Erdélyi Riport, 2008. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

2008-04-30 / 17. szám

A történelem úgy hozta, hogy fent az északnyu­gati végeken a szőlő- és bortermelésben a ma­gyarok, a pálinkafőzés­ben pedig a románok jelesked­nek emberemlékezet óta. E tényt ismerve csöppet sem meglepő, hogy a napokban megrendezett VI. Szatmár Megyei Borversenyt Avasújváros, Nagykároly, Halmi után egy másik magyar többségű településen, Szilágypérban tartot­ták. Mint ahogy az sem, hogy a díjazottak közt csak elvétve talá­lunk román nevűeket, pedig az erdélyi főborászunk, dr. Csávos­­sy György vezette zsűri 15 arany és 35 ezüstérmet osztott ki, ami azt jelenti, hogy a bemutatott 116 borminta közül majdnem minden második elfogadott minta kiváló vagy jó minősítést kapott. S a pék­ek kihasználták a „hazai pá­lya” előnyét, mert a legfényesebb éremből nekik jutott a legtöbb. Uszkai Árpád egymagában öt aranyat sepert be, Szakács Béla pedig hármat vihetett haza. Magyartanár a szuperbo­rász, Szakács szőlész-borász, volt Csávossy-növendék, Uszkai a magyar nyelv és irodalom taná­ra. Nincs abban semmi ellent­mondás, hogy Uszkai Árpád ta­nár úr megelőzte a diplomás szakembert, hisz gyakorlat teszi a mestert. Márpedig neki na­gyobb a gyakorlata nemcsak azért, mert pár évvel idősebb, de azért is, mert enyhe túlzással szólva a szőlőben, a kertben nőtt fel. Apja szívesen magával vitte, és türelmesen magyarázott neki, hogy miért így vagy úgy kell met­szeni, kötözni, gyomlálni, perme­tezni, mitől kapják a szemek az ízt, a zamatot. Gyermekkora egyik nagy élménye a szőlő (amit már a Biblia is legnemesebb gyü­mölcsnek nevez), s ha életpályá­ja közben az adott rendszer és a megélhetés kényszerítő körülmé­nyei valamelyest eltérítették tő­le, amint a rendszerváltás után nagyobb lehetőség adódott rá, visszatért hozzá. (Talán az sem mellékes körülmény, hogy a ma­gyar irodalomban, ha már valami­lyen módon benne van az ember, a bor és a penna nemcsak min­dig jól megfért együtt, de ösztön­zőleg is hatott egymásra.) Ma öt­ven ár szőlőt művel, részben dombos kertjében, részben a He­gyen. Ennyi bőségesen elég a ta­nárkodás mellett, hisz ki ne tud­ná, hogy a szőlő nagyon munka­­igényes, szinte minden pillanat­ban akad benne tennivaló. Pláne akkor, ha a gazda számára a ne­mes szőlő mellett a minőségi bor mindennél fontosabb. A kapott díjak egyértelműen ezt bizonyítják. Mindenekelőtt a verseny legfényesebbje, a Nagy­arany, amit furmintjáért kapott. „Csupa költészet ez a bor!” - mondta róla a költő főborász, vagyis Csávossy, aki a rendez­vény főszervezőjével, dr. Scholtz Bélával, a megyei mezőgazda­­sági tanácsadó központ igazga­tójával és Tempfli Mihály polgár­­mesterrel egyetemben parolázott a díjazottakkal. Mint jeleztük, Uszkaival még négyszer fogtak kezet, többek között traminija és cserszegi fűszerese kapott ara­nyat. Mikor említem neki, hogy készítenék róla egy-két fotót, azt mondja, menjünk ki a szőlőskert­jébe, itt van közel, nem szereti, ha poharak és üvegek közt fény­képezik. Két perc múlva ott va­gyunk. A kevés hó ellenére jól telelt a szőlő. Uszkai Árpád mu­tatja a hajtásokat, szépen fejlőd­nek, egészségesek, egyelőre nyoma sincs a kártevőnek. Mikor azt kérdezem, mit jelent számá­ra a szőlő és a bor, így válaszol: „Velük kiélem kreativitásomat. Mert ha törvényeit betartjuk, a természet odaadó és engedel­mes.” Újvárosi bakatort Tokaj­ba! Mintegy tizenöt-húsz telepü­lés borászai mérettek meg Szi­lágypérban. Többek között ott voltak a nagykárolyiak, halmiak, béltekiek. Halmiból eljött egy nemrég oda települt német gaz­da, Josef Sporrer, aki két és fél hektár szőlőjét a következő években öt-hat hektárosra növe­li. Egy nagybányai befektető, Fö­dő János pedig hét hektár beül­tetését készíti elő, tudom meg Kispál Jánostól, a hegyközség vezetőjétől. Bélteken is változik a „hegy”, csak a múlt őszön öt­hat hektár új telepítést végeztek, immár az uniós normák szerint. A régi pincéket pedig mind töb­ben korszerűsítik, átalakítják, hogy megfeleljenek a bimbózó faluturizmus követelményeinek. Ezt az irányt követi Szendrey Jú­lia kisvárosa, Erdőd is, ahol az elmúlt években ugyancsak meg­pezsdült a „hegyi élet”. Szóval csaknem általános a fejlődés a szakmában errefelé, amit többek között az is igazol, hogy a szőlészettel kapcsolatos támogatást igénylő pályázatok száma két év alatt megötszöröző­dött, s immár 30 körül van. Mégis sokakat meglepett, hogy Pérben a helyi és az újvárosi borászok taroltak, olyannyira, hogy az aranyból másoknak alig jutott. Az újvárosi Nagy Sándor bakatorja a megyei döntőn is a legmagasabb elismerést kapta. A Csávossy ál­tal transzszilvanikumnak is neve­zett régi erdélyi szőlő és ősziba­rack illatára, ízére is emlékeztető borának híre olyannyira elvitte az avasi magyar település „bakato­ros” hírét, hogy a tavaszon tokaji gazdák jöttek Újvárosba bakator­vesszőket vinni ottani iskolázta­tásra. Több ezer venyigét vettek, ami azt jelenti, hogy szerintük nagy esélye van az ottani elter­jesztésének. Ludrócky Sándor új­városi alpolgármester, akinek szintén jutott az aranyéremből, több mint telitalálatnak tartja, hogy az általa vezetett hegyköz­séget a bakatorról nevezték el. „Lám, elég kimondani, hogy meg­jelenjenek szánkban a finom er­délyi ízek!” - jegyzi meg. Bencze Zoltán kertészmérnök, volt Csávossy-tanítvány, a zsűri tagja, csöppet sem tartja vélet­lennek a périak és az újvárosiak előretörését. „A tudás meghozta gyümölcsét. Semmi sem vélet­len. Látni kell, ezek a gazdák so­kat tanultak az utóbbi években, szorgalmasan látogatták azokat a szőlészeti-borászati tanfolya­mokat, amelyeket a megyei ta­nácsadó központ, Scholtz Béláék jól felkészült szakemberek bevo­násával rendeztek számukra. Uniós tudást adtak át a termelők­nek, ami elsősorban a bor készí­tésében és kezelésében hiány­zott. Ugyanakkor vannak közsé­gek, ahol ezt nem igényelték. Ezért ott jó szőlőből is rossz bort csinálnak.” Manele helyett Beetho­vent! A zsűri elnöke még szigo­rúbb. Csávossy professzor a verseny értékelésében, akárcsak három héttel korábban Avasúj­városban, most is külön kiselő­adást tartott a kénezés szüksé­gességéről. Mint mondta, azért volt a kelleténél több lágy bor, mert részben előítéletből (a ké­­nezett bor egyesek vélekedése szerint fejfájást okoz), részben pedig az eljárás elégtelen isme­rete okán elmarad, illetve hiá­nyos a kénezés. Pedig már a szőlő ledarálásakor, a cefrébe ajánlatos némi kénport tenni. Ugyancsak követelményként fo­galmazta meg a bor savtartalma szabályozásának a megtanulá­sát. Ha erre jobban figyelnek a termelők, akkor a most bemuta­tott borokból is több lett volna az arany-, illetve az ezüstdíjas. Mindazonáltal az ilyen verse­nyek mérhetően előreviszik a minőségi borok termelését, véle­kedik az ismert szakember. A kérdés csak az, hogy mi legyen a helyi minőségi borokkal olyan körülmények közt, amikor a ha­zai piacot is elárasztották a min­denféle olcsó löttyök. Uszkai Ár­pád remek furmintját vagy Nagy Sándor utánozhatatlan ízű baka­torját nemhogy egy, de három­négy üveg sör áráért sem lehet adni, hisz merőben más, neme­sebb élményt nyújt az ember számára. Mintha a ma divatos manele vagy akár a lakodalmas rock helyett Liszt valamelyik ma­gyar rapszódiáját vagy Beetho­ven hegedűversenyét hallgat­nánk. A legkézenfekvőbb, egyben a leggazdaságosabb megoldás a jó bornak a falusi turizmushoz való kapcsolása. Ne a bort vigyük el, ami amúgy is sokba kerül, hanem a turistákat hozzuk a pincéhez, megfelelő szálláshelyet és étke­zést is biztosítva számukra! - hangsúlyozza Csávossy György. Az erre való felkészülést máris el kell kezdeni, nemcsak azzal, hogy jó utakat építünk a korsze­rűsített pincékhez és közművesí­­tünk, de azzal is, hogy létrehoz­zuk a faluturizmust üzemeltető (jogi személyként működő) szer­vezeti keretet, egyesületet, amely a fejlesztéshez uniós támogatá­sokért is sikerrel pályázhat. S ha mi nem csináljuk meg, megcsi­nálja más, de akkor a haszon (akár a mi verítékünkkel szerzett is) a másé lesz. Jó bor, jó egészség! „Ne a bort vigyük el, ami amúgy is SOKBA KERÜL, HANEM A TURISTÁKAT HOZZUK A PINCÉHEZ, MEGFELELŐ SZÁL­LÁSHELYET ÉS ÉTKEZÉST IS BIZTOSÍTVA SZÁMUKRA!” - FOGALMAZTA MEG A SIKER EGYIK LEHETSÉGES RECEPTJÉT CSÁVOSSY György, a kiváló erdélyi borász a Szatmár megyei gazdák borverse­nyén. A 1­1 G BORMINÁT FELVONULTATÓ SZILÁGYPÉRI NEMES VETÉLKEDÉSRŐL Sike Lajos riportja számol be. A dr. Csávossy György vezette zsűri 15 arany és 35 ezüstérmet osztott ki a szilágypéri borversenyen Uszkai Árpád szerint jól telelt a szőlő Tempfli Mihály polgármester, a házigazda erdélyi riport ■ 2008. április 30.

Next