Erdélyi Napló, 1997. július-augusztus (7. évfolyam, 27-35. szám)
1997-07-01 / 27. szám
Június végén rendezték meg első ízben a Marosvásárhelyi Napokat. Az ötnapos rendezvényt hagyományteremtő szándékkal szervezték meg, az eseményeken a város lakói mellett számos külföldi és hazai meghívott vett részt. MAROSVÁSÁRHELYI NAPOK ’97 Példás szervezés, aktív lakossági részvétel Ünnepség előzte meg a Marosvásárhelyi Napok '97 hivatalos megnyitóját. Évtizedek óta először adományoztak díszpolgári címet a város érdemes szülötteinek. A Kultúrpalota tükörtermében Maros megye prefektusa a megyei, valamint a városi tanács tagjainak jelenlétében adta át a díszpolgári címmel járó oklevelet és plakettet. És hogy kik kapták? Alexandru Todea görög katolikus bíboros érsek, Sütő András író, Ion Vlasiu képzőművész, Csidey József gyermekorvos, Petre Augustin mérnök, Imreh Ernő jogász, Berdi Asgian ideggyógyász, Keresztes Gyula műépítész, Dorin Nicolescu urológus. A külföldi állampolgárok számára létrehozott Pro Urbe-díjat Raed Arafat, a marosvásárhelyi roham-mentőszolgálat létrehozója és jelenlegi vezetője kapta. Színes, érdekes, látványos megnyitót szervezett a Vásárhelyi Napoknak a polgármesteri hivatal. Korabeli ruhákba öltözött fiatalok között, harsonaszóval kísérve haladt át a főtéren a város három polgármesterét szállító négylovas hintó. A Nemzeti Színház bejáratánál öt nyelven olvasták fel Mátyás király 515 évvel ezelőtt keltezett kiváltságlevelét, amellyel évi három vásár megszervezését engedélyezte a városnak. Ezt követte Emil Constantinescu üdvözlő levelének felolvasása. „A különböző vallású, kultúrájú, nemzetiségű népek együttélési hagyományaival rendelkező Marosvásárhely tragikus, létét fenyegető pillanatokat is megélt. Azonban ezen erdélyi település lakói, románok, magyarok, székelyek, németek, zsidók és mások át tudtak lépni ezeken a nehéz pillanatokon, és képesek voltak együtt építeni jövőjüket” - írta Emil Constantinescu. A hivatalos megnyitó középkori zenével és galambröptetéssel ért véget. A rendezvényekre meghívót kaptak Vásárhely testvérvárosainak képviselői - eljött Szeged polgármestere, Zalaegerszeg alpolgármestere, 40 küldött a dél-angliai Bournemouth-ból -, valamint a szomszédos megyeszékhelyek polgármesterei. A hét végéig hátralévő különböző foglalkozások szerint szervezték meg a tevékenységeket. Csütörtökön, június 26-án a tudomány, a kultúra és a művészetek napja volt. Az érdeklődők gazdasági kiállítást tekinthettek meg, ahol magyarországi és hazai termelők állítottak ki. Volt még könyvkiállítás, diákszínjátszás, tudományos értekezlet és ökörsütés is. Péntek a fiatalok és a sport napja volt, szombat a művészeteké. A szombati napot pazar tűzijáték és egy elég diszkó hangulatú utcabál zárta. Vasárnap ökumenikus istentiszteletre került sor a református, ortodox, görög katolikus, római katolikus, evangélikus, unitárius, baptista és az izraelita egyházak részvétele- Román Tibor KÉTSZÁZ NAP A reform ára és következménye: a szegénység (?) A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank elméleti modellje alapján kidolgozott román gazdasági reform hivatalosan 1997. február 18-án kezdődött el, azóta kedvező megítélést kapott a Nyugattól ... és ígéreteket. Itthon a szavazópolgárok még bíznak a reformban. A makrostabilizációs eredmények jelentősek (felszabadították az árakat, általánosan csökkentek a kamatlábak, nőtt a valutatartalék és a lakossági megtakarítás, három hónapja stabil árfolyamon vásárolható konvertibilis valuta). Többek között ezért vert vissza sikeresen két ellenzéki bizalmatlansági indítványt a miniszterelnök. Mindezek ellenére a gazdaságban és az életszínvonal alakulásában a jelek nem adnak okot optimizmusra. A reálbér csökkenése 1996 márciusához viszonyítva 36 százalékos, jelenleg az átlag havi munkabér 92 dollár. Európában az utolsó előtti helyen állunk ezzel a „teljesítménnyel" a volt szocialista országok között, amikor Szlovéniában 870, Horvátországban 563, Magyarországon 382 dollár a havi átlagfizetés. Sodródunk a perifériára, és a helyzet áprilisban és májusban tovább romlott, az átlagbér napi 3 dollárt sem tesz ki. (Csak a bolgárok állnak rosszabbul, havi 56 dollárnyi átlagbérrel.) Mi jellemzi a mai román gazdaságpolitikát? 1. A belső fogyasztás tudatos visszafogása, a fizetőképes kereslet (januártól 32-35 százalékkal) csökkentése, amely terápia piacszűkítő, termelésellenes, és nem teremt új fogyasztási lehetőségeket, így fenntartja a szegénységhez igazított recessziót és stagflációt. 2. A költségvetés drasztikus lefaragása az egészségügy, a tanügy, a szociális gondoskodás hátrányára, amikor a maximált árak megszüntetése óriási terhet ró egyébként is a lakosság többségére. 3. A költségvetésből egyre kevesebb jut beruházásra, a szociális intézmények felújítására, a tanügy infrastruktúrájának bővítésére, amely nélkül nincs civilizáció és európai integráció. 4. A gazdasági növekedés beprogramált 3 százalékos csökkentése 1997-ben a szegénység konzerválásához vezet, eleve gátolja a munkaerő-kihasználást és a termelőkapacitások működtetését a gazdaság állami tőkével finanszírozott szegmentumában. De vajon nem lesz-e megállíthatatlan a termeléscsökkenés a sokkterápia 8 hónapja után, 1997 októberében, ha nincs befektetés, hitelezés, de van szerkezetváltás elbocsátásokkal és bonyolult privatizációs huzavonával? A felszámolásra ítélt 222 nagyvállalat sorsa kérdéses és bizonytalan, mert élni és termelni nem hagyják, de meghalni sem engedik, hiszen a hazai csődtörvény egyelőre alkalmazhatatlan, sőt a jogi keret sincs meg arra, hogy rövid távon kalapács alá kerüljön a sok száz, 4-5 éve csődhelyzetben lévő nagyüzem. Az eltávolodás a tömegek (bányászok, ipari munkások, földművesek stb.) és a kormánykoalíció vezérkara között nem csak kommunikációs jellegű, de konceptuális téren is jelentős, lásd a maratoni hosszúságú Ciorbeabeszédet, illetve a Zsil-völgyi bányászmegmozdulásokat és elvtelen kompromisszumokat; az árak magasak és nincsenek összhangban a vásárlóerővel, ezért az életszínvonal állandó romlása robbanást okozhat. Nő a szegénység, a létminimum alatt élő családok részaránya 34 százalék, 1990-hez viszonyítva az iparban 1,8 millióval kevesebb a munkahely. A lakosság legjobban kereső szűk rétege és a kisjövedelműek nagy tömege között a szakadék állandóan mélyül. (Sokasodnak a hírek a vállalkozói szférában nem ritka nyolcmillió lejes havi jövedelemről, akárcsak az egyre többeknek és egyre sűrűbben „biztosított" százötvenezres minimálbérről - szerk. megj.) Műveit polgárság nélkül nincs politikai kultúra, haladás, illetve a gazdasági viselkedést befolyásoló olyan újpolgárság, amely nem kényszerül külföldre menekíteni gyermekeit. Folyamatos, színvonalas képzés nélkül a polgárság fejlődése és megerősödése nemcsak kérdéses, hanem a nemzedékek közötti mobilitás is sérül, hosszú távon konzerválva a szegénységet. Gazdasági növekedés elképzelhetetlen az energia és más szolgáltatások árának állandó emelésével, olyan ágazatokban tehát, ahol nincs konkurencia. Mindebből következik, hogy monetáris politikával nem lehet gazdasági egyensúlyjavítást elérni, mert lényegesen több tényező szükséges a stabilitáshoz, mint amennyivel a kormány próbálja az egyensúlyt elérni. A gazdaság növekedése nélkül a társadalmi feszültség, a bűnözés, a korrupció nő, az egészségügy, az oktatás, a kutatás helyzete romlik. Neményi József Nántor IIs.: A lemaradás megfékezése érdekében (nemcsak gazdasági, hanem civilizációs téren is) elsőrendű elvárás a „magunk revíziója" és a keresztény puritanizmus értékeinek térhódítása: itt és most. BUKAREST Szalonképesebb baloldalért A Szociális Demokrácia Romániai Pártja országos értekezletén kivált az Iliescu-féle politikai alakulatból több hangadó személyiség - Teodor Meleşcanu volt külügyminiszter, Mircea Coşea volt reformügyi miniszter, Boda József volt elnöki tanácsos, Marian Enache volt chişinăui nagykövet, Viorel Sălăgean, majd példájukat követte több képviselő. A Meleşcanu-csoport hivatalosan bejelentette, hogy új pártot alapít. Az SZDRP országos értekezlete a Ion Iliescu vezette konzervatívok győzelmével ért véget. Állampárti beidegződéssel menesztették a reformszárnyát, s ezzel talán megtették a döntő lépést a politikai kimúlás felé. A Melescanu-csoport sajtóértekezleten jelentette be, hogy pártalakítási szándékkal, szociáldemokrata programmal létrehozza a Szövetség Romániáért Alapítványt. Kiáltványuk sarkalatos pontjai: erkölcsös politikai élet, felelősség a választóknak tett ígéretekkel szemben, a gazdasági és társadalmi kérdések realista, pragmatikus megközelítése. Számítanak mindazok csatlakozására, akik kiábrándultak az SZDRP-ből, s akik csalódtak az őszi választásokon győztes kormánykoalícióban. Az új tömörülés kormányzati alternatívát ígér. A vérszegény, tétova és olykor széthúzó kormánykoalíció, a magatehetetlen ellenzék egyaránt Melescannek malmára hajtja a vizet. Ez az előnyük a korábbi ilyen irányú kezdeményezésekkel szemben (Mohora szocialista pártja a baloldalon, a Románia Alternatívája a jobboldalon nyitott), amelyeknek nem sikerült „harmadik erővé” felnőniük. A kezdeményezők karizmatikus egyéniségek, és okosan dobbantottak: még az SZDRP értekezlete előtt léptek színre. Bemutatkozásuk nagy visszhangot keltett, s már az első napokban a szakadozó SZDRP-ből sokan csatlakoztak hozzájuk. Ezen a héten már akárképviselőházi frakciót is alakíthatnak. Az SZDRP-nek, úgy tetszik, bealkonyodott. S ahhoz, hogy a soraiból eltántorgók ne Vadim Tudor karjaiban kössenek ki (Vadimnak az SZDRP értekezletén elmondott üdvözlete nagyobb lelkesedést váltott ki, mint Iliescu beszéde), valóban szükség van egy hitelt érdemlő balközép politikai alakulatra. Ezt ígéri a szövetség. Bejelentették: tárt karokkal várják a politikában csalódottakat. Ám hozzáfűzték: a korrupcióval, karrierizmussal vádoltaknak nincs helyük soraikban. Ehhez jó lenne tartaniuk is magukat. Hiszen már a bemutatkozáskor közöttük volt Sergiu Nicolaescu szenátor, aki szintén bejelentette, hogy szakít az SZDRP- vel, mert torkig van a politikával, és fontolgatja, hogy csatlakozzék.... Ha a hasonszőrűeket befogadnák, akkor nem történne egyéb, mint a bukott kormánypárt leképezése - kicsiben. Máris folyik a találgatás és az édesgetés. Valeriu Tabără (RNEP) szerint 25-30 honatya tömörülhet a Meleşcanu vezette csoportban. S ősszel már új kormánykoalíciót lehetne összekalapálni: a Demokrata Párt helyét a Szövetség Romániáért, az RMDSZ-ét pedig az Egységpárt vehetné át. De a kormánykoalíció több pártja is szívesen venné, ha Meleşcanu és köre hozzájuk csatlakozna. Esetleges előrehozott választások esetén ez nincs is kizárva. Ha azonban 2000-ig várunk, addigra az új párt felnőhet, és akár kormánytényezőként is számolni kell vele. Vajnovszki Kázmér Teodor Meleşcanu Erdélyi Napló