Erdővidék, 1913 (11. évfolyam, 7-49. szám)
1913-02-18 / 7. szám
A mai viszonyok között ezt elérhetjük. Hiszen báró Dániel Gábor, a most uralkodó pártnak egyik oszlopos tagja, az oláhfalvi kerület képviselője. Tehát már választói érdekében is latba kell vetnie minden tekintélyét e vasútvonalért. S ha megteszi, amiben nem akarunk kételkedni, akkor a Székelyudvarhely Csíkszeredái vasút építését még e tavaszon meg kell hogy kezdjék, mert a szűkös termés miatt különben is nagy a nyomorúság ezen vidéken. Munkaalkalmat kell adni a népnek, hogy az éhenhalástól megmentsük. Azonban mi egyenesen a Székelyföld létérdekének tartjuk azt is, hogy ezután rövidesen a Székelyudvarhely— (Gyergy ász én t miklósi, azután pedig a Kolozsvár—Marosvásárhely—Székelyudvarhely—Sepsiszentgyörgy—Konstanczai transzverzális vasút következzék. Enélkül magán a székelységen hatékonyan segíteni — nem lehet! Székelyudvarhely, 1913. febr. 12. Betegh Pál. * Az uj polgári perrendtartást 1914. évi szeptember 1én léptetik életbe a polgári bíróságok gyökeres átalakításával egyidejűleg. Az uj perrend szerint a törvényszékek számát szaporítani kell. A szaporulat egy részét az ügyvédi kar tagjaiból fogják kiegészíteni és pedig a tanácsvezetői, a magasabb állásokra óhajtanak megnyerni jelesebb ügyvédeket. • Új közoktatásügyi államtitkár. A király Jankovics Béla titkos tanácsost, a képviselőház eddigi alelnökét a vall. és közokt. minisztérium államtitkárává kinevezte. * Hegedűs Lóránt összeférhetetlensége. Budepestről jelentik, hogy Hegedűs Lóránt összeférhetetlenségi bejelentést tett önmaga ellen a képviselőházi elnöknél. A sepsiszentgyörgyi képviselőt ugyanis a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank ügy- vezető igazgatói állásával kínálták meg. Bejelentésében azt mondja, hogy a banknak az állammal kötött üzletei már lebonyolítást nyertek s ő nem lát összeférhetetlenséget, de ebben az ügyben a Ház határozatára van szüksége. Ő csak az etsérés megállapítását szeretné kieszközölni, ha ha rohan-e ki barlangjából a tudós eme diadalmas kiáltással: »Heuréka!« Ez a kiáltás azonban nem akart elhangzani. Sőt lassanként az aranyfőző műhely ablakai is elsötétültek. A lovag és a menyecske aggódva lopództak a toronyszoba ajtajához: csak nem érte a mestert valami baj? . . . Semmi lesz. Benyitottak. Az ajtó nyitva volt. S a tűzhely előtt, hatalmas karosszékében, fejét mellére ejtve, ott gunnyasztott a tudós. Aludt — bizonyára kimerült a nagy munkában. A tűzhelyen már csak kevés parázs pislogott a titokzatos,aranyfőző üst alatt. A lovagi és a menyecske szemei összavillantak . . . . . . Jócskán dél volt már, amikor a jeles mester fölserkent. Ugyancsak bosszankodott magára, hogy igy elnyomta a buzgóság s kidörzsölvén szeméből az álmot, lelkendezve emelte föl a nagyhasu fazék födelét. S mekkora jön a meglepetése, mekkora jön az öröme! A fazékban arany volt. Valóságos arany. Még pedig nem por vagy nyers darabok alakjában, hanem annak rendje és módja szerint pénzzé verve, mindeniken a dicsőségesen uralkodó nagy fejedelemnek, egy hiján huszadik Gotthold Bertramnak derűsen mosolygó arcképével . . . — Ez aztán a siker! — kiáltott fel Ujjongva a mester. Annyira kialáltam az aranycsinálás titkát, hogy nemcsak a nyersanyagot tudom gyártani, hanem ime , már egészen készen, tallérokká verve szedhetem össze a fáradságom gyümölcsét. Ez aztán a lángész világra szóló diadala! ... Azaz hogy mégis — legyünk csak igazságosak, Nikomédiás! — nem abba akartad hagyni a kísérletezést? Nem a feleséged lobbantotta lángra ujo-lag lelkedben a kialvó ambíciót? Ezt a sikert voltaképpen a feleségednek köszönheted — igen, . ..feleségednek ! És sietett is a mester, hogy eleget tegyen az igazságnak és hálatesten nyomjon forró csókokat a középkor legfehérebb, legpuhább kacsáira. Azután is szorgalmasan folytatta azaranyfőzést, sőt már annyira biztos volt a sikerben, hogy egész nyugodtan elbóbiskolt a katlan mellett, mert úgyis tudta, hogy másnap reggel, ha a fazék födelét fölemeli, ott mosolyog feléje tudományának ragyogó diadala. S mennél többször sikerült így a kísérlete, annál mélyebb hálát, érzett mi vese, a szépséges szaura iránt, amiből látszik, hogy amilyen nagy volt a tudománya, éppen olyan nagy volt a szerénysége és az igazságérzete . . . Sas Ede. C. oldal / firdéviáék * A kilvonult tartalékosok kártalanítása. Az országgyűlés tudvalevőleg törvényhozásilag intézkedett a rendkívüli szolgálatra, vagy mozgósítási előkészületek címén behívott tartalékosok és póttartalékosok családtagjainak kártalanításáról, állami segélyezéséről. Ausztriában ezt a kérdést már rendezték, nálunk azonban még nem. A honvédelmi és a pénzügyminszterek között most folynaak tárgyalások a kérdés sürgős megoldása iránt. Remélhetőleg gyorsan meg is lesz az összeg folyósítása, de szab rvlmény ennél is az, hogy arra az időre itthon lesznek a behívott tartalékosok is. is tanítók fizetésrendezése. Zichy János gól vált, és közéktő miszter a képviselőház elé terjesztette"a tanítók fizetés rendezéséről szóló törvényjavaslatokat. Ezeknek egyike az állami, másika a községi és hitfelekezeti elemi népiskolák tanítóinak illetményeit rendezi. Úgy az állami, mint a községi és hitfelekezeti elemi népiskolai tanítók részére — az utóbiaknál eddig fennállott alapfizetés és kárpótlékok helyett — a javaslatok egységes fizetési rendszert állapítanakmeg s a kezdő javadalmazson felül az állami tisztviselők fizetéséről szóló törvény mintájára három fizetési osztályt, minden fizetési osztályon belül pedig három fizetési fokozatot állapítanak meg. Az itt feltüntetett fizetések úgy az állami, mint a községi és hitfelekezeti elemi népiskolai tanítókra egyformán vonatkoznak. Minden kezdő tanító a kezdő javadalmazásként megállapított 1200 koronával alkalmazandó, honnan a fizetési osztályokba előléptetés, a fizetési fokozatokba pedig automatikus előléptetés útján jutnak. Azokat a tanítókat, kiket e törvények működésben találnak, beszámítható szolgálati idejük alapján a név'felelő' fizetési'osztály megfelelő fokizatába kell besorozni. Az előléptetés joga az állami iskolai tanítóknál a minisztert, a községi és hitfelekezeti iskolai tanítóknál az esetben, ha az állás államsegély nélkül tartatik fenn, a tanító alkalmazására jogosult hatóságot, államsegélyes álláson működő tanítóknál pedig szintén a minisztert illeti meg. A kezdő javadalmazásból a III. fizetési osztályba — mindkét kategóriában — a férfiak 2 év, a nők 4 év alatt lépnek. Azután az állami iskolai tanítók minden fizetési osztály minden fokozatában 4 évet, a községi és felekezeti tanítók pedig a III. fizetési osztály kivételével szintén 4 évet töltenek. Az utóbbi csoportba tartozó tanító szolgálati ideje a III. fizetési osztály minden fokozatára nézve — szemben az államiakéval — 5 évben van megállapítva. Az illetmények emelkedése tekintetében a tanítók két csoportja közt a javaslat csakis ezt az időbeli különbséget óhajtja fentartani s ezt is csupán az államnak a saját alkalmazottjaival szemben fennálló kinevezési joga szempontjából és a közvetlen fentartói kapcsolat kidomborítása, valamint a községi és felekezeti iskolák fontaidóinak anyagi helyzetére való tekintettel. E különbség eredménye az, hogy az állami iskolai tanítók az egyes fizetési osztályok fokozataiba is három évvel bamarabb jutnak. " A javaslatok az ez olkokból fentartott különbségtől eltekintve, a most érvényben levő 1907. évi XXVI és XXVII. tövénycikkekkel szemben teljesen megszüntetik a fizetési különbséget. Amíg ugyanis az itt jelzett törvények által kötelezőleg megszabott maximális illetmények az állami iskolai tanítók részére lakbérosztályok szerint 2400, 2500 és 2600 koronában, a községi és felekezeti iskolai tanítókra nézve 2000, 2100 és 2200 - ban vannak megállapítva, addig a javaslatok szerint a tanítók mindkét csoportjában a férfiak,3200, a nők pedig 3000 kor., vagyis egyenlő fizetést érnek el. E számadatok egyszersmind a fizetés emelkedése tekintetében is tájékozást nyújtanak s ehhez még hozzá kell vennünk, hogy a jelenleg érvényben levő 1907. évi XXVI. és XXVII. törv. cikkek öt évnél kisebb időre szóló fizetés emelkedést nem ismernek, továbbá hogy e javaslatok lehetővé teszik a kiváló tanítóknak a III. és II. fizetési osztály 1 fő fokozatába való soronkívüli előléptetését is. A természetben nyújtott lakásnak legalább két rendes padlózott szobából, konyhából, kamarából és a legszükségesebb mellékhelyiségekből kell állania. Ezenfelül ott, ahol az állam megfelelő ingatlannal rendelkezik, egy négyenholnyi kert használatra, kert nem létében pedig évi 20 ker. kertilletményre van a tanítónak igénye. Az állami elemi népiskola igazgatásával megbízott igazg. tanító az igazgatói megbízatásnak tartamára igazgatói pótlékban részesül, amelynek összege 36 tanítóval bíró iskola igazgató-tanitójánál évi 200 koronával, 700 tanitóval bíró iskola igazgató tanítójánál évi 300 koronával, 10-nél több tanítóval bíró iskola igazgató tanítójánál évi 400 K-val állapittatik meg. Az igazgatói pótlék fizetés tenné szótöveibit és ha a tanitó nyugalomba helyezésekor igazgató pótlékot is élvez, a nyugdíj összegének megállapításánál alapul szolgáló beszámítható javadalmazáshoz hozzászámítandó, azzal a korlátozással azonban, hogy a beszámítható javadalmazásnak összege az igazgatói pótlékkal együtt, a férfitanítónál évi 3400 K-t, a nőtanitónál pedig évi 3200 Kt meg nem haladhat. Az 1893. évi október 1 je előtt nem állami iskolánál szolgált állami iskolai tanítók, valamint azok a községi és hitfelekezeti iskolai tanítók, kik már 1893. okt. - jét megelőzőleg működésben voltak s akiknek e szolgálatát sem az 1893. évi 27-ik, sem az 1907. évi 26. és 27 ik törvénycikkek a fizetés emelkedése tekintetében figyelembe nem vették, most e veszteség kárpótlásaképpen, érdemesség esetén, személyi pótlékban részesülnek. E pótlékokat a javaslatok az állami iskolai tanítóknál 200 és 40'K, a községi és hitfelekezeti iskolai tanítóknál pedig 100 K tól 400 K-ig terjedő összegben állapítják meg. Az állami iskolai tanítókra vonatkozó javaslat meg akarja szüntetni az 1907. évi XXVI. t.cikkben foglalt azt az anomáliát is, hogy az 1907. évi julius 1- je után saját kérésére kinevezett állami iskolai tanítónak a nem állami iskolánál eltöltött előző szolgálati idejét a fizetés emelkedése szempontjából nem számítják be. Említésre méltó újítása a javaslatoknak az is, hogy a fizetési osztályokba való előléptetést, az érdemességtől teszik függővé. Az érdemesség megállapítása minősítés alapján történik s az az automatikus emelkedést kizárólag abban az esetben akaszthatja meg, ha tanító működése nem kielégítő, vagy szolgálatmagatartása nem megfelelő. Az előléptetésre vonatkozó e korlátozást, valamint a miniszter részére e tekintetben biztosított nagyobb befolyást, azzal okolják meg, hogy az állami és kulturális szempontok felette kívánatossá teszik azon érdemesültség megkövetelését, melyet az állam által fizetett és segélyezett tanítóktól mindenki elvárhat. Amikor e törvényjavaslatnak pontonként összefoglalt fázisait ekként ismertettük, nem hallgathatjuk el saját,, véleményünket sem. A tanítóság hazafias kultúrmunkáját egészében becsülve, értékeiket, jogos igényeiket nem látjuk fedve e fizetésrendezéssel. Reméljük is, hogy a felmerült hiányok, a minden oldalról megnyilatkozó aggályok a törvényjavaslat helyes javítását fogják irányítani és szankció alá majd olyan formában kerül, mely minden érdekelt kívánságát megjegyzés nélkül kielégítendő. Részünkről csak oly javított kiadásban üdvözölhetjük e javaslatot, meg lévén győződve, hogy a mai formában velünk karöltve minden tényező ellene munkálkodik ! Tanító: Hartha Andor. Ezzel a névvel egy nemes ifjú szív szállott sírba a mult héten s az ő elhunytéval megfordult a címer Erdővidék egyik régi nemes családjának a portáján. Nagyborosnyói Hartha Anilor utolsó férfi sarja volt a Bartha családnak, most már csak egy leány, illetve asszony él még a régi családból. A Nagyborosnyói Bariba család két század óta lakik Bardocz községben s ez idő óta apáról fiúra száll a nép között — mint egy rege , a Bartha család nemes szívéről, a nép iránti szeretetéről szóló hagyomány. A most elhunyt utolsó Barthát is szerette, szinte dédelgette Bardócz község apraja-nagyja, de szerette és becsülte Erdővidék minden lakója, akinek alkalma volt csak egyszer is találkozhatni vele. Valami nagy bánat nyomhatta a lelkét, de nem panaszkodott soha. Elégedetlen volt a világ folyásával, de elégedetlen volt talán önmagával is. Tán ez lehetett az oka annak is, hogy nem házasodott meg soha. Múlt év karácsony táján betegeskedni kezdett, de a hatalmas termetű férfi hónapokon át ellentállott a betegség romboló hatásának. Jó barátai, to kottái hittük, reméltük, hogy megbirkózik a kórral s legyőzi azt. Csalódtunk s február 6-án elhunyt s 8-án eltemettük Bartha Andort. Mit írjunk e szomorú aktusról? Impozáns volt. Megjelent Bardócz községnek minden mozdulni tudó lakosa, de megjelent Erdővidéknek minden intelligens embere. A Barthaskária tágas udvara és kertje zsúfolva volt férfival és nővel, akik eljöttek, hogy egy könyet ejtsenek az elhunyt jó barát, a nemes szívü földesúr koporsójára. A szertartást Molnár Imre bardóczi ref. lelkész végezte. Molnár Imréről nem t hatunk őszintén, mert lapunk élén áll a neve s még az öndicséret vádja alá kerülhetnénk A gyászháznál imát mondott. Imát, ami voltaképpen nem is volt ima, hanem egy gyönyörű költemény, csodálatos keveréke a költő idealizmusának és a pap vallásos meggyőződésének. Az elhunytnak egész életét egyetlen mondattal jellemezte: »Mindenkit jobban szeretett, mint önmagát.« A temetőben beszédet mondott Mólnár Imre. Itt már egy harmadik érzés 7. szám