Erdővidék, 2011 (15. évfolyam, 53-55., 4-49. szám)

2011-01-07 / 53. szám

Együtt kell lábra állnunk! ♦ A.E. ♦ Bár lapzártánk előtt még nem ne­vezték ki hivatalosan dr. Dávid György főor­vost a baróti kórház menedzseri tisztségére, ám ideiglenes kinevezése szinte borítékol­ható, így ha meghatározatlan időre is, de új vezetője lesz a térség egyetlen még működő kórházának. ♦ FOLYTATÁSA A 3. OLDALON Pénz beszél, kutya ugat ♦ ALBERT EGON ♦ Úgy látszik, az ebek nem igazán tágítanak városunk központjából, sőt, lassan teljesen birtokukba veszik azt a csöpp­nyi területet is, ahol a régmúlt idők három har­cosa némán és rendületlenül hirdeti: az idő bizony eljárt felettünk. Ha sokunknak nem is, a négylábúaknak bizony szimpatikus a park­ban összeeszkábált karácsonyfa, hisz néhanap­ján még csomagot is osztogat, igaz nem önkén­tesen teszi, de a kutyát sem érdekli, hogy most éppen hány szétrágott, széttépett csomagma­radványt hurcol a szél magával ide-oda. Az ebek mindenesetre reggelente csaholva üdvöz­­lik a nagytestvért, ki zölden, tarkán villogó fej­dísszel integet, és a fa ölében mindig melegre és békére lehet lelni, s ha még a januári télben a nap is megütközik, akkor egyenesen para­dicsomi ez a hely, igazi kutyaparadicsom! Fer­­getes évet zártunk, melyet méltóképpen ünne­pelt meg a városi polgár, ki elment hazulról, ki otthonában maradt, ki kiment beszédet hal­lgatni, tűzijátékot nézni, tanúja lenni annak, hogy miként lőttek el egy újabb évet, s mely­nek fehér záptojásszagú füstje elenyészik a gondterhelt sötét égen. Aztán két húgatás, vagy kurjantás (?) közepett üdvözöltük az új é­­vet, ki imával, ki önsajnálattal, ki némán csendben, ki bőgve, mások meg a tűzijáték vérszegény fényét nézve, mindenki megpró­bált álmodni, megint, egy új, szebb, boldo­gabb esztendőt. De ha nincs pénzed, hatal­mad sincsen, ha nincs hatalmad, akkor kiszol­gáltatott vagy azok számára, akik azon fára­doznak, hogy miként lehet még jobban tönk­retenni ezt a megfáradt, kiábrándult közössé­get. Egy korty por-bor, egy falatnyi kalács nem elég ahhoz, hogy unokáink ezen a földön, e vidék valamely templomában hitvesi esküt te­gyenek, vagy éppen gyermeket kereszteljenek, már fiaink se teszik, már mi magunk sem tesz­­szük, mondván: minek és mire. Hamis az a kép, hogy a szűkös költségvetésből szinte semmire nem futja. Olyannyira szegények lennénk, hogy milliárdos szubvenciókra mégis akad? Miközben a múlt év elején meg­szavazott kevés támogatástöbbletet - melyre a baráti tanács az áldását adta - sem adták oda az intézményeknek - vajon hová kellett az a pénz? Most adót emeltek majdnem, mondván, nagy az infláció, de vajon tényleg az-e a nagy, vagy a hivatal kasszájában táton­gó rések azok, melyek idővel barlanggá nőt­tek? Falkában az erő, ezt a csaholó, rohangáló és az utcán szaporodó ebek bebizonyították. Utcai módra megtörténhet, hogy egy jól meg­szervezett emberfalka irányítja ezt a várost? így 2011 a kóbor eb, és az éhező, szemétben turkáló koldus éve lesz? ♦ A TARTALOMBÓL ♦ Mentőszolgálat fajkutyákkal ♦ 2. oldal Többé nem kukáznak a polgármesterek Baróton ♦ 3. oldal Felmenőben az elhalálozás Erdővidéken ♦ 4. oldal Hibázgatás- Tudom, mit tévedtél az elmúlt évben ♦ 4. oldal Van új tanügyi törvényünk ♦ 5. oldal Sportsarok ♦ 5. oldal FOTÓ VARGA BÉLA

Next