Erdővidék, 1998 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1998-01-09 / 1. szám

ERDŐVIDÉK Regionális het­ilap______Megjelenik péntieken Bárót 1996. január 9. II. évfolyam 1. szám (26.) Ára 500 lej Ú/jévi jóslások : „És ha ezt mondják tinéktek: tudakoz­zatok a hatottidézőktől és jövendőmondóktól, akik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozik-e a nép ! Az élőkért a holtaktól kell-e tudakozódni !" ( Ésalás 8: 19 ) Újesztendő első napjaiban különösen két kérdés foglalkoztat mindenkit. Az egyik: hogyan tudom megtartani újévi fogadkozá­saimat, a másik: vajon mit hoz reám az új esztendő ? Tekintettel arra, hogy még csak egy pár nap telt el a ‘98-as évből, az első sikereit és kudarcait felmérni túl korai lenne. Ezért inkább most a második kérdéssel foglalkozunk: vajon mit hoz a jövő ? Azt hiszem, nincs ember, akit ez nem érdekelne, függetlenül attól, hogy bevallja vagy nem vallja be. Az ör­ökös emberi kíváncsiság minden követ megmozgat, s a holnapjára kíváncsi ember mindent megtesz, hogy meg­tudjon valamit róla. Így volt ez a legrégebbi időktől kezdve, s ezt találjuk csaiás próféta idejében is.­Akkor is voltak látók, halottidézők és jósok. Az egész Szentírás határozottan tiltja azonban az ezektől való tudakozódást, nem azért, mintha Isten féltékeny lenne, hanem azért, mert az embert védeni akarja a csaló­dásoktól. Ez a tilalom olyan erős volt, hogy akik ez ellen vétettek, azokat a törvény szerint meg is lehetett kövezni, tehát halállal lakol­­tak. Testvérem, ma ezért téged senki nem fog megkövezni, de Isten Igéje a saját érdekedre nézve óv ma is ettől. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem vagyunk egyformák. Különböző kegyelmi ajándékaink vannak. Van, aki erősebb nálad nyers fizikai erőben, van, aki okosabb, van, aki a szeretetben nagyobb, mint te. Ezt el kell ismerni, és azt is, hogy lehetnek olyanok, akiknek különös érzékük adatott, amellyel megérezhetnek valamit abból a világból, ami a szemnek láthatatlan. Én nem vonom kétségbe azt, hogy lehetnek olyan emberek, akik a jövőből többet látnak vagy éreznek, mint te meg én. De az esetek többségében több a csalás, mint az adottság. Egy pár példát szeretnék elmondani ezzel kapcsolatosan A második világháborúban sokan a fronton estek el, vagy elhurcolták őket fogságba. Itthon maradtak a feleségek és a gyermekek. Mit meg nem adtak volna az itthon mara­dottak, hogy megtudják, mi van azzal, aki késik hazajönni ! Nagyapám kerekes volt. Műhelyében a hosszú téli napokon össze­gyűltek a férfiak elbeszélni a falu ügyes­bajos dolgait. Egy szép napon beállított egy cigányasszony, aki kígyófejet hordott a zsebében és mindenkinek jósolt, persze jó pénzért. Csak az volt az óhaja, hogy a jó meleg kerekesműhelyben a tűz mellé ülhes­sen. Ott kihallgatott minden beszédet, hogy ki jött már haza, és hogy kiről nem tudnak még semmi hírt. Utána elment az érintett V_____________________________________ családokhoz, hogy ő megmondja a múltat és a jövőt. A múltat persze felszedte a beszél­getésekből, a jövőt meg úgy mondta el, hogy mindenki meg legyen elégedve vele és minél több pénzt kapjon. Minden tudománya a jó emberismereten és a csaláson alapult. Az egyik ismerősöm arról volt híres, hogy képes m­egtáncoltatni az asztalt, és hogy van egy olyan bödönje, amiben egy fakanál magá­tól ugrál, s ha valaki kérdést tesz fel, az igenre egyet koppan a kanál, a nemleges válaszra kettőt. Mindenki vakon hitt benne és ördöngösnek tartotta. Csalás volt az egész ! A fakanál végére lószőr volt kötve, s annak a vége a kisujjához bogozva - a félhomályban senki nem vette észre, hogy miért ugrál a kanál. Azt azonban tiszteltem benne, hogy trükkjeit soha nem pénzért mutatta be. Egy másik jós a karikagyűrűből mondott jövendőt. Érdekes, hogy mindig csak az arany volt a jó. A valamikori szomszédom bedőlt a kísértésnek. Egy óra múlva döbbent rá, hogy pénz sincs, gyűrű sincs. Egy óvat­lan pillanatban a jövendőmondó kicserélte az aranyórut rézre. Még szerencse, hogy másnap a rendőrség megtalálta a tettest a harmadik faluban, éppen „munka" közben. Szinte minden újság közli az aznapi horoszkópot. Egyes TV műsorok szintén ezzel kezdődnek. A cél világos: minél jobban ma­gukhoz kötni a hiszékeny embert. Elismerem, hogy az égitestek hatnak az élőlényekre, s így az emberre is (egy holdtölte sok érzékeny idegrendszerű embert megzavar ma is), de az eszem megáll, amikor olyant látok, hogy valaki nem mer kilépni a házából olyan napokon, amikor a horoszkóp valami rosszat jósol. Szóval ismerjük meg a világot s benne önmagunkat, de ne kössük gúzsba jelenün­ket és jövőnket buta hiszékenységgel. Valamikor régen, egyszer én is kipróbál­tam a jövendőmondók igazságát. Kiváncsi voltam. Azóta soha nem tettem ilyen dőresé­get. Élt Kolozsvarán, Kolozsvár mellett egy jós. Hetekkel előtte be kellett jelentkezni. Egy félnapi sorbaállás után végre bejutottam. De semmit nem tudtam meg a jövőmről. Azt mondotta az öregasszony gúnyosan, hogy hogy képzelem el azt, hogy jövendő lelkész­nek jósolni fog ? Megszégyelltem magam. Éles szemével észrevette, hogy teológus vagyok. Kb. egy órát beszélgettünk, nagyon értelmes ember volt. Azért mégsem volt hiá­bavaló az egész, mert két dolog kristályo­sodott ki bennem: ne legyek hiszékeny gyerek, a másik: az én­ jövendőm, mint Isten embere Isten kezében van, Ő alakítja sorsomat, élete­met és nincs determinálva, megírva a csilla­gokban. És így van ezzel minden Istenben hívő ember. Isten nem mutatja meg nekünk a jövőt úgy, ahogyan az ember megnéz egy filmet. Nem is lenne jó. Vagy elbizakodnánk, vagy kétségbeesnénk. De azt megígérte, hogy a jövőben is velünk lesz. S ez legyen elég nekünk biztatásul. ______________________| Farkas Vilmos Lakás híján orvoskrízis ? A gyerekvállalás nem kis felelőséggel jár. Egy gyerek gondozására és nevelésére maximális odaadást és türelmet kell - kellene­­ fordítani. Ezt a szülők számára nem szük­séges részleteznem. Ők tudják - hisz tapasz­talják - a legjobban, hogy mennyi áldozatra, lemondásra és kompromisszumra van szükség ahhoz, hogy gyereküket felnőtté nevelhessék. Valójában már abban a pillanatban szü­lőkké válnak, amikor az orvos megállapítja a terhességet. A kis emberkét már embrió korában gondozni kell. Környékünkön a kismamák nincsenek fényes helyzetben, hiszen a baráti kórházban csak egy nőgyógyász szakorvos van, akinek ráadásul ingáznia kell Brassó és Barát között, mivel - talán a bánya "jóvoltából" - lehetetlen elérni azt, hogy ez a szakorvosnő legalább egy normálisnak mondható garzonlakást kap­jon. Lehet, hogy néhány olvasó azt mondja magában, hogy ez így van jól. Kétségtelen, sok panasz hangzik el hetenként a szülészet - nőgyógyászati osztályon, ám az orvosnő szaktudását nem áll módomban kritizálni. Az a tény, hogy a baráti kórház egyetlen nőgyógyász szakorvosa arra kényszerül, hogy a kórházban lakjon kisgyerekével együtt, egyáltalán nem írható a város javára. Annál is inkább, mert emiatt hétvégén Erdővidék nőgyógyász nélkül van. Továbbá császármet­széseket egyáltalán nem vállalnak Baráton, és szülési komplikációkat jósló eseteket sem. Ez szerint, ha egy állapotos nő éppen hét végén kezd vajúdni, és szerencsétlenségére császármetszést kellene végrehajtani rajta, akkor a Szentgyörgy felé vezető úton olyan fájdalmakat kell elszenvednie, hogy többé talán sohasem vállal majd egy másik szülést. Kérdéses,, hogy­ Baráton miért nem vállal­­folytatása a 7. oldalon - A baráti kórház 30 évvel ezelőtt Jövő heti számunktól: Megkezdjük az erdővidéki közbirtokosági lajstromok közlését E heti számunkban: • Farsangolás • Szarvasmarhafajták • Zöldek találkozója

Next