Transsylvania - Erdélyi Tájékoztató, 1994 (35. évfolyam, 1-3. szám)
1994-03-31 / 1. szám
TORNYOT RAKTAM... HORVÁTH ISTVÁN Künn a jégfogú fél-sárkány havat prüszkölt, zúzmarát szórt. Bömbölve járt a bükkerdőn, a házak közt vadul táncolt. Benn duruzsolt a kemence. Halk beszéd közt orsó pergett. Apó a pucikpadon ült, száraz törökbúzát fejtett. Mintha mintha most is látnám széles vállát, kurta nyakát, nagy, bozontos szemöldökét, éles szemét, kemény arcát. Lelke, miként az őserdő, melyben nem járt ember lába, csodálatos ősvilág volt: babonák, mesék világa. A mező volt iskolája. A természet a mestere. Könyve a nagy csillagos ég, aranyos betűkkel tele. Ott ültem a lábainál, mesét mondott, azt hallgattam. Egy-egy csuszát felém dobott, Amiből én tornyot raktam. Nőtt a torony a csuszákból, keresztbetett koronásan, és ahogy nőtt büszkeségem kezdett nem férni a házban. Apóm figyelt. Munkám közben nézte, hogy rakom a tornyot, majd egy csuszát hozzám dobott, és a tornyom összeomlott. Csuszatornyom omladékán rettenetes dühös lettem. Meg akartam ölni apót, de csak lassan sírni kezdtem. Büszkeségem ott hevert a csuszák alatt összetörve. Megdermedten vártam, hogy most, bár a világ összedőlne! Nagyapám az ölébe vett, megcsókolta homlokomat. „Hadd el, ne sírj kisunokám, Telhetetlen vágyaidból építsz te még nagyobbat is, és a sors egy legyintéssel így ledönti azokat is. Mint Apóé, építéssel telik el az egész élet, de hogy a tornyot betetőzd, azt te soha el nem éred. Nem, mert bár az égig éljen, vágyaink még feljebb hágnak, s tetőtlen tornyokról hullunk ölébe a zord halálnak. Látod, a csuszák megvannak, újra lehet megint rakni. Amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni!” A tűzön egy nyers faág sírt. Az eszterhány jégcsap lógott. Apó mesélt, én hallgattam, s újra felraktam a tornyot. 1 kemence melletti padka, kuckó, sitt, falusi öregek kedvenc ülőhelye 2 kukoricát 3 kukoricacsutkát 4 Nagyapó 5 A tetőereszalján (Horváth István [1909-1977], a szegény paraszti sorból kiemelkedett népi költő legszebb versei közé tartozik a Tornyot raktam című költemény. Ihletője „a népköltészet csillagos ege s a nyelv, melynek egyes szavai a ködös ősidőkből visszhangzanak ide,” - írta Magyarózdi toronyalja című könyvében, melyben szülőfalujának, a világtól elzárt, a Küküllő és a Maros zugába rejtett Magyarózdnak monográfiáját és gazdag népi hagyományait örökítette meg. Életének tragikus vége lett, részeg szekustiszt autója gázolta halálra a kolozsvári utcán. (A hivatalos „magyarázat” mögött sokan politikai gyilkosságot sejtenek.) Fejfájára a magyarózdi temetőben költőtársának és pártfogójának, Jékely Zoltánnak a sorait vésték: „Kit ficánkoló, részeg autós tiport, nyugtasson a falud, szegény költő Tiborc.”) MIKOR LESZ BOLDOG HÚSVÉTUNK? HAJDÚ ISTVÁN gyergyószentmiklósi esperes-plébános Tamási Áron húsvéti üzenetében mondja el, hogy Ábel édesapjával a tavaszi ragyogásban a hegyek között jár. Amint kiérkeznek az egyik hegytetőre, meghallják a völgyben megszólaló harangokat. Először az egyik, majd a másik, aztán a harmadik templom harangjának zengő hangja jut el a magasba. - Édesapám, miért harangoznak olyan szépen? - kérdezi Ábel. - Azért fiam, mert Krisztus feltámadt az embereknek. - A rossz embereknek is? - kérdez tovább Ábel. - Azoknak is. - Hát azoknak miért? - Azért, hogy ezzel is hirdesse, miszerint Ő váltja meg a rosszakat is, nem pedig a latrok - feleli az apa. Sok Húsvétot éltünk át az elmúlt évtizedek alatt, amikor feltámadásról beszéltünk ugyan, de éreztük és tudtuk, hogy temetésünket készítették elő. Lassan, megfontoltan és jól megmagyarázva készítették, mert úgy