Erdélyi Riport, 2008. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
2008-01-10 / 1. szám
A VÁRADI SZÜLETÉSŰ IRODALOMTÖRTÉNÉSZ KÖZEL EGY ÉVTIZEDE MUNKATÁRSA A NEMZETI KÖNYVTÁRNAK BUDAPESTEN, TERMÉSZETESEN NEM FELADVA ERDÉLYI, PARTIUMI KÖTŐDÉSEIT. Közreműködik az Apor-kódex megmentését CÉLZÓ PROJEKTBEN, EGYIK szervezője A Holnap CENTENÁRIUMÁNAK SZENTELT IRODALMI RENDEZVÉNYEKNEK. Utóbbihoz TÖBBEK KÖZT AZ IS KÖTI, HOGY AZ EGYIK HOLNAPOS, Dutka Ákos rokona. Boka Lászlóval Both Abigél BESZÉLGETETT. ”„ Önt idehaza elsősorban irodalmi berkekben ismerik. Kritikái vagy irodalomtörténeti jellegű írásai mellett azonban már majdnem egy évtizede az Országos Széchényi Könyvtárnak is munkatársa. Mivel is foglalkozik pontosan? Az Országos Széchényi Könyvtárba 1998 őszén kerültem, mikor az ELTE-n elkezdtem bölcsészdoktori tanulmányaimat. Szerencsésnek mondhattam magam. Sokáig a központi tájékoztatáson dolgoztam irodalmi és angol referensként. Közel három évig ennek az osztálynak helyettes vezetője is voltam, később pedig már tudományos kutatóként dolgozhattam. 2007 tavaszától változott meg a státusom, lekerültem a főigazgatóságra, s minthogy nemzeti könyvtárról van szó, jelenleg is nagyon összetett a munkaköröm. A szakmai ügyektől a tudományos kutatómunkáig, a kiállításoktól a konferenciákon át az intézmény könyvkiadási stratégiájáig terjed, emellett olykor a téka kül- és belföldi kapcsolataival is foglalkozom. ** Milyen a téka kapcsolata Erdéllyel, Romániával? Az elmúlt hónapokban sikerült a főigazgatónknak új stratégiai egyezményt aláírnia a Román Nemzeti Könyvtár új vezetőjével. Ezenkívül hagyományosan jó kapcsolataink vannak elsősorban Kolozsvárral, az ottani magyar szervezetekkel, de 2007-ben például az aradi megyei könyvtártól kértünk és kaptunk kölcsön anyagokat egy nagyszabású kiállításhoz. Nemrégiben ugyancsak egy kiállítás kapcsán kezdtünk végre konkrét közreműködésbe a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeummal, az Apor-kódex megmentése érdekében. Az Apor-kó- ■riém riport ■ 2000. január 10. BOKA LÁSZLÓ IRODALOMTÖRTÉNÉSZ AZ OSZK TUDOMÁNYOS KUTATÓJA Kódexektől A Holnapig dexről tudni kell, hogy Sepsiszentgyörgyön őrzik, de olyan állapotban van, hogy nem lehet kiállítani. Szó szerint potyognak ki belőle a betűk, mert anno savas tintával íródott. Ennek restaurálásában szeretnénk segítséget nyújtani. Két restaurátorunkat még januárban elküldjük Szentgyörgyre, s ha sikerrel járnak, reméljük, a közeljövőben a nálunk található, nyelvtöredékeket őrző kódexeinkkel együtt mutathatjuk majd be ezt is. * Mekkora ennek az esélye? Ez voltaképp egy többéves próbálkozás részünkről, eddig valamilyen oknál fogva a román kulturális minisztérium nem mutatott túl sok hajlandóságot rá. Most úgy tűnik, Románia uniós csatlakozásával, az új lehetőségekkel végre szakmai segítséget nyújthatunk a székely múzeumnak. Reméljük, a restaurálás után lehetőség nyílik arra, hogy a Huszita Biblia fennmaradt töredékeit a Bécsi és a Müncheni kódex mellett végre az Apor-kódex- ben is méltóképpen mutathassuk be. in -UJ Om ■ Gondoltak-e arra, hogy a budapesti kiállítás után a Székkelyföldön is megtekinthető legyen egyben a három kódex? Ez egy magasabb szintű döntést igényel, de mi sosem zárkózunk el a hasonló kezdeményezésektől. A 2008-as év különben is fontos, hiszen reneszánsz év, Mátyás-év lesz, királlyá koronázásának 550. évfordulója. Akár ennek kapcsán is szívesen elviszünk Kolozsvárra vagy a Székelyföldre egy vándorkiállítást, például a digitalizált Corvináinkból. Kolozsváron konkrét igény merült fel egy Mátyás szülőházában megrendezendő kiállítás kapcsán a részvételünkre, támogatásunkra. 2008 irodalomtörténeti szempontból is nagyon fontos, hiszen Nyugat-emlékév lesz. S ha már Nagyváradon vagyunk, akkor említsük meg, hogy idén lesz százéves A Holnap és a nevét viselő Irodalmi Társaság is. Úgyhogy ez is egy olyan közreműködési lehetőség, amit a magam részéről máris vállaltam. A nemzeti könyvtárban kisebb, egyfajta kamarakiállítást szervezünk A Holnap centenáriumára, engem pedig megkerestek budapesti civil szervezetek is, hogy közösen tervezzünk egy nagyobb ünnepséget, amelyben budapesti és szegedi intézmények mellett a nagyváradi Szigligeti Társulat, az Ady-emlékmúzeum, a Nagyváradi Ady Társaság is részt vehet, illetve a Várad folyóirat. A Váradnak Ön alapító tagja, ha jól tudom, így igaz. Bár az utóbbi években egyéb jellegű munkáim nem engedték, hogy a konkrét szerkesztésben részt vegyek, de azért van egy tiszteletbeli, állandó munkatársi címem. A minap a Várad főszerkesztőjével beszélgetve arra az álláspontra jutottunk, hogy idén lesz egy tematikus Holnap-szám, s egész évben legyenek a Nyugathoz, illetve A Holnaphoz kötődő írások. A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) is készül különböző rendezvényekkel a Nyugat centenáriumára, ott különböző irodalmi esteket tartanak majd, s reményeim szerint egy Várad-estre is sor kerülhet. Ha jól értesültem, lesz egy mozgó Nyugat-autóbusz is, hogy a kiállítások egy részét elvihessék több helyre az országban. Jó lenne, ha sikerülne őket meggyőzni egy váradi kitérőről... A PIM igazgatónőjének említettem már, hogy nem szabadna elfeledkezni a holnaposokról sem, még akkor sem, ha a Nyugat mellett itt „csak” egy antológiára futotta, de a Nyugattal kétségkívül párhuzamos az indulás. Végül is Singer és Wolfnerék úgy döntöttek, hogy nincs elegendő pénz egy vidéki, - a korban elég tudatosan és egyedülállóan - Budapesttel némiképp szembe is helyezkedő kulturális lap indítására, mint ahogy azt eredetileg Juhász és Dutka tervezte, de mind tartalmában, mind külalakjában igen színvonalas, minőségi antológia született, melynek irodalomtörténeti jelentősége egyedülálló. ii Apropó Dutka Ákos. Önt családi szálak fűzik hozzá. Igen, Ákos bácsi nagyanyai nagybátyám. Róla, életművéről is szeretnék most egy nagyobb tanulmányt közölni. Az egyetemi szakdolgozatom róla és A Holnapról szólt, de jórészt még nem jelent meg. Először természetesen a Váradban, sorozatokban jelenne meg, s erre most különösen jó alkalom a centenárium. Dutkával kapcsolatban, azon túl, hogy némiképp méltatlanul nincs igazán benne a mai irodalmi köztudatban, különösen szomorú dolgok is történtek, mert az ÉS-ben, ha jól emlékszem, alig hat-hét éve is megjelenhetett egyik remek verse, csakhogy Ady neve alatt! Ráadásul a történet 1953-ra datálható, amikor még Földessy Gyuláék is ismeretlen Ady-versként aposztrofálták az Irodalmi Újság korabeli hírverése nyomán az egyáltalán nem ismeretlen, horribile dictu A Holnap első antológiájában is szereplő Elereszt a puszta című költeményét, mellyel kapcsolatban az akkor még élő költő halkan, a jó barát Juhász Gyula szavaival („Fiatalok, még itt vagyok!”) intette több figyelemre s filológusi alaposságra a szenzációhajhász iromány szerzőjét s a szerkesztőket. Hogy most ismét megtörténhetett e baklövés, mutatja, nem sok minden változott ezen a téren. Ami pedig életművét illeti, egész életében vádként az Adyutánzást rótták fel neki, holott ők valahol együtt kezdték: amikor Ady Váradra került huszonhárom évesen, Dutka tizenkilenc volt. Nyilvánvaló persze, később nem azonos tehetségű szerzőkről beszélhetünk, de ami a Dutkáé, az az övé. Különben 1919-ben ő is elkerült Nagyváradról - aztán Romániában persona non grata lett, nem is térhetett soha többé haza, még húgának halálakor sem, az Adymúzeum avatásakor sem -, viszont Budapesten bekerült az irodalmi élet sűrűjébe, de úgy, hogy közben nem volt hajlandó egyetlen szekértáborhoz sem csatlakozni. Elég sok analógia van kettőnk között... - szerencsére én akkor jöhetek Váradra, amikor csak akarok. Mint például most is. Újabban tanít a Partiumi Keresztény Egyetemen... Igen, ámbár csak óraadóként. Az angol tanszék felkérésére összehasonlító irodalomtudományt tanítok. Nagyon szívesen vállaltam a „vendégtanárkodást”, mindig jó hazajönni. Különböző előadásokkal persze másfelé is megyek, ha hívnak Erdélybe. Legutóbb Kolozsvárott tartottam egy előadást kánonelméletekről, irodalomtörténeti kultuszokról. ■ Tapasztalatai szerint milyen az oktatás színvonala Erdélyben? Sajnos a színvonal nemcsak Váradon vagy Kolozsváron esett viszsza, ugyanez a helyzet Budapesten is. Úgy gondolom, ennek lehet némi köze a bolognai folyamathoz is. Tehát egy hároméves alapképzés után szakosodnak az egyetemisták, s kevés az a három év. Kétségtelenül színvonalbeli esés tapasztalható mindenütt, nem mondanám, hogy ez erdélyi sajátosság. Nehéz helyzetben vannak az egyetemek, s nem olyan gondokra gondolok, mint például a PKE-n, ahol még mindig akkreditációs problémákkal küzdenek, hanem nagy, neves egyetemeken is folyik a harc a diákokért, a létszám után járó támogatásért, ugyanakkor a minisztériumok kvótákat szabnak, hogy csak bizonyos számú diákot vehessenek fel, mert a munkaerőpiac ezt követeli meg. Mint említettem, több évig helyettes osztályvezetőként is dolgoztam a Széchényi Könyvtárban, s már akkor is volt szerencsém többtucatnyi állásinterjút lefolytatni. Manapság bölcsészekből is dömping van, nagy részük nem is gondol pedagógusi állásra, hanem megpróbál a kulturális szektorban valahol, valahogy elhelyezkedni, ez pedig egyre nehezebb, s a három év semmire sem garancia. Kérdés, hogy a mennyiségbeli csökkenés valóban minőségbeli növekedéshez vezet-e majd. ■ Milyen tervekkel indul neki az új évnek? Három éve jelent meg Kolozsvárott egy válogatáskötetem, amely irodalomtudományi díjat is nyert, s mára sokan kérdik, hogy hol a folytatás. Remélem, ez az év ilyen formában is sikeres lesz. Ideje lenne a doktori disszertációmat könyv formában is megjelentetni, kánonképződéssel és konkrétan Sütő András életművének magyarországi recepciójával, kultikus vonásaival foglalkozott. Másfelől egy újabb tanulmánykötetet is szeretnék végre letenni az asztalra. Hogy erre lesz-e időm, azt elsősorban a nemzeti könyvtári munkám határozza majd meg. Különben tavasszal családalapítás elé is nézek, úgyhogy valóban zsúfolt évre számítok, de a két említett könyv közül legalább az egyiket mindenképpen szeretném befejezni... Szívesen elviszünk Kolozsvárra vagy a Székelyföldre egy vándorkiállítást, például a digitalizált Corvináinkból tu