Erdélyi Napló, 1992. március-április (2. évfolyam, 9-17. szám)

1992-03-05 / 9. szám

2 Moldovai állampolgárság A Moldovai Köztársaságban február 25-án megkezdték az állampolgárság megszerzését célzó kérvények iktatását. Az állampolgárságra vonatkozó, 1991 decemberében elfogadott törvény értelmében a köztársaság minden lakosának júliusig döntenie kell állampolgársága felől. A Moldovai Köztársaság állampolgára lehet minden lakos, aki 1990. január 23. előtt jött az országba, valamint az ország területén született személyek és azoknak leszármazottai, akik az évek folyamán különböző okokból elhagyni kényszerültek az országot. Hazatérhetnek a menekültek Budapesten megkezdődtek a jugoszláviai háború menekültjei­nek hazatérési módozatairól szóló tárgyalások. Horvát és magyar hivatalosságokon kívül az ENSZ menekültügyi megbízottjának bu­dapesti képviselője is részt vesz a tárgyalásokon. A harcok kezde­te óta több mint 50.000 személy menekült a volt Jugoszláviából a szomszédos Magyarországra, a legtöbben horvátok. Hiánycikk Oroszországban nem csak pénz- hanem bankóhiánnyal is küszködnek. A pénzgyártás nem tud lépést tartani az infláció­val, minek következtében hiánycikk lett a rubel. A következ­mények: számos üzemben nem tudták kiadni a fizetéseket, több bank kénytelen volt beszüntetni tevékenységét. Még a feketézők is megsínylik a készpénzhiányt. Az utcai pénzvál­tóknál csökkent a dollár árfolyama. Nem mintha erősödött volna a rubel. Csak éppen nem lehet kapni. Még kemény valu­táért sem. Arabok egymásra mutogatása Új hírek kaptak lábra az 1988-ban lezajlott Pan American-gép ellen elkövetett merénylettel kapcsolatban. Egy tunéziai lap szerint a robbanószerkezet elhelyezéséért nem Líbia, hanem Ahmed Dzsibril szakadár palesztin terrorszervezete a felelős. Dzsibril állítólag Irán megbízásából utasította a Népi Front Főparancs­nokság nevű csoportját a merénylet elkövetésére, s mindez Te­herán bosszúja volt egy iráni Airbus korábbi elpusztításáért. Nem kizárt, hogy az újra javulóban lévő líbiai-tunéziai viszony késztette Tuniszt egy olyan lépésre, ami elterelné a gyanút Tripoli­­ról - már ami a skóciai Lockerbie felett felrobbant amerikai gép szerencsétlenségét illeti. Előválasztás Dél-Dakotában A demokratapárti elnökjelöltségért folyó versenyben Bob Kerrey nebraskai szenátor megszerezte az első győzelmét a dél-dakotai előválasztásokon, a szavazatok negyven százalé­kával. A közép-nyugati állam negyedikként választott küldöt­teket az országos elnökjelölő kongresszusokra. Tom Harkin Jowal szenátor végzett a második helyen huszonöt százalék­kal, míg a harmadik helyre Bill Clinton arkansasi kormányzó került. A republikánusok előválasztásán Bush elnök a szava­zatok hatvankilenc százalékát kapta, annak ellenére, hogy párton belüli ellenfele, Patrick Buchanan ebben az államban nem vett részt a versenyben. A szavazók harmincegy százalé­ka el nem kötelezett küldöttekre voksolt. EGY MONDATBAN • Az albán miniszterelnök sürgette, hogy azonnali katonai be­avatkozással vessenek véget az ország déli részében kitört erő­szakhullámnak és az ezt kísérő fosztogatásoknak. • Irak újból el­utasította a tömegpusztító fegyverek megsemmisítésére vo­natkozó ENSZ-határozatok teljesítését, s a világszervezet ulti­mátumának ellenére sem mutat hajlandóságot a SCUD-raké­­ták gyártásának leállítására. • Kohl kancellár és Havel elnök február 27-én aláírta Németország és Cseh-Szlovákia együttmű­ködési és jószomszédsági szerződését. • Ausztriában megszi­gorították a fasiszta megnyilvánulásokat és tetteket tiltó tör­vényt; ezután az ottani bíróságok akár életfogytiglani börtön­­büntetéssel is sújthatják a neonáci bűncselekmények elköve­tőit. • John Major brit és Albert Reynolds ír miniszterelnök kijelen­tették, hogy országaik a jövőben együtt fognak működni az észak­­írországi béke megteremtése érdekében. • Butrosz Ghali ENSZ- főtitkár Satish Namibar Indiai tábornokot nevezte ki a jugo­szláviai békefenntartó erőket alkotó 14 ezer kéksisakos pa­rancsnokává. • Egy orosz szakember szerint az elmúlt húsz év során a szovjet hatóságok sokezer tonna nukleáris hulladékot süllyesztettek el az Északi Jeges-óceánba. • A chil­ei hatóságok újra változtattak álláspontjukon, s február végén kijelentették, hogy csak akkor hajlandók Erich Honecker volt keletnémet vezetőt befogadni az országba, ha ebbe Németország is bele­egyezik. • Bajkonuron, a volt Szovjetunió űrhajó-kilövő állomásán a katonák fellázadtak az egyre romló életkörülmények, a csök­kentett élelmiszer-fejadag miatt; a zendülés alatt több épület leégett és három katona életét vesztette. КогФййВш ERDÉLYI NAPLÓ DÖCÖGŐ DIPLOMÁCIA A világszervezet és az Egye­sült Államok szinte egyidőben döbbent rá, hogy nem a megfele­lő módon viszonyult a jugoszláv válsághoz. Washingtonban beis­merték, hogy hiba volt mindent Európára bízni, és megígérték, hogy a jövőben jobban odafigyel­nek a közép-kelet-európai konflik­tusok megelőzésére, az ENSZ Biztonsági Tanácsa pedig végre belátta: el kell indítani a béke­fenntartó csapatokat akkor is, ha nincs hosszantartó és teljes tűz­szünet. Ez utóbbiról sajnos mind­inkább megfeledkeznek a horvát­országi frontvonalakon, s a jelek szerint a szerbek által vezetett szövetségi hadseregnek rosz­­szabb a memóriája. Az ügy diplomáciai részéhez tartozik, hogy Lord Carrington megpróbálja föltámasztani a de­cemberben hamvába holt hágai békekonferenciát, ugyanis még mindig bízik a válság politikai megoldásának lehetőségében. Ez azért fontos, mert az ENSZ béketerve nem terjed ki minden vitás kérdésre, a kéksisakosok esetleges jelenléte nem oldja fel a feszültségeket, csak a szem­benálló feleket választja szét. Szerbia ugyan együttműködési hajlamot mutat a fent említett terv megvalósítására, a hágai konfe­rencián viszont garanciákat kelle­ne adjon arra is, hogy elfogadja a határok erőszakos megváltozta­tására vontakozó tilalmat. Ilyen jellegű igény, hogy Belgrád sza­vatolja végre a szerb területeken élő kisebbségek jogainak tiszte­letben tartását. Ide tartozik a vaj­dasági magyarok kérelme is, melynek értelmében ez a kisebb­ség csak olyan jogokat követel, amilyeneket a Horvátországban élő szerbek is szeretnének ma­guknak. Belgrád egyelőre nem hajlandó belátni, hogy ez az i­­gény természetes. n.l. Korainak mutatkozott a demokratikus világ öröme a dél-afrikai apartheid-rendszer megszűnésével kapcsolatban. A fehéreknek fenntartott részleges választásokon Porth­efstroomban fölényes győzelmet aratott a szélsőjobboldali Konzervatív Párt Frederick de Klerk Nemzeti Pártjával szemben, s ez arra késztette a refor­mer elnököt, hogy népszavazást írjon ki a kormány és a néger többség közötti párbeszéd folytatásáról. A március közepére ter­vezett referendum ötletével de Klerk saját politikai karrierjét és kormányának hatalmon maradását teszi kockára, mert ha a dél­afrikai fehérek a párbeszéd megszakítása mellett döntenek, akkor veheti kalapját. A jelenlegi ellenzék nemcsak azt veti a kormány szemére, hogy hajlandó a négerek pártaival tárgyalni a köztársa­ság új alkotmányáról, hanem azt is, hogy az elmúlt év folyamán súlyos válságba juttatta a bányászatot és a mezőgazdaságot. A regresszió sajnos a Konzervatív Párt oldalára állíthatja a négerek­kel szemben toleráns fehérek egy részét is, s ez elég lehet de Klerk bukásához. Tetézi a bajt, hogy a színesbőrűek politikai szervezetei egymással is rivalizálnak, s míg a Nelson Mandela által vezetett Nemzeti Kongresszus ellenzi a fehérek számára fenntartott népszavazás tervezetét, addig a zulu törzs lakhata pártja - csupán a szembenállás kedvéért - nem. Ahelyett, hogy a létüket fenyegető veszély ellen összefognának, a néger csoporto­sulások egymással versengenek a nemzetmentés kérdéseiben, és nem veszik észre, hogy a fehér kisebbség újra a fejük felett dönt sorsukról. (­ner) HUZAVONA Az izraeli és palesztin küldöttek folytatják a béketárgyalásokat az amerikai fővárosban. A felek erő­sen eltérő nézeteket vallanak a megszállt területeken létesítendő esetleges palesztin önkormányzat­ról. Izrael elutasította a palesztin ja­vaslatot és ismertette saját elkép­zelését. A palesztinok szerint az iz­raeli terv lényegében egy apart­­heid-jellegű törvényhozási rend­szert javasol, ami különb­séget ten­ne a zsidók és arabok között, és megengedné, hogy a megszállt te­rületeken folytatódjék a zsidó tele­pülések építése. Izrael álláspontja, hogy a települések kérdését csak a béketárgyalásoknak egy sokkal ké­sőbbi időszakában lehetne megtár­gyalni. Sztálin-divat Az utóbbi két esztendőben több szó esett Sztálinról, mint 60 évig összesen. Igaz, életében nem merték, halála után nem en­gedték említeni a nevét. A 42. Berlini Filmfesztivál nyitó-produkciója (megtiszteltetés alkotásnak és alkotónak egyaránt) a Belső kör című film volt. A neves rendező, Andrej Koncsalovszky alkotásában, Sztálin ma­gánoperatőrének élettörténetét dolgozza fel. Alexandr Ganszin 18 évig vetítette a “könnyű” filmeket imádott urának és paran­­csolójának. Kétségkívül érdekes, újszerű megközelítése ez Sztálin életé­nek és a diktatúrának. A film valószínűleg művészileg is figye­lemreméltó alkotás. Mégis, mivel 39 év elteltével is homály fedi a vörös cár életé­nek egyes szakaszait és az uralkodása alatt elkövetett rémtettek egész sorát, szívesebben látnánk végre egy hiteles dokumentu­mokra alapozott “Sztálin élete és munkássága” című filmet, mégha a horror kategóriában is kellene indulnia. S.J. Szerkesztőség és kiadó: 3700 Oradea - Nagyvárad, str. Stadionului 25. Románia Telefon: 991/1-71-26, Fax: 991/1-54-50 Főszerkesztő: STANIK ISTVÁN Főszerkesztőhelyettes: TOMPA Z. MIHÁLY, Tervezőszerkesztő: NÉMETHY LÁSZLÓ, Olvasószerkesztő: DÉNES LÁSZLÓ, Grafikus: BAGI LÁSZLÓ Szerkesztőség: BARTOS CSILLA, BENKE PÉTER, BÉRCESI TÜNDE, CSAPÓ JÓZSEF, KINDE ANNAMÁRIA, SIMON JUDIT, SZŐKE MÁRIA ZUDOR JÁNOS Tudósítók: FERENCZES ISTVÁN (Csíkszereda), SZEKERNYÉS JÁNOS (Temesvár), TÓFALVI ZOLTÁN (Marosvásárhely), VAJNOVSZKI KÁZMÉR (Bukarest) Munkatársak: BOROS ERNŐ (Nagykároly), KLACSMÁNYI SÁNDOR (Nagybánya), KRILEK SÁNDOR (Szatmárnémeti), TAR KÁROLY (Kolozsvár), UJJ JÁNOS (Arad) Kiadja az ANALOG KIADÓ KFT. Felelős kiadó: ARANY BÉLA FEHÉR LÁSZLÓ s. Elektronikus szedés és tördelés: ANALOG KIADÓ KFT. Macintosh® nyomdai előkészítő rendszeren. Rendszergazda: TELEGDI GYULA Képzől a bukaresti TIPOREX KFT. nyomdájéban. Előfizetéseket Romániában a szerkeszti sog, a BN­épterjesztő Vállalat, a póttal kézbesítik fogadnak el. Magyarországra a Kultúra Kirkareskodelmi Vállalat Importára, alifizetéseket a HELIR vooz fal, Szakadárú azonban a HIRKER forgalmazza. Moszkva is menekült­­hullámtól tart Az orosz kormány foglalkozta­tottság-ügyi (!) miniszterének he­lyettese, Tatjána Regent az ITAR-TASZSZ hírügynökség ál­tal közzétett nyilatkozatában el­mondta, hogy erőteljes bevándor­lási hullámra számítanak a Cse­­csen-Ingus Köztársaság, Kirgizia Tádzsikisztán és Üzbegisztán te­rületéről. Regent asszony, aki a tavalyi év decemberében létreho­zott Bevándorlási Bizottság veze­tője, bejelentését oroszbarát tö­megszervezetek szakértői jelen­téseire alapozza. A bizottság a bevándorlók három csoportjával foglalkozik. Az első a tényleges menekültekből áll, akiket az álla­mi költségvetésből segélyeznek. Számuk mintegy 235 ezerre te­hető, ezek főleg azerbajdzsáni tö­rökök, akik 1990 folyamán érkez­tek, valamint oszétek. A második csoportot az emigrálásra kény­szerültek alkotják. Ők főként a volt Szovjetunió közép-ázsiai köztársaságaiból származnak, semmiféle kormányhatározat nincs még velük kapcsolatban, és Regent asszony szerint számuk a közeljövőben növekedni fog. A harmadik csoport oroszokból áll, akik elhagyják a volt tagköztársa­ságokat és autonóm területeket. Leginkább a Csecsen-Ingus Köz­társaságból érkeznek, ahol kb. 300.000 orosz él. Az orosz vezetés felkészült a bevándorlási hullámra. Különbö­ző nemzetközi szervezetek is fel­ajánlották segítségüket. Moszk­vában menekült­ügyi irodát nyit az ENSZ. Amennyiben Oroszor­szág aláírja a menekültekre vo­natkozó 1951-es Genfi Egyez­ményt, az Egyesült Nemzetek anyagi támogatására is számít­hat. (­de)

Next