Erdővidék, 2008 (12. évfolyam, 1-51. szám)
2008-03-14 / 10. szám
A szabadságharc költője ♦ Milyen is volt?... Egészen fiatal. A lány volt benne. Szertelen volt és gyöngéd, táblabíró és őrnagy. Huszonhat éves és Fzetőfi. Tudott angolul és franciául. Megírta művét és meghalt a hazáért. Sírja ismeretlen. Ma is keresik, hogy hol lehet. De ő olyan nagy költő volt, hogy akár minden helységben, ahol magyarok élnek, lehetne sírja. A magyar szabadságharc hajnalán feltűnt az égbolton egy üstökös. Rövid életű volt, de fénye még ma is a lelkekben világít. A nyoma megmarad mindaddig, amíg magyar él a földön. Mindörökké. Március idusán emlékezzünk reá talán legszebb, látnoki versének a soraival: “Anyám, az álmok nem hazudnak Takarjon bár a szemfödél Dicső neve költő fiadnak Anyám, soká, örökkön él. ” Zsigmond Sándor, Sepsikőröspatak Március 15. a szabadság, a magyar egység ünnepe ♦ DEMETER LÁSZLÓ ♦ Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc emléke legélénkebben él a magyar nemzet tudatában. Az elmúlt 160 esztendőben különböző politikai rendszerek igyekeztek maguk képére formálni ünnepünket, de március 15. a forradalom és szabadságharc emléke mindannyiunk számára a szabadság jelképévé nemesült. Háromszék, Erdővidék egyike azon kárpát-medencei tájegységeknek, melynek lakói talán az átlagnál jobban is ragaszkodnak, ragaszkodunk '48-as hagyományainkhoz. Ez a ragaszkodás nem ok nélküli. 1848. március 15-én kitört Pesten a forradalom, melynek híre négy nap alatt ért el Kolozsvárra, onnan néhány nap alatt Háromszékre is. A szék népének döntő többsége kitörő lelkesedéssel fogadta a forradalom hírét és tömegesen csatlakozott hozzá, rég éhítva a forradalmi követelések megvalósulását. Az esztendő második felére a forradalom szabadságharccá alakult, ugyanis az uralkodóház szembefordult a magyar követelésekkel, és a magyarok ellen uszította a nemzetiségeket. A császári sereg 1848 novemberére egész Erdély területét elfoglalta, egyedül Háromszék népe vállalta a fegyveres ellenállást, az önvédelmi harcot. Ekkor történt az, a szék történetében páratlan eseménysor, mikor Háromszék népe egy emberként szegült szembe a túlerőben levő császári sereggel és csatlósaival. Erdővidék kivette részét a harcokból. Bodvajban öntötték Gábor Áron vezetésével az önvédelmi harc első két ágyúját, a fülei hámornál ágyúgolyókat. December 9- én a székely had Köpecnél vereséget szenvedett, amit a köpeci nagy mértékű és az olaszteleki kisebb mészárlás követett. December 13-án ellenben a császár serege felett fényes győzelmet arattak a székelyek, megtisztítva ezáltal Háromszéket az ellentől. Ugyanekkor Kézdivásárhelyen nagy erőkkel folyt a fegyver- és hadianyag gyártás, mely sokszor hozta el a székely fegyverek dicsőségét. Ennek a nagyszerű összefogásnak köszönhető, hogy mai napig büszkék lehetünk Bodvaira, Gábor Áronra, Zathureczky Istvánra, Borbáth Lászlóra, a Békékre és még sok székely katonára, tisztre és közlegényre egyaránt. Hogy mennyire lételemünkké vált a szabadságharc emléke, bizonyítja az is, hogy magyar ember ma sem koccint sörrel, a há vgyomány szerint az aradi kivégzések után fő császáriak azt tették, vagy már-már babonásan azt tartják, hogy a 13 az szerencsétlen szám az aradi 13 vértanú okán. Bár a szabadságharc elbukott, úgy emlékszünk rá, mint a nemzet szabadságvágyának és egységre törekvésének legjelentősebb eseménysorára. Ez 160 év után is március 15. üzenete a kései méltatlan utódoknak. ♦ A TARTALOMBÓL ♦ Ünnepi műsor az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc emlékére ♦ 3. oldal Március 15 Erdővidéken ♦ 3. oldal Az 1848-as szabadságharc 160. évfordulóján ♦ 4. oldal Jótékonysági koncert Balázsért ♦ 4. oldal A „Szülőföldön magyarul" oktatási támogatásról ♦ 4. oldal Nyílt levél Nagy Istvánhoz, Bárót város polgármesteréhez ♦ 5. oldal Művelődésszervezők negyedik megyeközi találkozója Illyefalván ♦ 5. oldal