Hirlap, 1937. július (21. évfolyam, 5673-5699. szám)
1937-07-24 / 5693. szám
4 SZOmBAT. ____________________________ Hidlap 1937. JULIUS 24. Megdöbbentő vádirat Oroszország ellen Eindré Gide legújabb könyve A szenzációs leleplezések második sorozata a nagy baloldali író lesújtó véleményét igazolja — ólakban lakik és éhezik az orosz munkás — A hasznavehetetlen tömegtermelés — A szabotázs igazi okai — A népoktatás kudarca Paris, július 23. A leghosszabb szakállú irodalmárok és könyvkereskedők sem igen emlékeznek akkora viharra, mint amekkorát André Gide, a világhírű francia író tavalyi könyve, a „Retour de l’U. R. S. S.” kavart. A könyv megjelenéséig André Gide volt a kommunisták, különösen az értelmiséghez tartozó kommunisták szellemi vezére. Ezért könyve úgy hatott, mint a bomba. Rettenetes prüszkölés támadt a Moszkva—Páris—Valencia-tengelyen. A „nagy író”, a „lángoló szellem” egyszerre „aljas áruló”, „fasiszta kutya”, „lepénzelt bitang” lett. Kommunista barátai sorra szakítottak vele, a francia szélsőbaloldal lapjai vagonszámra szórták rá a vaskos és még vaskosabb szavakat. Mit tett Gide? Semmi egyebet, csak szépítgetés, mentegetés, elfogultság nélkül leírta, amit látott. Nem restelte megírni, hogy szovjetbeli utazása élete legnagyobb csalódása volt Andre Gide adatokkal „retusál" Két héttel ezelőtt André Gide új könyvet írt szovjetoroszországi utazásáról. Címe: „Retouches h mon Retour de l’U. R. S. S.” „Helyesbítések szovjetoroszországi útirajzomhoz” így lehetne magyarra fordítani. Az eredeti francia szó ugyan magyarul is sokat kifejez: André Gide retusálja a szovjetről felvett képét. Becsületére legyen mondva: nem von vissza semmit. Sőt! A szörnyűséges és lesújtó adatok és útiélmények olyan halmazát gyűjtötte össze ebbe a könyvbe, hogy még az elsőt is sokszorosan felülmúlja. A könyvhöz csatol néhány levelet, amelyet első könyve alkalmából kapott és közli azokra írott válaszát is. Ezek végtelenül tanulságosak és mulatságosak. A párisi „Fiatal Kommunisták Klubja”, amelynek tiszteletbeli elnöke volt, például ezt írja neki 1936. december 23-án: „Uram, miután figyelmesen elolvastuk új könyvét, miután gondosan mérlegeltük azokat az érveket és az úgynevezett bizonyítékokat, amelyeket csatolt, méltatlankodásunkat és mélységes undorunkat fejezzük ki ön iránt a szovjet ellen véghezvitt alattomos támadásáért.” Ezután kijelentik az „ifjú kommunisták”, hogy véleményük szerint az egész könyv nem volt egyéb, mint óriási üzleti fogás, majd így fejezik be a levelet : „Önt ezennel méltatlannak tartjuk arra, hogy tiszteletbeli elnökünk legyen.’ Francia kommunista bírálói leginkább azt vetették szemére, hogy első könyvét nem támasztotta alá elég statisztikával, számmal és tárgyi adattal. Nos, most megkapják, amit kértek. Selejtes, silány tömegmunka A szovjet iparáról, a gyárak megbízhatóságáról beszél először. A Pravda 1936. november 12-iki számából idézi a következő adatokat: — Az év második negyedében a jaroszlávi gépkocsialkatrész üzem termelésében 4000 darabot kellett mindjárt a gyár kapujában kiselejtezni. A harmadik negyedévben már 27.270 darabot. Ugyancsak a Pravda írja december 14-én: — Az acélfeldolgozó üzemekben február—már dusban az érc 4.6 százaléka veszett kárba, szeptember—októberben már 16.20 százaléka. „Szabotázs”, mondják erre a kommunisták. Lehet. De itt a nagy kérdés: vajjon miért szabotálnak a munkások az állítólagos „munkásállamban”? Nagyon érdekes, amit Gide a közlekedési balesetekről mond. A teherautó-balesetek egy részének oka az, hogy a sofőröket agyondolgoztatják, de igen tekintélyes része származik a kocsik rossz minőségéből is. 9992 vizsgáztatott kocsi közül 1958-at szerkezeti hiba miatt vissza kellett utasítani. Egy helyen 24 gép közül 23-at nem lehetett a forgalomnak átadni, egy másik helyen 52 közül 44-et. (Pravda, 1936. augusztus 8.) — A „Munka Hőse” nevű gyárat a tanügyi népbiztosság megbízta, hogy két millió iskolai dolgozatfüzetet készítsen a moszkvai elemi iskolák számára. Az Izvesztija 1936. november 4-iki számának jelentése szerint a füzetek 99 százaléka hasznavehetetlen volt. Rostovban nyolc millió füzetet kellett makulatúrának feldolgozni. Egy moszkvai hivatal számára 150 széket rendeltek, 45 összetört, amikor először rájuk ültek. Egy gyár 2345 leszállított széke közül 1300-at el kellett tüzelni. (Pravda, 1936. szeptember 23.) Ezek után természetes, hogy az olyan finom gyártmányok, mint a sebészeti műszerek, teljesen hasznavehetetlenek. Burdenka professzor, a szovjet ünnepelt sebésze arról panaszkodik a Pravda november 25-iki számában, hogy a kések az operáció közben, a kezében törnek el, a tűk elgörbülnek és hegyük bennn marad a szerveseiben A munka rabszolgái. Hogyan lakik a munkás a szovjetben? André Gide meglátogatta Bakuban, a petróleumkutak városában a munkáslakásokat. Előtte már ott járt a híres angol szovjet utazó, Sir Walter Cirine, Gide nem tehet egyebet, őt idézi. ..Bakuban láttam a leggyászosabb lakásnak nevezett ólakat ebben az országban, pedig az ilyesfélében itt egyáltalán nincs hiány.” Hiába próbálta melléje adott vezetője megmagyarázni, hogy amit itt lát, az csak a „cárizmus maradványa”, Citrine is, Gide is, így felel: „ Ma már nem a kapitalista milliomosok termelik ki a petróleumot és fölözik le a hasznot. Tizennyolc évvel a forradalom után önök még mindig rájuk hivatkoznak és eltűrik, hogy munkásaik ilyen piszkos ólakban lakjanak. A szovjet munkás kereseti viszonyai nem jobbak, mint lakásviszonyai Az átlagos napi bér 5 rubel — írja Gide Több alig, nagyon gyakran kevesebb. Nem hasonlítom ezt most össze a franciaországi bérekkel sőt a sokkal magasabb munkanélküli segélyekké sem. A kenyér, igaz, olcsóbb, mint Franciaországban (rozskenyér kilója 0.85 rubel, a fehér kenyér 1 rubel 70), de a legelemibb közszükségleti cikkel ára megfizethetetlen. — A szovjetben a munkás fizetéséből egyszerűen nem tud megélni. A népoktatás csődje, Nagyon érdekes, amit Gide a szovjet iskolai viszonyairól ír. — Mindnyájan teljes szivünkből tapsoltunk, amikor a szovjet kormány 1936. februárjában elrendelte „az analfabetizmus tökéletes likvidálását” és tervbe vette, hogy különböző kurzusokon megtanítja írni és olvasni a négy millió írástudatlan munkást és a két milliót, aki hiányosan ír és olvas. De . . De az „analfabetizmus likvidációja” már 1923-ban nagy kérdés és program volt. Azóta sem történt semmi. Lunacsarszki népművelési népbiztos 1927-ben megállapította, hogy a kurzusokat nem lehet megtartani, sőt az elemi oktatás is állandó veszélyben van, mert a vidéki tanítókat hat hónap óta egyáltalában nem fizetik. Amikor pedig fizetik, sem kapnak többet tíz rubelnél egy hónapban! Ez már természetesen nem Lunacsarszki megállapítása, hanem Gide-é. Az Izvesztija jelentése szerint 1936-ban a moszkvai iskolák tanulóinak 75 százalékát kellett osztályismétlésre utasítani. A moszkvai felsőbb iskolákban 64.000 tanuló másodszor, 1500 harmadszor járta osztályát. Általános panasz, hogy a gyermekei megszöknek az iskolából. A moszkvai kerület alsófokú műszaki iskoláiból az utóbbi három évben 80.000 diák szökött meg. Megrázóak azok a sorai, amelyeket a szovjetmunkás helyzetéről ír: — A szovjetmunkás oda van szögezve üzeméhez, mint a mezőgazdasági munkás a kolhozához és szovohozához, a kollektiv mezőgazdasági telepekhez és mint Ixion a kerekéhez. A szovjetmunkás nem hagyhatja el gyárát, nem változtathatja munkahelyét, mert szabotálónak bélyegzik. A pártból még kevésbé léphet ki. — De miért is lépne ki a pártból? — kérdezi gúnyosan Gide. — Itt aránylag jól megy dolga csomó előnyben részesedik és főként ■— nem kel gondolkoznia! Az önálló gondolkodás a szovjetben ellenforradalmi tevékenység. Az önállóan gondolkozó munkás megérett Szibériára. Ezekhez az adatokhoz nem kell megjegyzés nem kell kommentár A Vatikán és Moszkva németellenes összefogásáról elmélkedik egy horogkeresztes német lap Bécs, július 23. A Schwarzes Korps című. német nemzeti szocialista párti lap „A szovjetcsillag és a pásztorbot“ cím alatt újabb éles támadást ír a katolikus egyház ellen, különösen Pacelli bíboros államtitkár legutóbbi franciaországi útjával kapcsolatosan. Ez az út ugyanis közel hozta a lap szerint, egymáshoz Moszkva és Vatikán politikai célkitűzéseit. Mind a ketten összefogtak Németország ellen. Az úgynevezett totális világnézeteknél, mint a katolicizmus, vagy bolsevizmus, nem lehet szó arról, hogy világnézeti megalkuvást kössenek, így tehát mindkettőt közös akarat vezérli, hogy a német birodalomnak, illetőleg a nemzeti szocializmusnak ártsanak. Pacelli franciaországi kirándulása csak ürügy volt arra, hogy megkezdjék az gyüttműködést a szabadkőművesekkel és a népi arcvonallal a német birodalom ellen. A pápa különben mindent elkövet — a lap szerint: — Franciaország belső egységét támogassa és pártolja Anglia, valamint Franciaország politikáját Mironescu a jövő külügyminisztere București, július 23. A Capitula című lap cikkében foglalkozik a belpolitikai helyzettel és megállapítja, hogy mértékadó körök véleménye szerint kormányváltozás esetén Mironescu lesz a külügyminiszter. Mironescu különben külföld után van s útja tájékozódó jellegű — írja a lap Akár nemzeti-parasztpárti, akár koalíciós, vagy választási kormány alakul, mindenképpen Mironescu látja el a külügyi tárcát — fejezi be cikkét a fővárosi estilap, amelynek híradása élénk feltűnést keltett, Hacsek és Sajó: Herceg Jenő és Komlós Vilmos Vasárnap d. u. 5 órakor és este 9 órakor az Iparos Otthonban megérdemelt nagy érdeklődés előzi meg a pesti művészek aradi vendégjátékát. A műsor a legújabb egyfelvonásos darabokból, jelenetekből, alakításokból, konferanszokből van összeállítva. Hacsek és Sajó már világhírűvé vált duett a könnyekig megkacagtatja a közönséget. Az előadások olcsó helyárakkal lesz megtartva. Jegyek: 20, 30, 40 lejes — bélyeg árban, kaphatók az Iparos Otthon helyiségében 10—1-ig és délután 4—7-ig az előadás napján egész nap.