Erdélyi Lapok, 1934. július-szeptember (3. évfolyam, 131-204. szám)
1934-07-01 / 131. szám
111. évfolyam, 131. (1*41) szám. Vasárnap, (Oradea) Főszerkesztő DR. PAÁL ÁRP KERESZTÉNY MAGYAR POLITIKAI NAPILAP DR.« GYÁRFÁS Egy is szócska törlésével megszüntették az üzleti könyvekben és levelezésekben a kisebbségi nyelvhasználatot Súlyos következményű határozathozatal a szenátusban. Gheorghiade román, Binder német, Gyárfás magyar és Manoilescu román szenátorok felszólalása a megszorító intézkedés ellen Bucureşti Saját tud. A nemzeti munkavédelmi javaslat szakaszonkénti vitája során nagy harcot folytattak le a kisebbségi szenátorok részint, hogy leszögeztessék, kire vonatkozik a törvény, részint pedig, hogy töröltessék a bizottsági tárgyalás során beiktatott 4-ik szakaszt, amely sérelmes a kisebbségi nyelvek használatának a szempontjából. A javaslat első szakasza tudvalevőleg előírja, hogy az ország területén működő vállalatoknál alkalmazásban lévő munkások és hivatali személyzet 80 százaléka „román“ kell hogy legyen. Ehhez hozzászólva Gyárfás Elemér, a következőket mondotta: — Az alkotmány terminológiája értelmében a „román“ szó alatt az ország összes állampolgárai értetnek, tekintet nélkül származásukra, fajukra, vallásukra. Hiszem, hogy a miniszter úr ennek a szakasznak a szövegezésénél az alkotmányban meghatározott jogi értelemben használta ezt a kifejezést, nem pedig fajvédő értelemben, amely a népi származást, a fajiságot teszi vizsgálat tárgyává. Kérem a miniszter urat, nehogy az alantas hivatali szervek hibás felfogással alkalmazzák a törvény e kitételét, szíveskedjék a szenátus nyílt ülésén is ismételni a bizottsági tárgyalások során tett kijelentését, amely szerint a „román“ szót az alkotmányban meghatározott értelemben használja a törvény. Teodorescu ipar- és kereskedelemügyi miniszter: Világos, hogy a román kitételt a törvény a szó alkotmányos értelmében használja. Ezután a megnyugtató kijelentés után gyorsan jutott el a vita a sérelmes negyedik szakaszig, amely eredeti szövegezésében úgy hangzik, hogy a vállalatok kötelesek a kereskedelmi törvény által előírt könyveket és egész levelezésüket románul „is" vezetni. Vaitoianu tábornok rendkívül merev álláspontot elfoglaló beszédben kifogásolta az „is" csócskát, követelte annak törlését, hogy ezzel a kereskedelmi és ipari életben biztosíttassák a román nyelv kizárólagossága. Az első, aki a soviniszta álláspontot valamennyire enyhíteni igyekezett Gheorghiade szenátor volt, aki után Binder szász szenátor lépett a szószékre és rendkívül erélyesen tiltakozott a kisebbségek nyelvét kizárni szándékozó javaslat ellen. — Ez jogtalan beavatkozás — mondotta — az állampolgárok magánéletébe. Míg ugyanis megérthető az, hogy ama üzleti könyvek, amelyek állami közegek felülvizsgálásának vannak alávetve, az állam nyelvén vezettessenek, a legteljesebb mértékben alkotmányellenes annak előírása, hogy magánvállalatok magánfelekkel folytatott üzleti érintkezésükben milyen nyelvet használjanak. Ez ellenkezik az alkotmány betűjével és szellemével egyaránt és szöges ellentétben áll a népkisebbségi egyezménnyel, ami a nyelvhasználat jogát biztosítja; kérem tehát a szakasz törlését. Vaitoianu: Romániában tessék románul levelezni. Gyárfás Elemér: Alkotmányellenes és a békeszerződésekbe ütköző intézkedés, amely Homárnál türelmetlenség hírébe hozza Ezután Gyárfás Elemér sietett a szószékig. — Csatlakozom Binder szenátortársam felszólalásához. Nem értem, hogy egyáltalában mit keres ez a szakasz ebben a törvényjavaslatban, amely csupán a külföldi állampolgárságú munkásoknak és hivatali személyzetnek romániai vállalatoknál való alkalmazását akarja korlátozni, helyesebben százalékosan előírni. Megállapítom, hogy ezzel az alkotmányellenes s a békeszerződésekbe és a kisebbségi egyezménybe ütköző intézkedéssel, ha az törvényerőre emelkedik, a mai Románia türelmetlenebb álláspontot foglal el, mint a régi kis Románia, amely nem avatkozott bele abba, hogy az ország vállalatai milyen nyelven vezetik könyveiket és milyen nyelven folytatják magánlevelezéseiket. De hasonlíthatatlanul türelmetlenebb lesz ezáltal államunk a háború előtti Magyarországnál, ahol például az Albina és a szász bankok s a magyar intézetek is minden ügyfelükkel annak nyelvén leveleztek. Kinder: Úgy van, igazi Gyárfás. De különben is az egésznek semmi értelme sincs. A kereskedelmi levelezésnek nem az a célja, hogy valamilyen nemzeti kultúrát terjesszen. Ez a művelődési intézmények dolga. A kereskedelmi levelezés célja üzletkötés, üzleti kapcsolatok szerzése, fenntartása. Ehhez szükséges, hogy a cég kedvében járjon a félnek. Már most hogyan lesz ez lehetséges, ha olyan leveleket ír neki, amelyeket az meg sem ért? Meg vagyok győződve, hogy maga a Banca Naţionala se fog tudni alkalmazkodni ehhez az előíráshoz. Mint ahogy eddig is nem románul folytatta belföldön is levelezésének tekintélyes részét. Vagy mint ahogy például az állami osztálysorsjáték mindenféle kisebbségi nyelven küldöz leveleket az ország különböző nemzetiségű lakosainak. A magánügyekbe való ilymértékű beavatkozás elviselhetetlen és az állam szempontjából is céltalan. (Tudósításunk folytatása a 3-ik oldalon.) Az a hatalmas harmadik Pár héttel ezelőtt ilyen című cikkben szólottunk a titkos bűnről, amely az emberi életeket még csirájukban irtani kezdi. Az új büntetőjogi tervezet bizonyos esetekben mentesíteni akarja ezt a bűnt a büntetéstől s igy tág lehetőséget nyitana, hogy akár minden esetben elmaradjon a bűn megtorlása és különösen a bűn elkövetésétől való visszariadás. Ez ellen születtünk. A büntetőjogi tervezet már parlamenti tárgyalásra került. Az illető parlamenti bizottságban Csiszár Sándor bucureşti római katolikus érsek nagyszabású előterjesztést tett a törvényterv kérdéses szakasza ellen. Az előterjesztés majdnem egész terjedelmében a következő: A római katolikus egyház és annak minden romániai híve nevében tisztelettel kérést terjesztettek elő az új büntetőtörvénykönyvtervezet 482. szakaszának a törlésére. Ez a szakasz akkor, amikor bizonyos esetekben megengedi az abortuszt, valójában büntetlenséget biztosít minden elhajlási esetben, mert hiszen magának a törvénynek az előírásai szerint ugyanazok a személyek idézik elő az abortuszt, akik azt igazolni fogják. Az abortusz engedélyezése azonban minden szempontból elítélendő. Éspedig: 1. Az elpusztított gyermek szempontjából minden tekintetben nyilvánvaló istentelenség és jogtalanság. Ezt szükségtelen bővebben fejtegetni. 2. A társadalom szempontjából: bármilyen emberi élet kioltása a legalyosabb veszteség. Különösképpen: arra az érvelésre, hogy testileg vagy szellemileg alsóbbrendű lény jöhetne a világra, világosan azt lehetne felelni, hogy hiszen akkor az erősebb jogán el kellene pusztítani mindazokat a lényeket, amelyek a születések után alsóbbrendűeknek mutatkoznak. De az az eljárás szörnyűség volna, amely még szembeötlőbben mutatja meg az abortusz szörnyűségét, mert ekkor még sem a testi, sem a lelki tulajdonságok nem állapíthatók még meg, megközelítő valószínűséggel sem. 3. Államtársadalmi szempontból szintén nyilvánvaló, hogy ma még inkább, mint bármikor minden egyes román állampolgári élet elpusztítása a legnagyobb veszteség, ami az országot érheti. 4. A méltányosság szempontjából: nem létezik nagyobb igazságtalanság, mint az erősebb önzésének prédájául dobni a gyöngébbet. 5. A jog szempontjából: szöges ellentét ez a jog egyik alapelvével. Mert a megfogamzott magzat személynek számít, aki számos előjoggal van felruházva, így a névhez, az örökséghez való joggal stb. Mindezeket a jogokat elrabolják tőle, ha — elméletileg véve — meghagyván neki a többi jogot, elvonják az elsődlegesét, az élethez való jogot. 6. A család szempontjából: gyengül annak alapja, amelyet a gyermekek alkotnak. Viszont a világra jött és már gondolkozó gyermekekre nézve irtózatos dolog tudni, hogy testvéreiket maguk a szülők ölték meg. Mert más név nem illeti meg az abortálót, mint a gyilkos neve. Mi ugyanis az emberölés, ha nem egy emberéletnek erőszakos megsemmisítése? Vagy talán az előidézett abortusz nem erőszak a természet ellen? 7. És magának az abortáló nőnek a szempontjából: Az anyának éppúgy, mint mindenkinek másnak kötelessége akár meghalni is