Erdélyi Napló, 1993. július-augusztus (3. évfolyam, 26-34. szám)

1993-07-01 / 26. szám

4. A­z MDF-en belül folyó osztozkodások és a pro-, illetve kontra Csurka-vé­­lemények epilógusa ismert: a rebellis Csurka mellé álló képviselők, összesen kilen­cen, önálló parlamenti cso­port, Magyar Igazság nevű frakció létrehozását jelentet­ték be. "Lelkiismeretük sze­rint foglalnak ál­lást a Ház elé ke­rülő törvényja­vaslatokról, s a parlamenti mun­kában ellenzéki csoportnak nem nyilvánítják ma­gukat, tehát be­sorolásuk kor­mánypárti." Az akkor 27 tagot és szimpatizánst szám­láló csoport időközben Ma­gyar Igazság Párttá alakult, mely hamarosan megtartja el­ső kongresszusát s megvá­lasztja vezetőit. Csurka el­mondotta: amennyiben meg­választják, elvállalja a pártve­zetői tisztséget Az MDF országos etikai és fegyelmi bizottsága ezek után döntött az érdekeltek ügyé­ben. Csurkát, mivel más párt tagja lett, a pártszabályzat vo­natkozó cikkelyei alapján zár­ták ki (s ő el sem ment a sze­mélyét érintő ülésre), míg a másik renitenst, Király B. Iza­bellát az MDF programjával össze nem egyeztethető sze­replései miatt tessékelték ki az MDF-ből. Őt az új MZP sem haj­landó soraiba venni­ így, akár tet­szik, akár nem, új politikai párt is helyet kér magának a ma­gyar országgyű­lésben, s ez a tény formai-jogi kérdések felvetését is maga után vonja. Ugyanis időköz­ben kiderült: ilyen nevű párt­kezdemény már létezik Ma­gyarországon, másrészt Ma­gyar Igazság néven semmi­lyen párt nem kapott bizalmat annak idején a választóktól. Indig Ottó ✓ Göncz Árpád magyar köztársasági elnök kéthetes oroszországi körútján fölkereste az itt élő finnugor népeket. Szankciók Haiti ellen Az ENSZ Biztonsági Taná­csa olaj- és fegyverszállítási embargót határozott el Haitival szemben. A június 23-ától érvé­nyes határozat azért született, mert 1991-ben eltávolították Ha­iti törvényesen megválasztott elnökét, Jean-Bertrand Aristi­­de-ot, s azóta katonai junta gya­korolja a hatalmat. Az ENSZ- döntés elsősorban politikai jel­legű figyelmeztetés, hatása alig várható. Miniszterelnöknőj­e lesz Kanadának Törökország után hamaro­san Kanadában is nő lesz a kor­mányfő: Kim Campbell, a 46 éves vancouveri jogásznő ka­pott bizalmat a konzervatív párt ottawai kongresszusán. Kim Campbell is gyors politi­kai pályát futott be: 1988-ban ___________________________ lett először parlamenti képvise­lő, majd igazságügy-miniszteri, utóbb pedig honvédelmi mi­niszteri tárcát kapott! A vezető nyugati hatalmak júliusi tokiói csúcstalálkozóján már ő képvi­seli Kanadát. Izraeli-szíriai alku? Washington izraeli-szíriai alkut javasol, fokozatos egyez­ményt a közel-keleti béketár­gyalásokon. Szerintük Izrael jelképesen visszavonulna a Go­lán néhány stratégiai pontjáról, Damaszkusz pedig ennek fejé­ben nyilatkozattal vetne véget a 45 éves hadiállapotnak. A Haaretz New York-i tudósítója pedig azt a hírt is világgá röpí­tette, hogy Izrael egy biztonsági megállapodás részeként hajlan­dó demilitarizálni Felső-Galilea egyes területeit. A vita most e területek nagyságáról folyik. Aidid házát bombázták A Szomáliai "rendezés" folytatódik: az ENSZ szárazföl­di alakulatai tankokkal tá­mogatva leckéztették meg Far­­rah Aidid támogatóit s az ame­rikai légierő Cobra harci heli­kopterekkel lőtte a Szomáliai "­­ tábornok állásait, majd rezi­denciáját. A beavatkozásban újabb 35 ENSZ-katona vesztet­te életét, Aidid ellen pedig le­­tartóztatási parancsot bocsátot­tak ki. Ő egyelőre biztonságban van és nyilatkozott is: elítélte az ENSZ kolonializmust tá­mogató akcióit! Butrosz Ghali ENSZ-főtitkár azonban határo­zott: újabb 2200 amerikai ten­gerészgyalogos tart Szomália felé, s reméli, hogy Aidid nap­jai meg vannak számlálva. Erősödő antiszemitizmus A Reuter tette közzé a lon­doni Zsidó Intézet éves jelen­tését: eszerint "egyes kelet-eu­rópai politikusok az antiszemi­tizmussal akarnak népszerűsé­get szerezni olyan országokban is, ahol alig van zsidó"! A do­kumentum a politikai antisze­mitizmusnak ezt a tom­áját véli a legveszélyesebbnek és név szerint is kiemelte, mint nyílt antiszemitát, Csurka Istvánt, az MDF-ből nemrégiben eltávolí­tott vezetőt. A jelentés szerint "félő, hogy a nyugat-európai bevándorlás-korlátozás csak fo­kozhatja az idegenekkel szem­beni türelmetlenséget." N(§5M®) A két német állam egyesülé­se előre látott, de helytelenül fel­mért nehézségek elé állította Németországot. A keleti terüle­tek viszonylagos elmaradottsá­ga, a műszaki-fejlesztési és mun­kaerő gondok megoldatlanságai az egész német gazdasági életre hatnak s súlyosbítják azt a re­cessziót, amellyel a német piac küzd. A számadatok sokatmondó­­ak: a nemzeti össztermék 1993 januárja és áprilisa közt még a nyugati részeken is 3,7 százalék­kal kevesebb, mint esztendővel ezelőtt, s a márkamilliókat fel­emésztő keleten is folyamatos, 1,5 százalékos a visszaesés. En­nek velejárói köztudottak: csök­ken a munkahelyek száma, nő a munkanélküliség és lassú, de fo­lyamatos áremelkedések nyug­talanítják a bérből és fizetésből élőket. Az állam, hogy tegyen valamit, csökkenti a profitadót, mérsékli a közköltségeket. Illet­ve tenné ezt, de a Bundesbank ellenzi lépéseit . Helmut Schle­singer, a bank elnöke kijelen­tette, "hogy még nem ég" - te­hát nem muszáj az adómérsék­lés. A vállalkozó, a szolgáltató egyre reménytelenebb, de a né­met gazdasági miniszter, Günt­her Rexrodt a kötelező optimiz­mussal festi a jövőt, s azon felté­telezésből kiindulva, hogy a gazdasági kérdés mindenekelőtt pszichológiai kérdés, reményke­dik a recesszió megfékezésében és abban, hogy a konjunktúra megváltozása fordulatot hozhat a német gazdaság számára is. ERDÉLYI NAPLÓ Afganisztáni polgárháború Az orosz katonák kivonulása után folytatódik, sőt erősödik is az afganisztáni polgárháború. Igaz, béke­megegyezések ott is születnek, nemrégiben Islamabad­­ban kötött fegyverszüneti megállapodást nyolc mudzsa­­hedin vezér, de ezzel még nem oldódott meg a hatalmi viszály. Az elnök Rabbani is beleegyezett abba, hogy másfél év múlva átadja a hatalmat a fundamentalista Hekmatjarnak - illetve lemond arról a hatalomról, ami­vel valójában nem is rendelkezik, de az igazi fősze­replő egyik kérdésben sem nyilvánított véleményt: az üzbég származású Rasid Dostam tábornok (képün­kön) távol maradt a disputáktól. Tehette: ő Észak-Afga­­nisztán korlátlan ura, az ország területének egyharmadát birtokolja és a fennhatósága alatti részeken viszonylagos béke van. Az afgán polgárháború az oroszok elleni felszabadítási harc véget érte után kezdődött: a korábbi szövetségek szétestek és etnikai pol­gárháború vette kezdetét. Az egykori fegyver­társak ma egymás ellen harcolnak. Ebben a csatározásban ma Rasid Dostam a legerősebb ember. Nadzsibullah bizalmasa volt, moszkvai "tanácsadók" kiképzettje, aki pucs­­csot hajtott végre s 1992 áprilisában Nadzsi­bullah ellen fordult, hozzájárult megbuktatá­sához. Most az ideiglenes elnök, Rabbani ol­dalára állt s megakadályozta az iszlám fana­tikusait, hogy Hekmatjar vezetésével bevo­nuljanak Kabulba. Az új hatalom új urai e­zért nevezték ki hadseregtábornoknak. Dostam az afga­nisztáni egység gondolatának híve. A jelenlegi status quót csak ''kényszerautonómiának" tartja és politikájá­nak sok a támogatója. Kereskedők, áttelepültek, értel­miségiek legújabb barátai, s a közép-ázsiai államok is ro­konszenveznek törekvéseivel. Sőt, esetleges katonai tá­mogatásukról is biztosították Észak-Afganisztán urát. A segítégre talmi szükség is lesz: Kundus városától keletre a fundamentalisták menekülteket fegyverez­­nek fel ellene s új offenzíva készül. Az orosz kalasnyiko­­vok és harci gépek védelmében ettől alig fél mostani, de az egységes Afganisztán illúziója is távolabb kerül tőle. Megegyeztek Bosznia felosztásában "Boszniának meg kell ma­radnia jelenlegi állami-területi egységében"— fejtette ki állás­pontját a koppenhágai EK-csú­­cson a közösség minden tag­országa. A Tizenkettek koráb­ban hangoztatott alapelveik­kel összhangban ragaszkod­nak ahhoz, hogy Bosznia-Her­cegovina állam mint identitás továbbra is sértetlen egység maradjon és a kialakuló "új Boszniában" mindenképpen elegendő területet akarnak biztosítani a mohamedán kö­zösségeknek, beleértve a ten­gerhez vezető kijárás garantá­lását is. Mindezektől függetlenül Alija Izetbegovics bosnyák el­nök nem volt hajlandó Genfbe utazni és tárgyalni a szerb és horvát vezetőkkel, illetve teljes egészében visszautasí­totta a három nemzet közötti megegyezésnek még a lehető­ségét is, kijelentvén, hogy eb­ben a kérdésben egyedül ő nem dönthet, erre csakis a bos­nyák parlament illetékes, ahol különben sokan Izetbegovics elnök eltávolítását követelik éppen a megjegyzésre való hajlam teljes hiánya miatt. Közben a szerbek és a hor­­vátok végleg megállapodtak abban, hogy a volt szövetségi köztársaságnak konföderáció­vá kell válnia. Ezt a Mate Bo­­bannal folytatott megbeszélé­se után Radovan Karadzsics jelentette ki, majd hozzátette: A muzulmánoknak is érde­kük, hogy minél előbb elfo­gadják ezt a javaslatot és ve­lünk együtt tárgyalóasztalhoz üljenek. Nem tarthatnak vi­szont igényt arra, hogy követe­léseiket a többséget alkotó szerbek és horvátok érdekei fölé helyezzék. L.S. Lapunk minden hónap 20-ig előfizethető a 2118-as postai katalógusszámon. Előfizetési díj egy hónapra 390 lej.

Next