Erdélyi Riport, 2008. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
2008-04-30 / 17. szám
A történelem úgy hozta, hogy fent az északnyugati végeken a szőlő- és bortermelésben a magyarok, a pálinkafőzésben pedig a románok jeleskednek emberemlékezet óta. E tényt ismerve csöppet sem meglepő, hogy a napokban megrendezett VI. Szatmár Megyei Borversenyt Avasújváros, Nagykároly, Halmi után egy másik magyar többségű településen, Szilágypérban tartották. Mint ahogy az sem, hogy a díjazottak közt csak elvétve találunk román nevűeket, pedig az erdélyi főborászunk, dr. Csávossy György vezette zsűri 15 arany és 35 ezüstérmet osztott ki, ami azt jelenti, hogy a bemutatott 116 borminta közül majdnem minden második elfogadott minta kiváló vagy jó minősítést kapott. S a pékek kihasználták a „hazai pálya” előnyét, mert a legfényesebb éremből nekik jutott a legtöbb. Uszkai Árpád egymagában öt aranyat sepert be, Szakács Béla pedig hármat vihetett haza. Magyartanár a szuperborász, Szakács szőlész-borász, volt Csávossy-növendék, Uszkai a magyar nyelv és irodalom tanára. Nincs abban semmi ellentmondás, hogy Uszkai Árpád tanár úr megelőzte a diplomás szakembert, hisz gyakorlat teszi a mestert. Márpedig neki nagyobb a gyakorlata nemcsak azért, mert pár évvel idősebb, de azért is, mert enyhe túlzással szólva a szőlőben, a kertben nőtt fel. Apja szívesen magával vitte, és türelmesen magyarázott neki, hogy miért így vagy úgy kell metszeni, kötözni, gyomlálni, permetezni, mitől kapják a szemek az ízt, a zamatot. Gyermekkora egyik nagy élménye a szőlő (amit már a Biblia is legnemesebb gyümölcsnek nevez), s ha életpályája közben az adott rendszer és a megélhetés kényszerítő körülményei valamelyest eltérítették tőle, amint a rendszerváltás után nagyobb lehetőség adódott rá, visszatért hozzá. (Talán az sem mellékes körülmény, hogy a magyar irodalomban, ha már valamilyen módon benne van az ember, a bor és a penna nemcsak mindig jól megfért együtt, de ösztönzőleg is hatott egymásra.) Ma ötven ár szőlőt művel, részben dombos kertjében, részben a Hegyen. Ennyi bőségesen elég a tanárkodás mellett, hisz ki ne tudná, hogy a szőlő nagyon munkaigényes, szinte minden pillanatban akad benne tennivaló. Pláne akkor, ha a gazda számára a nemes szőlő mellett a minőségi bor mindennél fontosabb. A kapott díjak egyértelműen ezt bizonyítják. Mindenekelőtt a verseny legfényesebbje, a Nagyarany, amit furmintjáért kapott. „Csupa költészet ez a bor!” - mondta róla a költő főborász, vagyis Csávossy, aki a rendezvény főszervezőjével, dr. Scholtz Bélával, a megyei mezőgazdasági tanácsadó központ igazgatójával és Tempfli Mihály polgármesterrel egyetemben parolázott a díjazottakkal. Mint jeleztük, Uszkaival még négyszer fogtak kezet, többek között traminija és cserszegi fűszerese kapott aranyat. Mikor említem neki, hogy készítenék róla egy-két fotót, azt mondja, menjünk ki a szőlőskertjébe, itt van közel, nem szereti, ha poharak és üvegek közt fényképezik. Két perc múlva ott vagyunk. A kevés hó ellenére jól telelt a szőlő. Uszkai Árpád mutatja a hajtásokat, szépen fejlődnek, egészségesek, egyelőre nyoma sincs a kártevőnek. Mikor azt kérdezem, mit jelent számára a szőlő és a bor, így válaszol: „Velük kiélem kreativitásomat. Mert ha törvényeit betartjuk, a természet odaadó és engedelmes.” Újvárosi bakatort Tokajba! Mintegy tizenöt-húsz település borászai mérettek meg Szilágypérban. Többek között ott voltak a nagykárolyiak, halmiak, béltekiek. Halmiból eljött egy nemrég oda települt német gazda, Josef Sporrer, aki két és fél hektár szőlőjét a következő években öt-hat hektárosra növeli. Egy nagybányai befektető, Födő János pedig hét hektár beültetését készíti elő, tudom meg Kispál Jánostól, a hegyközség vezetőjétől. Bélteken is változik a „hegy”, csak a múlt őszön öthat hektár új telepítést végeztek, immár az uniós normák szerint. A régi pincéket pedig mind többen korszerűsítik, átalakítják, hogy megfeleljenek a bimbózó faluturizmus követelményeinek. Ezt az irányt követi Szendrey Júlia kisvárosa, Erdőd is, ahol az elmúlt években ugyancsak megpezsdült a „hegyi élet”. Szóval csaknem általános a fejlődés a szakmában errefelé, amit többek között az is igazol, hogy a szőlészettel kapcsolatos támogatást igénylő pályázatok száma két év alatt megötszöröződött, s immár 30 körül van. Mégis sokakat meglepett, hogy Pérben a helyi és az újvárosi borászok taroltak, olyannyira, hogy az aranyból másoknak alig jutott. Az újvárosi Nagy Sándor bakatorja a megyei döntőn is a legmagasabb elismerést kapta. A Csávossy által transzszilvanikumnak is nevezett régi erdélyi szőlő és őszibarack illatára, ízére is emlékeztető borának híre olyannyira elvitte az avasi magyar település „bakatoros” hírét, hogy a tavaszon tokaji gazdák jöttek Újvárosba bakatorvesszőket vinni ottani iskoláztatásra. Több ezer venyigét vettek, ami azt jelenti, hogy szerintük nagy esélye van az ottani elterjesztésének. Ludrócky Sándor újvárosi alpolgármester, akinek szintén jutott az aranyéremből, több mint telitalálatnak tartja, hogy az általa vezetett hegyközséget a bakatorról nevezték el. „Lám, elég kimondani, hogy megjelenjenek szánkban a finom erdélyi ízek!” - jegyzi meg. Bencze Zoltán kertészmérnök, volt Csávossy-tanítvány, a zsűri tagja, csöppet sem tartja véletlennek a périak és az újvárosiak előretörését. „A tudás meghozta gyümölcsét. Semmi sem véletlen. Látni kell, ezek a gazdák sokat tanultak az utóbbi években, szorgalmasan látogatták azokat a szőlészeti-borászati tanfolyamokat, amelyeket a megyei tanácsadó központ, Scholtz Béláék jól felkészült szakemberek bevonásával rendeztek számukra. Uniós tudást adtak át a termelőknek, ami elsősorban a bor készítésében és kezelésében hiányzott. Ugyanakkor vannak községek, ahol ezt nem igényelték. Ezért ott jó szőlőből is rossz bort csinálnak.” Manele helyett Beethovent! A zsűri elnöke még szigorúbb. Csávossy professzor a verseny értékelésében, akárcsak három héttel korábban Avasújvárosban, most is külön kiselőadást tartott a kénezés szükségességéről. Mint mondta, azért volt a kelleténél több lágy bor, mert részben előítéletből (a kénezett bor egyesek vélekedése szerint fejfájást okoz), részben pedig az eljárás elégtelen ismerete okán elmarad, illetve hiányos a kénezés. Pedig már a szőlő ledarálásakor, a cefrébe ajánlatos némi kénport tenni. Ugyancsak követelményként fogalmazta meg a bor savtartalma szabályozásának a megtanulását. Ha erre jobban figyelnek a termelők, akkor a most bemutatott borokból is több lett volna az arany-, illetve az ezüstdíjas. Mindazonáltal az ilyen versenyek mérhetően előreviszik a minőségi borok termelését, vélekedik az ismert szakember. A kérdés csak az, hogy mi legyen a helyi minőségi borokkal olyan körülmények közt, amikor a hazai piacot is elárasztották a mindenféle olcsó löttyök. Uszkai Árpád remek furmintját vagy Nagy Sándor utánozhatatlan ízű bakatorját nemhogy egy, de háromnégy üveg sör áráért sem lehet adni, hisz merőben más, nemesebb élményt nyújt az ember számára. Mintha a ma divatos manele vagy akár a lakodalmas rock helyett Liszt valamelyik magyar rapszódiáját vagy Beethoven hegedűversenyét hallgatnánk. A legkézenfekvőbb, egyben a leggazdaságosabb megoldás a jó bornak a falusi turizmushoz való kapcsolása. Ne a bort vigyük el, ami amúgy is sokba kerül, hanem a turistákat hozzuk a pincéhez, megfelelő szálláshelyet és étkezést is biztosítva számukra! - hangsúlyozza Csávossy György. Az erre való felkészülést máris el kell kezdeni, nemcsak azzal, hogy jó utakat építünk a korszerűsített pincékhez és közművesítünk, de azzal is, hogy létrehozzuk a faluturizmust üzemeltető (jogi személyként működő) szervezeti keretet, egyesületet, amely a fejlesztéshez uniós támogatásokért is sikerrel pályázhat. S ha mi nem csináljuk meg, megcsinálja más, de akkor a haszon (akár a mi verítékünkkel szerzett is) a másé lesz. Jó bor, jó egészség! „Ne a bort vigyük el, ami amúgy is SOKBA KERÜL, HANEM A TURISTÁKAT HOZZUK A PINCÉHEZ, MEGFELELŐ SZÁLLÁSHELYET ÉS ÉTKEZÉST IS BIZTOSÍTVA SZÁMUKRA!” - FOGALMAZTA MEG A SIKER EGYIK LEHETSÉGES RECEPTJÉT CSÁVOSSY György, a kiváló erdélyi borász a Szatmár megyei gazdák borversenyén. A 11 G BORMINÁT FELVONULTATÓ SZILÁGYPÉRI NEMES VETÉLKEDÉSRŐL Sike Lajos riportja számol be. A dr. Csávossy György vezette zsűri 15 arany és 35 ezüstérmet osztott ki a szilágypéri borversenyen Uszkai Árpád szerint jól telelt a szőlő Tempfli Mihály polgármester, a házigazda erdélyi riport ■ 2008. április 30.