Erdélyi Hírlap, 1839 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1839-01-10 / 2. szám
z addig nem közölheti, míg a’ ministerelnököt előbb nem értesítene. Arrazola, és Hompanera urisek, tudományosan mivelt ifjak. Amaz a’allásgyetroénynél Tanító, ez pedig Palenciéban tartományi követség titoknoka volt. Mind ketten a’ közelebbi országgyűlésen csak nem átáljában a' mérséklet pártjával szavaztak, a’ mostaniban néha az oppositioval tartottak. Ha már a’ hadi minister Alaix ur characterét, Pita Pizarro pénzügyminister nézeteit ’s viszonyjait szemügyre vesszük, úgy elmondhatjuk egyátaljában, hogy az uj kabinet tagjai sem egészen a’ mérsékelt, sem pedig egészen a’ túlzó párthoz nem tartoznak, és igy alkalmasint független állásban maradhatnak . Cordova a’ hadi törvényszék kedvetlen határozatát ki akarván kerülni Manzanaresből Decerab. 6 dikán egy irományt küldött Madridba, mellyben magát mentegetvén, minden hívatalait ’s disz jeleit, mellyekkel a’ Királynétól ’s boldogult férjétől megtiszteltetett, a’ Királyné lákaihoz le tenni kötelességének tartja. A' Cortes még meg nem határozta, ha valljon a' kormánynak szabad é Cordovát perbe rántani? Gomez Lukács, ki a’ la Granjai mozgalmat Garcia bajtársával vezette, azután a’ Carlistákhoz szökvén tiszt lett, ’s nem régen Biscayaban elfogattatott, sebeiben meghalt. — Hírlapunk 1-ső számában említett Diego Leon’ megverettetése, épen ellenkezőleg valósult meg: t. i. Don Diego négy Svadronnal megtámadván Marotó vezért, ki nyoltz csapattal, és négy Svadronnal vala, Navarrában Sesmánál m ,‘e, és 120 emberit leagyolta — azt mondják, .hogy Balmaseda előbbi főparancsnok, és Marotó mostani fővezér között viszálkodások támadvák, Balmaseda okozta volna a’ feljebbi vesztést — ha Marotót a’ Don Carlos kormánnyá elejti, aligha ezen veszteséget kipótolhatja — Cabrera is Bonso tábornok által megverettetvén, Cheste mellett nagy veszteséggel vihette odább táborait. —Bayonneből jöttDec. 15-diki tudósítások szerént Saragossán keresztül Sor — nevű helységből az a’ hir érkezett, hogy Maroto megveretett, megsebesedett, és 150 lovassal elfogattatott — ezen újság, ha megvalósulna, nagy következményeket szülhetne — a’ tudósitás 11-dikén keil, de ezen csatának se helyét, se üdejét meg nem határozza. Nagybritannia. . London, Decemb. 14-dikén. Ő Felsége a’ Királyné Colborne urat főkormányzónak, Aladmirálnak és fő kapitánynak nevezi ki minden amerikai birtokaiban. A’ legújabb kanadai tudósítások Nov. 23-dikig terjednek. A’ lázadás mind a’ két tartományban le van nyomva, és félni nem igen lehet, hogy fejét ujra felüsse. A’ hires M’ Kenzie, minekutánna Ul yorkban zászlója alá egy gyülevész sereget gyűjteni törekedő szándékát egészen füstbe menni látta, Washingtonba költözött, de itt annál kevesebb foganatot remélhet feltett szándékában. Van Buren Elnök mind azon kormány tiszteit kik a’ „Sympathiser“ gyűlésekben megjelentenek, vagy a’ Canadai lázadást bármiben segítették, hivatalokból elbocsátotta. Mindennap erősödik azon vélemény, mi szerént a’ jelen Whig cabinet a’ jövő parlamentben eloszlik, 's más rendszernek adand helyet. A’ Telepi viszonyok nem csak Canadában hanem még nyugott Indiában is egyfelől, és a’ belső ellenszegülések más felől azok a’ fő pontok, mellyek közül a’ Pártok csatája forog, ’s a’ jelen kormány nagy részét lemondásra fogá bírni. — A’ Toryk még nem elég erősök. Durham gróf, ki a’ ministerekkel felhagyott, és kinek nője a’ Királyné udvari aszony czíméről lemondott, az udvarral legjobb egyetértésben áll. — Alkalmasint az ő szabad elvű pártja Spencer elnöksége alatt fog a’ Cabinetbe fellépni (?) Már is nevezetes szerződések folynak vele (Durhammal) ’s kétséget sem szenved hogy O’ Conell egész béfolyását Izlandra néki ajánlandja. Francziaország. Dec. 17-dikén. Személyesen nyitá meg Lajos Fülöp a’ kamarákot. A’ gyülésterem egészen a' tavalyi mód szerént vala díszítve. A’ követek csak 12 és fél órakor szálongtanak. A’ Király egy órakor indulván ki, a' Tuilleriákból mindenütt éljennel fogadtaték, Orleans, Aumale Herczegek, nem különben sok tábornok kíséretében jelenvén meg a’ teremben örömkiáltással fogadtaték. Thrón beszédében igen kedvezőleg szóla Francziaország jelenállásáról és a’ kül hatalmakkali viszonnyáról. Emlité Anconát, mellyben a’ Franczia megszállás megszűnt. A’ belga ’s hollandi ügyekben Londonban elkezdett tanácskozásoktól békés kimenetelt, Belgium függetlenségét várja. Emlité Spanyolországot, melly a’ szerződések szerént gyámolitatott Francziaországtól. Mexicoval reményű a’ villongások’ kívánt berekesztését — Algírban a’ püspökség felállítását biztosítékul hozza fel annak, hogy Francziaország felsőbbsége tisztelteik. Azután a’ nemzeti gazdaság ’s jóllét szerencsés kifejlését emlitvén általmegy a’ gyarmatok, ’s hajózás kivánataira, ’s a’ nyilvános kormányzat külön ágainak javítására ’s végtére unokájának a’ Párisi grófnak születésére, Uraim! igy végezvén beszédét, hazánk virágzó )(