Erdővidék, 2006 (10. évfolyam, 49-66., 19-52. szám)

2006-01-06 / 49. szám

3­ Óvidék - Közélet -2006. január 6. Körkérdésünk Barótról Az új esztendő küszöbén arról kérdeztük a barátiakat, hogyan búcsúztatták az óesztendőt, részt vettek-e a városunk központjában tartott ünnepségen, illetve idénre milyen reményeik, terveik vannak. Csömör László, 24 éves egyetemi hallgató: A szil­veszter éjszakát otthon töltöt­tem családi hangulatban, mivel az év nagy részét az egyetemen töltöm és nincs alkalmam, hogy szüleimmel találkozhassak. Szilveszterkor meglepetéssze­rűen észleltem az éjszakai ren­dezvényt, amely megérdemel egy dicséretet, mivel baráti szinten jó teljesítménynek lehet nevezni. Újévi terveim közül a legfontosabb, hogy minél kiemelkedőbb eredményeim legyenek, és ha lehetőség adódik, tapasztalatszerzés céljából szívesen munkát vállalnék, természetesen szakterületemnek megfelelően. ---------------------------------------- Fülöp Margit, 30 éves­­ elárusítónő: A szilvesztert otthon töltöttem a családom­mal, nagyon szép, hangulatos volt, a hagyományos módon zajlott ünnepi vacsorával, pénzszórással. Tömbházlakás­­ban lakunk, és a teraszról jobb a kilátás, ezért onnan tekintettük meg a tűzijátékot. Szerintem szép volt. A 2006- os évre jobbat szeretnék, mint az elmúlt esztendőben. Józsa Csaba 22 éves: Otthon szilvesztereztünk anyagi megfontolásból. Volt egy pár meghívásunk, melyet nem fogadhattunk el, ezért inkább otthon maradtunk. Khell Tibor, baróti nyu­galmazott fizika tanár: Ná­lunk szokás, hogy az utcában tizenkettőkor, mikor haran­goznak, a szűk szomszédság egy kapuban összegyűl, bol­dog új évet kíván egymásnak. Szerte bemegyünk mindenki­hez, egy pohár pálinkát elkoc­cintunk. Az új évben szeret­nénk egészségben, békesség­ben élni. Várjuk, hogy emel­jék a nyugdíjunkat. Pál Gizella 69 éves özvegy, nyugdíjas vagyok, tizennyolc éve özvegy, beteg voltam, hom­lok- és arcüreg gyulladásom volt, a szilvesztert az ágyban, egyedül töltöttem. Az új évre nincs semmi tervem, csak hogy gyógyuljak meg, egészséges le­gyek, ezt kívánom. Szüleimmel, családi hangulat­ban ünnepeltünk, megnéztük a tűzijátékot, szép volt. Én meg vagyok elégedve, ezelőtt öt évvel még ez sem volt, szerin­tem Baróthoz képest ez jó volt. Vannak terveim, de itthon, Ba­­róttal semmi tervem nincs, eze­ket - ugyancsak anyagi meg­fontolásból - csak külföldön képzelem el. Hát itt Baróton három millió lejes fizetésből mikor veszek én négyszáz mil­liós lakást? Hány évet kell én arra spóroljak, hogy családom­nak az egzisztenciát meg tudjam teremteni? ■ • • Összegező, tervező beszélgetés Balázsi Dénes bardoci polgármesterrel Tavaly elindítottuk a Diakónia Keresz­tény Alapítvány Bardoc-Vargyas községi kirendeltségét. Az otthoni betegápoló és gondozó szolgálatot többen igénybe vet­ték. Karácsonykor 181 csomagot osztot­tunk a 80 éven felülieknek, valamint a rászorulóknak közel 60 millió lej érték­ben.­­ Milyen tervei vannak 2006-ra, melyek a főbb célok, melyeket szeretne meg­valósítani? Idén a község három településén, Er­­dőfülén, Bardocon, és Olaszteleken sze­retnénk befejezni a vízvezetékek leraká­sát, szennyvízelvezetőt építeni, elkészí­teni a tervet Székelyszáldobos ivóvízhá­lózatának a kiépítésére. Ezek a legfőbb tervek, melyeket szeretnénk megvaló­sítani. - Ennyi jó és hasznos dolog mellett gon­- folytatás az első oldalról - dalom vannak kudarcaik is. Melyek a legfájóbb pontok, a tervek, melyeket a szándék ellenére nem sikerült véghez­vinni?­­ Kudarcaink is vannak természete­sen, a legnagyobb, mely a lakosságot a legjobban érinti, hogy nem sikerült a 18- as és 1-es földtörvényeknek a gyakor­latba ültetése, a földek kimérése. Sokan nincsenek tisztába ennek a problémának a hátterével, azt gondolják, hogy apró­pénzekről beszélünk. Az egészen más, hogy birtokleveleket állítottunk ki föld­területekre, de azok nincsenek kimérve. Éppen ezért vásároltuk a teodolitot, de sajnos nincs szakemberünk, aki vele dol­gozzon. Ez egy nagy nehézség, mert már a 2006-os év küszöbén állunk, az em­bereknek kirótták a földadókat, melyek szép összegek, és sajnos nem tudtuk úgy kivitelezni, hogy az embereknek jó legyen. Reméljük, hogy az elkövetkező húsz évben - mert ennyit adok - ez is meg fog történni, hamarabb nem ígérhetem. Ez egy hosszú lejáratú folyamat, és nem­csak Bardoc községben adódnak ezek a problémák, hanem mindenhol az ország­ban. Problémáink vannak a cigányokkal is, egyre kevesebb a munkaakarás és na­gyok az igények. A szociális segély egyre csökken, a törvényt betartva 8 milliárd lejre lenne igény, de 2,3 milliárd lejt osz­tanak le, ez 25%-a az összpénznek. A döntést, hogy kik a jogosultak a segé­lyre, a hivatalok nyakába varrják, aztán döntsük el mi, hogy ki kap és ki nem, mi legyünk a hibásak. Nagyon sokan van­nak, ismerik a jogaikat, de sajnos a köte­lességükkel nincsenek tisztába.

Next