Erdővidéki Hirlap, 1929 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-01 / 1. szám
1929. január 1. „Erdővidéki Hírlap 3. oldal. — 1. szám. Magyar Testvérek! A törvényhozó testületbe küldendő képviselők és szenátorok választása véget ért. Ez volt a második választás, melynél pártunk, mint a romániai magyarság egyetemes politikai képviselete, minden pártközi megegyezést mellőzve, önállóan és pedig most kizárólag saját erejére támaszkodva vett részt a küzdelemben. A végeredmény ismeretes. A kamarában tizenhat, a szenátusban 6 mandátummal foglal helyet a magyarság, tehát a törvényhozás mindkét házában többel, mint az előző ciklusban. Elismeréssel állok meg a magyarság e választásoknál tanúsított komoly fegyelme, céltudatos kitartása és szép összetartása előtt, melyek az egységes front megbontására irányuló hazug csábítás és botor különködés lármás jelszavait elutasítva, a nagy ügyre oly fontos eredményt a végén biztosítottak. Köszönet ezért minden magyarnak, ki megértette a kötelesség Jűvó szavát és megtette, mit az ősök iránt érzett kegyelet és a jövőnek tartozó hivatás parancsolt. Szívem teljes melegével fejezem ki ezt a köszönetet és nekem fáj legjobban, hogy nem terjeszthettem ki azt a közönyösek, eltévedettek és haszonlesők ama — Istennek hála — nem nagyszámú csoportjára, mely különböző ürügyek alatt kivonta magát ama szent kötelesség teljesítése alól, hogy a jobb jövőért való küzdelemnek részese legyen. Ez az el nem hallgatható, sőt elítélendő magatartás azonban csak fokozza lelkemben a harcosok iránt érzett elismerést. Fogadjátok ezt szívesen tőlem és áldjátok velem együtt az Urat, ki elméteket a csábítás támasztotta kétségek között megvilágositotta, telketeket a kisértéssel szemben felfegyverezte. Legyen emelett velem együtt elismerésiek a derék vezetők, valamint a magyar sajtó iránt, mely híven teljesítette kötelességét. Isten nevében és a választási küzdelem túlnyomó részben megnyugtató, sőt felemelő jelenségeitől megerősödött lélekkel megyünk a további közdelembe, melyre, elküldtetek és igazságunk erejébe vetett törhetetlen hittel valljuk, hogy ez a küzdelem nem leszen hiábavaló. Úgy legyen. Magyar testvéri üdvözlettel: Gróf Bethlen György, a Magyar Párt elnöke. Háromszékmegye székely lakosságához! Úgy a háromszék megyei Magyar Párt vezetősége, mint a magam nevében megköszönöm Háromszék megye székely lakosságának azt a lelkes, fegyelmezett és öntudatos magatartást, melyet a választások alkalmával tanúsított. Ezen megnyilvánult bizalommal szemben ígérhetjük, hogy a magyar tömegek adta támogatással megerősödve fogunk küzdeni a magyarság szent jogaiért. A karácsonyi ünnepek békés hangulatában hirdessünk békét azoknak is, akik megtévesztve nem látták meg az összetartás szükségességét, győzzük meg azt a kevés számú magyar testvéreinket is arról, hogy teljes összetartás nélkül soha sem fogunk boldogulni. Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok minden magyar testvéremnek. Árkos, 1928. dec. 24. Báró Szentkereszthy Béla: Háromszék vármegye magyar polgáraihoz! Mielőtt a román kamara küszöbét átlépném, kedves kötelességet teljesítek. Hálás köszönetet mondok Háromszékvármegye magyar polgárságának azért a szives fogadtatásért, melyben a választás előtt részesített, de különösen azért a rendíthetetlen nemzethűségért, mellyel a Magyar Párt zászlóját diadalra vitte. Életem legszebb emlékei közé sorozom azokat a tapasztalataimat, melyeket Háromszék vármegye különböző községeiben szereztem. Mindenütt a fajszeretetnek, a nemzeti gondolatért harcolásnak és ezért való áldozatkészének olyan jeleit észlelhettem, amelyek egy szebb jövő biztos zálogai. Büszkeséggel tölt el, hogy a román kamarában olyan vármegyét képviselhetek, amelyben ilyen erényekre találtam és amelynek politikai vezérei élén Szentkerszthy Béla báró áll. Abban a reményben, hogy parlamenti munkásságommal Háromszékvármegye egész közönségének előlegezett bizalmára érdemessé válók, magamat polgártársaim szives jóindulatába ajánlom. Lugos, 1928. december hó 16-án. Jakabffy Elemér dr. Az Országos Magyar Párt alelnöke kamarai épviselő. HÍREK, Iiz én álmaim ! Szeretek az álmaimban élni, Elfeledni mindent, Mindent, ami bántott, S élni, azt a kis külön világot. Átélni az álmot. Szegény, beteg szivem Új csodára vár, Naptól részegült fény Bódult illatár, Lázas leányszivek S bohó, ifjú álmok A mese aranyhidján Mind reám találtok. El nem mondott szavak, El nem sirt regények, S mind azok, akik csak Álmainkban élnek , És pereg csendesen, Egyre a mese. Itt nem hull senkinek Még a könnye se. S az én szép álmaim Mind valóra válnak, Könny, sírás, szenvedés Itt rám nem találnak. Ezer álomképben Suhan a mese, És nem is lesz vége Soha, sohase. Bede Olga. Lapunk előfizetőinek és barátainak boldog uj évet kíván az „Erdővidéki Hírlap“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Halálozás. Incze János 89 éves korában meghalt Baróton. Hült tetemét folyó hó 30-án délután 2 órakor helyezték örök nyugalomra a baróti róm. kath. temetőben. Az elhunytat nagy kiterjedésű rokonság gyászolja. Karácsonyfa ünnepély. Lélekemelő ünnepélyt rendezett a barókti református Nőszövetség deczember hó 23-án délután az állami iskolák növendékeinek közreműködésével. Az ünnepély mindenekben a szeretet jegyében folyt le. Jószivű adakozók szeretete hozta egybe azon ruhadarabokat, élelmet és fát, amiket a Nőszövetség juttatott az arra leginkább rászorult iskolás növendékek, árvák és elaggott szegények részére. Az ünnepély szavalatokkal kezdődött, melyet a „Kegyelmet kegyelemért“ czimü iskolás növendékek részére irt és karácsonyi énekekkel is gazdagon színezett kis szinmit követett s teljesen a Jézus bethlehemi születését, a zsidóasszonyok megjelentetését, az angyalok karát és énekét és a pásztorok, keleti bölcsek megjelenését szépen és gazdagon is-