Erdélyi Hírlap, 1839 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1839-07-04 / 27. szám

Ha gyapjúikat vásárra nem vihetik, mind a’ jelenre, mind kivált jövendőre nézve nem lenne sükeret­­len lépés a’ gyapjút első kézből osztályozó inté­zetbe juttatni, mi által kinek kinek saját ter­­mesztményét ismertetni itt nyílnék. Erre nézve alulirt tudatni kívánja e’ haz­abeli juhos gazdák­­kal, hogy egy nagykereskedőház, melly neveze­tes osztályozó intézetnek is tulajdonosa, bizonyos kialkudott gyapjutömegek átvétele végett bizto­sait a’ jövő jun. 20­ és 25 ike közt Kolozsvárra küldendi. Ki eladni szánt bár minő tulajdonit ’s mennyiségű gyap­ját az irt időre Kolozsvárra szállitandja, ha kíván egyezkedni azon biztosok­kal, mind jelenleg jó vásárra, mind jövendőben előhaladásához irányzott díjra számolhat. Kele­men Benjámin: (Y. U.) ORSZÁGGYŰLÉSI HÍREK. Pozsony: A’ jun­ 8kán kezdett ’s 10 és l­kén folytatott kerü­leti ülésekben, az országgyűlési tárgyak vitatása rendjéről tanácskoztak a’ követek. Jun. llkén kerületi jegyzőkké választattak: Szenkirályi Mó­ricz Pest, Zarka János Vas, Palóczy László Bor­sod és Kárász István csongrádmegyei követek; naplókönyvi vizsgálókká pedig: Marczibányi An­tal Trencsin, Bittó Benjámin Pozsony, Andrássy József Esztergom, Szentiványi Anzelm­ Nógrád, Nagy Pál Soprony, Kocsi- Horvát Sámuel Vesz­prém, Deák Ferencz Zala, Somsich Miklós So­mogy, Bernáth Zsigmond Ung, Bárczay József Torna, Zsedényi Eduárd Szepes, Péchy Emanuel gr. Abauj, Hertelendy Miksa Torontal, Perényi Lajos b. Ugocsa, Kende Zsigmond Szatmár, Klau­zál Gábor Csongrád megyék követei. Pozsony jun. ISkán. Miután a’ RR táblája több napig tanácskozott volna kerületi ülések­ben, hol különféle tárgyak hányattak meg, teg­nap és ma a’ 3dik és 4dik országos ülés volt egyedül a’ RR termében; első nap tizedfél órá­tól negyedfélig, ma pedig 9től egész ötödfélig t tartván az igen számos és élénk gyülekezet; tár­gya e’ két országos ülésnek a’ pestmegyei sére­­em volt. Győr j­n. lékén. „Tegnap ismét szeren­csénk volt e cs. kir. föls., Komáromból vissza­tértükkor városunkban tisztelhetni. Az ünnepé­lyes bemenet után ablaknál állva fogadák el <5 fels. hű alattvalóik tisztelgő örömhangjait, ’s huzamosb ideig voltak kegyesek onnan szemlélni az alant czigány-zene mellett tánczoló nemzeti öltözetű pórokat. Utóbb a’ megye- ’s városhá­zát, katonai laktanyát, akadémiát ’s Benedek­­rend sz. egyházát szerencsésiték legmagasb láto­gatásukkal ő fels. ’s onnan a’ Ferdinand nevű uj várost tekinték meg; a’ királyné ő fels. még az Orsolya-hölgyeket is boldogitá jelenlegivel, hol a’ növendékek üdvözlő beszédeit kegyeskedék meghallgatni. Este a’ színházban szűnni nem a­­karó éljen­ harsogott ő fels, a­ különösen szá­mukra készített páholyba léptükkor. Színházi e­­lőadás után a’ pompás világítást tekinték meg ő föls, a’ város főutczáiban. A’ palotába visszatér­tükkor számos néptömeg üdvözlé ő fels., ’s Ko­vács Pálnak különösen ez alkalomra készült da­­lát zenekiséret m­ellett nagyszámú kar éneklé el. Ma reggel 872 órakor Pozsony felé folytaták ut* jókat ő fels., miután maradandó jeleit adák ke­gyességüknek. Királyunk ő fels. ugyan is az újonnan fölállított nemesi árvaháznak 500, a’ vá­rosi árvaháznak 500, a’ szegényi intézetnek 600, és a’ betegápoló szegényi kórháznak 300, a’ ki­rályné, ő föls. pedig sz. Orsolya szüzei zárdájá­nak 300 pgo­ntot méltóztattak ajándékozni.“ (J­kr) Pozsony jun. 19-kén. Tegnap t. ns. Po­zsony megyében fekvő Csab­­aj nevű helység­nek többnyire evang. lakóira nézve napja vala a­ legiszonyúbb szerencsétlenségnek. Reggeli 2 óra­kor törtek ki az alkalmasint szánt szándékkal gyújtott tűznek lángjai olly hatalommal ’s emész­tő dühösséggel, hogy néhány óra alatt az egész helység — a’ kath. plébániát kivéve — hamuba dőlt. Több mint 100 ház és 40 csűr martaléka lett a’ bőszült elemnek, mellyet jelen szárazság­ban fékezni nem lehetett. A’ boldogtalan lako­sok — az atyai szeretetnek azon áldásán kivül, melly még mezőkön virágzik — házaik’, gazda­sági ’s élelmi­szereik’, ruházatjok’, sőt még bar­maiknak is nagy részétől teljesen megfosztatva, vigasztalás nélkül siránkozva kulcsolják össze kezeiket vagyonuk’ romjai felett. — Nemesszivű­ emberbarátok! siessetek segedelmetekkel, mentsé­tek meg az elhagyatottaknak az egyetlen egy hátra maradt kincset, Istenen és az emberi szív’ könyörülhetésén csüggő hitöket! Alulirt legszíve­sebb köszönettel fogadja a’ legcsekélyebb ado­mányt is; az összegyűlendő áldozatokat pedig lelkismeretes részrehajlatlansággal ’s valláskü­lönbség’ tekintete nélkül fordítandja az esedező nyomorúságnak neminemű enyhítésére.—S­tr 0­msz­­ky F. S. s. k. superintended. (Hirn.) Spanyolország­. A’ máj. 29-i Gazetta de Madrid körülményes tudositást közöl Luchana gróf főszállásáról, Ber­­beranából máj. 24ről. Tartalma szerént Esparteró táborozásának első részét, mellynek czélja vala Santander tartományt az ellenségtől megszabadítni úgy látszik bé végzettnek tekinti, megemlítvén a’ carlósi hadi jelentések nagyitásait, m­ellyek sze-

Next