Erdélyi Napló, 1991. november-december (1. évfolyam, 10-18. szám)
1991-11-07 / 10. szám
1991. november 7. FELKERES INTERPELLÁCIÓRA INDÍT A Romániai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnökének minőségében, továbbá mint a Romániai Református Egyház egyik püspöke és örökös temesvári lelkész, szeretett hazám. Románia nyilvánossága előtt ezennel indítványozom a kommunizmus idején Romániából elűzött, kivándorlásra, illetve menekülésre kényszerült vagy kényszerített román állampolgárok ügyének haladéktalan kivizsgálását, különös tekintettel azokra, akik a '89-es változások után voltak kénytelenek elhagyni országunkat. Amint az közismert, az utóbbi évtizedekben zsidók, németek, magyarok százezrei hagyták el szülőföldjüket — természetellenes és elfogadhatatlan módon. Az utóbbi években VÁNY román nemzetiségű állampolgárok ezrei is csatlakoztak a kivándorlókhoz — ami kétszeresen is érthetetlen a „román nemzetállamban“. Kérem a Romániai Magyar Demokrata Szövetség parlamenti frakcióját, hogy az első adandó alkalomkor vesse fel a Romániától elűzött álampolgárok kérdését, és indítványozza egy parlamenti bizottság kiküldését ügyük kivizsgálása céljából. Kérem a Romániai Magyar Demokrata Szövetség országos, területi és helyi szervezeteit, nem kevésbé a román politikai pártokat, a kisebbségi szervezeteket és a közvéleményt, hogy támogassák indítványomat. Meggyőződésem, hogy az ügy kivizsgálása, a szükséges következtetések levonása, a felelősségek megállapítása és a szükséges határozatok meghozatala döntő módon hozzájárulhat a tovább tartó, országunkat megszegényítő kivándorlási folyamat megállításához. Jelen indítványomat tisztelettel elküldöm az RMDSZ országos vezetőségének és parlamenti frakciójának, az egyes román politikai pártoknak, a kisebbségi szervezeteknek, valamint a sajtónak. TŐKÉS LÁSZLÓ Tőkés László FRONTÁLIS TÁMADÁS A DEMOKRÁCIA ELLEN Október 25-én közleményt adott ki az RMDSZ udvarhelyszéki választmánya, amelyben határozottan és éles hangon ítéli el az utóbbi hetekben felerősített magyarellenes kampányt. Megállapítják, hogy a hatalom é a szélsőséges nacionalista román körökkel összefogva — meghamisította, félremagyarázta, elferdítette az RMDSZ tisztségviselői által kifejtett eszméket, nézeteket és szándékokat, azt sugallva, hogy az RMDSZ és általában a magyar nemzetiségű román állampolgárok román- és államellenes tevékenységbe fogtak. Hamisított formában adták közre és járatták le a romániai magyarság közképviseleti és érdekvédelmi koalíciójának, a második legnagyobb parlamenti pártnak a helyi autonómiával kapcsolatos felfogását, szintúgy a székelyföldi RMDSZ politikai csoportjának tevékenységét, amely tevékenység teljes összhangban van az országos szövetség alapszabályzatával és programjával, ugyanakkor nincs ellentétben a Nemzeti Megmentési Front 1990. januári, a diktatúra bukását követő kiáltványában kifejtett gondolatokkal. „Az RMDSZ székelyföldi Politikai Csoportjának nem volt soha olyan szándéka, hogy elszigetelje, elkülönítse a székelyeket a magyaroktól, hiszen egyazon etnikumot alkotnak, s a terület, amelyet többségben az ún. székelymagyarok laknak, Romániának csak egy speciális övezete. Mások viszont a magyarok és székelyek közti különbségekre hivatkozva egyenetlenséget akartak szítani az ország különböző részeiben lakó romániai magyarság körében.“ Vitán felül áll, hogy a romániai magyarság nem más, mint a magyar nemzet azon része, amely a román állam határai között, szülőföldjén él történelmi idők óta. A közlemény a továbbiakban kimondja: a Hargita és Kovászna megyékben vizsgálódó és valótlan jelentését késve, de annál tendenciózusabban összeállító és időzítő parlamenti bizottságot terheli a teljes felelősség, amiért megalapozatlan vádaskodással és általánosított rágalmazással zavart és feszültséget keltett az ország egész közvéleményében. A magyarság és általában a kisebbség, a másság ellen keltett hisztériával egyes szélsőséges politikai tényezőknek az a céljuk, hogy előnyöket szerezzenek a közelgő választási kampányban, hogy eltereljék a figyelmet a valódi társadalmi problémákról, az ország katasztrofális gazdasági helyzetéről, a kormányzat tehetetlenségéről, a törvényhozás és igazságszolgáltatás gyengéiről. Olyan erők és struktúrák hatalmának a megőrzése, illetve hatalomra juttatása a cél, amelyek ellenségei minden demokratizálódási folyamatnak. Ilyen körülmények között nem is csoda, ha Románia külföldi megítélése minden jószándékú erőfeszítés ellenére tovább romlik. D. L. RIKKANCS Azt hiszem, az új kormányfőn kívül Katona Ádám adta a legtöbb interjút a különböző román újságoknak. Ezekben általában higgadtan felmondja a politológiai alapfogalmakat,vagy pedig a gyulafehérvári kiáltvány néhány pontját a nemzetiségek jogaira vonatkozólag. ф A román sajtó legnacionalistább termékeinek olvastán, a híres-neves parlamenti vita során rájöttem: a leggyalázatosabb nemzetárulás folyik nálunk, mivel egyesek arra törekednek, hogy az 50 év diktatúra után lábadozó románságot bezárják egy nagynemzeti mítoszba! Ф Kezdjük a Románia Liberával. A lap a közelmúltban közölte azt a titkos dokumentumot, az irredenta és románellenes erők megsemmisítéséről Kovászna és Hargita megyében. Ugye tudjuk, mit jelent katonáéknál a megsemmisítés? ф Nem értem, a román ellenzéki sajtó miért nem szentelt nagyobb figyelmet ennek a dokumentumnak, pedig a maga nemében van olyan értékes, mint a parlamenti jelentés. ф A Románia Maréban Vadim Tudor olyan cikket közöl, amely megsemmisítette reményeimet, hogy a dokumentum esetleg hamisítvány. Hadd lássuk, mit ír C.V.T. Artenieről, aki közzétette a dokumentumot: „Ez a szerencsétlen, aki nem tudni milyen módon a hadsereg e titkos okmányának birtokába jutott, előre megfontolt gyilkossággal merészeli vádolni a hadsereget, amely célul tűzte ki maga elé, hogy megsemmisítse a magyar terrorista rajokat.“ ф Nagy „örömömre“ szolgált bizonyos Romulus Vulpescu szenzációs parlamenti hozzászólása a Kovászna—Hargita megyei jelentéshez. Nincs értelme felsorolnom összes zseniális javaslatát, de kiemelném azt, hogy katonai készültséget követel Románia egységének megvédésére, ugyanakkor javasolja, hogy a közigazgatásban dolgozó magyarvezetőket cseréljék le, és hogy szüntessék be a tévé és rádió magyar adásait. Persze, inkább hallgassuk az ő parlamenti hozzászólásait, egyenes adásban, románul! ф Erről jut eszembe, hogy az olvasók talán nem tudják: október 14-től 100 százalékkal drágul a tévé- és rádióbérlet. A szakértők szerint múlt év őszétől 320 százalékos a drágulás. Nyilván igazuk van, de én csak azt tudom: bármit szeretnék vásárolni, kivéve a kávét, minden 7—8- szor drágább (vagy liberalizáltabb!) . Térjünk vissza tehát a jelentésre.A Cuvintusban olvastuk: „Napóleont parafrazálva, ha véglegesen el akarsz temetni egy problémát, alakíts parlamenti bizottságot.“ Ugyancsak a Cuvintulból idézünk: „Radu Ceontea az RMDSZ táncát járja.“ Ceontea azóta sem lett rMDSZ-tag, csupán arról van szó, hogy parlamenti felszólalásával — a cikkíró szerint — maga alatt vágta el a fát. ф Vastagon magyarellenes számothozott ki az Express, íme egy cím: Székelyudvarhelyen még csendesen éneklik a csárdást. Persze Katona Ádámról van szó az írásban. A jelentésről azt írja a lap, hogy az RMDSZ most először nem játszik becsületesen. Gondolom, az a szerző véleménye: a békát le kellett volna egészében nyelni, mert ugye becstelenség védekezni a rágalmak ellen .. . Ф A Románia Liberăban Anton Uncu Szavazattöbbséget kapott vétek címmel ír a jelentésről: „Kezdetleges politikai gondolkodásról tanúskodik, súlyosan veszélyezteti Románia és a románok érdekeit a világban, élteti az erőszak és a bosszú szellemét, súlyosbítja a románság ellen hozott hazug vagy valós vádakat. Nem, ezt így nem lehet, még akkor sem, ha a Hargita—Kovászna jelentés szavazattöbbséget kap.“ Daniel Cojocaru, ugyancsak a România Liberában nem kevesebbet és nem többet állít, mint hogy a jelentés kiássa a csatabárdot és előkészíti az etnikumok közötti háborút, miközben a kommunizmus elleni perre a feledés homálya borul. A parlamentben a honatyák és honleányok hazafias lelkesedésükben elfeledkeztek a román gazdaság nyomorúságos helyzetéről. ф Theodor Stolojan egy interjúban azt nyilatkozta, hogy legtöbb egy hónapon belül közzéteszi a jövő évre szóló költségvetési tervezetet, és egyben az idei költségvetésre szóló adatokat ,amelyekből majd körvonalazódik, milyen összegeket és mire fordított az előző kormány. Az is kiderül: nem tudni, milyen küladósságaink vannak, lesznek, sem pedig azt, mi történt a Ceauşescu család bankbetétjeivel. ф Volt művelődésügyi miniszterünk, Andrei Pleşu a „22“-ben a következőképpen határozza meg a kormány fogalmát: „Olyan csapat, amely jön, próbálkozik és elmegy.“ Tessék mondani, hogyan lehet meghatározni a román parlamentet? FERENCZ ZSUZSANNA ORSZÁG VIUI PARADOXONOK KONFERENCIÁJA Ezt a jelzőt a közel-keleti regionális rendezési folyamat első állomása, a madridi békekonferencia érdemelte ki azáltal, hogy ezidáig a tárgyaló feleknek még a térséget terhelő paradoxonok egyirányúsításán sem sikerült túljutniuk. Az senkit nem lepett meg, hogy pár nap tárgyalás után semmilyen „szabad szemmel“ érzékelhető elmozdulás nem történt a sivatag homokjába jól beágyazott holtpontról, ám az még a szakértőknek is sok, hogy miután az arabok a palesztin lakosság megkülönböztetésével vádolták Izraelt, most a megszállt területek teljes „zsidótlanítását" követelik, bármilyen együttélési indítvánnyal szemben f vagy helyett). Ezt egyébként Izrael „fasisztoid apartheidnek“ minősítette. Az sem kevésbé meghökkentő, hogy miközben a tárgyalások nyíltan az Izrael által megszállt területek további sorsát lettek volna hivatottak eldönteni, Izrael kijelentette, hogy a területi kérdések firtatása — ebben a szakaszban — „biztonságosan“ zátonyra viszi a tárgyalások egészét. Hogy mi egyébről lehetne még (érdemben) tárgyalni Madridban, az nem világos, de tény, hogy a területek tabu-témáját még Bush elnök is széles ívben elkerülte az amúgy nagy jelentőségű madridi nyitóbeszédében. Szót sem ejtett ugyanis a híres-hírhedt „területért békét“ alapelvről, holott köztudott, hogy csak ezzel a jelszóval sikerült tárgyalóasztalhoz terelni a szándékaiban és törekvéseiben darabokra hullott arab világot. Úgyszintén meglepő Arafat kijelentése: szerinte ugyanis a PFSZ hajlandó lesz bármilyen közösen hozott határozatot elfogadni — bármi legyen is az —, de egy szóval sem tett említést arról, hogy a PFSZ Izrael állam teljes eltörlését tűzi ki célul vitéz harcosainak. Másik furcsasága a találkozónak szintén Bush elnök beszédében volt felfedezhető: szerinte ugyanis a madridi ■konferencia nem más, mint a nagyhatalmi enyhülés egyik vívmánya. Való igaz, de feltevődik a kérdés: öltött-e volna a közel-keleti szembenállás és fegyverkezés ilyen méreteket, ha azt nem pont az úgynevezett „nagyhatalmak“ szították volna évtizedeken keresztül, ha ehhez nem pont a nagyhatalmak nyújtottak volna „segítséget" saját befolyásuk biztosítása érdekében? Tény, hogy a (rossz) szellem kiszabadult. A világbéke szempontjából ma már vajmi kevés jelentősége van: kinek sikerül azt visszakényszerítenie palackjába? LEGMANN RONALD KÉT MILLIÁRDOT ÉR A KAMBODZSAI BÉKE A Biztonsági Tanács október végén úgy döntött, hogy a törékeny kambodzsai békét óriási ENSZ-erővel fogja a jövőben biztosítani. A Tanács öt állandó tagja felmérte, hogy a szembenálló felek vezetőinek párizsi megegyezése nem elég a sokéves polgárháború befejezéséhez. A békefenntartó akcióban több mint ötezer katona, kétezer rendőr és négyezer civil alkalmazott vesz részt, s az ehhez szükséges kétmilliárd dollár felét az ENSZ, felét pedig Japán és az Egyesült Államok adja. A két gazdasági nagyhatalom segítsége hozzájárulhat a világ egyik válsággócának megszüntetéséhez, ám minden bizonnyal más, be nem vallott érdekeket is szolgál. MINICSÚCS MADRIDBAN A múlt hét keddjén Bush—Gorbacsov találkozó volt a spanyol fővárosban. Az arab—izraeli béke esélyein kívül szóba került még a leszerelés kérdése, a Szovjetunió belső helyzete és a Moszkvának nyújtandó segély is. Gorbacsov gyengélkedő nemzetközi tekintélyének jót tett a puccs utáni első nyugati kiruccanás és Bush elnök gesztus értékű kijelentése: „Mihail barátomat tartom ma is első számú tárgyalópartneremnek.“ TÉVEDÉS VAGY PROVOKÁCIÓ? A hét elején a Jugoszláviával kapcsolatos hírek Magyarországról szóltak, pontosabban arról az október 27-i bombatámadásról, amelyet a jugoszláv légierő egy gépe hajtott végre a magyarországi Barcs -helység ellen. A súlyossága miatt határincidensnek már nem is nevezhető akció során több mint száz gránát hullott a településre, komoly anyagi károkat okozva. Csodával határos módon egyetlen barcsi lakos sem sebesült meg. A határozott magyar hivatalos tiltakozásra a belgrádi katonai vezetés azt válaszolta, hogy légierejének gépei nincsenek olyan gyártmányú töltetekkel felszerelve, amilyenek Barcsra hullottak. Magyar katonai szakértők szerint az állítás nem fedi a valóságot. Nincs kizárva, hogy egyes szerb erők ilyen provokációkkal akarják a válságot nemzetközi szintűvé fokozni, s úgy tűnik, hogy erre a vasárnapokat tartják a legalkalmasabbnak. November 3-án ugyanis három, a Duna jugoszláv szakaszán haladó magyar hajót is lőttek kézifegyverekkel. JELCINT NEM LEHET MEGÁLLÍTANI Az orosz népképviselők kongresszusa november elsején elhatározta, hogy teljhatalmat ad Borisz Jelcinnek, merész reformterveinek megvalósításához. Ennek értelmében az orosz elnök fölszabadíthatja az árakat, megvalósíthatja az adóreformot, elkezdheti a privatizációs folyamatokat, sőt a szovjet, illetve az orosz alkotmánynak ellentmondó rendeleteket is kiadhat. Jelcin betöltheti a kormányfői funkciót és kedve szerint változtathat a kabinet összetételén. A reformintézkedések folytonosságát egyéves választási moratórium biztosítja. A Legfelsőbb Tanács bizonyos döntéseket megvétózhat, ám Jelcin népszerűségét figyelembe véve nem valószínű, hogy ilyesmire sor kerüljön — abban mai esetben, ha a terv nem mond csődöt. WAGNER ISTVÁN IGYELŐ 3.