Média - Heti sajtószemle, 1994 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1994-01-05 / 1. szám

2 Közhely, hogy korunkban a távolságok összezsugorodtak. A nagyváradi hetilapot Székely­udvarhelyen nyomtatják, a szatmáriak „átugranak” Bereg­szászra háromoldalú tanácsko­zásra; a temesváriak hétvégi lapjukat együtt szerkesztik a szegediekkel. Egy kollegina Zü­richbe repül elektronikus hír­lapírást tanulni... A sietős üz­letember Bukarestben reggeli­zik, Bécsben ebédel és Lon­donban vacsorázik... Száguldó politikus a Koppenhága- Brüsszel-Lyon-Barcelona útvo­nalon tart előadássorozatot egyetlen hét leforgása alatt... A távolságok összezsugorod­tak, van viszont ami távolo­dott. Ha nem is kellőképpen, de távolabb került a minisztéri­um. Nem szalad már a főköny­velő minden héten Bukarestbe, a főosztályvezető aláírásáért. Olyan nagyvállalat vezérkarát is el tudom képzelni, amely messzi elkerüli a fővárost... Or­szágos (és akár nemzetközi) ta­nácskozást lehet már Iasi-ban is, Marosvásárhelyen is, de akár Bálványosfürdőn vagy Illyefalván is rendezni. A távolságok értéke válto­zott meg. Pozitív és negatív értelem­ben egyaránt. Olykor visszaköszön a múlt is. A főhatóság ragaszkodásá­ban, hogy minél magasabb szinten tartsa a döntést. A kol­léga bemutatkozásában, a köz­ponti lapnál dolgozik. Mitől központi egy Bukarestben meg­jelenő országos lap? Minek a központja Bukarest? Az ál­lamhatalomnak - a törvényho­zásnak, az államigazgatásnak. A kolléga akár fizetésének borí­tékjával is igazolhatja: nem kormánylapnál dolgozik. ■A távolságok értéke válto­zott tehát meg. A sajtóra vetítve jó irányban azzal, hogy nincs többé sajtóosztály, ahonnan egyenzubbonyba kényszerítenék az egész sajtót. Rossz irányba azzal, hogy magabiztosan lehet rész- vagy féligazságokat ki­mondani. Egyetlen kiragadott példát éppen a „központi” lap­ból. Messzitáji tudósítója, aki hírből, hallomásból tudja csu­pán mi zajlik az ország házá­ban, ellentmondást nem tűrő hangon, vezércikkben szedi ízeire a törvényhozást. Szerinte a parlament „az ország kiraka­ta”, az „oda és nem oda való urak és hölgyek (...) kikövetelik maguk számára a szolgálati fegyvert, a hajbókoló csicskások hadát, a nyugati utak sokasá­gát, a szenátori irodákat, a zsí­ros napidíjakat”; ez az „igen tisztelt kompánia” lényegében „botcsinálta áldemokratikus parlament”... Szigorának igazságfedezete a szándékosan élesztett parla­menti cirkusz. Ez pedig távol­ról így is nézhet ki. Csakhogy: szolgálati fegyver katonai tes­tületek tagjainak jár — a parla­ment még nem az; a hajbókoló csicskások hada keveseket illet meg - és legtöbbjüket a titkár­nők is átejtik; a nyugati utak sokasága megszámlálható - a honatyák jó kétharmada még nem járt nyugaton; a szenátori iroda - álom csupán, hiszen nem képesek megfizetni még a törvényalkotáshoz tulajdonkép­pen elengedhetetlen szakvéle­ményezést sem (persze, a kor­mánypártot elkészítik a kor­mányhivatalok), s az egyik cso­portban havonta dobják össze a pénzt, hogy megfizethessenek egy titkárnőt; a zsíros napidíj - takarékosságra intő zöldhasú... Persze, szabad nem szeretni a honatyákat, joggal érheti szó a parlament háza elejét. De a teljes igazsághoz az is hozzá­tartozik, hogy az állami intéz­mények sorában a parlament az egyetlen, a­mely nem egyetlen kézre játszik, amely ütközteti a véleményeket, amely vala­mennyi botladozása ellenére képes (legalábbis egyelőre) út­ját állni a visszaálmodott párt­államnak. Doina Cornea asszony nyilvánosan, a sajtó­ban gratulált az ellenzéki hon­atyáknak a kormány ellen be­nyújtott bizalmatlansági indít­vány fölött lezajlott vitán való szereplésükért. A civil társada­lom harcos nagyasszonya a megváltozott értékű távolságok korában nem szakadt oly messzi a tenyeres-talpas való­ságtól, mint némely saját len­dületükbe belefeledkezett köz­írók az ország különböző szög­leteiben is, de Bukarestben is. Őt a felelősség hajtja továbbra is, bár ritkán hallatja a szavát, és ritkán hallunk róla. dmi AA*a 4,^*fa' Az első oldalon: □ Yasman Ghauri pakisztáni származású New York-i manöken a Kertész László rajza a Magyarok Világlapjaiban Figyelő TILTAKOZÁS Felháborodással értesültünk Cora Munteanu újságírónak, a 24 de ore mureijene című napilap munkatársának esetéről, hogy csapdát állítva neki, visszaélve hivatásából származó jóhiszemű­ségével, elrabolták, három napig fogva tartották és bántalmazták. A sajtó szabadságának biztosí­tása kötelessége minden társada­lomnak, amely szabad akar lenni. Felelős sajtóra pedig akkor szá­míthat a társadalom, ha védelmet is biztosít a sajtó munkatársainak. A MAGYAR ÚJSÁGÍRÓK ROMÁNIAI EGYESÜLETE ezért rendkívül veszélyesnek tartja, hogy az újságíró közéleti felelős­ségével bárki is visszaélni meré­szeljen, s határozottan tiltakozunk az újságírók bántalmazása, az új­ságíró munkájának bármilyen korlátozása ellen. Éppen azért elégedetten ve­szünk tudomásul minden olyan intézkedést, amely az ügy gyors kivizsgálását szolgálja és elutasí­tunk minden olyan pletykát vagy híresztelést, amely az újságíró szavahihetőségét kérdőjelezi meg a vizsgálatok lezárása előtt. MAGYAR ÚJSÁGÍRÓK ROMÁNIAI EGYESÜLETE Gáspár Sándor ügyvezető elnök Ha azt a bizonyos 89-est is számítjuk, ugye ez volt az ötödik szabad karácsony és Szilveszter a Nagy Decem­beri Rendetlenség után (ahogy néha az Academia Cata­­vencu nevezi). Az írott és a beszélt sajtó kitett magáért, oldalain, képein volt Télapó és ü­nnepi ének minden mennyiségben. Jövőre mindenesetre centralizáltan kellene megoldani a Télapók felkészítését: edzőtáborok­ban, egységesen. Az se ártana, ha nem csak ünnepkor lenne a gyerekek és az öregek számára cukor és narancs, játék és öltözék. «*■ A Télapó-kampányokat leszámítva a sajtó meglehetősen vigasztalan képet nyújt mindennap­jainkról. És önmagáról. Környezetünk erkölcsi, lelki, szellemi nyomora rémisztő, lealacsonyító. Nagy lapok ne­ves szerzői mocskolódnak egymással, piszkos kis lapok névtelenjei dölyfösen veszik semmibe a jóérzés és a nyelvtan szabályait. Gyalázkodnak azok, akik ismerik a szavak értelmét, és azok is, akik nem ismerik. Alázat és türelmesség helyett nyegleség és agresszivitás uralkodik, az ünnepi hit, remény és szeretet helyett hitetlenség, re­ménytelenség, szeretetlenség. A Dilema, Románia egyik legnagyobb jelenlegi értelmiségi gondolkodójának, Andrei Plefunak a lapja ötvene­dik számához érkezett. Temati­kus szám ez is, témáját kérdés fo­galmazza meg: Köztársaság vagy monarchia? A „témán kívül” And­rei Plesu arról ír, hogy „Románia logorcában szenved”. Vagyis, hogy túl sok a szó, a beszéd, a kommentár, túl kevés az elmé­lyülés, a diszkréció, a csendes, önmagát előtérbe nem helyező, önzetlen, hatékony cselekvés. A Socialistul, a Szocialista Munkapárt havonta megjelenő újságszerű lapja, abban a cikké­ben, amelynek címe pozitív (Jó év a románoknak), alapjában vé­ve negatív képet fest az ország helyzetéről, hangsúlyoz­za, hogy a gazdasági gond „állandó súrlódások forrása a mai román politikai életben”. És így tovább. Ezek után illik megmondanunk, hogy amikor a Socialistul Románia jó évéről ír, nem 1993-ra, hanem 1918-ra gondol. Tér­jünk át derűsebb dolgokra. A Média múlt heti számában több apró (sajtó)hiba mellé becsúszott egy tárgyi tévedés és egy értelemzavaró elírás is. Az elsőoldalas kép máso­dik oldalas magyarázata („Borisz Jelcin orosz elnök, aki megnyerte az elnöki alkotmányt, de elvesztette a parla­mentet”) természetesen nem helytálló, mint sejtettük és mint tudjuk Jelcin a parlamentet is „megnyerte”, ha nem is teljesen (de fogja); a hetedik oldalon a viccben a va­dász töltényeire vonatkozó kérdés nem az, hogy „ellop­­ták-e”, hanem (helyesen) az, hogy elfogytak-e. Erre vála­szolja a vadász, hogy nem a töltényei fogytak el, hanem a kutyái. Ebben a vicc az, hogy ő lőtte le a kutyáit, de ez a poén nincs kimondva, csak úgy beleértődik.­­ A Millsír szerzője mégha alkalmi is, néha át kell hogy kukucskál­jon más lapok sí­tószemle-rovataiba. Nos, megtettük. A legjobb, legszellemesebb változatlanuá a Románia litera­­ra rovata, utána következik (talán, ez a mi rangsoro­lásunk) a Cuvintul és a Zig-Zag. A lényeg az, hogy nagy­jából ugyanarra ügyelnek fel, amire mi. De mi még arra is, hogy a Cuvintul az Akadémia fejvesztéssel való fenye­getése ellenére sem hajlandó az á-t használni, nevében sem, a laptestben sem. «z S mivel sem más lapok, sem mi nem lehetünk meg Vadim nélkül (szent isten, mit fogunk csinálni, amikor az udvari költőt és bohócot le fogják csukni?!), hát említsük meg, hogy napilapjában fejvesztéssel fenyegette meg Iliescu elnököt (kicsit sok a fv.v.f., fejvesztéssel való fenyegetés, de ez a helyzet - ahogy a félkegyelmű mondá az égő napsütésben kacsulá­­ját fejébe húzva). Szóval, ha az elnök lepaktál az ellen­zékkel és vegyes kormány alakul, akkor majd mindenki meglátja, milyen az, amikor a Nagynagynagyúrrománia Pápapárt ellenzékben fog működni! Hát ez tényleg ijesz­tő lehet - ideje megerősíteni a rácsokat az elmegyógyi­n­­tézetekben is. Erről jut eszünkbe: bármilyen mély­román, a buliból (értsd: a kormányból) Funart is ki fogják hagyni. De az ő betegsége egy ki­csit más, ő egy kis száj­tépés után a kényszer­zubbonyban le fog csendesedni, és csende­sen sírdogál majd egy magas szobor vállán.­­ Hajdú Győző, aki Pau­­nescu lapjaiban, a To­­tusi iubireában és a Vremeában a jobb ügy­höz méltó buzgalommal és kitartással támadja a román tévé magyar adását és Boros Zoltánt (senki számára sem titok, hogy H.Gy. a magyar adás élére vágyik és az sem, hogy célját nem fogja elérni), most Beke György Borbély Imrével ké­szült interjújának megy­neki az Vannak lapok, hogy min­den cikkük felér egy hadüzenettel. A romániai szélsőjobb fasiszta lapja, a havonta megjelenő, nemrég köntöst vál­tott legújabb számában - egy fulmináns RMDSZ-ellenes kirohanás alatt - nyíltan hadat üzen: „a Nemzeti Jobb hadat üzen a tiraszpoli kommunista rendszernek, hatá­rozottan követelve csapatok küldését a román faj becsü­letének megvédése és a transznisztriai bolsevik részek szétverése érdekében”. Hát, ez azért nem megy olyan könnyen. Különben is, a hegyekben fegyverkező magya­rok ellen akkor ki védené meg a román haza szent föld­jét? Na ugye? Fiúk, a Rudotel nagyon jó. (á.h.) 'Tft'CtCácsi

Next