Erdélyi Napló, 1997. július-augusztus (7. évfolyam, 27-35. szám)
1997-08-26 / 35. szám
A PRO TV GENMANIPULÁCIÓJA Degenerált magyarok? Június 26-án a PRO TV magántelevízió esti híradója megdöbbentő hírt közölt: a 20. század végén egy Kolozs megyei faluban még mindig középkori szokások szerint házasodnak az emberek. Rokonok egymás között. S miközben a stúdiószöveg ment, a képernyőn a kalotaszegi Jegenye falucska képeit, az interjúalanyokról (polgármester, orvosnő, pap) és pár, elváltozásokkal született gyermekről készült felvétel volt látható, majd amikor két - a faluból éppen kifelé sétáló - lány jelent meg, a következő megállapítással végződött a tudósítás: mivel a települést fogyatékosok lakják, a józanabbul gondolkodó hajadonok elhagyják azt. Más férfiak után néznek. Csak azt hallgatták el, hogy a faluban élő, mindössze hét fogyatékos gyermek nem kívánt, veszélyeztetett, sikertelen művi megszakításokkal kompromittált terhességekből született. Sorstársaik az ország minden településén megtalálhatók, kisebb vagy nagyobb számban. Jegenye nem róluk híres. Jót tesz-e az embernek az előítélet? Reggel indulunk Jegenyére. A bekötőútnál veszem észre, a magas fák már nem is olyan szédítőek, viszont a menedékház sem egy kilométerre van az országúttól, mint ahogy azt az út menti tábla hirdeti. Dombok és kis erdőcske mellett haladunk el, majd a távolban felsejlik a kis falu. Érdekes az érzés, ami eltölt. Nem tudom, hova tegyem ezeket az embereket. Gyanakszom magamra. A híradóban hallottak mintha előítéleteket támasztottak volna bennem. (Tud a PRO TV valamit...) Jegenye a Nádas folyó völgyében, Kalotaszeg kellős közepén fekszik. Közigazgatásilag egy SZDRP-s polgármester és Egeres község alárendeltje. A települést I. Béla király az őáltala 1061-62-ben Kolozsmonostoron alapított bencés apátságnak adományozta, ezzel megalapozva a falu hitéletének történetét is, melynek figyelemre méltó vonatkozása van még ma is: míg környékén a falvak java része alávetette magát a reformációnak, vagy éppenséggel román családok vegyítették fel nemzetiségi összetételüket, addig Jegenye kompakt közössége a mai napig megőrizte katolikus vallását, és megmaradt magyarnak. Olyannyira igyekeztek Kájoni János szülőfalujának jobbágyai megőrizni katolikus hitüket, hogy még a reformáció idején Varga Boldizsár megyebíróval az élen megfuámították az egeresi tiszteletest, akivel amúgy egyezséget kötöttek, hogy keresztel, temet, de nem prédikál. A tiszteletes úrnak ez utóbbi, alig megpróbált tevékenysége hozta meg jegenyei karrierje végét. Attól kezdve hittérítő prédikátor nem merte betenni lábát a faluba. Nemrég mégiscsak elhangzott omán szó a jegenyei iskolában egy három gyermekből álló osztályban. Apjuk egy szomszédos falubeli, riskai fiú, valamikor a faluban utat javító munkásokkal érkezett a magyar községbe, rögtön kiszemelte egy jegenyei lányt magának. Ebből a családból származik az a háom gyermek, kiknek kedvéért azskolában román nyelvű tagozatot adítottak (!), egy Egeresről ingázó tanítónő segítségével. A hittant azonban ők is magyar nyelven tanulják. Körbevesznek. Gyűlölettel? Érkezésünk pillanatát jobban nem számíthattuk volna ki. A faluban akkora a csend, hogy zavarunkban még célpontunk mellett is elhaladunk. Pedig a jegenyei katolikus templom egy eléggé magas dombon büszkélkedik. Nemsokára megtelik a faluból idevezető út. A szűk völgy lakói, mintha vezényszóra, kezdenek leereszkedni a dombról, a kis templom meg csak úgy önti magából a vasárnapi miséről érkező híveket. Valami mégis zavar, később be is igazolódik: habár Kalotaszeg közepében vagyok, nem látom az annyira híres népviseletet, a sokat dicsért pártákat. Jegenyén már nem él a népviselet. Tiszta, vasalt, ünnepi ruhákba öltözött, egészséges emberek vesznek körbe a kis téren, melyet a templomhoz vezető mellékutca alakított ki. Habár sokan mosolyogva tekintenek kameránkra, hamar eluralkodik egy feszült hangulat, melyet nem is próbálnak rejtegetni. A PRO TV nevét suttogják. Már megint itt vannak? - csattan föl a hátam mögött a kérdés. Hamar megértem, ezek nem fognak lakodalomba invitálni, ezért szemre kiválasztok egy falubelit, aki rövid bemutatkozás után (ő Kerekes Imre) közli a véleményét. - Ez nem egy elmaradott falu, és nem lakják fogyatékosok, mint ahogy el van ítélve. Ami igaz, igaz, van benne egy pár család, ahol a házasok közelebbről-távolabbról rokonok, de az, ami a PRO TV-ben elhangzott, az egy rágalmazás volt az egész falu számára. Ebben a pár családban pedig egyáltalán nincsenek fogyatékos gyermekek. A fiatalság szép, egészséges, nem mint ahogy a televízió bemutatta. Szerintem az egész egy rosszindulatú, csúf beállítás volt. Hiszen képzeljék el, mikor itt filmeztek, az emberek zöme a mezőn volt, csak egykét gyermek maradt itthon, és ezeket kapták el a kapuban. Közben mutatja a mellettünk éppen elhaladó kisgyermeket, akiről rögtön eszembe jut, őt láttam a híradóban. Kik a „fogyatékosok”? Látva kedélyes beszélgetésünket, lassan hazamentek az előbb még oly kétkedően ránk tekingető falusiak. Következő utunk a papiakhoz vezet. Trucza Sándor tisztelendő félve tekint ránk, de megtett utam hosszúsága mégis megnyitja, nekünk még nyilatkozik. - Az adást személyesen nem láttam. Másoktól szereztem róla tudomást. Többek között az esett nagyon rosszul, hogy úgy állították be, mintha én azt nyilatkoztam volna, hogy híveim fogyatékosok, hogy a falu asszonyai idegen gépkocsivezetőkkel úgymond ingáznak. Én ez ellen határozottan tiltakozom, ilyen szavakat a PRO TV- nek adott interjúmban nem használtam. Annyit mondtam - és ezt állítom bármikor -, hogy Szászfenestől Élesdig az egyetlen katolikus, színtiszta magyar helység, ahol megőrizték az ősi hitet, az Kalotaszeg kis hatszáz lelket kitevő falucskája, Jegenye. Na most, a PRO TV állításai szerint Jegenyét azért laknák fogyatékosok, mert itt a rokonok összeházasodnak. Hát ennek némi alapja van, ezt el kell ismerni. Vannak rokonságban történt házasságok, és ezt az egyház el is fogadja, olyan értelemben, hogy például másodfokú unokatestvérek püspöki engedéllyel házasságot köthetnek. 1973 óta nyolc ilyen család alakult a faluban. Én azonban azt mondom, hogy az a pár gyermek, aki fogyatékosan született, az nem a szüleik rokonsága miatt beteg. Ennek más lenne a magyarázata, de mivel én gyóntató is vagyok, nem szeretnék erről nyilatkozni. A hitüket még most nagyon mélyen gyakorló, becsületes, tisztességes emberek ezek, akiket már húsz éve szolgálok. Ahogy hallottam, a község polgármestere, Nicolae Babinciuc azt nyilatkozta, hogy az itteni asszonyok idegen férfiak, gépkocsivezetők „oltalmába” menekülnek, semmint hogy a helybéli legényeket válasszák. Én ebbe nem szólhatok bele, de még ha valóságot mondott is, ez szerintem nem televízióba való. Még az orvosnő is félreérthetően nyilatkozott, amin a szenzációhajhász tévések kapva kaptak. Mert ők bizony szenzációt kerestek, csak ahogy először mondták, arra figyeltek fel, hogy megmaradtunk katolikusoknak és magyaroknak, és végül ezt az egészet úgy forgatták ki, hogy fogyatékosok és degeneráltak vagyunk. Én egyébként nem támogatom a rokonok közötti összeházasodást, helytelennek tartom, és ezt prédikációkban, oktatásban többször is kifejeztem. Én harcolok ez ellen. De itt van egy régi mentalitás, ami Kalotaszegen még uralkodik, hogy rangos ember rangost vegyen el, tehát gazdag szegénnyel itt nem nagyon házasodik össze. Ennek az eredménye, hogy sokszor rokonok is összeházasodnak, hogy gyarapodjon a vagyon. Szégyellnivalónak számít, ha a gazdag fiú szegény leányt vesz el. - De hát Jegenyén azért kevés a gazdag ember... - Igen. Kalotaszeg legszegényebb faluja vagyunk. Ha az ember végigmegy Körösfőn, akkor már látja, hogy mi a különbség. A mi népünk mindig is egy szerényebb munkásnép volt. Ezt bizonyítja az is, hogy sajátságos hagyományaink, művészetünk, szokásaink nincsenek, sőt eltérő viseletünk sincsen. * Miközben a kép lassan összeáll, már a kapuban vár Kerekes Ibolya, annak a kisgyermeknek az édesanyja, akit - mert szemrendellenességgel született - a PRO TV stábja lencsevégre kapott, míg szülei a mezőn szorgoskodtak. - Az én férjem nagyon távoli rokonom, harmadik, talán negyedik fokú unokatestvérem, és ráadásul mostoha is, tehát nem vagyunk vérrokonok. Az én gyermekemnek összenőtt az egyik szeme, és sajnos az agya sem működik tökéletesen. De érdemes megfigyelni, hogy az egyazon családban házasodott Irak gyermekein nem lehet észrevenni, hogy fogyatékosok lennének. Ép, egészséges gyermeke , ezek. Keresztkérdés a mérleg nyelve? Míg a kialakult helyzetet elemezzük, felbukkan történetünk egy másik szereplője is, őáltala aztán a lehető legzavarosabb képet kapjuk. Anamaria Boda ugyanis 1970 óta anyakönyvvezető, és mint ilyen, bátran állítja azt, hogy ami abban a hírben elhangzott, az mind hazugság. A jegenyei fogyatékosok hivatalosan bejegyzett száma 7 a 600 lakos viszonylatában, és rokonok közötti házasság Jegenyén még nem történt (!), ezt az állam törvényei amúgy is korlátozzák - amit mi be is tartunk -, olyannyira, hogy hivatalosan csak negyedik fokú rokonság esetén engedélyezett a házasság. Amikor én szóba álltam a jegenyei plébánossal, ő megerősítette, hogy a faluban vannak olyanok, akik unokatestvéreikkel házasodtak össze... - Ebben az esetben a plébános hibát követett el, hiszen ilyesmi nem történt itt, a fiatalokat mindig kikérdeztük egymással való rokonságukról. Ekkora zűrzavar közepette már nem átallok feltenni egy egyszerű keresztkérdést: arról is értesültem, hogy a jegenyei fogyatékos gyermekek nem is rokonszülőktől származnak... - Hát, hogy őszinte legyek, nem tudom, de ezt nem tartom kivételes dolognak, hiszen az ország más helységeiben is vannak ilyen gyermekek - véli az anyakönyvvezető. - És 7 a 600-hoz, szerintem ez nem nagy szám. Tudja meg, hogy nagyon haragszunk. A tévéseknek ugyanezt elmondtam, amit önnek, a PRO TV mégis félretájékoztatott. Miután még egyszer megígéri, hogy a következő zaklatásnál ugyancsak az itt leírtakat nyilatkozza, odébbáll az anyakönyv oly szigorú vezetője, ránk bízva: az igazság mérlegének nyelvét mi mozdítsuk el. Ez azonban már nem nehéz feladat. * A PRO TV-nek szokása szerint szenzációra volt szüksége. Meg is kapta. Egy olyan témát röppentett fel - ráadásul elferdítve -, mely már étvizedekkel ezelőtt nem volt újdonság senkinek. Az, amit leírtak sokan mások (például dr. Kós Károly is), az töltötte ki azt a bizonyos műsoridőt azon az estén, döbbentett meg sok ezer nézőt, és tett nevetségessé egy egész közösséget. Én megadtam magamnak a lehetőséget, hogy láthassam ezeket az embereket. Jöttek ki a templomból, és hatszázan voltak. Pompás kalotaszegi magyarok, egészségesek, szépek, bár egyes rendi szokásaik (melyeknek létezéséhez most már nem fér kétség) egyelőre még a múltból köszönnek vissza. Az ősi hit, hagyomány, törvény őrzése, tisztelete dicséretes dolog, ám a biológia törvényeire büntetlenül fittyet hányni nem lehet. Ezt a jegenyeieknek is tudniuk kell. Kristály Lehel Erdélyi Napló