Erdélyi Napló, 1999. szeptember-október (9. évfolyam, 36-43. szám)
1999-09-07 / 36. szám
MEGTÖRT A JÉG! Funar elvesztette egyik sajtóperét Túl nagy falatnak bizonyult a sajtó a magyarfalóként ismert, de amúgy „mindenevő” Gheorghe Funarnak. Kolozsvár teljhatalmú polgármestere mindeddig többek között arról híresült el, hogy büntetlenül feldúlhatta a kincses város főterét, leszereltethette a magyar nyelvű emléktáblát, ellopathatta a magyar zászlót a konzulátus épületéről, következmények nélkül támogatta Stoica pápát az össznépi átverésnek bizonyult Caritas-játékban és méregdrága szobormonstrumot állított közpénzen. Mircea Toma, az Academia Caţavencu című szatirikus lap főszerkesztő-helyettese ellenben a torkán akadt. Kolozsvár urának akkor támadt étvágya az újságírókra, amikor Marius Avram, a Mesagerul Transilvan munkatársa nem éppen dicsérő jelzőkkel illette amiatt, hogy a Románia és Magyarország közötti alapszerződés aláírásának napján, sőt órájában nem csak a hazai, de a külföldi sajtóban is nagy visszhangot keltő temetési menetet szervezett Kolozsváron. Az akkor még egységpárti politikus, polgármester Romániát temette. Funar, akiben a toleranciának még halvány nyoma sem fedezhető fel, becsületsértésért beperelte Avramot. Kolozsváron meg is nyerte a pert, de a Legfelsőbb Bíróságon már elveszítette. Mircea Toma, a Caţavencu újságírója perbe fogott kollégájával való szolidaritásból még az ominózus cikknél is keményebb hangvételű politikai szatírát közölt 1997. április 7-én a Mesagerul Transilvanban saját és lapja nevében. Ebben osztozott Avram véleményével, miszerint Funarnak valami baj van a fejével, sőt pszichopatának nevezte, akinek hisztérikus megnyilvánulásai vannak stb. - Nem tudtam és nem tudok egyetérteni Funarnak a sajtóval és a bírálattal szembeni intoleráns viselkedésével. Azért írtam azt a szatírát, mert meggyőződésem szerint közügyről van szó. Egy közéleti személyiségnek, politikusnak vigyáznia kell minden szavára és tettére, el kell tudnia fogadni a kritikát. De az olvasókat és a közvéleményt érdekelheti a kolozsvári bíróság magatartása is, ahol elítélték Marius Avramot, mert bírálni merte Funart. Ezzel a polgármester érdekét a közösségi érdek fölé emelték. Az ellenem indított pert Furnir első fokon elveszítette, de nem nyugodott bele, hogy nem mindig neki van igaza. Fellebbezett. Tudom, hogy Kolozsváron nagy befolyása van, ezért kértem, hogy helyezzék át Nagyváradra a pert - nyilatkozta Mircea Toma. Igaza volt. A Bihar megyei törvényszéken szeptember 3-án a javára döntöttek. Funar panaszát megalapozatlannak tartották, és egymillió lej perköltség, valamint ötmillió lej kártérítés kifizetésére kötelezték. Monica Macoveitől, Toma ügyvédjétől megtudtuk, hogy az ítélet végleges. Védőbeszédében kifejtette, hogy a rágalmazás vádját ejteni kell, mert védence semmi olyasmit nem állított, amit Funar nem követett volna el bizonyíthatóan. A becsületsértés vádját pedig nemzetközi normák alapján kell megítélni. Funar közéleti és politikai szerepet vállalt, feljelentését is polgármesterként írta, amelyen hivatala pecsétje látható. Az ügyvéd szerint a felperes nincs tisztában azzal, hogy a közéleti személyiségek megnyilvánulásait állandóan figyelemmel kell kövesse a sajtó, hiszen a választók csak így gyakorolhatnak ellenőrzést felettük. A sajtó- és véleményszabadságot olyan nemzetközi egyezményekben rögzítették, melyeket Románia parlamentje is ratifikált. Az alkotmány 20. paragrafusa értelmében amennyiben nincs összhang a hazai és a nemzetközi szabályok között, az utóbbiakat kell alkalmazni. Mircea Toma a közügy érdekében politikai szatírát közölt. Elítélése egyenértékű lenne a cenzúrával, mert elbátortalanítaná az újságírókat abban, hogy állást foglaljanak a köz érdekében, de megszűnne a társadalmi ellenőrzés is. Nyugat-Európában a sajtó jogát a politikusok és közéleti személyek akár éles hangú, sokkoló bírálatára senki sem vitatja. Ott ugyanis természetes, hogy egy demokráciában a hatalmon lévőknek el kell viselniük a kemény kritikát, lekicsinylő jelzőket is. Amire Funar sajnos nem képes. Albert Ferenc AZ EMK SÜRGETI Nyílt levél Markó Bélának, az RMDSZ elnökének és Szövetségünk, az RMDSZ érvényes programjának alapelvei szerint az autonómia - elv, melynek a jogállam intézményei kiépítése során kell érvényesülnie, - a nemzeti közösség joga, melyet identitása védelmének kibontakoztatása, fejlesztése és megőrzése érdekében gyakorol, - eszköz, mellyel a romániai magyarság szülőföldjén megalapozhatja gazdasági és kulturális fejlődését, megteremtheti megmaradásának anyagi, politikai és jogi feltételeit, - stratégiai cél, melyet az RMDSZ politikai tevékenységében és a civi társadalom szervezeteivel kialakított kapcsolataiban követ. (...) A személyi elvű autonómia révén létrejön a romániai magyarság saját intézményrendszere az oktatás, a művelődés, a tájékoztatás, valamint a hagyományőrzés és műemlékvédelem területén. Ezen autonómiát a romániai magyarsághoz tartozó személyek által választott köztestületek gyakorolják: a magyar nemzeti közös az SZKT Állandó ség önkormányzata a szabad identitás elvét érvényesítő regisztráció alapján létrejövő választási névjegyzékek és az ennek alapján megtartott általános, titkos és közvetlen választás útján jön létre. Idézet: Programunkat 1995. május 26-28. között Kolozsvárott az RMDSZ Kongresszusa fogadta el. Sajnos azóta is várja megvalósítását. A romániai magyar nemzetiközösség személyi elvű autonómiája (önkormányzata) megvalósításának kikerülhetetlen fázisa a megfelelő jogi keret, a megfelelő statútum (belső törvény) elfogadása az RMDSZ döntéshozó testülete, a Szövetségi Képviselők Tanácsa által. Ismeretes a jugoszláviai magyar nemzeti közösség példájából, hogy akkor kapta, csak akkor kaphatta meg anyaországunk, a Magyar Köztársaság támogatását a nemzetközi politika színterén, amikor autonómiaigényét a Vajdasági Ideiglenes Magyar Tanács tényszerűen, statútumok formájában megfogalmazta. Ezután kerülhetett a délvidéki magyarság jogos autonómia- Bizottságának követelése a nemzetközi közvélemény, így az Egyesült Államok kormánya meg az ENSZ elé. Van okunk a szégyenre, ha meggondoljuk, hogy máig sincs autonómiamemorandumunk és nincs autonómiastatútumunk, pedig a romániai magyar nemzeti közösség mintegy tízszer nagyobb lélekszámú a délvidékinél, pedig Romániának nem volt és nincs Koszovója, viszont a közképviseleti meg érdekvédelmi szövetségünk, az RMDSZ tagja a bukaresti kormánynak. A romániai magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiastatútumtervezetét dr. Csapó I. József szenátor már 1995 folyamán elkészítette, és az SZKT, illetve az RMDSZ Jogi Szakbizottsága elé tárta. A Jogi Szakbizottság két ülésén (1995. december 9. és 1996. január 6.) tárgyalta ezt a statútumtervezetet, és az SZKT előtti megvitatásra alkalmasnak találta. Nem mellékes tény, hogy bár dr. Csapó statútumtervezetét anyaországi nemzetközijog-szakértők is kiválónak minősítették, azonban -az 1996. évi székelyudvarhelyi SZKT óta, mely futólag foglalkozott vele - máig nem került elfogadás végett a Szövetségi Képviselők Tanácsa elé. Nyilvánvaló, hogy ezt a bűnös mulasztást haladéktalanul meg kell szüntetnünk. Ez a feladat bennünket, RMDSZ-vezetőket terhel! Az RMDSZ tagsága, a romániai magyar nemzeti közösség egésze a tömegtájékoztatás jóvoltából tudja, hogy a világ minden részén a számbeli etnikai kisebbségek sorsának jóra fordulását, nemzeti önazonosságtudatuk megtartását, szülőföldjükön való megmaradásukat a kisebbségi jogok és jogsérelmek iránt fogékonnyá vált nemzetközi közösség a különböző autonómiaformákkal igyekszik biztosítani. Ezek között szerepelnek azok az autonómiaformák, melyek igényét - az RMDSZ-en belüli retrograd erők, a neptunosok és cinkosaik makacs ellenkezését leküzdve - sikerült 1995 tavaszán szövetségünk kolozsvári kongresszusán az RMDSZ programjába iktatnunk. Ez a háromszintű autonómiarendszerünk, nevezetesen: a személyielvű, a sajátos státusú helyi önkormányzati és a területi autonómia. Ismeretes, hogy az RMDSZ-en belüli retrográd erők szövetségünk megalakulásától mindmáig akadályozták és akadályozzák a romániai magyar nemzeti közösség belső önrendelkezésének megvalósítását. Ismeretes, hogy ezen retrográd erők szabotálták el mindmáig autonómiaszabályozásunkat, miattuk nincs mindmáig az RMDSZ- nek elfogadott autonómiastatútuma, amely nélkül pedig nincs előrelépés belső önrendelkezésünk megvalósításának útján. Mindezekért kérem az illetékes szövetségi elnököt, Markó Bélát, illetve az SZKT Állandó Bizottságát és annak elnökét, Dézsi Zoltánt, hogy a dr. Csapó I. József szerv által elkészített, illetve kiegészített A romániai magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiájának statútuma tervezetét megvitatás és elfogadás végett haladéktalanul terjessze elfogadás végett a Szövetségi Képviselők Tanácsának soron következő, tehát szeptemberi ülése elé. 1999. augusztus 31. Katona Ádám az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platfom elnöke —a HH !» «■■Iii Fölröppent a hír, hogy a magyar polgári kormány kilencmillió dollár támogatással járulna hozzá jövőre az önálló erdélyi magyar felsőoktatás megteremtéséhez. Bizonyos körök máris rosszalólag híresztelik, hogy az összeget a támogató kizárólag a Nagyváradon létrehozandó Partiumi Egyetem céljaira irányozná elő. Markó Béla szövetségi elnök erre fel bejelentette igényét a pénzre és annak elosztására, mivelhogy „az RMDSZ-nek gyakorlatilag készen áll az egyetemfejlesztési stratégiája”. Miközben az erdélyi magyarok nevében politizáló, három éve hatalmi pozícióban lévő pártnak sem ereje, sem tehetsége, sem stratégiája ahhoz nem volt, hogy a romániai magyar adófizetők pénzén megteremtse (újraindíttassa) az önálló állami magyar egyetemet. Egyházkerületi meghívó A Királyhágómelléki Református Egyházkerület - a többi erdélyi magyar egyházakkal karöltve - kezdettől fogva teljes erkölcsi és politikai támogatásával állott a romániai magyar nyelvű felsőoktatás ügye mellé. Ennek megfelelően hozták létre 1990-ben a Sulyok István Református Főiskolát, mely a fenntartó egyházra utaló nevén túlmutatva, valójában mindvégig ökumenikus tanintézetként működött. Eredeti szándékaink közé tartozott a Sulyok István Református Főiskola - egyházi hátterű - magyar egyetemmé fejlesztése. A politikai helyzet, illetve a romániai oktatásügyi viszonyok ez év nyarán tették lehetővé, hogy az egyetemépítés útján továbblépjünk. Egyházkerületi közgyűlésünk határozata értelmében, ez év őszén - a Sulyok István Református Főiskola nyomdokán - beindul a Partiumi Keresztény Egyetem, ami szándékaink és reményeink szerint nyitányát jelentené egy ökumenikus egyházi összefogással létrehozandó erdélyi - alapítványi - magyar magánegyetem megalakulásának. A Partiumi Keresztény Egyetem létrehozása széles körű egyházi, társadalmi és nemzeti összefogást igényel. Egyházkerületünk erejét meghaladó vállalkozásunkhoz éppen ezért a polgári és egyházi társadalom, a testvéregyházak és a közélet hathatós támogatását szeretnénk megszerezni. Ennek érdekében folyó év szeptember 11 -én, szombaton délután 5 órára egyházkerületünk nagyváradi székházában (Teleki u. 27.) reprezentatív jellegű nagygyűlést hívunk össze, melyre ezennel tisz telettel és szeretettel meghívjuk a magyar nyelvű oktatás mellett elkötelezett testvéreinket. Meghívottaink közé tartoznak mindazok, akik Nagyváradon, Biharban és az egész Partium területén szívükön viselik az önálló magyar nyelvű felsőoktatás ügyét, illetve egyházkerületünk, egyházmegyéink és egyházközségeink, a testvéregyházak, az RMDSZ és az ökormányzatok, valamint a RMDSZ, az oktatásügy és különféle oktatási intézményeink képviselői. Meggyőződésünk, hogy a magyar nyelvű felsőoktatás ügyének nem megosztania, hanem össze kell kapcsolnia romániai magyarságunkat és egyházainkat. Ennek szellemében a partiumi egyetemet nem az állami magyar nyelvű felsőfokú oktatás, vagy más anyanyelvű felsőoktatási intézményi formák ellenében, hanem azok kiegészítéseképpen kívánjuk létrehozni. Miként ez ideig, ezután is minden tekintetben egyeztetni kívánunk mindazon intézményekkel, egyházakkal, szervezetekkel és személyiségekkel, akik ez ügyben illetékesek és felelősséget vállalnak. Ezúton is tisztelettel közöljük, hogy szeptember 11-ei nagygyűlésünk alkalmával széles körű adománygyűjtést kezdeményezünk, és 5, 10, 50 és 1(X) ezer lejes címletekben téglajegyeket bocsátunk ki. „A Partiumi Keresztény Egyetemért és épületéért”. Felsőoktatásunk anyagi alapjainak megteremtése érdekében nem elég másoktól várni a támogatást, hanem nekünk magunknak is cselekednünk kell. Isten segítségében, valamint közérdekű szándékaink és reményeink megvalósulásában bízva, tisztelettel várunk mindenkit nagygyűlésünkre és szeretettel küldjük köszöntésünket. • Az augusztus 20-22. között megrendezett Nagykároly Napok színes, muzsikás, fesztiválos, vásári kavalkádba vonzotta a város és a közelebbitávolabbi települések lakóit, az Érmellék, Krasznavidék, Nyírség és Szamoshát képviselőit, az elszármazottakat és arra nyaralókat. A rendezvénysorozat szervezői olyan ügyesen sáfárkodtak a rendelkezésükre álló szponzori és kereskedői forrásokkal, hogy a város amúgy is szűkös költségvetését nem kellett megterhelniük, sőt még némi plusz jövedelem teremtődött. Először az idén tűzijáték is volt, s bár nem sikerült neves sztárokat fölvonultatni - a giccskirály Lagzi Lajcsi például csak potom egymillió forintért lett volna hajlandó átruccanni a határon -, az ünnepi hangulat igazán adott volt 1999 Szent Istvánjakor Károlyban... • Elmarad viszont a szeptember 12-ére tervezett bogdándi (Szatmár megye) 10. néptáncfesztivál. A nemzetiségi seregszemle megszervezéséhez már a tavaly is alig jött össze a szükséges pénz, az idén viszont már nem segített jóformán senki. Sem a megyei RMDSZ, sem a kulturális kormányzat szatmárnémeti mindenesei nem erőltették meg magukat, jóllehet az utóbbiak az avasi és bükkvidéki román folklórfesztivált is kistafírozták. Az RMDSZ-es kormánybiztos meg csak sajnálkozott, hogy őt már meg sem keresték a bogdándiak. A tájegységileg a történelmi Szilágyhoz tartozó nagyközség képviselői megígérték: ha az idén nem is, de jövőre mindenképpen megrendezik a jubileumi fesztivált a bimillenáris jegyében, kisközösségi összefogással, kizárólag a magyar népi táncnak dedikálva - írja a Romániai Magyar Szó.