Erdővidéki Hírlap, 2018 (6. évfolyam, 1-50. szám)

2018-01-11 / 1. szám

4 2018. január 11. - csütörtök Erdővidéki Hírlap • Folytatás az első oldalról Interjú Borbáth Szilveszterrel - Mikor határoztad el, hogy énekelni szeretnél, volt-e olyan fordulópont az életedben, hogy általa eldöntötted, ezt akarod csinálni? - Ez igazából nem elhatározás kérdése volt, hanem csupán vé­letlen, hogy én ezzel kezdtem foglalkozni. Miután szüleim ész­revették, hogy az Isten megál­dott ezzel a tehetséggel és hajlok is efelé, először kisebb rendezvé­nyeken, óvodai ünnepélyeken énekeltem, majd első osztályos korom óta kezdtem a népdalver­senyek állandó résztvevője len­ni. - Mégis a tánc az, amit most ta­nulsz. Miért? Nagyobb lehető­séget látsz benne, vagy jobban szereted? - Ezt is mondhatni véletlennek, mert amikor idejöttem Nyíregy­házára, fogalmam nem volt, hogy mire, vagy, hogy hova jö­vök. Aztán véletlenszerűen a táncművészeti tagozatra jöttem, ahova felvételt nyertem, és en­nek nagyon örülök. A tánc egy teljes embert igényel, azt nem le­het csak úgy, valami mellett csi­nálni, az éneket viszont igen, így nekem nagyon kedvező volt, hogy énekelni tudok a tánc mel­lett. Egyáltalán nem látok több lehetőséget, nekem úgy kerek az egész, ha mindkettő az életem része. Hogy melyiket szeretem jobban? Ez olyan, mint amikor azt kérdezik, hogy anyukádat vagy apukádat szereted jobban. Mindkettő szerves része az éle­temnek, és egyiket sem tudom elképzelni a másik nélkül. - Komolyabban is foglalkozol az énekléssel, ugyanúgy, ahogy a tánccal is? Gondolok itt énektanárra esetleg. Vagy azt a tánc mellett csak hobbi? - Igen, teljes mértékben komo­lyan foglalkozom mindkettővel, bár az éneklés nem követel any­­nyi gyakorlást, mivel akármi­lyen tevékenység közben tudok gyakorolni, beleértve a táncot is. Ének tanárom azóta van, amióta ebbe az iskolába járok, vele csak heti egy alkalommal találko­zom, kivéve, ha valamilyen ver­senyre, vagy rendezvényre ké­szülök, olyankor több időt szá­nunk a felkészülésre. - Ha mindkettőt ugyanúgy szereted, akkor miért volt a döntés az ének mellett, a Föl­szállott a páva című tehetség­kutatóban való indulásodkor? Egyáltalán hogyan sikerült be­nevezni, minek a hatására? - Az énekbe felkészültebbnek éreztem magam, és ez amúgy is már egy régi álmom volt, mie­lőtt még a tánccal komolyabban kezdtem volna foglalkozni, hogy énekkel induljak a vetélkedőn. Bár ez még a Gyerek páva idő­szakában volt, most már abba a korosztályba nem estem bele, így meg kellet várni a felnőtt ka­tegóriát, így, miután megjelent a versenykiírás, gondolkodás nél­kül jelentkeztem. Most a pává­ban az énekre esett a döntés, de a továbbiakban táncban is sze­retném kipróbálni magam. - Ha a későbbiekben is szeret­nél indulni, akkor azt jelenti jól érezted magad. Hogy élted meg ezt az időszakot, ami alatt a verseny zajlott? Mennyi ideig tartott számodra, és mi volt az, amit tanultál a verseny során? - Igen, én nagyon jól éreztem magam, nagyon jó érzés olyan emberekkel napokat tölteni el, akik ugyanazt szeretik amit én, és az életcéljuk is hasonló. Az elődöntőben mutatkozhattam meg, aminek nagyon örültem, és szerencsésnek tartom ma­gam, hogy a legjobb 12 énekes közé tartozom. Tapasztalatot szereztem, különböző szituáció­kat éltem át, és ami a legfonto­sabb, új embereket ismertem meg, valamint barátokat szerez­tem. - Rengeteg ember szurkolt itt­honról is neked. Ebből meny­nyit tapasztaltál? Tartottad a kapcsolatot az erdővidékiekkel a verseny ideje alatt is? - Míg itt tartózkodtam is sok visszajelzést kaptam, de amikor hazamentem, akkor nagyon so­kan gratuláltak és büszkék vol­tak rám, hogy idáig eljutottam, és méltón képviseltem Erdővi­déket. - A Molnár testvérek és a Ma­gyar Állami Népi Együttes kü­löndíjasa lettél. Ez mit foglal magába, és miszerint kaptad ezt a díjat? - A Molnár testvérek és a Ma­gyar Állami Népi Együttes kü­­löndíja pénzjutalom volt, akik a zsűri segítségével döntöttek ar­ról, hogy ki kapjon különdíjat, így esett rám a választás. - Most gondolom véget ért a verseny körüli zsongás, jelen­leg tanulsz? Minden a megszo­kott kerékvágásban van, vagy változott valami a verseny után?­­ Teljesen nem zárult le ez a kor­szak, mert hála Istennek külön­böző meghívásokat kaptam, aminek szeretnék eleget tenni! Most igen, elég sokat tanulok, mivel ilyenkor kezdődik a vizs­gaidőszak. - Jövőben, hogy gondolod, menni fog a sok fellépés mel­lett a tanulás? Iskola elvégzése után mi lesz az első dolgod? Vannak ennyire konkrét terve­id? - Úgy érzem, hogy ezzel a ver­sennyel átléptem egy küszöböt. Biztosan menni fog, mivel azt csinálom, amit szeretek. A kö­zépiskola elvégzése után, tánc­­művészeti egyetemre szeretnék menni, valamint már ajánlatot is kaptam az egyetem melletti pár­huzamosan végzett munkára, ami népdal- és néptánc oktatás lesz. - Na és a végső, kötelező kér­dés: mi leszel, ha nagy leszel? - Mindenképp ki szeretném próbálni magam hivatásos együttesben, majd táncpedagó­gusként szeretnék dolgozni. Ha lehetőségem lesz rá, minden­képp haza szeretnék menni, ott­hon alapítani családot. Az ese­temből tanulva azt üzenem a fi­ataloknak, hogy soha ne adják fel álmaikat, tegyenek meg min­dent céljaik érdekében és merje­nek nagyot álmodni! Sok szerencsét a továbbiakban is, és adja Isten, hogy sikerülje­nek legalább ennyire a további elképzeléseid is az életben. Lázár Szilárd „Merjünk nagyot álmodni" Karácsony volt mozgalmasabb Nem hozott kisbabát az újév első három napja „Nem volt rossz esztendő a 2017- es” - jegyezte meg dr. Huszár Haj­nalka szülész-nőgyógyász szakor­vos, a baráti kórház újszülött rész­legének tavalyi mérlegét levonva. A szülések száma bár kevesebb volt, mint az előző években, az egyelőre nem csökkent száz alá: tavaly 108 csecsemő látta itt meg a napvilágot. 2013- ban még 143 gyermek szüle­tett a baráti kórháznál, aztán 2014- ben és 2015-ben 136, 2016- ban pedig 132. A 2017-ben itt szü­letettekből mindössze 19-en vol­tak barátiak, a legfiatalabb anyuka 15 évesen szült, a legidősebb 40 évesen. 2018 első három napjában nem jegyeztek újszülöttet, az első kisbaba január 4-én született meg, ő a baráti Fodor Tamás-Razvan, aki 3520 grammal és 56 cm-es testhosszal jött a világra, anyukája Fodor Zsuzsanna Julianna máso­dik fiúgyermekeként. Az anyuka elmondta, már karácsony körül várta a kisbabát, ám végül így si­került, csak az újév hozta meg őt. Ha az újévi időszak csendes volt a baráti szülészeten, a karácsonyiról ugyanez nem mondható el. 2017. december 23-a és 28-a között hat gyermek született, sorrendben Bella (édesanyja Lőrincz Erzsé­bet), Zalán (Bogyor Ildikó), Barna (Bakó Irma Rozália), Antonio (Bonca Julianna-Adriána), Viki­ Diána (Balogh Annamária) és Márk (Egyed Tímea). Böjte Ferenc Fodor Zsuzsanna Julianna gyermekével - ő volt a baráti szü­lészeten az év első kis­babája Korcsolyapálya Napokon belül megnyílhat a baróti korcsolyapálya. Mint is­meretes, december hónapban Barót város a sepsiszentgyör­gyi önkormányzattól egy kor­csolyapályát kapott ajándékba, ennek üzembe helyezése, elin­dítása azonban nem ment olyan egyszerűen. Az iskolapá­lyán felállított létesítményhez, mint megtudtuk a város alpol­gármesterétől, apróbb kiegé­szítők hiányoztak, melyeket külföldről kellett megrendelni, beszerezni, ami időt vett fel. A remények szerint ezek most már megérkeznek és a korcso­lyázók hamarosan birtokukba vehetik a pályát. Javaslatokra várva Egyelőre még nem tudni mennyi lesz Barót város idei költségvetése, így azt sem, hogy a pénz egész pontosan milyen beruházások megva­lósításra lesz elég. Annyi azonban már bizonyos, hogy vannak leszerződött munkála­tok, melyeknek a kivitelezők idén neki kellene lássanak, ilyen a Bányász utca, valamint az autóbusz állomás melletti lakónegyed útjának, járdáinak felújítása, a Petőfi híd átépíté­se. A Termoconfort cég által végzett munkálatokra (víz, szennyvízvezeték-hálózat cse­réje) a városkasszában még 1,3 millió lej áll rendelkezésre, a remények szerint ebből a hát­ralevő munkálatokat fizetni tudják. A víztisztító állomásnál végzett átépítésre még nem ke­vesebb, mint 4 millió lejt kell adjon a kormány, ha ez meg­történik, és a Termoconfort is elvégzi a feladatát, akkor Barát város vízellátása, szennyvízhá­lózata az előírtaknak megfelelő lesz - hangzott el a város leg­utóbbi tanácsülésén. A felso­roltakon kívül bizonyára egyéb­re is jut pénz, arra nézve, hogy azt mire költhetnék, a polgár­­mester arra kérte a tanácsoso­kat, tegyenek javaslatokat. Böjte Ferenc Baróti rövidhírek

Next