Erdélyi Lapok, 1935. április-június (4. évfolyam, 75-128. szám)

1935-05-07 / 101. szám

IV. évf., 101. szám. — Kedd, 1935. május 7. Erdélyi Lapok Német birodalmi küldött­ség a fővárosban Német-román forgalmi és fizetési egyezményről tárgyalnak Bucureşti. Saját tud. Vasárnap délben Bu­­curestiibe érkezett a német küldöttség, amely hivatva van arra, hogy a kormánnyal fizetési egyezményt kössön és megegyezzék a román petróleum termékeknek Németországba való ki­vitelére vonatkozólag. Vasárnap este díszvacso­ra volt a német követségen a vendégek tisztele­tére, amelyen részt vett Manolescu-Strunga mi­niszter is. Hétfőn megkezdődtek a tárgyalások. A jugoszláviai választásokon győzött a kormánypárt Közel kétezer jelölt indult küzdelembe Belgrádból jelentik: Jugoszláv­iában vasár­nap folytak le a parlamenti választások, ame­lyek során 368 képviselőt választottak. Négy listán összesen 1970 jelölt indult. A választások az egész országban rendben mentek végbe. Már az első beérkezett jelenté­­­­sek a kormánypárt fölényes győzelmét mutat­ták, s ezt az előnyt Jeszics listája mindvégig megtartotta. A választásokat este 6 ómkor le­zárták. A „Keresztény román ügyvédek egyesülete“ nagygyűlést tart a népkiseb­bségi kérdés meg­vitatására Bucureşti. Saját tud. A keresztény román ügyvédek közelmúltban megalakult egyesüle­tének első országos nagygyűlése május 19-én és 20-án lesz Bucurestiben. A kongresszus töb­bek között a következő kérdéseket fogja meg­vitatni: az állam, az uralkodó egyház és a nép­­kisebbségek. Melyek azok a törvények, amelye­ket módosítani kell, hogy a román elem fel­­sőbbségét biztosítani lehessen minden műkö­dési területen? Az 1919-iki kisebbségi egyez­ményben a népkisebbségek számára biztosított pártfogás természete, stb. Időjárás A Meteorológiai Intézet jelentése szerint el­vétve kisebb talajmenti fagy, keleten­­­3 fokra is leszállhat a hőmérséklet a fagypont alá. Nyu­gaton felhősödés, délkeleti, déli légáramlás, a nappali hőmérséklet emelkedése várható, bujtatott lábát gyors ütemben rázogatta, szo­kása szerint. Egyszer csak összecsücsörítette az ajkát és fütyörészni kezdett. Elviselhetetlen szomorú­ság és kétségbeesés volt ebben a füttyszóban. — Saint-Saens, — mondta ki önkéntelenül a szöveg nélkü­l való dal szerzője nevét. Florid­e bólintott. — Ezt­ énekelte utoljára, hajnali öt óra volt, a gázlámpákat oltogatni kezdték s mi ott ültünk a Varietés-szinház előtt, kerek kis már­ványasztalnál 1893 szeptember 20-án és búcsúz­­kodtunk. Nem­ szóltunk semmit, ő énekelt, mi halkan terceltünk és majdnem megszakadt a szívünk. Yvette Guilbert? — Eltaláltad. Akkor láttam őt utoljára. Sovány volt még, az arca csontos és szögletes, a könyöke hegyes, a csípője lapos, de én tud­tam már, hogy ő a földkerekség legszebb asz­­szonya. És a legelőkelőbb is. És a legszemér­mesebb is. Mert jegyezzétek meg magatoknak, igazi előkelő dáma úgy tud öltözködni, hogy az embernek eszébe sem jut, mi van a ruhája alatt. Ocsmány némber az, aki teste szépségeit a ruháján keresztül vásárra viszi, kiteszi a ki­rakatba és végigkínálgat vele minden arra járókelő otromba férfit. Yvettet senki sem is­merte, csak én. És ha tehetném, ma este vi­szontlátnám őt. Megdöbbentünk. Florid­enak igaza van. Yvette Guilbert csakugyan itt van Pesten, öles plakátok hirdetik az egyetlen estet, melyen hallani és bámulni lehet az ő utolérhetetlen művészetét. Szomorúan bólogattunk. — Haj, baj... Mindenki a maga szomorúságát siratta. Yvette Guilbert! Floriche és Yvette Guilbert! Mi sohasem jutunk fel olyan magasságba, mint amineket Floriche már megjárt. Micsoda hó­napok lehettek azok Yvette Guilbert oldalán! Hódolattal és irigységgel és majdnem sírva­­fakadva bámultuk Florichet. Huszonkét esz­tendős volt, közöttük a legidősebb. Floriche egyszerre az asztalra csapott. — És mégis meg kell látnom őt. És be­szélnem kell vele! — Tudja, hogy te itt vagy? — kérdezte valamelyikünk félénken. — Szapperlipopett -»• horkant föl Floriche —, hiszen éppen ez a szörnyűség! Azért jött ide, hogy engem lásson. Elképedtünk. Tehát még mindig szemmel tartják egymást. — Leveleztek? — Csak minden évben egyszer: szeptem­ber 20-án. Akkor is csak táviratilag és mind­össze annyit, hogy még emlékszünk arra a né­hány órára, amit a Varieté-színház előadása és hajnali búcsúzkodás között eltöltöttünk. Csak néhány szó. „Én még igen... És te?" Minden évben csak ez a néhány szó . A vörös kerubin majdnem elájult az iz­galomtól. Ez aztán a regény! Fehér kötényével törölgette le arcáról a végigcsorduló könnye­ket. — Florid­e, az Istenért, menjen el hozzá! Mindnyájan tudtuk, hogy Florid­enak egyetlen fillérje sincs. Számolgatni kezdtünk. Színházjegy, virág, vacsora, pezsgő. Rettenetes összeg. Kiforgattuk a zsebeinket. A vörös ke­rubin kihúzta a titkos fiókokat és két arany­pénzt halászott ki az ezüstök és nikkelek kö­zül. Mi összeraktuk filléreinket és a szomszé­dos trafikban bankjegyre váltottuk át. Floriche­­nak bankjeggyel kell ma fizetnie. Mindnyájan éreztük, most igazán nagy dologról van szó. Életünk legáhítatosabb pillanatait éltük át. Floriche, szegény, úgysem él soká és ez a talál­­kozás életének utolsó szépsége és dicsősége lesz. Egyikünk eljutott a közeli zálogházba és pénzzé tette felöltőjét, ezüstkampós botját és szivarkatárcáját. Florid­e bágyadtan nyúlt egy pohár után és a Saint-Seans szöveg nélkül való dalát fütyörészte. A szívünk felmelegedett. Mintha a bodegát valami aranyos fényözön árasztotta volna el, szépségnek és szentnek és hősiesnek láttuk egymást és szerettünk volna leborulni a vörös Kerubin előtt, aki folyton sírt és mosolygott a boldogságtól és áhítattól. Átadtuk Florichenak a pénzt. Floriche a bankjegyet, aranyat és ezüstöt a nadrágja zse­bébe gyűrte. Felállt, kihúzta magát, arca ki- 3 az ARCÁRA és KEZEIRE .Mindig a legnagyobb figyelmet fordítja. De törődik-e eléggé SZÁJÁVAL? • AZ ODOL SZÁJ­VÍZ az ODOL- anti­­szeptikumon kívül Mirhakivonatot is tartalmaz. Ezt a­zért emberemlékezet óta si­kerrel használják a fo­gak meglazulása és a foghús vérzése ellen. • Ön nem kefélheti a SZÁJ­PADLÁST, a NYELVET, a gégét s a szájüreg egyéb lágy részeit, pedig ezeket is tisztán kell tartani minden nap. HASZNÁLJA ERRE A CÉLRA AZ ODOL-SZÁJ­­VIZET. A száj az előtere az ember egész szervezetének. A fog­­hus, ráncaival és zugaival az a hely, amely a baktériumok növé­sét és szaporodását a legkedve­zőbben elősegíti. A száj tiszta­sága tehát nemcsak a szépérzék kérdése, mert összefügg a test általános egészségével. A világszerte híres Odol-szájvíz megadja Önnek a lehetőséget, hogy alaposan és teljesen meg­tisztítsa a száját, megszüntesse a tisztátlan lehelletet, ami az éte­leknek a gyomorban és a szájü­regben történő erjedéséből szár­mazik. Alaposan megtisztítja a fogak közötti részeket is. (DHXDLI szájvíz

Next