Erdélyi Napló, 1997. március-április (7. évfolyam, 10-18. szám)
1997-03-11 / 11. szám
I. Erdélyi Napló A magyar népet szabadságszeretetéről ismerik szerte a világon. A történelem során számtalanszor ragadott fegyvert a török, osztrák vagy a rendi elnyomás ellen, majd később a szovjet uralom, a proletárdiktatúra ellen.. A magyar szabadságszeretet mégis 1848-49-ben, a forradalom idején vált igazán legendássá. Petőfi Sándor és Kossuth Lajos neve a szabadság szinonimájaként vonult be a köztudatba a világ minden pontján, és ekképpen él ma is, 149 év múltán. Az 1848-as forradalom magyar földön békésen indult, és ez volt benne a legcsodálatosabb. Véráldozatot csak akkor követelt, amikor a forradalmi vívmányokat meg kellett védeni. Elbukott, de bukásával is előremozdította a történelem kerekét. Célkitűzései ma sem szégyenletesek, az idő nem járt el felettük. Talán ezért van az, hogy a március tizenötödikét nem kell újra és újra meghirdetni. Noszogatás, hívogatás nélkül öltözik ünneplőbe a világ magyarsága, kokárdát tűz kabátja hajtókájára, és virágot visz az emlékhelyekre. SZABAD A SAJTÓ!... Ha tudnám, hogy a hazának nem lesz rám szüksége, szivembe mártanám kardomat, s úgy imám le haldokolva, piros véremmel e szavakat, hogy Itt álljanak a piros betűk, mint a szabadság hajnalsugárai. Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtóról a bilincs... vagy van olyan együgyű, ki azt képzelje, hogy szabad sajtó nélkül lehet bármely nemzetnek szabadsága? Üdvöz légy születésed napján, magyar szabadság! először is én üdvezellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvezellek oly magas örömmel, amilyen mély volt fájdalmam, midőn nélkülöztünk tégedet! Oh szabadságunk, édes kedves újszülött, légy hosszú életű e földön, élj addig, míg csak él egy magyar; ha nemzetünk utósó fia meghal, borulj rá szemfedő gyanánt... s ha előbb jön rád a halál, rántsd magaddal sírodba az egész nemzetet, mert tovább élnie nélküled gyalázat lesz, veled halnia pedig dicsőség! Ezzel köszöntelek, ez legyen útravalód az életben. Élj boldogul!... nem kivánom, hogy ne találkozzál ,vészekkel pályádon, mert az örökké nyugodt élet félhalál, de legyen mindig férfierőd a vészeken diadalmaskodni! Késő éj van. Jó éjszakát, szép csecsemő... szép vagy te, szebb minden országbeli testvérednél, mert nem fürödtél vérben, mint azok, téged tiszta örömkönnyek mostak, és bölcsőd párnái nem hideg, merev holttestek, hanem forró, dobogó szivek. Jó éjszakát!... ha elalszom, jelenj meg álmaimban úgy, amilyen leszesz férfikorodban, amilyen nagyftak, ragyogónak, a világtól tiszteknek én reméllek! (Petőfi Sándor naplójából, Pest, 1848. március 17.) FORRADALOM VÉR NÉLKÜL Tartsátok tiszteletben e napot, melyen a nép szava először megszólalt. Március 15-e az, írjátok föl szíveitekbe és el ne felejtsétek. A magyar nemzet szabadsága e naptól kezdődik. A nemzet történetében ez volt az epochalis nap. Ezentúl minden nap új dicsőséget fog számotokra hozni; a nép fölébredett, a nép követelte századok óta megtagadott jogait, a nép kivívta jogait, miknek láncait legközelebb találta. „Testvéreim! A pillanat, melyet élünk, komolyabb teendőkre szólít fel bennünket. Európa minden népe halad és boldogul, haladnunk, boldogulnunk kell nekünk is. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Követeljük jogainkat, melyeket eddig tőlünk elvontak, s kívánjuk, hogy legyenek azok közösek mindenkivel. Kívánjuk a sajtó szabadságát, cenzúra rögtöni eltörlését; felelős minisztériumot Budapesten; évenkénti országgyűlést Pesten, és azt, rögtön! Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben; kívánjuk, hogy a nemzeti őrsereg rögtön fölállíttassék, védje hazáját minden férfi, egyenruha ne legyen; közös teherviselést, úrbéri viszonyok megszüntetését, esküdtszéket képviselet alapján, magunk választjuk bíráinkat magunk közül; nemzeti bankot, idegen bankjegyeket nem akarunk elfogadni. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. A politikai státusfoglyok bocsáttassanak szabadon. Unió Erdély és Magyarhon között! Ezen jogokat követelni tartozik a nemzet s bízni önerejébe s az Petőfi Sándor ihletett lelkesedéssel és látnoki arckifejezéssel szavalá el az általa költött Nemzeti dalt. Valahányszor a strófák végszavait nyomatékosan kiemelte, a tömeg feltartott kezekkel riadá az „Esküszünk" szót, melyet a kivívott sajtószabadság új oltáránál ünnepélyesen tett vala le, s mennydörögve visszhangoztatott. És mikor már felszabadított sajtónk legelső szüleménye, mint egy szabad szárnyakkal felruházott egészséges angyali csecsemő, a népnek felmutattatott, ég- és földrázó volt az öröm kitörése; a vidáman mosolygó újszülöttet összevissza csókoltuk lelkesedéstől lángoló szemeink s üdvözlő könnyeink sugáraival. Meg kell említenem, hogy e tett annál inkább érdemes a dicsőség koronájára, mert még ekkor a Bécsben is felszabadított sajtó híre nem volt elterjedve. A győzelmesen megküzdött csapat szétoszolván, egypár perc alatt minden ember öltönyén vagy kalapján háromszínű nemzeti kokárda hirdeté a szellemi diadalt. Déltájban a bécsi forradalomról is kezdtek már fővárosunkban beszélni, de még ekkor biztos és kimentő tudósításunk nem volt felőle. Petőfi Sándor, ki szellemi forradalmunk lángjait dicső nemzeti dalával egész az égig emelte föl, úgyhogy ezzel még a mennyet is megindítás örömkönnyekre fakasztá. - ő, a nép költője, magyar Béranger, délután két óra tájban másodmagával jött hozzám, s engem mint lapszerkesztőt ünnepélyesen felszólíta az iránt, hogy - miután a sajtószabadság a nép által helyre van állítva - cenzúra nélkül nyomassam lapomat; mibeni megegyezésemet annyival is inkább örömmel nyilvánítom, mert úgy cselekedni felhívás nélkül is hazafiúi kötelességemnek tartandám. (Vahot Imre: Örömhangok, Pesti Divatlap, 1848. március 19.) 1848. március 1. A párizsi földindulás híre elérkezett Pozsonyba. 1848. március 3. Kossuth az alsótábla ülésén általános támadást indított az abszolutizmus szuronyokra és szolgalelkű hivatalnokokra támaszkodó egész rendszere ellen. Fölirati javaslatában - amelyet az alsótábla ellenvetés nélkül el is fogadott - jobbágyfölszabadítást, a terhek közös vállalását és független nemzeti kormányt követelt. 1848. március 11. Egy ifjú radikális tizenkét pontba sűrítette az azonnal végrehajtandó követelések lényegét, amelyet két nap múlva elfogadott az Ellenzéki Kör. 1848. március 13. Bécsben kitört a forradalom. Metternich osztrák kancellár, külügyminiszter elmenekült. 1848. március 14. Pozsonyba elérkezik Metternich bukásának a hire. 1848. március 15. Kossuth indítványára az alsótábla minden teherben (házi és hadiadó, közmunka) elfogadta az „arányos osztozkodást”, Szentkirályi Móric indítványára pedig azt, hogy az „űrbéli viszonyok törvény általi elítélése után a földesurak kártalanítását a státus (az állam) vállalja magára”. Ezután Kossuth és az országgyűlés küldöttsége az elfogadott felirattal a császárvárosba utazott, ahol a bécsi nép hatalmas ovációval fogadta őket. Eközben Pesten a radikális fiatalok a Pilvax kávéházból előbb az egyetemre indultak. Az ottani ifjúság csatlakozásával létszámuk már ezer főre duzzadt, s az utcán újabb tüntetők csatlakozása után már többezres tömeg élén érkeztek a Hatvani utcába, Länderer és Heckenast nyomdája elé. Itt a nép nevében lefoglalták a sajtót, cenzori láttamozás nélkül kinyomtatták petőfi Nemzeti dalát és Mit kíván a magyar nemzet? címmel a tizenkét pontot. A Nemzeti Múzeum előtt nagygyűlést tartottak, majd Pest város közgyűlésére mentek, ahol a tömeg élén a tanácsurakkal is elfogadtatták követeléseiket. Forradalmi választmányt alakítottak, amely a tömeg élén a várba, a Helytartótanácshoz vonult, hogy követelje a cenzúra hivatalos eltörlését, és a sajtóvétség miatt bebörtönzött „státusfogoly", Táncsics Mihály szabadon bocsátását. A katonaság parancsot kapott rá, hogy maradjon a laktanyákban, a cenzúrát eltörölték, Táncsicsot szabadon engedték. Az éljenző tömeg a kiszabadított fogoly kocsijából kifogta a lovakat, s az írót diadalmenetben vitte Pestre. Este a Nemzeti Színházban a Bánk bánt játszották. 1848. március 16. Buda város közgyűlése elfogadja a tizenkét pontot, és forradalmi választmányt alakít. Pesten megkezdődik a nemzetőrség toborzása. A bécsi Államkonferencia megtárgyalja a pozsonyi országgyűlés feliratát. 1848. március 17. A király István főherceg nádort királyi teljhatalommal ruházza fel, és hozzájárul a külön magyar kormány megalakításához. István nádor Batthyány Lajos grófot kinevezi miniszterelnökké. igaz ügy istenébe! Egyenlőség, szabadság, testvériség!”” (Jókai Mór: Forradalom vér nélkül. Életképek, 1848. március 19.)