Erdélyi Napló, 1995. március-április (5. évfolyam, 9-17. szám)
1995-03-01 / 9. szám
Környezetvédelmi téren országszerte katasztrofális a helyzet. Környezetünkről és a védelmére tett kísérletekről szóló riportunk bármely településen készülhetett volna. Csak a véletlen műve, hogy ez esetben a színhely Marosvásárhely. Amint Ludas felől a városhoz közeledünk, eszméletlen bűz csap bennünket orrba. Átjárja a kocsi belsejét, beleivódik ruháinkba. A forrás: az Azomures Vegyikombinát. Tovább haladva új „árnyalatok” kerülnek a szagáradatba. A város melletti disznóhizlalda felől hozza a szél. A Marosban mindenféle hulladékok és vegyi anyagok úszkálnak. Az ivóvíz kellemetlen ízű, és különös szagot áraszt. Séta közben azt is megtudtuk, hogy számos kisvállalat, kereskedelmi egység létesült, amelyek különbözőképpen szennyezik a levegőt és a vizet. Az autók kipufogócsövéből ömlik a füst. Teherautók dübörögnek át a városközponton. A kiürült dobozok, pillepalackok, eldobott újságok nemcsak a szeméttárolókat árasztják el, hanem a járdát, úttestet, az épületek bejáratát is. Itt-ott találomra felhalmozódik a szemét, aztán akadálytalanul tovafújja a szél. De térjünk vissza a monstrumhoz, a három évtizede működő Vegyipari Kombináthoz. A mai napig az akkoriban erőltetett esztelen iparosítás első példája. Jobb helyeken a hasonló ipari létesítményeket a sűrűn lakott területektől legalább 30-40 kilométer távolságra telepítik. Itt az ország akkori urai közvetlenül a város tövébe építették a „sokoldalúan fejlett“ korszak szimbólumának tekinthető füstokádó kolosszust. Ennek a meggondolatlanságnak issza a levét - pontosabban: szívja a füstjét - a mai napig a város és a környező települések lakossága. A szakemberek Hazánkban is foglalkoznak környezetvédelemmel, mind állami, mind civil társadalmi szinten. A Környezetvédelmi Felügyelőség megyei szintű állami intézmény, amely a szennyeződéseket kimutató méréseket végzi. Marosvásárhelyen a napokban használatba vehetik az új épületszárnyat, s akkor minden laboratórium egy helyen lesz, ami megkönnyíti az adatok feldolgozását, a statisztikák elkészítését. Az intézmény szakértő-felügyelője, Incze Árpád tájékoztat bennünket a kombinát okozta légszennyeződésről. - A platformról egyebek mellett ammónia, nitrogénoxidok és ülepedő por kerül a levegőbe. Jelenleg a kombinát légköri emiszsziója jogilag (szakhatóságilag) nincs szabályozva. Megjegyzem: mivel nem képes eleget tenni a környezetvédelmi előírásoknak, környezetvédelmi engedély nélkül működik. A múlt év decemberében kilencvenhárom alkalommal végeztünk mérést. A légszennyezettség foka egyetlen alkalommal sem haladta meg a szabványban előírt értéket. A 256 alkalommal végzett harmincperces mérések két esetben mutatták ki a határértékek háromszoros, illetve hatszoros átlépését. Az ammónia koncentrációja az idén januárban végzett mérések szerint is meghaladta a 0,1 milligramm/ literes határértéket. - Miként lehetne megszüntetni a légszennyezést? - Csupán a kombinát teljes leállításával. Barna Călin biológus a Maros megyei Környezetvédelmi Felügyelőség főfelügyelője. Szerinte a levegő- és a vízszennyeződés értékei csak ritkán haladják meg a hivatalosan megengedett szintet, amikor nagyon alacsony a vízszint, vagy kedvezőtlenek a meteorológiai feltételek. Ő is az ipari egységeket sorolja a szenynyeződés okaiként, valamint a rosszul karbantartott járműveket és a lakosság hanyagságát, s bár elismeri, hogy az ivóvíz valóban kellemetlen ízű, azzal vigasztal, hogy nem káros az egészségre, nem járványveszélyes. - Mi csak méréseket végzünk, nem az a feladatunk, hogy megoldjuk a kérdést. A kapott eredményeket a szakminisztériumba továbbítjuk. A vállalatok számára meghatározzuk az eszközöket és az időpontot, amikorra ki kell küszöbölniük a környezetszennyezést. Büntetést is kiszabhatunk, amennyiben a vállalatok nem veszik tekintetbe a környezetvédelmi szabályokat. A rendelkezések szerint minden újonnan létesülő egységnek már tervezetszinten rendelkeznie kell környezetvédelmi engedéllyel. Ezen az úton a kirendeltségünk az utolsó állomás. Amíg hozzánk eljuttak a kezdeményezők, számos engedélyt kell megszerezniük. Érdekesség, hogy azokért mindenütt fizetni kell, csak mi bocsátjuk ki ingyenesen az engedélyünket. Az elmúlt években előfordult, hogy megkerültek minket, de ma már ez lehetetlen, hiszen szükségük van az engedélyre, hogy elkezdhessék a tevékenységet. A Környezetvédelmi Felügyelőség ellenőrzi, hogy valóban betartják-e a szabályokat. Csakhogy nem rendelkezünk elég emberrel ahhoz, hogy mindenüvé eljussunk. Az is igaz, hogy a kisebb létesítmények nem okoznak túl nagy kárt. Feladatunkhoz tartozik, és szívesen vállaljuk, hogy a lakosság részéről névvel és címmel ellátott panaszok nyomán elmenjünk az adott helyszínre és kivizsgáljuk a jelzett esetet. Kapcsolatban állunk a környezetvédők nem kormányszintű szervezetével (NGO), ahol jól felkészült szakemberek dolgoznak, csak kissé naivak. Hiszen annak ellenére, hogy ezen a téren is elkezdődtek a beruházások, még mindig nagyon kevés pénz jut a környezetvédelemre. Pedig ezt a kérdést nem lehet szólamokkal megoldani, hanem pénz kell hozzá. Hajdú Zoltán vegyészmérnök, a Focus Eco Center elnevezésű NGO (nem kormányszintű szervezet) elnöke, Franciaországban tanulta a környezetvédelmi menedzselést. A vezetése alatt álló NGO célja a környezeti kultúra fejlesztése nevelés segítségével. Kialakítottak egy környezetvédelmi központot, amely hasonló nyugati központokkal, környezetvédő szervezetekkel együttműködve négy témakörben tevékenykedik: nevelés, iskolán kívüli oktatás, amely egyfajta klubtevékenységben ölt testet; környezetvédelmi tanácsadás (ez Európa-szerte új tevékenység, hiszen csak 1978- ban jöttek létre az első olyan intézmények, amelyekben szakembereket képeznek ki, akik társadalmi szempontból is vizsgálják a környezetszennyeződés okait, megakadályozásának lehetőségeit); társadalmi részvétel a környezetvédelmi döntésekben; a környezetbarát turizmus meghonosítása, bátorítása, amely a falusi értékek megőrzéséről, mintagazdaságok kialakításáról lévén szó - közösségformáló és megtartó erővel is bír. Hajdú Zoltán szerint az ipari létesítmények elavult berendezései, a városvezetés hanyagsága, az emberek gondatlansága és tudatlansága okozza a környezetszennyeződést. Sorolni lehetne a „bűnös” vállalatok nevét, de az amúgy is siralmas állapotot tovább rontja a városi közlekedés, az ellenőrizetlen szemétlerakatok, a vegyszerezés és sok más tényező. - Fel kell nőnünk végre - mondja Hajdú Zoltán -, meg kell tanulnunk megvédeni a környezetünket. Nyugat-Európában környezetvédelmi charták szabályozzák a vállalatok, kereskedelmi létesítmények működését. Az önkormányzatok hatalmas pénzösszegeket áldoznak a környezet tisztán tartására, és óriási büntetéseket rónak ki a szabálytalankodókra. Ott gazdasági előnyt is jelent, ha egy vállalat környezet rát felszereléssel állít elő környezetbarát terméket. Nyugaton olcsóbb exportálni egy elavult technológiát vagy a környezetre káros terméket, mint helyben megsemmisíteni. A társadalmi szervezetek s a közvélemény élénken tiltakozik a környezet szennyezése ellen. Nálunk viszont, amennyiben megszűnnének a környezet-Az egyik kommunista jelszó így hangzott: „Leigázzuk a természetet” -s e jelszó jegyében mindenható vezérek keltek versenyre, hogy tönkretegyék saját országukat, mindannyiunk környezetét. Épültek az ipari monstrumok, pusztultak az erdők, szennyeződtek a vizek és a levegő. Egyre elviselhetetlenebbé vált a zaj, a füst, a piszok. Nemcsak az ember, hanem a környezet is megszenvedte a szocializmus építésének „áldásait“. Romániában nincs új környezetvédelmi törvény. Még mindig az van hatályban, amelyet Maurer szentesített kézjegyével, s amely szerint az állami tulajdonban levő vállalatoknak a környezet szennyezéséért kirótt büntetésnek csak a felét kell kifizetniük. Országos és területi szinten szabályzatok, határozatok jelentek meg ugyan, de végrehajtásukhoz pénzre lenne szükség. Az ipari egysé geknek azért, hogy beszerezhessék és beépíthessék a környezetet védő felszerelést, a Környezetvédelmi Minisztériumnak azért, hogy beruházhasson ezen a téren. A költségvetésből pedig a környezetvédelemre szánják a legkevesebbet. Erre magyarázat is született: amint fellendül a gazdaság, védhetjük a környezetet is. A ‘89-es eseményeket követően még mindig kevesen gondoltak rá, hogy figyelmet szenteljenek életterünknek. Többnyire zavartalanul ontották tovább mérgező páráikat a hírhedt nagybányai, kiskapusi, zalatnai stb. üzemek. Emellett özönleni kezdtek az autóroncsok, használt gumiabroncsok, ártalmas vegyi hulladékok. Az iparengedély kiadásakor továbbra sem szempont, hogy mennyi"* szennyezi a környezetet egy új ipari vagy kereskeny létesítmény. Egyre gyűl tehát a hazai és import szemét. címlapsztori Erdélyi Napló