Erdélyi Napló, 1998. november-december (8. évfolyam, 44-52. szám)
1998-11-03 / 44. szám
1998. november 3. éljen a párbeszéd! Nyílt levél Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke részére Tisztelt Elnök Úr! Amint arról a sajtóból és egyéb hírcsatornákon keresztül bizonyára értesült, a Reform Tömörülés október 11-i tanácskozásán igen éles bírálatot fogalmazott meg az Ön nevével fémjelzett RMDSZ-politikával szemben. Hogy ezt a politikai vonalvezetést elhibázottnak tartjuk, az rég nem titok, hiszen a Szövetség különböző belső fórumain több ízben fejtettük ki kritikai észrevételeinket." Olyan kongresszusi elöntések végrehajtásának elodázása fűződik ehhez a politikához, mint a jogvédelmi és közösségszervezési szempontból egyaránt alapvető nemzeti kataszter összeállítása vagy a szövetségi struktúrák valódi legitimitását megalapozó belső választások megrendezése, amelyekért újraválasztásakor Ön vállalt személyes garanciát. De ennél is súlyosabb és nehezen megbocsátható hiba volt kormányzati pozícióból magunkévá tenni egy olyan tanügyi törvénytervezetet, amely több helyen ütközik a félmillió aláírással kifejezett közösségi akarattal. Mindazonáltal, erősen próbára téve ugyan, de kitartóan élt bennünk a bizalom az Ön személye iránt, innen remélve a megfelelő pillanatban megtett lépést, amely a Szövetség politikájában a szükséges pályakorrekciót elindítja. Azelőtt kellene ezt megtenni, mielőtt az RMDSZ teljesen beleragadna a kormányzati csőd mocsarába, magával rántva az egész közösséget, amelynek nevében és érdekében politizál. Ezért látszott bizalmunkat igazolni az Ön szokatlanul határozott fellépése a szeptember 5-i SZKT-ülésen, amikor a működésképtelenség határához érkezett koalíciós szerződés mielőbbi felbontását szorgalmazta. Az ezt követő hetek történései azonban egészen mást mutatnak és jogosan érlelik bennünk a meggyőződést, hogy az Ön köré tömörülő szűk csoport által gyakorlatba ültetett politika végzetesen távolodik a Szövetség programjától, alapvető célkitűzéseitől és egyre kevésbé szolgálja az erdélyi magyar közösség hoszszú távú érdekeit. Jól megfontolt szándék vagy csupán a kormányzati szerep okozta csőlátás következménye az SZKT október 3-i szégyenletes és reálpolitikai megfontolásokból is elhibázott döntése? A válasz közösen felvállalt ügyünk - az erdélyi magyarság jövője - szempontjából mellékes. Ami fontos, az Ön tevőleges hozzájárulása nyomán kialakult helyzet, amelynek a mi meglátásunkban az alábbi vetületei azonosíthatóak: • Megőriztük egy tartalmatlanná vált koalíciós együttműködés számunkra káros status quoját. Bármi áron, akár a becsület árán is. A hátunk mögött, a legteljesebb titokban Szövetségünk nem csak társszerzőjévé, de Tokay György miniszter személyén keresztül legfőbb szekértolójává vált a senki által nem kívánt kreatúrának, a Petőfi-Schiller „bikulturális” egyetemnek. Az RMDSZ-es miniszter által előterjesztett kormányhatározatnak az RMDSZ-programhoz ugyan nem sok köze van, de egyengette a román miniszterelnök amerikai útját, és ürügyet szolgáltatott a kormányrúdba görcsösen kapaszkodó RMDSZ-vezetőknek a „diadalmas" maradásra. • Beadtuk a derekunk és legitimáltuk a partnereink által stratégiai kezdeményezéseink lebunkózására használt ideológiai fegyvert, a margai értelmezésű „multikulturalitást”. • Továbbéltettük a „román kisebbségvédelmi modell” hamis mítoszát, amely éppen azért veszélyes, mert az igazi szándéknak, az eltelt 80 év etnokrata beállítottságú román politikájában folyamatosan és szinte töretlenül jelen lévő asszimilációs törekvéseknek állít paravánt. • Megnyugtattuk jelenlegi és eljövendő politikai partnereinket, hogy végsőnek szánt figyelmeztetéseink ennyit érnek és ennyire kell minket, magyarokat komolyan venni. • Üzentünk saját népünknek, hogy az adott szó már nálunk sem kötelez, hogy politika és erkölcsi tartás az RMDSZ-elit értelmezésében már köszönő viszonyban sincs, továbbá, hogy az értékelvű politizálás gyakorlatát felcseréltük a balkáni köpönyegforgatásra. Végül, de nem utolsósorban: • Minden eddig szakítópróbának tartott konkrét feltétel teljes fellazításával szabad kezet adtunk annak a maroknyi gátlástalanságában is profi - politikus csoportnak, amelynek lételeme a bukaresti zavarosban halászás, a problémák megoldás helyetti folyamatos elodázása, a jogi garanciákat helyettesítő kétes értékű egyezkedések ésegyéb, a kívülálló számára átláthatatlan és ellenőrizhetetlen paktumpolitika. Mindezen felismerések késztettek bennünket arra, hogy az RMDSZ csúcsvezetésében végzetesen megrendült bizalmunkat nyilvánosan is kifejezésre juttassuk. Nem tudjuk elfogadni azt a helyzetet, amikor egy szűk csoport, elsősorban saját érdekeit szem előtt tartva, a teljes közösséget érintő döntések meghozatalát kisajátítja, ugyanakkor a rossz döntésekért a felelősséget egyenlő mértékben oszlatja szét az egész Szövetség, sőt az egész közösség tagjai között. A Reform Tömörülés csak akkor tudja vállalni a közös felelősséget, ha legjobb tudása és meggyőződése által vezérelve - kiveheti a részét a döntések előkészítéséből és meghozatalából. Tisztelt Elnök Úr! Lehet, hogy a Szövetségen belüli rossz információcsere, valamint a sokszor felesleges titkolózás következtében a kormányzással kapcsolatos bizonyos információk nincsenek birtokunkban. Azt is tudjuk, hogy az eljövendő - rendes vagy rendkívüli - tisztújításig a Szövetségnek, közösségi létünk önkormányzatának működnie kell Éppen ezért ismételten - és immár a nyilvánosság előtt - nyílt párbeszédet kezdeményezünk a csapdahelyzetből való kitörési lehetőségekről, a Szövetség belső reformjáról és az erdélyi magyar politikai érdekképviselet ezredvégi prioritásairól. Mi, a Reform Tömörülés tagjai, nyolc éve - sokszor a személyes marginalizálódás kockázatát is vállalva - következetesen képviseltük azt az értékelvű, önálló magyar érdekeken alapuló politikát, amely az 1989 után saját szerepüket és társadalmi küldetésüket kereső erdélyi magyar fiatalok hitéből és elszánásából táplálkozik, és amelyhez hasonló eszmeiséget valló fiatalok ma Magyarországon, a társadalom megújításán, a rendszerváltás befejezésén fáradoznak. Abban a meggyőződésben írom levelem, hogy kezdeményezésünk hozzájárul az RMDSZ megújulásához és nemzeti közösségünk kibontakozását szolgálja. Tisztelettel Toró T. Tibor, a Reform Tömörülés elnöke Vásári vita a parlamentben „Ha továbbra is ilyen vásári marad a parlamenti vita, távozni fogok az ülésről” - mondta Andrei Pleşu külügyminiszter, amikor a törvényhozók arról tárgyaltak, hogy ha a koszovói ügyben mégis a fegyvereké lesz a szó, különleges helyzetekben beengedik a NATO- repülőgépeket az ország légterébe. A „vásári" azonban csak enyhe jelző arra, ami addig a parlament két házának együttes ülésén történt. Egymás után ugráltak ki az ellenzék padsoraiból a honatyák, és szinte idegbajosan kiabáltak a szószékről: ha megszavazzák a NATO kérelmét, veszve a haza, hiszen a románok ezzel az örökbarát szerbeket haragítanák magukra. Hiába állították a kormánykoalíció pártjainak szónokai, nem a szerbekről, hanem egy diktátorról, mégpedig Milosevicsről és politikájáról van szó, és csak bizonyos feltételek mellett fogadják a romániai repterek a NATO gépeit, az ellenzéki pártok képviselői továbbra is hangoztatták, hogy ez megengedhetetlen, sőt egyenlő a hazaárulással. Már korábban is hallhattunk ízelítőt az ilyenfajta szövegekből, hiszen Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke a szenátusban olyan kijelentéseket tett, amelyekre még ellenzéki társai is csak a fejüket csóválták. „Az Észak- Atlanti Szövetség egy ellen-kereszteshadjáratot indított, új és új muzulmán enklávékat hoz létre a Balkánon. Ez lenne a »titkos fegyver«, amellyel az egész Földet terror alatt tartó cionisták konfliktushelyzetbe hozzák és egymás kiirtására késztetik a keresztényeket és a muszlimokat? Lehetséges, figyelembe véve, hogy Izraelt, ahol az államterrorizmus politikáját éltetik. 1967-től errefelé még nemzetközi szankcióval sem illették, nemhogy NATO-légitámadást intéztek volna ellene." Persze nem a keresztények szeretete vezette C. V. Tudort az előbbiek kimondására. A szenátor a nacionalizmus hazai újbóli felszítását szeretné, hiszen csak így reménykedhet abban, hogy hatalomra kerülhet. Ezért állítja nagy dörgedelemmel: veszélyben a haza! Mert szerinte a koszovói példa ragadós, s megtörténhet, hogy holnap, holnapután az erdélyi magyarság is a maga függetlenségét kéri. „És akkor jön megint a NATO, támogatni őket!” - állította jó néhány szenátor és képviselő nagy helyeslésétől kísérve. „Több mint valószínű - hallhattuk C. V. Tudor szájából -, néhány hónap múlva az aljas forgatókönyv megismétlődik Erdélyben is: előbb egy kis szikra, majd a hazugságok a sajtóban, később jön a konfliktus nemzetközivé tétele, megérkezik egy kapcsolatteremtő csoport, Budapestről hozott vörös festékkel előre átitatott kötszerekkel bekötözött, és szakadt ruhában megjelenő »szolgálatos« magyarok fognak felbukkanni, s hopp, néhány, román katonák által megölt, gyermekekkel teli tömegsírt is föltárnak majd, akár Temesváron 1989. december 16-án. Ezek után kész az autonómia, az emberi jogok csak a barikád túlsó oldalán lesznek érvényesek, nem pedig a románok számára. Búcsút mondhatunk majd az ezer és ezer éve vérrel és verejtékkel öntözött földjeinknek." Egyszóval: újból a régi sláger hallható, miszerint veszélyben Erdély, amelyet most már csak a Nagy-Románia Párt és C. V. Tudor menthet meg. És miután leárulózta Emil Constantinescut, hirtelen kijelentette: „a zsidók és a németek felgyújtották a Balkánt!”. Igaz, addig a magyarok és a muzulmánok mellett főleg az amerikaiakat szapulta. Akadnak, akik alájátszanak C. V. Tudor handabandázásainak. Ugyancsak Erdély elszakadását féltette Adrian Nastase, Ioan Gavra, Ion Turlea és a többi „hazafi". Még az ortodoxia iránti hűségről is beszéltek, meg a muzulmán fundamentalizmus feltartóztatásáról. A szerb diktátort, Milosevicset ellenállónak és hősnek nevezték. Mégpedig 1998 egyik napsütéses októberi napján. Persze a szavazatok után minden a rendes kerékvágásába került Románia törvényhozásában is, esetleges harcok idején különleges esetekben Románia légterébe berepülhetnek a NATO repülőgépei. Milosevics és Holbrooke utolsó pillanatokban született megegyezése jóvoltából a harc egyelőre várat magára. Az Erdélyféltés azonban nem. Várhatjuk a következő felvonást, amikor román nacionalistáink újból riogatni fogják az ország népét. Vásári honatyáink továbbra is azt lesik a parlament padsoraiban, hogy a nacionalizmus felszításával hatalomra kerülhessenek. Román Győző Nagykároly Elzárhatják a csapokat Bár az elmúlt években milliárdokat fordítottak a Szatmár megyei város vízellátásának javítására, mégis fennáll a veszélye annak, hogy huszonhatezer lakosa egyik napról a másikra ivóvíz nélkül marad. A tömbházban élők ugyanis több mint kétmilliárd lejjel tartoznak a Lakás- és Helységgazdálkodási Vállalatnak, amely ebből kifolyólag nem tudja kifizetni a vízmű működtetéséhez szükséges villanyáram díját. A RENEL Szatmár megyei kirendeltsége eddig pusztán barátságból hunyt szemet a vállalat tartozása felett. Ennek most vége, a hétszázmilllió lejes számlát a Lakás- és Helységgazdálkodási Vállalatnak ki kell fizetnie. Crişan Sever igazgató a nagykárolyi tanács jóváhagyásával utolsó esélyként drasztikus lépésre szánta el magát: a tömbházban élő adósok 15 százaléka már nem kap ivóvizet. Ez az intézkedés fölháborodások sorozatát szülte, tudniillik a lépcsőházak általában egyetlen fővezetékre vannak csatlakoztatva. S így hiába fizette ki valaki napra pontosan a vízszolgáltatást, ha adósokkal él egy fedél alatt, tőle is elzárják a vizet. A mindenki egyért, egy mindenkiért elvét persze hiába magyarázzák azoknak, akik - annak ellenére, hogy közköltségüket időben rendezték - mások miatt még a vécéjüket sem tudják lehúzni. Gut Angéla