekekben kell keresnünk, hanem abban is, hogy azért még mindig nem halt ki belőlünk teljesen a vágy... csend és bűnbánat, magunkbaszállás és alázat után. Farsangkor ma azért öltjük fel a könnyelmű jókedv bohócköntösét, hogy ezzel figyelmeztessük magunkat: a vigalom tetőpontjára hágott, az életöröm már minden rózsát leszedett a percek örökké nyíló töveiről, ideje lesz arra is gondolnunk, hogy eljön a hűvös, a józan, a szürke hajnal, midőn a bálteremben kialusznak a lángok. Ma, amikor annyira a földi dolgokéi vagyunk, mint még soha, ezeknek a földi dolgoknak múlandóságára figyelmeztet bennünket a farsang. Valamikor a böjt volt a farsang miatt. Amióta az egész életünk hasonlatos egy, harsány, tarka, nem mindig vidám, sőt a legtöbbször szomorú, de éppen ezért annyira örömhajszoló karneválhoz* mintha, csak * a farsang volna a böjtért, í -b