Erdővidék, 2011 (15. évfolyam, 53-55., 4-49. szám)

2011-10-14 / 41. szám

Októbertől lehet kérést tenni Fűtéstámogatás meleg nélkül ♦ A.E. ♦ A szokatlanul kellemes és száraz őszi időjárás némileg feledtette az emberekkel a tél, vagy éppen az ilyenkor beköszönő fa­gyos éjszakák, nappalok kellemetlenségeit. Néhány nappal ezelőtt azonban megváltozott az időjárás, melynek komorra fordulásával sok családban tevődött fel a kérdés: honnan lesz majd meleg a most még sötéten eléjük meredő hideg kályhában? ♦ FOLYTATÁS A 4. OLDALON Két véglet között Mi lesz holnapután? ♦ ALBERT EGON ♦ Miközben lassan-lassan készülődnek a különböző politikai pártok arra, hogy esetlegesen sikerrel vegyék a jövő évi hely­­hatósági választásokat - magyarán, hogy az ők jelöltjük legyen a győztes -, addig az átlag ember a télre készülődik. Némelyek, az ilyenkor szán­tás előtt álló földterületeken kószálnak, mások kórót, elhullott fát szedegetnek, ez a mindenna­pi tüzelőjük, hiszen jobbra már nem futja, mi­ből? Való igaz, hogy minden korban nehéz volt azoknak, akik a társadalom legalján tengették napjaikat, mert ezekben a közegekben csupán a puszta túlélés a tét, a nyomorba zuhanva élnek egyik napról a másikra. Rohanó mindennapjainkban ügyet sem ve­tünk rájuk, hiszen naponta megszokott látvány úgy a városban, mint a környék falvain a sza­kadt, rongyos, mezítlábas félvad gyerekek, ku­kában turkáló felnőtt, vagy éppen valamelyik lebúj kocsma küszöbén alkoholos mámorban dülöngő atyánkfia. Hozzászoktunk, nem szá­mít, azonban amikor az ember közvetlen kör­nyezetében tesz számadást, akkor bizony néha elborzasztja azon tény, hogy miként romlik egy­re­ inkább az életszínvonal, miként lesz egyre több, nemcsak az idősebbek között, hanem a fiataloknál is a munkanélküli, a nyomor. S ezek a sorsok bizony nem az előbb említett legalsóbb szint kategóriába tartoznak. Itt már a polgárság­ról beszélhetünk, arról az átlag­emberről, aki a társadalom gerincét alkotja, amelynek volt, vagy még van egy kis jövedelme, munkája, esetleg egy kis vállalkozása, ahol még alkalmazni is tu­dott embereket, kenyeret és jövőt adva így több családnak. Mert bárhogyan is nézzük, bizony vannak még köztünk olyan emberek, akiknek igényeik, álmaik vannak, akik nem elégednek meg a rájuk ragadt egykori bányász múlt és je­len keserveivel. Aki a gyerekeinek jobb jövőt re­mél, akik nem politizálni akarnak, inkább munkát szeretnének, ám akaratuk ellenére mégis ennek a tárgyává teszik őket, szisztema­tikusan zsarolva, megtévesztve, félrevezetve, mert az: együtt tovább a változásért! - eddig a za­varosban való kotorászást jelentette. Vajon belátható időn belül valóban fel lehet építeni egy erős, autonóm Székelyföldet, vagy pusztán nemzeti érzelmekre egy új jövőt, mi a garancia? A leadott voks, vagy a józan, együt­tműködés, melyben egy tőkeerős regionális gaz­daság rejlik. Mert most csak ígéretek számítanak, holnap majd megint csak a szavazó kell, de akkor mi lesz holnapután? ♦ A TARTALOMBÓL ♦ Novembertől kötelező a téligumik használata havas, jeges időben ♦ 2. oldal Kényszerű kiköltöztetés a megoldás? ♦ 3. oldal Gyűjtsü­nk együtt olajat ♦ 3. oldal Egy hetet kell várni a végső átadásig ♦ 4. oldal Forró dróton Erdővidék Kik lesznek a fiatal jelöltek a helyhatósági választáson? ♦ 5. oldal Nőszövetségi konferencia Szárazajtán ♦ 6. oldal Sporthírek Nemzeti színű dressz ♦ 7. oldal FOTÓ VARGA BÉLA

Next