Erdélyi Szemle, 1933 (18. évfolyam, 1-18. szám)
1933 / 10. szám
10 számú ERDÉLYI SZEMLE Kodály Zoltán, a klasszikus magyar zene megteremtője Írta: LAKATOS ISTVÁN Az első közlemény, mely lapunk múlt számában jelent meg, a magyar műzene kifejlődésének akadályait ismertette. E közlemény Bartók és Kodály működésével, valamint Kodály jelentőségével foglalkozik. Láttuk a nehézségeket, melyek útjába állottak annak, hogy magyar műzene kifejlődhessék. Aki a magyar műzenét világviszonylatban klasszikussá akarta tenni, annak két feladata volt: 1. megállapítani a magyar népmotívumok igazi karakterét; 2. saját egyéni zenei formát kellett, hogy találjon a tartalomnak. Adva volt a kiapadhatatlan nótakincs a népdalokban, melyeket lényegükben kellett megfogni és ezt a lényeget kellett formába kényszeríteni. Kétségtelen, hogy az, aki ezt meg tudja csinálni, az zseniális kell, hogy legyen... Ezen feladatok megoldására vállalkozott Kodály Zoltán. Ő is a népdalból indult ki. Először odafordult, ahol a magyar dal a legszűzibb formájában megmaradt: a néphez. Bartók Bélával bejárják az ország különböző részeit. Gyalog, szekérrel keresik fel a falvakat és a falvak legöregebbjeit énekeltetik fonográfba. Lekottázzák az énekeket, úgy, ahogyan azt a néptől hallják, ellesik az előadás módját és a népdalok magyaros hangulatát, vagyis azt, ami a magyar népdal igazi sajátsága. Fáradságos, nehéz munkával összegyűjtenek vagy 8000 eredeti népdalt és megtalálják sok ismert népdalnak eredeti ősi formáját. A népdalokat tanulmányozva, rájönnek, hogy a magyar népdal gerince az a közös primitív skála, mely eltér a nyugateurópai dur-moll skálától. A magyar zenének megvan a maga saját hangsora és felesleges azt a fülünk által megszokott és beidegzett dur-moll skálarendszerbe kényszeríteni. Csak saját pőre valóságában kell a magyar zenét megfogni, gyökereibe kell a zeneművészet eddigi eredményeit beoltani, egyéni köntöst kell neki adni és ez a zene élni fog és csillogni a maga eredetiségében. Akkoriban, mikor Kodály és Bartók erre rájöttek, kezdett a nyugati zene is fészkelődni. A kétszáz éves dur-moll skálarendszer szűknek bizonyult és nyugaton sűrűn találunk jelenségeket és zeneszerzőket, akik hirdetik, hogy a dur-moll hangsor kiélte magát, ki van használva és új skálarendszerekkel kellene a zenét regenerálni. Ez az irányzat kedvezett Kodály és Bartók működésének. A külföld felfigyelt azokra az eredményekre, melyek a két magyar zeneszerző műveiben elementáris erővel jelentkeznek. Lelkesedve, megértéssel fogadják az új Kodály- és Bartók-műveket. A két magyar zeneszerző pedig a nyugateurópai zene új egyéniségévé válik. A külföld lassan, de mindig jobban és jobban megérti az új tartalmi és formanyelvet, mely Kodály Zoltánban jelentkezik. A közönség, előadók nyugaton már túl vannak telítve a durmoll hangrendszertől és várják érdeklődéssel és megérteni akarással az új zseniket. Ezalatt a magyarországi viszonyok még mélyen benngyökereznek a nyugati zene eredményeiben, nem elég erősek az új mondanivalók befogadására. Még nem érzik, hogy mi a lényege, melyek az esztétikai értékmérői az új magyar nemzeti zenének. 1900—1925 között friss magyar generáció nő fel. Ez a fiatalság, a zeneileg tanult és képzett utánpótlás már mellettük áll. A régi kritikusokat felváltják a fiatalok (Tóth Aladár, Szabolcsi Bence, Kovács, Jemnicz Sándor), a zene és énekkarok élére is friss erők kerülnek, az öregebbek látnokabbjai is lassan a megértés útjára térnek. Kodály Zoltán ma már nem megértetlen próféta, ő az új komponista-generáció nagy mestere. Az ő művészete új irányt szabott a magyar zenének, az ifjú zeneszerző-generáció, külföldön is jól ismert magyar nevek: Kadosa Pál, Jemnicz Sándor, Lajtha László, Kósa György, Szabó Ferenc stb. már a Kodály megnyitotta után halad. A tudományos elméleti zenének is komoly, friss tudósai, esztétikusai nőttek fel: Szabolcsi, Tóth, Szelényi, Kovács Sándor, akik a klasszikus magyar muzsika Kodály- Bartók meglátta utain dolgoznak. Kodály Zoltán tehát az ősmagyar népdal alapszerkezetéből, előadásmódjából indult ki, annak igazi hangulatát leste el, ennek a népdalban rejlő konstruktív erőnek a lényegét teszi a magyar nemzeti műzene gerincévé és ennek alkotja meg zseniálisan a formáját. Szerzeményeiben nem tör előre ugrásszerűen, forradalmian, mint Bartók, hanem leszűri, ledesztillálja a nyugateurópai zene eredményeit és hozzákapcsolódik az impresszionista és postimpresszionista stílushoz, magába olvasztva mindent, ami Bachtól és Beethoventől a postimpresszionistákig a zene lényegét képezi. Ez az út vezet saját klasszikus formájához. Sikerül a magyar népdal lényegét, hangulatát eredeti formába önteni és evvel a magyar klaszszikus műzenének megalkotójává válik. Kodály Zoltán formaművész és pedig klasszikus, mert mondanivalóit tömören, egységesen, gazdaságosan, egyszerűen és egyéni módon fejezi ki. Klasszikus típus, mert visszatekint és összefoglalja, összesíti mindazt, amit a zene eddig tartalmilag és szerkezetileg elért. Ezért konzervatív a többi modern újabb zeneszerzőkhöz viszonyítva. Hozzákapcsolódik Debussyhez, folytatja és betetőzi azt, amit ő a zeneművészetben elért. Debussy nem tudott eredeti formát adni, nem tudta az ő tartalmi eredményeit klasszikus formába rögzíteni. Azt a tartalmat, mellyel a nyugati zenét Debussy felfrissítette, azt Kodály, a formaművész fixírozta. Kibővítette a tartalmat, megfürösztötte a mondanivalókat a magyar népdal friss elemeiben, új hangulatában, így lett Kodály Zoltán a magyar műzene megteremtőjévé és így vezette a zeneművészetet egy új, klasszikus korhoz. A zene azonban, mint művészet, lényegében, mondanivalóiban haladt azóta előre. Forradalmárok vannak, nem kis számmal, akik tartalmilag eléje kerültek Kodálynak és új zenetitán fog jönni, aki ezeket az eredményeket meg fogja szűrni és össze fogja foglalni, aki a zene új klasszikus korát, mint egy Beethoven vagy Mozart fogja betetőzni. Kodály Zoltán azonban csorbítatlanul fog állani a magyar zsenik sorában, mert ő volt és marad az,aki a magyar műzene klasszikus korának hajnalát jelenti. Ő adta meg azt a bázist, melyen haladni lehet és kell. Megvetette az alapépítményét a klasszikus magyar műzenének és a magyar műzenét a zeneművészet internacionális értékei közé helyezte. (Vége következik.) Erdélyi képzőművészek kolozsvári tárlatáról: SZOLNAY SÁNDOR : Portret.