Erdővidéki Hirlap, 1929 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-01 / 1. szám

1929. január 1. „Erdővidéki Hírlap 3. oldal. — 1. szám. Magyar Testvérek! A törvényhozó testületbe küldendő képviselők és szenátorok választása véget ért. Ez volt a második választás, melynél pártunk, mint a romániai ma­gyarság egyetemes politikai képviselete, minden pártközi megegyezést mellőzve, önállóan és pedig most kizárólag saját erejére támaszkodva vett részt a küzdelemben. A végeredmény ismere­tes. A kamarában tizenhat, a szená­tusban 6 mandátummal foglal helyet a magyarság, tehát a törvényhozás mindkét házában többel, mint az előző ciklusban. Elismeréssel állok meg a magyarság e választásoknál tanúsított komoly fe­gyelme, céltudatos kitartása és szép összetartása előtt, melyek az egységes front megbontására irányuló hazug csá­bítás és botor különködés lármás jel­szavait elutasítva, a nagy ügyre oly fontos eredményt a végén biztosítottak. Köszönet ezért minden magyarnak, ki megértette a kötelesség Jű­vó sza­vát és megtette, mit az ősök iránt ér­zett kegyelet és a jövőnek tartozó hi­vatás parancsolt. Szívem teljes melegével fejezem ki ezt a köszönetet és nekem fáj legjob­ban, hogy nem terjeszthettem ki azt a közönyösek, eltévedettek és haszonle­sők ama — Istennek hála — nem nagyszámú csoportjára, mely különbö­ző ürügyek alatt kivonta magát ama szent kötelesség teljesítése alól, hogy a jobb jövőért való küzdelemnek ré­szese legyen. Ez az el nem hallgat­ható, sőt elítélendő magatartás azon­ban csak fokozza lelkemben a harco­sok iránt érzett elismerést. Fogadjátok ezt szívesen tőlem és áldjátok velem együtt az Urat, ki el­méteket a csábítás támasztotta kétsé­gek között megvilágositotta, telketeket a kisértéssel szemben felfegyverezte. Legyen emelett velem együtt elisme­résiek a derék vezetők, valamint a ma­gyar sajtó iránt, mely híven teljesítette kötelességét. Isten nevében és a választási küz­delem túlnyomó részben megnyugtató, sőt felemelő jelenségeitől megerősödött lélekkel megyünk a további közdelem­be, melyre, elküldtetek és igazságunk erejébe vetett törhetetlen hittel valljuk, hogy ez a küzdelem nem leszen hiába­való. Úgy legyen. Magyar testvéri üdvözlettel: Gróf Bethlen György, a Magyar Párt elnöke. Háromszékmegye székely lakosságához! Úgy a háromszék megyei Magyar Párt vezetősége, mint a magam nevé­ben megköszönöm Háromszék megye székely lakosságának azt a lelkes, fe­gyelmezett és öntudatos magatartást, melyet a választások alkalmával tanú­sított. Ezen megnyilvánult bizalommal szem­ben ígérhetjük, hogy a magyar töme­gek adta támogatással megerősödve fogunk küzdeni a magyarság szent jo­gaiért. A karácsonyi ünnepek békés han­gulatában hirdessünk békét azoknak is, akik megtévesztve nem látták meg az összetartás szükségességét, győzzük meg azt a kevés számú magyar test­véreinket is arról, hogy teljes össze­tartás nélkül soha sem fogunk boldo­gulni. Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok minden magyar testvéremnek. Árkos, 1928. dec. 24. Báró Szentkereszthy Béla: Háromszék vármegye magyar polgáraihoz! Mielőtt a román kamara küszöbét át­lépném, kedves kötelességet teljesítek. Hálás köszönetet mondok Háromszék­­vármegye magyar polgárságának azért a szives fogadtatásért, melyben a vá­lasztás előtt részesített, de különösen azért a rendíthetetlen nemzethűségért, mellyel a Magyar Párt zászlóját dia­dalra vitte. Életem legszebb emlékei közé soro­zom azokat a tapasztalataimat, melye­ket Háromszék­ vármegye különböző községeiben szereztem. Mindenütt a fajszeretetnek, a nemzeti gondolatért harcolásnak és ezért való áldozatkész­ének olyan jeleit észlelhettem, ame­lyek egy szebb jövő biztos zálogai. Büszkeséggel tölt el, hogy a román kamarában olyan vármegyét képvisel­hetek, amelyben ilyen erényekre ta­láltam és amelynek politikai vezérei élén Szentkerszthy Béla báró áll. Abban a reményben, hogy parla­menti munkásságommal Háromszék­­vármegye egész közönségének előle­gezett bizalmára érdemessé válók, ma­gamat polgártársaim szives jóindula­tába ajánlom. Lugos, 1928. december hó 16-án. Jakabffy Elemér dr. Az Országos Magyar Párt alelnöke kamarai épviselő. HÍREK, Iiz én álmaim ! Szeretek az álmaimban élni, Elfeledni mindent, Mindent, ami bántott, S élni, azt a kis külön világot. Átélni az álmot. Szegény, beteg szivem Új csodára vár, Naptól részegült fény Bódult illatár, Lázas leányszivek S bohó, ifjú álmok A mese aranyhidján Mind reám találtok. El nem mondott szavak, El nem sirt regények, S mind azok, akik csak Álmainkban élnek , És pereg csendesen, Egyre a mese. Itt nem hull senkinek Még a könnye se. S az én szép álmaim Mind valóra válnak, Könny, sírás, szenvedés Itt rám nem találnak. Ezer álomképben Suhan a mese, És nem is lesz vége Soha, sohase. Bede Olga. Lapunk előfizetőinek és barátainak boldog uj évet kíván az „Erdővi­déki Hírlap“ szerkesztősége és kia­dóhivatala. Halálozás. Incze János 89 éves korában meghalt Baróton. Hült tete­mét folyó hó 30-án délután 2 órakor helyezték örök nyugalomra a baróti róm. kath. temetőben. Az elhunytat nagy kiterjedésű rokonság gyászolja. Karácsonyfa ünnepély. Lélek­emelő ünnepélyt rendezett a barókti református Nőszövetség deczember hó 23-án délután az állami iskolák növendékeinek közreműködésével. Az ünnepély mindenekben a szeretet je­gyében folyt le. Jószivű adakozók sze­­retete hozta egybe azon ruhadarabo­kat, élelmet és fát, amiket a Nőszö­vetség juttatott az arra leginkább rá­szorult iskolás növendékek, árvák és elaggott szegények részére. Az ünne­pély szavalatokkal kezdődött, melyet a „Kegyelmet kegyelemért“ czimü is­kolás növendékek részére irt és kará­csonyi énekekkel is gazdagon színezett kis szinmit követett s teljesen a Jézus bethlehemi születését, a zsidóasszonyok megjelentetését, az angyalok­ karát és énekét és a pásztorok, keleti bölcsek megjelenését szépen és gazdagon is-

Next