Erdélyi Lapok, 1935. október-december (4. évfolyam, 204-279. szám)
1935-10-01 / 204. szám
Főszerkesztő i ár Paál Árpád KERESZTÉNY MAGYAR POLITIKAI NAPILAP IV. évfolyam, 204(1072) sz. * Kedd, 1935 október i J I-At»'. 3«. , «£ A ! M St^ m Taxa postaid plätitä ía numerát < aprobäril Dir. (Jen. PTT fio. . *; méhwr Egyetemi Könyvtár Ferenciek tere BUDAPET Főmunkatárs: ár Gyárfás Elemér Fényes ünnepségek között kezdődött meg a magyarországi katolikusok három napra tervezett idei nagygyűlése Innitzer Tivadar bécsi bíbornok és Angelo Rotta pápai nuncius a résztvevők között. A nagygyűlés legfőbb témája: a gyermek Budapestről jelentik. Vasárnap kezdődött a magyarországi katolikusok nagygyűlése, mely az Országos Katolikus Szövetség szervezetében immár a huszonhatodikszor seregült össze ebben az évszázadban. Ezt a 26. nagygyűlést egészen a gyermek problémájának mindenirányú megbeszélésére fordítják, s három napig fog a nagygyűlés tartani. A vasárnapi megnyitó nap megragadó ünnepségek között folyt le az ország fővárosában. A megnyitó alkalmából egyúttal az ország többi területén, minden legkisebb faluban is megszólaltak a harangok s órahosszáig szállott mindenünnen a harangzúgás, hogy az ország egész hívőseregének a lelki együttérzését hirdesse. Budapesten a 26-ik országos katolikus nagygyűlés ünnepélyes megnyitása a városligeti iparcsarnok előtti nagy téren ment végbe. A főbejárat előtt emelet magas délszaki növényekkel és virágokkal körülövezett tábori oltárt állítottak fel. A hatalmas térséget nemzetiszínti és apostoli zászlók erdei borították. A ragyogó napsütésben festői képet nyújtott az Iparcsarnok környéke. Az oltár mellett foglaltak helyet az előkelőségek. Tíz órakor kezdődött az ünnepi Veni Sancte, de már kilenc óra után megindult a népvándorlás a ligetbe, ahol több, mint tízezer ember szorongott az Iparcsarnok előtt és közelében. Pontban tíz órakor érkezett Innitzer bécsi bíboros-érsek s vele egyidejűleg Serédi Jusztinián hercegprímás nagy papi kísérettel. A MÁV száztagú fúvószenekarának köszöntője után a központi szeminárium növendékei és a piarista teológusok elénekelték a Christus Vincit című egyházi dalt, Koudela Géza vezetésével. Azután a hercegprímás egész csöndes miséje alatt a papnövendékek ötszáztagú kórusa népies egyházi énekeket adott elő. Serédi Jusztinián hercegprímás a család és a gyermek jelentőségéről az állami és társadalmi életben. A mise végén az egész közönség a pápai himnuszt énekelte el, majd Serédi Jusztinián hercegprímás megnyitotta a nagygyűlést. Üdvözölte a megjelent előkelőségeket és a közönséget, meleg szavakkal emlékezett meg a Pázmány Péter Tudományegyetem háromszázéves jubileumáról. Azután hosszabb fejtegetéssel a család és a gyermek jelentőségéről szólott és azt hangoztatta, hogy a legfontosabb feladat a gyermekek erkölcsi és hazafias nevelése, mert csak az az ország boldogulhat, amelyik nagy súlyt fektet az ifjúság megfelelő oktatására. A társadalomnak és az államnak együtt kell dolgoznia ebben a kérdésben, mert csak akkor lesz Isten áldása munkájukon, ha megbecsülik legdrágább kincsünket, a gyermeket. A pápai nuncius mondotta, hogy a gyermek nem lehet állami tulajdon. A hercegprímás elnöki megnyitója után Angelo Rotta pápai nuncius állott fel szólásra. Tolmácsolta latin nyelven a pápa üdvözletét a nagygyűlésnek. Majd arról szólott, hogy a nagygyűlés olyan időkben foglalkozik a gyermek kérdésével, mikor a család jogát, s a gyermeknek Istennel való összefüggését gazdasági és politikai rendszerek akarják vitába vonni. Vannak egyes országok, hol az állam úgy tekinti a gyermeket, mint saját tulajdonát s azt akarja, hogy csak neki szolgáljon, holott a gyermek elsősorban emberlény, s mint ilyen, nem lehet tárgyként és tulajdonként alárendelve. Más országokban a gyermek fölötti hatalmi igény addig megy, hogy a gyermek lelkéből az Isten fogalmát is ki akarják irtani. Ez a rendszer előbb-utóbb megbosszulja magát, — mondotta a nuncius. Azután beszéde végén Isten áldását kérte a nagygyűlésre és hallgatóságára. József főherceg az ünnepi szónok. A megnyitó ülés ünnepi szónokául a nagygyűlés rendezősége József főherceget kérte föl, ki az „egyház és a gyermek“ témájáról tartott nagy beszédet. , Történelmi visszapillantást adott, hogy a legrégibb időktől kezdve az egyház hogyan karolta föl a gyermek ügyét úgy a szeretet, mint a tanítás intézményei megvalósításával és fönntartásával. Rámutatott, hogy a modern időkben is milyen nagy a szerepe az egyháznak a gyermek lelki gondozásában, s milyen társadalmi és természetfölötti segítséggel emeli a családokat, hogy gyermekeik iránti kötelességüket teljesíthessék. A család és egyház intézményei mellett lelki részesedést kíván a gyermek életében a nemzet is, de a nemzet iránti igazi hűség csak hithű és vallásos lélekben lehet szilárd. Az egyház és nemzet tehát egymásra utalt életvalóságok. Mikor a család például az egyke miatt válságban van, az egyháznak ez ellen való küzdelmét az államnak is teljes segítséggel kell támogatnia s ezzel az együttes munkával egy boldogabb ország alapjait tudják lerakni. P. Bangha Béla a család legnagyobb kincséről. A megnyitó díszülésnek még volt egy népszerű szónoka: P. Bangha Béla, ki arról tartott előadást, hogy mekkora kincs a gyermek. A gyermekben az élet legnagyobb kincse van meg, mellyel felérőt nem tud megadni a föld minden gazdagsága se. Nem a csillogó családi gyémántok a legszebb ékszerek, hanem a gyermek. Egyúttal azonban ez a legtörékenyebb ékszer is, amit folytonos gonddal és szeretettel kell megbecsülni. Minden szó és minden mozdulat befolyásolja a gyermeket, s a szülők életének minden megnyilvánulása kihatással van a gyermek életére. Ezért a családi életnek mindig olyannak kell lennie, hogy állandóan jó példát tudjon adni a gyermeknek. Az ünnepi beszédek után a közönségnek Serédi hercegprímás és Innitzer bécsi bibornok áldást osztott s ezzel a bevezető ülés véget ért. Kétszázezer ember hódolása Krisztus előtt az ünnepi körmenetben Délután három órától kezdve kezdődött az ünnepi körmenethez a közönség felvonulása. A tömeg a Bazilikától az Országház térre vonult föl s elöntötte az utcákat és tereket. Mintegy kétszázezernyi lehetett a felvonuló tömeg száma. Este hat órakor bontakozott ki a menetből az Oltári Szentség vivőjének, Zichy Gyula kalocsai érseknek a fényes környezete. A Bazilika harangjai zúgnak, ez a zúgás átterjed Budapest összes templomaira. Az országház díszlépcsőin oltár van, odahelyezik az Oltári szentséget. A kísérők sorában az első Innitzer bíboros, majd Serédi Jusztinián hercegprímás és Angelo Rotta pápai nuncius következik, aztán Magyarország összes érsekei és megyéspüspökei. Nyomukban jön József főherceg, akit néhány lépéssel hátrább Anna főhercegasszony, Horthy Miklósné, a kormányzó neje, a kormány tagjai, a felsőház és képviselőház elnökei, a politika, a közélet előkelőségei, az országgyűlés mindkét házának tagjai követnek. A menetet egy félszázad gyalogság zárta be De a félszázad előtt még végeláthatatlan tömegek vonulnak zászlóik alatt. Ezeknek már nem jut hely az Országház tér közelében! Abban a pillanatban, amikor álomszerű szépségben a térre ér az Oltári Szentség fejedelmi kísérete, a földművelésügyi minisztérium erkélyén föllobban egy fényszóró, aranyos glóriába vonva a baldachint, az aranybrokát miseruhákat, a főpapi bíborokat és selymeket, a fehér karingeket, a díszruhákat. Az Oltári Szentséget a parlament lépcsőin elhelyezett oltárra teszik, a zászlók mélyen meghajolnak, mindenki térdre borul, az árkádok alatt diadalmas harsonaszó zendül, majd az ifjúság óriási tömegeinek ajkán fölzeng diadalittasan a himnikus hódolat szava: „Christus vincit... Christus regnat... Christus imperat...“ „Krisztus győzedelmes... Krisztus uralkodik ... Krisztus parancsol.. “ Krisztus mondta: Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket. A téren emelt szószékről megrendült Glattfelder Gyula Csanádi püspök szava, melyet a hangszórók elvisznek nemcsak a tér legtávolabbi sarkaiba, de a messzi utcákba is. A püsp