Erdélyi Riport, 2010. január-június (9. évfolyam, 1-12. szám)
2010-06-25 / 12. szám
író Krimmunt Színe és fonákja Ki Feltűnik, ki eltűnik Se Meciar, se Csáky. Az Európai Unió több tagállamában tartottak parlamenti választásokat, s azok mindenütt a politikai kaleidoszkóp jelentős átrendeződését eredményezték. Magyar szemmel a legnagyobb érdeklődést a szlovákiai fejlemények váltották ki. Bár Robert Fico miniszterelnök - minden jóslatot megcáfolva - 35 százalékkal győzött, pártjának a 150 tagú testületben csak 62 mandátuma van. Eddigi koalíciós partnere, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) mindössze kilenc mandátumot szerzett, harmadik partnerük, a Vladimír Meciar vezette HZDS pedig eltűnt a porondról. A négy ellenzéki párt vezetői viszont - ha megegyezésre jutnak -, 79 mandátummal a hátuk mögött alakíthatnak kormányt. A négyes fogathoz a két hagyományos kereszténydemokrata párt mellett két frissiben alakult tömörülés csatlakozott: a Richard Sulik vezette liberális Szabadság és Szolidaritás meg a Bugár Béla által létrehozott magyar-szlovák Híd-Most formáció. Bugárék részben a Magyar Koalíció Pártjának rovására nyerték el a szavazók több mint 8 százalékának a bizalmát, mialatt Csáky Pál MKP-ja alig lépte túl a 4 százalékot. A Híd szavazatainak körülbelül egynegyede szlovák szavazóktól érkezett, de a párt sikerében szerepet játszott az is, hogy a Magyar Koalíció Pártjától hozzávetőleg 3 százaléknyi voks áramlott át hozzá. Bugár pártjának vezetésében mindkét pillért neves politikai szereplők képviselik, köztük Rudolf Chmel alelnök, az egykori Dzurinda-kormány kulturális minisztere. Az MKP-t kizárólagosan támogató, a Híd-Most formációt figyelmen kívül hagyó Fidesznek alaposan át kell értelmeznie a Felvidékkel kapcsolatos eddigi politikáját. A születendő jobboldali kormánykoalícióban várhatóan helyet kapó Hídra egyes elemzők már most úgy tekintenek, mint a szlovák-magyar megbékélés leendő kulcsára. Mások szerint viszont kérdéses, hogy a szlovák-magyar „kétnyelvű párt" milyen válaszokat tud majd adni a két ország közötti problémákra. Az új flamand oroszlán. Belgiumban a választáson való részvétel kötelező, aki nem voksol, az pénzbüntetést kap, így aztán nem csoda, hogy a részvételi arány mindig meghaladja a 90 százalékot. A lakosság mintegy 60 százaléka flamand. Négy évtized óta mindig ők adják a miniszterelnököt. Három éve még a flamand kereszténydemokraták győztek, most viszont csak 17,5 százalékot szereztek. „A flamandok kevesebb mint 15 százaléka akarja, hogy Belgium kettéváljon" - bizonygatta a kereszténydemokraták vezetője. Marianne Thyssen szerint a többség megelégedne egy átfogó államreformmal. Az eredmények viszont mást mutatnak. A szeparatista Új Flamand Szövetségre (N-VA) szavazott a flamandok csaknem 30 százaléka. Ezzel, most először, választást tudtak nyerni a függetlenségpártiak. A pártzászló címerállata alapján „új flamand oroszlán"-ként aposztrofált - hajdan liberális - Bart de Wever hét év alatt szinte a semmiből hozta létre a legerősebb belga pártot. 2003- ban egy képviselővel indultak, 2010-ben huszonhét embert küldenek a parlamentbe. Lehet-e az Új Flamand Szövetséget belga pártnak nevezni? De Wever nyíltan elszakadáspárti, Flandria és Vallónia szoros föderációja helyett legfeljebb laza konföderációra gondol. Ehhez államreformra volna szükség, de éppen az államreform kudarca miatt kellett Belgiumban szinte évente választásokat tartani. Az N-VA választási győzelme egyelőre nem fenyeget azzal, hogy az ország kettészakadjon, ám hosszú távon mindenképpen gyengíteni fogja a központi kormányt. Az előző koalíció kilenc hónap elteltével vajúdott ki új kormányt, most sem várható szeptembernél hamarabb az új csapat megalakulása. Történik mindez, miközben július elsejétől Belgium lesz az Európai Unió soros elnöke... Nincs közös gyékény. A szomszédos Hollandiában is nehéz szülés várható. Beatrix királynő a választásokon győztes Szabadságért és Demokráciáért (WD) liberális pártot kérte fel, hogy tegyen lépéseket egy életképes koalíció összekovácsolására. Első menetben a puhatolózásokat vezető Uri Rosenthal, a WD felsőházi frakciójának vezetője azt vizsgálta meg, hogy van-e esélye egy koalíciónak a szélsőjobboldali, nyíltan bevándorlásellenes Szabadságpárttal (PVV). A legtöbb szavazatot ugyan a WD kapta, de az iszlámellenes PV erősödött meg leginkább. A tárgyalás nem járt sikerrel, de ha eredményes lett volna, a két párt ereje akkor sem lett volna elegendő a kormányalakításhoz, harmadikként a kereszténydemokratákat is be kellett volna vonniuk a koalícióba. A CDA viszont nem hajlandó egy gyékényen árulni a szélsőséges PV-vel. Robert Rico győzelme annyit ér, hogy ő lehet a szlovák ellenzék vezére. Egyedül nem megy Szilágyi Aladár erdélyi riport ■ 2014. JÚNIUS 25.