Erdővidék, 1997 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1997-07-18 / 1. szám

ERDŐVIDÉK Regionális hetilap______Megjelenik péntieken Dar­ót 1997. július 10. 1. szám I. évfolyam Ára 500 lej Ajánlás Erdővidék: valaha közigazgatásilag megosztott, településtörténetileg mindig is egységes kisrégió, földrajzilag a Dél- Hargita, a Baróti- és a Persányi-hegység, valamint az Olt folyása között elterülő tizennyolc falu és egy kisváros határa. S ami számunkra a legfontosabb: az itt élő néhány tízezer ember. Erdővidék: kísérlet annak megválaszolá­sára, hogy a világ négy sarkából özönlő hírek korában van-e esélye a helyi információk­nak arra, hogy a vidék lakói érdeklődésének előterébe kerüljenek. Mert nincs új a nap alatt, jelen hetilap indítása sem előzmények nélküli. A század első éveiben, majd a két világháború között már létezett egy-egy évtizedig az Erdővidék, illetve az Erdővidéki Hírlap. Mivel igény volt rá, létezhetett. E század végén néhányan ismét úgy gondoljuk, hogy vidékünknek most is megvan az igénye arra, hogy saját írott sajtója legyen. A kortárs sajtótermékek, az országos és a megyei lapok nem fedik, nem fedhetik le teljes egészében mindazt, ami ezen a néhány száz négyzetkilométernyi területen történik. Érdekes, sőt hasznos lehet ismerni, hogy mi a szolgálatos szenzáció a világ, az ország túlsó felén, hogy mi történik a megye más végein - erről továbbra is tudósítanak az eddig is olvasott újságok de nem kevésbé fontos tudni, hogy mi a hír a szomszéd községben, avagy két sarokkal odébb. A helybeliek érdeklődésére ez nagyon is számot tarthat. Lapunkban tág teret kívánunk biztosítani mindannak, ami a kisrégió lakóinak életvitelét közvetlenül érinti, így állandó rovatot szánunk a gazdaság (mezőgazdaság, ipar, vállalkozások, kereskedelem) bemuta­tására, a kulturális, egyházi, társadalmi élet eseményeinek ismertetésére. Ezáltal a vidék mindennapjainak­ és kiemelkedő eseményeinek a komplex feltárására törekszünk, arra, hogy kitöltsük a vidéket homályban felejtő információhiányt, szándékunk szerint így kísérelve meg az alcímbeli kitétel („regionális hetilap ) megvalósítását. Lapunk méretei szerények, és hetilap lévén, nem reagálhat percnyi pontossággal a napi eseményekre, de mindent megtesz annak érdekében, hogy a vidék minden településéről minden településére eljussanak az információk. Egyben az Olvasók segítsé­gét kérjük, hogy a puszta tájékoztatás mellett véleményük megfogalmazásával is járuljanak hozzá a lap arculatának formálásához. A lap hirdetési rovata révén teret nyit a vidék társadalmi és gazdasági kommuniká­ciójának, amelybe a legapróbb adok-veszek jellegű hírektől a családi élet fontosabb eseményein keresztül a színházi előadások meghirdetéséig minden belefér. Amit a magunk részéről fel tudunk ajánlani, az az, hogy a lap érdeklődési körébe tartozó valóságszeletek mindegyikéről szakemberek segítségével rajzolunk minél pontosabb képet, így remélve, hogy szellemi korlátaink nem esnek majd oly közel egymáshoz, mint kicsiny lapunk szélei. A szerkesztők , felvetődik a kérdés: miben hasonlítunk a régire, miben különbözünk tőlük. Alkalmam volt tanulmányozni Bárót falutörvényét 1775-ből, régi fényképek után kutatva láttam a régieket dolgozni, szórakozni, olvastam régi baráti újságokat, gazdaköri jegyzőkönyveket, egyházi iratokat. Megannyi régi emlék tanúskodik arról, hogy eleink mennyire ragaszkodtak egymáshoz, a településhez, mennyire fontos volt a közösségi ügy. Volt alkalmam megfigyelni a magunk alakulását is nem csak olyan emberként, aki itt született és felnőtt, de olyan emberként is, akinek lehetősége van aktívan részt venni közösségünk életének alakításában. Csak az utóbbi évek alakulásait is érdekes volt figyelemmel kísérni. Hát nagyon meg­változtunk !­­ Mindennapos magánügyeink rohanó világában egyre kevesebb idő jut a közösségi ügyekre, Barátra. Nyugatra fordított szeme­inkkel csak az ottani jólétet vesszük észre, de nem akarjuk észrevenni azt a rengeteg munkát, amit az egyes emberek a településük érdekében végeznek. És a rengeteg munka mellett vidámak, ápoltak, figyelmesek. A régi fényképeken is ilyen arcokat lehet látni. Olyan embereket, akik, ha már vállalták a baráti sorsot, baráti életet, tudatosan alakították, fejlesztették azt a települést, amelynek jövője mindannyiunktól függ. A múltra emlékezni kötelesség, jövőt nem építeni bűn. Vigyázzunk tehát egymásra, vigyázzunk Barátra. Demeter János Barót polgármestere Régi Bárót - új Bárót Nem tudom, meg lehet-e ilyen egyszerűen fogalmazni azt a különbséget, ami felfedez­­hető egy település múltbeli vagy jelenbeli helyzete között. Van-e egyáltalán mérték­­egység arra, hogy hogyan alakul egy közösség sorsa évtizedeken vagy száza­dokon át. Azt hiszem, hogy nincs. Mégis a heti számunkban: • Elődünkről • A búzakenyér • Egyházi útravaló • Ifjúság • A bodvaji kohó

Next