Erdélyi Napló, 1992. május-június (2. évfolyam, 18-25. szám)

1992-05-07 / 18. szám

Gondolatok a temetőben NAGYVÁRAD, 1992. május 7. 16 oldal, ára: 25 lej, 16 forint ITT WILT Heti sajtószemle-kiadványunk tartalmából: Bomba robban SZÉDÜLETES MEGLEPETÉSEKRE LEHET SZÁMÍTANI Utolsó napok, utolsó órák - 1 Gyerekgyártás s.k. Hetven nőt termékenyített meg saját magjával MEGTÖRTÉNT REMMELEK Demokratikus hadgyakorlat A marosvásárhelyi törvényszék tovább folytatja a hadgyakorlatokat. A polgármester-választás témája ’’hadjátékban” a vaktöltények közé éles lövedékek is tévednek. Ezért kényszerül fedezékbe vonulni a köz­ponti választási bizottság, a kormány hogy a helyi érdekeltekről már ne is beszéljünk... A vásárhelyi igazságszolgáltatás tarackágyújának újabb lövedéke a május harmadikára esedékes vá­lasztásra vonatkozott döntést találta telibe. És mivel tanulgatjuk csupán a jogállamiságot, a hatalmi ága­zatok szétválasztását - mint a demokrácia sarkkövét -, a jogi köntösbe öltöztetett provokációra a kormány nem is válaszolhatott másképpen, mint a választások elhalasztásával. A törvényszék döntése kellő késéssel született ahhoz, hogy május első vasárnapjáig - a 15 napos fellebbezési idő kinyúlása miatt - ne is léphes­sen érvénybe. Ebben a féloldalas demokráciában, amikor a já­tékszabályok még csak most alakulnak és illeszked­nek össze az együgyű indulatok, hatalomkonzerváló ingerültségek - főleg, hogy bejáratott struktúrák áll­nak mögötte - fittyet hányva a politikai ésszerűségre, visszaélve a társadalom védekező képességével ott törekszik alig álcázott restaurációra, ahol csak tere nyílik. (Lásd a képviselőház választási vitáját is.) A percérdekek salakja ott füstölög mindenütt. A naciokrácia (és nem csak az) a demokratizálás töré­kenységét használja ki, hogy csökkentse a szabadság esélyeit. Ezért az idegőrlő hadgyakorlat­­, hogy a de­mokratikus átalakulás torzóban maradjon. ÚJ SOROZAT (36.) 11. oldal EFIBK VARADINUM PROGRAMOK ** 15. oldal^ 9. oldal , fe Popper bácsi szemüvege Vonaton utaztam. Popper bácsival, aki elmesélte, hogy mikoron a lágerbe hurcolták, orrán-szemén-fülén hagyta kedvenc szemüvegét. Az egyik lágerőr odaintette magához: hé, hol loptad ezt a szemüve­get, te?!... Hogy Popper bácsi kikérte-e a hangnemet magának, azt nem tudom, mindenesetre azt válaszolta, hogy ez a szemüveg az övé, és hogy ő orvos, és ott szükség van az éleslátásra. - Orvos? Hát én azt hittem, hogy itt mind apagyilkosok vannak - fakadt ki őszintén a lágerőr. - Nem kérem. Én csak azért vagyok itt, mert zsidó vagyok. - No, hát ha orvos, akkor segítsen a feleségemen. Itt és itt fáj neki, mit tud ajánlani?­Popper bácsi felírta a receptet. És valóban, a lágerőr felesége pár héten belül meg is gyógyult. Azután az őr segítette Popper bácsit ebben-abban, hol egy almát adott, hol egy kockacukrot, és bizony ez a kevés is a túléléshez segí­tette azok között az embertelen körülmények között. Azóta, hogy hallottam a történetet, mindig eszembe jut a Popper bácsi szemüvege, ha valamit a személyiségemből el akarnak rabolni, nem hiszik el, hogy az is én vagyok, ha ki akarnak vetkőztetni ma­gamból, csak arra gondolok, hja, igen, a Popper bácsi szemüvege... Zu­dor János

Next