Erdélyi Napló, 1996. november-december (6. évfolyam, 45-52. szám)
1996-11-06 / 45. szám
. Erdélyi Napló Hagyományaink nyomában Diószeg jellegzetes érmelléki település. Első említése 1278-ból származik, amikor a Gutkeled nembeli Drug fia, Péter tornyot építtetett itt magának. Azonban a vár élete rövidre szabatott, 1310-ben Borsa Kopasz nádor lerombolta. Újabb fontos esemény 1551-ben történt, mikor Fráter György Erdély sorsáról folytatott itt tárgyalásokat. 1604. október 15-én pedig az Álmos és Diószeg között lezajlott csatával indul a Bocskai-szabadságharc. S az sem elhanyagolható, hogy a 18. században már nyomda működött itt. De megfordult erre gróf Széchenyi István is. A világhírű érmelléki borokat - melyből 1871 -ben még a kínai császár is rendelt - a Zichy grófoknak köszönhette e vidék. Ezt a sokat ígérő szőlőkultúrát semmisítette meg a filoxérajárvány. A község lakosainak száma szinte állandónak mondható e században: hatezerötszáz körül mozog. Csupán összetétele változik. A valamikori színtiszta magyar községet most felerészben magyarok lakják, a többit román, roma és egyéb nemzetiségűek teszik ki. Előadások napja Október a betakarítások, a mezei munka időszaka. E fontos teendőt szakította félbe a Partiumi Honismereti és Néprajzi Konferencia. Első napjának helyszíne a történelmi hátterű Bihardiószeg. Ritkán fogadhatja e tájék a hagyománkkal foglalkozók táborát. Az szí napsütésben vidám köszöntésekkel érkeztek a meghívott vendégek a református gyülekezeti házba, ahol Gellért Gyula érmelléki esperes, Gellért Sándor szatmári költő fia töltötte be a házigazda szerepét. Mindenkinek volt mit megbeszélnie rég nem látott ismerőseivel, hiszen az ország különböző pontjairól érkeztek a részvevők. Rövid séta vezetett a helyi termelőszövetkezet épületébe, ahol a konferencia plenáris ülései zajlottak. Miután üdvözölte a megjelenteket Dukrét Géza, az Erdélyi Kárpát Egyesület országos és a PEMEB elnöke, ismertette a szervezet tevékenységét. Az Emlékhely Bizottság 1993-ban alakult. Ökumenikus jellegét megőrizve az EKE Bihar megyei osztályának keretén belül működik. Feladatának tekinti műemlékeink és emlékhelyeink feltárását, felleltározását. Balogh Ferenc kolozsvári építészmérnök, Balogh Edgár fia, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke, a tájházmozgalom hiányát részletezte. Példaként említette a csernakeresztúri tájházat. Az Aradról érkezett Pávai Gyula városa szobrairól tartott kiselőadást. Szomorúan állapította meg, vannak is, meg nem is. A régi rendszer eltüntette a közterekről a magyar múlttal is rendelkező műalkotásokat. Pálkovács István az Árpád-kori Temesvár történetét körvonalazta, amikor mint vár működött csupán. Károly Róbert idemenekült, s ekkor átépítették. Húszperces szünet következett, mely épp elégnek bizonyult arra, hogy körül lehessen járni a község kicsiny főterét. A református templom előtt négyszögű bástyát mintázó, a második világháborús hősök emlékére állított műemléket emeltek. Vajda Sándor Borosjenő múltjáról mesélt, diapozitívekkel is szemléltetve szavait. A településen mintegy 89 százalékban románok laknak, működik a gyengeelméjű gyermekek és ifjak részére egy intézet, mely valamikor kastély volt. Péter I. Zoltántól (Nagyvárad) többet megtudhattunk a Nagyvárad melletti Püspökfürdő múltjáról. Kialakulásához Szent László-legenda is kötődik, mely szerint a nagy király lova megbotlott itt egy kőben, így fakadtak hévforrásai. 1221-ben tettek először említést róla. A török rombolás után Benkovich püspök hozatta rendbe. Négy aktív forrását a múlt században egy földrengés betemette, tavat hozva létre. Vencel Márton (Nagyvárad) a Püspökfürdő élővilágáról tartott előadása és diapozitívjei teljesebbé tették az előtte elhangzottakat. Tavaszi Hajnal Írása a Barátkai missziós telep történetét taglalta. Kovách Géza (Arad) Kézművesség a Bánságban a 19. században címmel tartott előadást, majd Magyari Etelka rövidfilmje következett, mely Arad környékének Árpád-kori szakrális emlékeiről szólt. A délelőtt utolsó felszólalója Hajdú-Moharos József volt, aki Magyarországról a Balaton Akadémia részéről a Lóczy Lajos munkacsoport tevékenységét ecsetelte. Ebédszünetben visszasétáltunk a gyülekezeti házba, ahol már megtérített asztal várt. A nyolcvanéves Jani bácsi, aki nem mástól, mint feleségétől tanult meg főzni, olyan ebédet rittyentett a Lorántffy Zsuzsanna nőegylet asszonyainak segítségével, hogy utána mindenki megnyalhatta mind a tíz ujját. Ebéd után Rákóczi Lajos Bihar megyei parlamenti képviselő elmondta, miért tartja fontosnak a találkozót: - Kötelezőnek tartom magamra nézve azt a Tamási-mondást, miszerint azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Nagyon, fontosnak tartom e rendezvényt, mert az ember--a múltján keresztül kötődik a jelenhez és építi a jövőt. Itt alkatmánynyílik,hogy olyanokkal ismerkedjek meg, akik később segíthetnek munkámban. Már tudom például, hogy kihez forduljak, ha földrajzi, történelmi ismeretekre lesz szükségem Arad, Bihar és Szilágy megyéből. S még mielőtt megkezdődtek volna a délutáni előadások, addig a református templom belsejét tekintettük meg, ahol még a régi orgonát is sikerült megszólaltatni. Aztán a felfrissült társaság, akihez Varga Sándor diószegi polgármester is csatlakozott, újabb előadásokat hallgathatott. Antal Bélától megtudhattuk, hogy Biharpüspökit hiába keresnénk a térképen, 1906 óta nem szerepel külön településként. A nagykárolyi Benedek Zoltán az Érmellékről szóló könyvét ismertette. Bessenyei István sarmasági lelkész Árpád település tanyavilágát mutatta be. Dukrét Géza Síter, bihari falu történetének felelevenítése után utolsó előadóként Béres József (Máramarossziget) diapozitívjeiről megcsodálhattuk a máramarosi rezervátum élővilágát. Ezt követően kicsapódott egy oldalajtó és kisztihanddal Pap Attila (Margitta) köszöntötte hallgatóságát. Ámulattal figyeltük a régi vásáros hangulatot teremtő előadást, amely dalokkal kísért rablótörténet. Felrázta az elcsigázott társaságot a fiatalokból álló Szömörce népi táncegyüttes. A hat éve működő diószegi csoport mezőségi, széki és kalotaszegi táncaikkal igencsak felverte a terem porát, de előadásuk kárpótolt ezért. Este minden vendéget a készséges diószegi lakosok szállásoltak el, meleg vacsorával és fűtött szobákkal várva őket. Híd a Szilágyság felé Másnap az előadások a közeli Székelyhídon folytatódtak, ahová autóbusszal jutottunk el. S mivel a nyol. Régmúlt hagyományaink egy részét sajnos a modern idő felőrli. Öregeinkkel elhalnak a szokások, elfelejtődnek régen használatos mindennapi eszközök. Már nem ismerjük mi az, hogy gereben, mángorló, sulykolófa, már nem tudnak az eladó sorban lévő lányok szőni, fonni, az igú legények nem csapják csizmájukat eljárván a legényest csigatésztacsinálás után. Még élnek lelkes hagyományőrzők, akik utolsó szalmaszálként kapaszkodnak a népi élet tárgyaiba, szokásaiba. A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság, valamint a Kriza János Néprajzi Társaság rendszeresen foglalkozik hagyományainkkal, évente megtartják konferenciáikat, illetve vándorgyűléseiket. Mivel mindkét szervezet érdeklődik a másik munkája iránt, most októberben összekötötték találkozójukat, s Bihardiószegen gyűltek össze, hogy a Partium e fertályát is megismerhessék. Érdekes előadást hallgathattak a részvevők