Erdélyi Lapok, 1934. április-június (3. évfolyam, 63-130. szám)
1934-04-01 / 63. szám
111. évfolyam, 63. (653) szám, 32 oldal D Lei 6 Húsvéti szám Vasárnap, 1931 április 1 (Oradea ) Főszerkesztő DR. PAÁl. ÁRPÁD KERESZTÉNY MAGYAR POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak: Belisida: Beész évre soa félJ0E 100, negyedéra 2KH egy hóm TOUL Egyes szem ára 20 fillér, vasárnap és ünnepen 24 fillér. Főarmkati, DR. GYÁRFÁS KTJülilfia Élet a föltámadásig! Irta: Dr Tóth Tihamér Elmondjam három szóban az ember történetét? A tiédet, is? ...Születünk, szenvedünk, meghalunk“. Századok jönnek és mennek, emberek születnek s halnak, városok épülnek s pusztulnak, királyi dinasztiák emelkednek s zuhannak ... megy, megy minden a múlandóság felé ... Egyszer én is beléptem avilágba és felsikitottam ... és egyszer megint sikitok s kilépek a világból: On sort, on crie, — c est la vie; On crie, on sort, — c est la mort. Micsoda megrendítő lenne, ha — ha csak eddig lenne, ha csak ennyi lenne az élet. Tudjuk hogy nem így van, mégis megborzadunk a halál gondolataira. És ezen nem lehet farizeuskodn'.'a megbotránkozni. Maga az Isten öntötte belénk az élet szeretetét. A múltkoriban ,egy berlini napilapnak munkatársa kezét összecsapva számolt be lourdesi tapasztalatairól. Csodálkozva írja, hogy amit Lourdes nem látott, azt nem érti, buzgó, vallásos emberek zarándokolnak a világhírű kegyhelyre, de akármilyen hívőik is, mégis mindnyájan azt kérik: csak meggyógyuljunk, csak valahogyan még meg nehaljunk! Hát nem furcsa következetlenség ez? — kérdi az újságíró ... Jaj, aki ilyet kérdezel, mondd: te még sohasem voltál súlyosan beteg? Mikor 39 fokos lázban álmatlanul forogtad végig az éjszakát. Szeretnél elaludni, öt percet szunyókálsz ... föltriadsz ... Két tüzelő karod, mintkét nyugtalan kígyó vonaglik a fehér paplan fölött... megnézed az órát: fél egy! Jaj, mikor lesz itt még hajnal? ... Mondd, te még nem, sohasem voltál ily beteg? Mert ha voltál, akkor nem itődsz meg azon, hogy a szenvedő, beteg ember minden szalmaszál után kapkod, ami enyhülésthozhatna és — és azért még nem tagadta meg katolikus hitét. Maga az Úr Jézus is azt mondta nagy szórougattatásában: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem? pohár“. És te, te azt akarnád ■hogy aki jó keresztény, az ne érezze a fájdalmat? Azt akarnád, hogy aki hisz az örökkévalóságban, annak szive érzéketlen maradjon szerettei sírjánál? Nem, nem! !' Mi is meggörnyedünk a fájdalmak alatt. . . ..ami’.. . Mi is könnyezünk a sírnál. "T . i . . hanem reáhelyezzük a sírra az Úristen szenvedő Bárányát... Igaz, nem értitek, mire gondolok most. A héten Székesfehérvárott voltam az ifjúságnak lelkigyakorlatot adni. Aki ma Fehérvárra megy, nem jöhet el onnan anélkül, hogy meg ne látogassa a nagy püspöknek, Prohászka Ottokárnak a sírját. Kora reggel mentem ki a temetőbe... csupa koszorú, csupa virág a sírja... És tudjátok, mit mondott a kísérőm, mit találtak húsvét reggelén a sok-sok villáig között. Egy kis csoko-ioé-i báránykát, ezüstös staurolpapírba takarva ... valamelyikkis gyermek hozta hálából a püspök bácsinak ... Ő te naiv kis gyermeki lélek, bizonyára nem is gondoltad, micsoda, nagyszerű gondolat rejlik e tetted, mögött: Az Isten Bárány kedves halottunk sírján! A szenvedő Krisztus vigasztalja a szenvedő embert! Íme, bár rendíthetetlen katolikus Vágyak, mégis fáj nekemisa csapás, a szenvedés; fáj, de soha el nem veszítem azt a szent meggyőződésemet: „Amit az Isten elvesz, kamatostul, adja vissza". Mikor? Nem tudom. Hogyan? Nem tudom. De tudom, hogy kamatostul adja vissza! Katolikus vagyok, mégis fáj a szenvedés, de minden szenvedés mögül kihallom csengeni az Úr vigasztaló szavait: „Ismerem a te cselekedeteidet és fáradozásodat és béketűrésedet... és hogy van türelmed és szenvedtél az én nevemért és nem fáradtál bele“ (Tűk. Jel. 2, 2. 3). És el nem feledni a másik nagy igazságot sem: az Úr senkit el nem, hagy, aki öt évem hagyja el s akkor is velünk van, amikor látszólag megfeledkezett rólunk. Milyen bájos az a jelenet, amelyet Szent Katalin életében — tegnap Volt a napja — erről olvasunk! Sziénai Szent Katalint rettenetes kísértések kínozták; szinte vért izzadott a nagy harcban, csak valahogy a lelkében meg ne rendüljön. Végre győzött s a győzelem szelíd öröme ömlött el lelkén. Jaj Uram, — panaszolta most az Ur Krisztusnak, — hol voltál, mikor olyan szörnyű kísértésekkel küzdöttem? „A szivedben“ — volt az Ur felelete. — , Hogy lehet az? — kiáltotta Katalin csodálkozva. — Szivem tele volt a legszörnyűbb gondolatokkal . Te ott voltál?“ Az Üdvözítő így felelt: „Tetszettek neked azok a kísértések, vagy fájtak?“ „Ah, de mennyire fájtak!“ — felelte Katalin. — „Nos látod, leányom, hogy ezek a gondolatok fájtak s szivedben kárt nem tettek, azt én cselekedtem; én, aki a szivedben voltam ugyan akkor is, de megengedtem a kísértést, mert az javadra szolgált“. Ember gondolt mindig jóra, Az lesz boldog fenn az érben, Hogy ne félj, ha üt az óra, Ki e rövid földi létben, Amely hiv majd tégedet. Már eleget szenvedett. Ét iivá-AS A magyar származású Dürer Albert (1471—1528.) fametszete.