Erdélyi Napló, 1999. november-december (9. évfolyam, 44-52. szám)

1999-11-02 / 44. szám

A leghangzatosabb regionális töltetű kinyilatkoztatást a Transilvania jurnal című lap hozta többször a címoldalán, fél oldalt betöltő három sorban: „Erdélyben mást akarunk!” Hát sokan valóban, de sajnos távolról sem mindenki. A szöveg mellett egy Románia-térképen az erdélyi és bánsági megyék vannak kiemelve, emellett pedig Bukarest. Hogy utóbbi miért, az rejtély, esetleg arra lehetne gondolni, hogy sok innen elszármazott ember éli hosszabb-rövidebb vagy éppen életfogytiglani száműzetését a fővárosban. Az, hogy a lap egyszerűen lefordította az Erdélyi Napló nevét, már szabadalmi probléma. Hetvenmillió lejes lesz a legnagyobb nyugdíj Romániában - szivárogtatta ki a munkaügyi tárca azután, hogy egy bukaresti illető A Hargita megyei tanácselnök ellen a csereháti pallér, Aristide Roibu által indított rágalmazási per újabb tárgyalására október 19-én Nagybányán került volna sor, miután a Legfelsőbb Törvényszék jóváhagyta a Vasluiból való áthelyezést. Jelzett napon nem született ítélet, a pert november 23-ára halasztották. A halasztást az indokolta, hogy Ko lumbán a Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusa (Európa Tanács szerve) küldöttségének vezetőjeként Örményországban részt vett a helyhatósági választásokon. Akkor még nem tudhatta, hogy utolsók között beszélhet olyan örmény politikusokkal, akik egy nap múlva megdöbbentő politikai merénylet áldozatai lettek. A hargitai tanácselnököt hazatérése után kérdeztük. - Reggel nyolc órakor indultam Jerevánból repülővel, így a sajtóból értesültem a történtekről. Felhívtamz örményországi barátainkat, hogy megtudjam, mi történt. Szerintük egy nacionalista kisebbség őrült, elkeseredett lépése volt, amivel a jelenlegi kormányzó koalíciót próbálta szétrobbantani. Örményországban a parlamenti választások után egy olyan többséget alakítottak ki a parlamentben, amely egyesítette a Nagorno-Karabahi érdekeket képviselőket, aminek a jelenlegi köztársasági elnök az egyik prominens képviselője (előzőleg Hegyi-Karabah elnöke volt), valamint a szovjet idők Örmény Kommunista Pártjából átalakított baloldali alakulatot. Ez utóbbinak a miniszterelnök (korábban hadügyminiszter) és a parlament elnöke voltak jelesebb képviselői. Tulajdonképpen e három személyiség a stabilitást jelentette Örményországban. Úgy vélem, a mostani gyilkosság hosszú időre ingatag állapotba hozza az országot, és ami a legfontosabb, a demokratizálódási folyamatot messze visszadobja, az ország ET-felvételét elodázza. - Érezhető volt-e a helyhatósági választásokon az említett politikai hangulat? - Azt tapasztaltuk, hogy a politikai elit és a lakosság között elég nagy a távolság, a helyhatósági választások nem voltak politizáltak. A mi missziónknak az eredménye pozitív volt a helyhatósági választások után, elkötelezettséget tapasztaltunk a demokratizálódás iránt annak ellenére, hogy a részvétel alacsony volt, a jelöltek száma szintén. A pártok jelenléte alig volt észrevehető, többségükben független, esetleg érdekcsoportok, sőt családok jelöltjei szerepeltek a listákon. Ennek viszont elsősorban a választási rendszerben keresendő okai vannak. - A politikai beszélgetéseken téma volt-e a nacionalista irányzat veszélye? - Szerintem politikailag nem volt előrelátható ez a dolog. Örményországi politikusok is állítják, hogy ezért nem lett államcsíny belőle. Az Eleget szívtátok a vérünket! kétségbeesett jajkiáltás tulajdonképpen annak szólt, hogy a miniszterelnök már több éve a politikai élvonalban van, azelőtt hadügyminiszter volt. A kirekesztettnek a reakciójaként értékelem a gyilkosságot, és sajnálattal állapítom meg örményországi raportőrként, hogy a demokratizálás folyamatában óriási visszalépést jelent. Oláh Gál Elvira MEGFIGYELŐKÉNT ÖRMÉNYORSZÁGBAN Európa tanácsi megbízás miatt halasztást kért Kolumbán Gábor ségű (naná!) személy leadta a nyugdíjazásához szükséges iratcsomót az illetékeseknek. Gyors számítás után egy központi lap arra a következtetésre jutott, hogy a becsületes munkában megőszült ismeretlennek az elmúlt tíz év során öt éven át folyamatosan havi több mint ötezer dollárt kitevő fizetése kellett hogy legyen, tehát csakis egy banknál tölthetett be vezető funkciót. Mint tudjuk, a Bancorex csődbe ment, és a Mezőgazdasági Bank sem érzi túl jól magát - hogy az átlagnyugdíjasokról ne is beszéljünk. A legönkritikusabb volt román miniszterelnök Victor Ciorbea, ugyanis másfél éves kormányfői tevékenységéről nemrég kijelentette: „Utólag rájöttem, hogy nem volt keresnivalóm abban az összeállításban". A pártalapítással bíbelődő Ciorbea utódjáról viszont azt mondta, hogy az semmit sem tanult az ő hibáiból, mivel ugyanúgy meghátrál a demokraták előtt, mint annak idején ő. Az okos a saját kárán tanul, a buta a másén sem... A képviselők közül egy hölgy szereti a leginkább az állatokat, s ez nem azért van, mert úgy nevezik, hogy Mona Muscă. A szabadelvű politikus asszony állatvédelmi törvénytervezetet nyújtott be, a hír elemeit viszont a Jurnalul National keverte össze a legnevetségesebb módon. A cikk szerint a képviselőnő azt javasolja, hogy a „fejlett idegrendszerrel és pszichével rendelkező főemlősöket” különös védelem illesse, de a lap ide nem a majmokat, hanem a kutyákat, macskákat, lovakat és cápákat sorolja. Az lehet, hogy a cápák nagyon okosak, de hogy nem emlősök, az biztos. Ahogy a legyek sem. A múlt hét legjobb újságcíme egy központi lapban jelent meg, a bukaresti diáksztrájk kapcsán. A kormánypalota előtt tüntető egyetemistákat ugyanis a karhatalom próbálta megakadályozni abban, hogy lezárják a Victoria téren a forgalmat, s erre írta a Naţional, hogy „Emil diákjait Constantinescu csendőrei őrzik”. Meghasonlott országnak meghasonlott elnöke? Wagner István a közelítő tél Erdélyi Napló Reszkető sorok Az össznemzeti reszketés az idén októberben kezdődött, mert ekkor vált téliessé az időjárás. Immár évtizedek óta mindig váratlanul érik a román társadalmat a hideg napok, ebben az esztendőben sem volt másképp. Pontosabban: még jobban fázhattunk, mint az előző években. Egyszerűen azért, mert országnagyjaink, városvezetőink elfelejtettek fűteni. „A kormány, a miniszterek nagyot vétettek. Az 1989 előtti helyzetekhez hasonlót teremtettek, és ez megbocsáthatatlan hiba” - mondotta sajtóértekezletén Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke. S hozzátette: „Sajnos még eddig nem vizsgálták meg azt, miért állt elő e helyzet. Mert erre szükség van, ha ezen változtatni akarunk, és persze felelősségre kell vonni a Vétkeseket". Mindez így igaz, csakhogy ebben a kormányban ott vannak az erdélyi magyar miniszterek, államtitkárok is. Akkor meg minek ez a személytelen valakik általi vizsgálata az okoknak? Nem a kormánykoalíció pártjainak vezérei, szakemberei kellene az említett elemzést elvégezzék? Nem az ő tisztük az intézkedés? Kötve hiszem, hogy ebből valami is lesz. Annyi történt, hogy gyorsan kiutalt a kormány 400 milliárd lejt a helyhatóságoknak, azok pedig egyrészt kifizették belőle tartozásukat a hőszolgáltatók felé, másrészt pedig tüzelőanyagot vásároltak. Erről a summáról azonban már most tudott, hogy nem lesz elég a tél végéig. Ma már ismert, hogy az októberi reszketés amiatt volt, mert az idén életbe lépett helyi közpénzügyi törvény még nem hat úgy, ahogy ezt elvárnánk tőle. Borbély László, a Közérdekű Munkálatok és Területrendezés Minisztériumának államtitkára szerint is ez az oka annak, hogy fűtetlenül maradtak a lakások, nem pedig a kormány által emlegetett lakossági tartozás. „Már októberben jeleztük a kormánynak, hogy a helyhatóságoknak nincs pénzük kiegészíteni egy gigakalória referenciába és valós ára közötti különbözetét, de erre akkor ügyet sem vetettek. Most, az utolsó pillanatban hozott kormányhatározat remélhetőleg javít a helyzeten. A lakosságnak megítélt szubvenciót azonban - már most megjósolható - a helyhatóságok nem fogják tudni kifizetni, nem lesz miből. Ugyanis a panellakásokban lakók mintegy kilencven százalékának kell ily módon kiegészíteni a rezsiköltségeit. Megpróbáljuk novemberben jobb belátásra bírni a pénzügyminisztert.” Ezek a próbálkozások, mint a fentiekből is kitűnik, szinte eredménytelenek. Rémes főfinánc még annak is ellenáll, hogy megtérítse - pedig erre jogszabály kötelezi azoknak a tüzelőanyagoknak az árát, amelyeket a helyhatóságok nem állami vállalattól, hanem magáncégektől szereztek be. Még akkor sem hajlandó erre, ha kimutatható, hogy így olcsóbban jutottak fűtőanyaghoz. Ez a helyzet az ország északi sarkának számító Gyergyószentmiklóson is, ahol az Országos Kőolajkitermelő Társaság minden évben későn szállította le a fűtőanyagot, és így a korai tél itt mindig nagy gondokat okozott. Most, hogy van erre pénz, az, RMDSZ szorgalmazza is a beszerzett fűtőanyag árának megtérítését, ám Decebal Traian Remeş ellenzi, mert szerinte a „magáncégek kompenzálása káoszt teremtene”. Holott lényegében csak az állami vállalatok egymás iránti tartozásainak kiegyenlítéséről van szó. Hogy mennyire balkáni módon oldják meg a gondokat, azt nemcsak az előbb leírtakkal példázhatjuk, hanem a megyéknek a fűtőanyagokra kiutalt pénzekkel is. De hallgassuk meg erről inkább Borbély államtitkárt: „Semmifajta olyan összesítés nincs, amelyből kiderüljön, hogy a várható hőmérséklet, lakosságszám, tömbházak sűrűsége és a fűtőházak száma szerint mennyi tüzelőanyagra van szükség a télen. Semmiféle rendszer nem működik ezt illetően, hanem minden megye beküldi a kérelmét, ebből a központban lecsípnek egy bizonyos hányadot, és az így kapott összeget utalják ki. Így történhetett meg, hogy a kérelmét felpumpáló Botoşani megye például 62 milliárd lejt kért, kapott 19 milliárdot. Maros megye meg, amely becsületesen csak a szükséges 2,5 milliárd lejt kérte, csak 1,5 milliárdhoz juthatott. A fagyos, zimankós, hosszú telű Hargita megyének pedig az igényelt 19,6 milliárd lejből csak 7,6 milliárdot ítéltek meg.” E siralmas helyzethez még hozzájön, hogy a nagy hőerőművek továbbra is monopolhelyzetben vannak, így az áraikat szinte tetszés szerint növelhetik, akárcsak az egyetlen állami áramszolgáltató és vezetékes gázszállító. A tévedés kockázata nélkül állíthatjuk: a gatyánk is rámegy, ha melegedni merünk ezen a télen. Ha most lennének a választások, ez a kormány óriásit bukna. Az RMDSZ-szel együtt. Román Győző A városépítőre emlékeztek Marosvásárhelyen Még tavaly történt, hogy a városépítő polgármester nevét viselő Bernády György Közművelődési Alapítvány, kuratóriuma úgy döntött: ezentúl minden év októberében méltóképpen megemlékeznek a nagy elődről. Idén október 29-én és 30-án került sor az alapítvány és a helyi önkormányzat által szervezett emlékünnepségre. Pénteken délután emléktáblát - Hunyadi László szobrászművész munkája - helyeztek el dr. Bernády György egykori Szentgyörgy utcai lakóházán. A mintegy kétszáz főnyi érdeklődő előtt Dorin Florea prefektus, Borbély László, az alapítvány kuratóriumának elnöke, Barabás T. János, a magyar nagykövetség kulturális és sajtóattaséja és Fodor Imre, Marosvásárhely polgármestere mondott beszédet. Ezt követően a Kovács András vezényelte Nagy István Vegyes Kar elénekelte a Szózatot, majd Maróthy György kórusműveiből adott elő. Szombaton megkoszorúzták a hatvanegy éve elhunyt Bernády síremlékét, majd a délutáni órákban a Kultúrpalota előcsarnokában könyvbemutatóra került sor. Gálfalvi György, a Látó főszerkesztő-helyettese méltatta a tavalyi emlékünnepségen elhangzott előadásokat tartalmazó Bernády emlékezete című kiadványt. Ezt követte a Bernády-emlékplakett - Gyarmathy János alkotása - ünnepélyes átadása, amelyet ezentúl évente ítélnek oda olyan személyiségeknek, akik m munkájuk, tevékenységük révén jelentősen hozzájárultak a város hírnevének öregbítéséhez. A kuratórium döntése alapján idén Fodor Imre jelenlegi polgármesternek ítélték oda az emlékplakettet. Az emléknapok rendezvénysorozata a Kultúrpalota nagytermében az Irodalom és zeneművészet Bernády korában című emlékesttel ért véget. . . .. .. . (szentgyörgyi)