Erdélyi Napló, 1991. november-december (1. évfolyam, 10-18. szám)

1991-11-07 / 10. szám

1991. november 7. FELKERES INTERPELLÁCIÓRA I­NDÍT A Romániai Magyar Demok­rata Szövetség tiszteletbeli el­nökének minőségében, továbbá­ mint a Romániai Református Egyház egyik püspöke és örö­kös temesvári lelkész, szeretett hazám. Románia nyilvánossága előtt ezennel in­dítványozom a kommunizmus idején Romániából elűzött, ki­vándorlásra, illetve menekülés­re kényszerült vagy kényszerí­­tett román állampolgárok ügyé­nek haladéktalan kivizsgálását, különös tekintettel azokra, akik a '89-es változások után voltak kénytelenek elhagyni országun­kat. Amint az közismert, az utóbbi évtizedekben zsidók, né­metek, magyarok százezrei hagyták el szülőföldjüket — ter­mészetellenes és elfogadhatat­lan módon. Az utóbbi években VÁNY román nemzetiségű állampolgá­rok ezrei is csatlakoztak a ki­vándorlókhoz — ami kétszere­sen is érthetetlen a „román nemzetállamban“. Kérem a Romániai Magyar Demokrata Szövetség parlamen­ti frakcióját, hogy az első adan­dó alkalomkor vesse fel a Román­iát­­ól elűzött álampolgá­­rok kérdését, és indítványozza egy parlamenti bizottság kikül­dését ügyük kivizsgálása céljá­ból. Kérem a Romániai Magyar Demokrata Szövetség országos, területi és helyi szervezeteit, nem kevésbé a román politikai pártokat, a kisebbségi szerveze­teket és a közvéleményt, hogy támogassák indítványomat. Meg­győződésem, hogy az ügy ki­vizsgálása, a szükséges követ­keztetések levonása, a felelőssé­gek megállapítása és a szüksé­ges határozatok meghozatala döntő módon hozzájárulhat a tovább tartó, országunkat meg­­szegényítő kivándorlási folya­mat megállításához. Jelen indítványomat tisztelet­tel elküldöm az RMDSZ orszá­gos vezetőségének és parlamen­ti frakciójának, az egyes román politikai pártoknak, a kisebb­ségi szervezeteknek, valamint a sajtónak. TŐKÉS LÁSZLÓ Tőkés László FRONTÁLIS TÁMADÁS A DEMOKRÁCIA ELLEN Október 25-én közleményt adott ki az RMDSZ udvarhely­széki választmánya, amelyben hatá­rozottan és éles hangon ítéli el az utóbbi he­tekben felerősített magyarellenes kampányt. Megállapítják, hogy a hatalom é a szélsőséges nacionalista román körökkel összefogva — meg­hamisította, félremagyarázta, elferdítette az RMDSZ tisztségviselői által kifejtett eszmék­et, nézeteket és szándékokat, azt sugallva, hogy az RMDSZ és általában a magyar nemzetiségű ro­mán állampolgárok román- és államellenes te­vékenységbe fogtak. Hamisított formában ad­ták közre és járatták le a romániai magyarság közképviseleti és érdekvédelmi koalíciójának, a második legnagyobb parlamenti pártnak a helyi autonómiával kapcsolatos felfogását, szint­úgy a székelyföldi RMDSZ politikai csoportjá­nak tevékenységét, amely tevékenység teljes összhangban van az országos szövetség alapsza­bályzatával és programjával, ugyanakkor nincs ellentétben a Nemzeti Megmentési Front 1990. januári, a diktatúra bukását követő kiáltvá­nyában kifejtett gondolatokkal. „Az RMDSZ székelyföldi Politikai Cso­portjának nem volt soha olyan szándéka, hogy elszigetelje, elkülönítse a székelyeket a magya­roktól, hiszen egyazon etnikumot alkotnak, s a terület, amelyet többségben az ún. székely­magyarok laknak, Romániának csak egy speciá­lis övezete. Mások viszont a magyarok és szé­kelyek közti különbségekre hivatkozva egyenet­lenséget akartak szítani az ország különböző részeiben lakó romániai magyarság körében.“ Vitán felül áll, hogy a romániai magyarság nem más, mint a magyar nemzet azon része, amely a román állam határai között, szülőföld­jén él történelmi idők óta. A közlemény a továbbiakban kimondja: a Hargita és Kovászna megyékben vizsgálódó és valótlan jelentését késve, de annál tendenciózu­­sabban összeállító és időzítő parlamenti bizott­ságot terheli a teljes felelősség, amiért megala­pozatlan vádaskodással és általánosított rágal­mazással zavart és feszültséget keltett az or­szág egész közvéleményében. A magyarság és általában a kisebbség, a másság ellen keltett hisztériával egyes szélső­séges politikai tényezőknek az a céljuk, hogy előnyöket szerezzenek a közelgő választási kampányban, hogy eltereljék a figyelmet a va­lódi társadalmi problémákról, az ország ka­tasztrofális gazdasági helyzetéről, a kormányzat tehetetlenségéről, a törvényhozás és igazság­szolgáltatás gyengéiről. Olyan erők és struktúrák hatalmának a megőrzése, illetve hatalomra juttatása a cél, amelyek ellenségei minden demokratizálódási folyamatnak. Ilyen körülmények között nem is csoda, ha Románia külföldi megítélése minden jószándékú erőfeszítés ellenére­­ tovább rom­lik. D. L. RIKKANCS Azt hiszem, az új kormányfőn kívül Katona Ádám adta a legtöbb interjút a különböző ro­mán újságoknak. Ezekben általában higgadtan felmondja a politológiai alapfogalmakat,­­vagy pedig a gyulafehérvári kiáltvány néhány pont­ját a nemzetiségek jogaira vonatkozólag. ф A román sajtó legnacionalistább termékeinek ol­vastán, a híres-neves parlamenti vita során rájöttem: a leggyalázatosabb nemzetárulás fo­lyik nálunk, mivel egyesek arra törekednek, hogy az 50 év diktatúra után lábadozó román­ságot bezárják egy nagynemzeti mítoszba! Ф Kezdjük a Románia Liberá­val. A lap a közel­múltban közölte azt a titkos dokumentumot, az irredenta és románellenes erők megsemmisí­téséről Kovászna és Hargita megyében. Ugye tudjuk, mit jelent katonáéknál a megsemmisí­tés? ф Nem értem, a román ellenzéki sajtó miért nem szentelt nagyobb figyelmet ennek a dokumentumnak, pedig a maga nemében van olyan értékes, mint a parlamenti jelentés. ф A Románia Maréban Vadim Tudor olyan cik­ket közöl, amely­­ megsemmisítette reményei­met, hogy a dokumentum esetleg hamisítvány. Hadd lássuk, mit ír C.V.T. Artenieről, aki köz­zétette a dokumentumot: „Ez a szerencsétlen, aki nem tudni milyen módon a hadsereg e tit­kos okmányának birtokába jutott, előre meg­fontolt gyilkossággal merészeli vádolni a had­sereget, amely célul tűzte ki maga elé, hogy megsemmisítse a magyar terrorista rajokat.“ ф Nagy „örömömre“ szolgált bizonyos Romulus Vulpescu szenzációs parlamenti hozzászólása a Kovászna—Hargita megyei jelentéshez. Nincs értelme felsorolnom összes zseniális javaslatát, de kiemelném azt, hogy katonai készültséget követel Románia egységének megvédésére, u­­gyanakkor javasolja, hogy a közigazgatásban dolgozó magyar­­vezetőket cseréljék le, és hogy szüntessék be a tévé és rádió magyar adásait. Persze, inkább hallgassuk az ő parlamenti hoz­zászólásait, egyenes adásban, románul! ф Er­ről jut eszembe, hogy az olvasók talán nem tudják: október 14-től 100 százalékkal drágul a tévé- és rádióbérlet. A szakértők szerint múlt év őszétől 320 százalékos a drágulás. Nyilván igazuk van, de én csak azt tudom: bármit sze­retnék vásárolni, kivéve a kávét, minden 7—8- szor drágább (vagy liberalizáltabb!) . Térjünk vissza tehát a jelentésre.­­A Cuvintusban ol­vastuk: „Napóleont parafrazálva, ha véglegesen el akarsz temetni egy problémát, alakíts par­lamenti bizottságot.“ Ugyancsak a Cuvintulból idézünk: „Radu Ceontea az RMDSZ táncát jár­ja.“ Ceontea azóta sem lett r­MDSZ-tag, csu­pán arról van szó, hogy parlamenti felszóla­lásával — a cikkíró szerint — maga alatt vág­ta el a fát. ф Vastagon magyarellenes számot­­hozott ki az Express, íme egy cím: Székely­ud­varhelyen még csendesen éneklik a csárdást. Persze Katona Ádámról van szó az írásban. A jelentésről azt írja a lap, hogy az RMDSZ most először nem játszik becsületesen. Gondolom, az a szerző véleménye: a békát le kellett volna egészében nyelni, mert ugye becstelenség véde­kezni a rágalmak ellen .. . Ф A Románia Libe­­răban Anton Uncu Szavazattöbbséget kapott vétek címmel ír a jelentésről: „Kezdetleges politikai gondolkodásról tanúskodik, súlyosan veszélyezteti Románia és a románok érdekeit a világban, élteti az erőszak és a bosszú szelle­mét, súlyosbítja a románság ellen hozott hazug vagy valós vádakat. Nem, ezt így nem lehet, még akkor sem, ha a Hargita—Kovászna je­lentés szavazattöbbséget kap.“ Daniel Cojocaru­, ugyancsak a România Liberában nem keveseb­bet és nem többet állít, mint hogy a jelentés kiássa a csatabárdot és előkészíti az etnikumok közötti háborút, miközben a kommunizmus el­leni perre a feledés homálya borul. A parla­mentben a honatyák és honleányok hazafias lelkesedésükben elfeledkeztek a román gazda­ság nyomorúságos helyzetéről. ф Theodor Sto­­lojan egy interjúban azt nyilatkozta, hogy leg­több egy hónapon belül közzéteszi a jövő évre szóló költségvetési tervezetet, és egyben az idei költségvetésre szóló adatokat ,amelyekből majd körvonalazódik, milyen összegeket és mire for­dított az előző kormány. Az is kiderül: nem tudni, milyen küladósságaink vannak, lesznek, sem pedig azt, mi történt a Ceauşescu család bankbetétjeivel. ф Volt művelődésügyi minisz­terünk, Andrei Pleşu a „22“-ben a következő­képpen határozza meg a kormány fogalmát: „Olyan csapat, amely jön, próbálkozik és el­megy.“ Tessék mondani, hogyan lehet meghatá­rozni a román parlamentet? FERENCZ ZSUZSANNA ORSZÁG VIUI PARADOXONOK KONFERENCIÁJA Ezt a jelzőt a közel-keleti regionális rendezési folyamat első állomása, a madridi békekonferencia érdemelte ki az­által, hogy ezidáig­ a tárgyaló feleknek még a térséget ter­helő paradoxonok egyirányúsításán sem sikerült túljutniuk. Az senkit nem lepett meg, hogy pár nap tárgyalás után semmilyen „szabad szemmel“ érzékelhető elmozdulás nem történt a sivatag homokjába jól beágyazott holtpontról, ám az még a szakértőknek is sok, hogy miután az arabok a palesztin lakosság megkülönböztetésével vádolták Izraelt, most a megszállt területek teljes „zsidótlanítását" követe­lik, bármilyen együttélési indítvánnyal szemben f vagy he­lyett). Ezt egyébként Izrael „fasisztoid apartheidnek“ minő­sítette. Az sem kevésbé meghökkentő, hogy miközben a tár­gyalások nyíltan az Izrael által megszállt területek továb­bi sorsát lettek volna hivatottak eldönteni, Izrael kijelen­tette, hogy a területi kérdések firtatása — ebben a sza­kaszban — „biztonságosan“ zátonyra viszi a tárgyalások egészét. Hogy mi egyébről lehetne még (érdemben) tárgyal­ni Madridban, az nem világos, de tény, hogy a területek tabu-témáját még Bush elnök is széles ívben elkerülte az amúgy nagy jelentőségű madridi nyitóbeszédében. Szót sem ejtett ugyanis a híres-hírhedt „területért békét“ alapelvről, holott köztudott, hogy csak ezzel a jelszóval sikerült tár­gyalóasztalhoz terelni a szándék­aiban és törekvéseiben da­rabokra hullott arab világot. Úgyszintén meglepő Arafat kijelentése: szerinte ugyan­is a PFSZ hajlandó lesz bármilyen közösen hozott határo­zatot elfogadni — bármi legyen is az —, de egy szóval sem tett említést arról, hogy a PFSZ Izrael állam teljes eltör­lését tűzi ki célul vitéz harcosainak. Másik furcsasága a találkozónak szintén Bush elnök beszédében volt felfedezhető: szerinte ugyanis a madridi ■konferencia nem más, mint a nagyhatalmi enyhülés egyik vívmánya. Való igaz, de feltevődik a kérdés: öltött-e volna a közel-keleti szembenállás és fegyverkezés ilyen mérete­ket, ha azt nem pont az úgynevezett „nagyhatalmak“ szí­tották volna évtizedeken keresztül, ha ehhez nem pont a nagyhatalmak nyújtottak volna „segítséget" saját befolyásuk biztosítása érdekében? Tény, hogy­ a (rossz) szellem kiszabadult. A világbéke szempontjából ma már vajmi kevés jelentősége van: kinek sikerül azt visszakényszerítenie palackjába? LEGMANN RONALD KÉT MILLIÁRDOT ÉR A KAMBODZSAI BÉKE A Biztonsági Tanács október végén úgy döntött, hogy a törékeny kambodzsai békét óriási ENSZ-erővel fogja a jö­vőben biztosítani. A Tanács öt állandó tagja felmérte, hogy a szembenálló felek vezetőinek párizsi megegyezése nem elég a sokéves polgárháború befejezéséhez. A béke­­fenntartó akcióban több mint ötezer katona, kétezer rend­őr és négyezer civil alkalmazott vesz részt, s az ehhez szükséges kétmilliárd dollár felét az ENSZ, felét pedig Japán és az Egyesült Államok adja. A két gazdasági nagy­hatalom segítsége hozzájárulhat a világ egyik válsággócá­nak megszüntetéséhez, ám minden bizonnyal más, be nem vallott érdekeket is szolgál. MINICSÚCS MADRIDBAN A múlt hét keddjén Bush—Gorbacsov találkozó volt a spa­nyol fővárosban. Az arab—izraeli béke esélyein kívül szó­ba került még a leszerelés kérdése, a Szovjetunió belső helyzete és a Moszkvának nyújtandó segély is. Gorbacsov gyengélkedő nemzetközi tekintélyének jót tett a puccs utáni első nyugati kiruccanás és Bush elnök gesztus­ értékű ki­jelentése: „Mihail barátomat tartom ma is első számú tár­gyalópartneremnek.“ TÉVEDÉS VAGY PROVOKÁCIÓ? A hét elején a Jugoszláviával kapcsolatos hírek Magyar­­országról szóltak, pontosabban arról az október 27-i bomba­támadásról, amelyet a jugoszláv légierő egy gépe hajtott végre a magyarországi Barcs -helység ellen. A súlyossága miatt határincidensnek már nem is nevezhető akció so­rán több mint száz gránát hullott a településre, komoly anyagi károkat okozva. Csodával határos módon egyetlen barcsi lakos sem sebesült meg. A határozott magyar hiva­talos tiltakozásra a belgrádi katonai vezetés azt válaszolta, hogy légierejének gépei nincsenek olyan gyártmányú töl­tetekkel felszerelve, amilyenek Barcsra hullottak. Magyar katonai szakértők szerint az állítás nem fedi a valóságot. Nincs kizárva, hogy egyes szerb erők ilyen provokációkkal akarják a válságot nemzetközi szintűvé fokozni, s úgy tű­nik, hogy erre a vasárnapokat tartják a legalkalmasabb­nak. November 3-án ugyanis három, a Duna jugoszláv sza­kaszán haladó magyar hajót is lőttek kézifegyverekkel. JELCINT NEM LEHET MEGÁLLÍTANI Az orosz népképviselők kongresszusa november elsején el­határozta, hogy teljhatalmat ad Borisz Jelcinnek, merész reformterveinek megvalósításához. Ennek értelmében az orosz elnök fölszabadíthatja az árakat, megvalósíthatja az adóreformot, elkezdheti a privatizációs folyamatokat, sőt a szovjet, illetve az orosz alkotmánynak ellentmondó rende­­­leteket is kiadhat. Jelcin betöltheti a kormányfői funkciót és kedve szerint változtathat a kabinet összetételén. A reformintézkedések folytonosságát egyéves választási mora­tórium biztosítja. A Legfelsőbb Tanács bizonyos döntése­ket megvétózhat, ám Jelcin népszerűségét figyelembe véve nem valószínű, hogy ilyesmire sor kerüljön — abban mai esetben, ha a terv nem mond csődöt. WAGNER ISTVÁN IGYELŐ 3.

Next