Erdővidéki Hirlap, 1935 (11. évfolyam, 1-45. szám)

1935-01-06 / 1. szám

2. oldal — 1. szám. ERDŐ VIDÉKI HIRLAP’, 1935. január 6. Vásároljon szerencsés sorsjegyet Bárdion :­­ sorsjegy« ÉGETŐ ÁRPÁD könyvkereskedésében 41 JESY GYULA bankigazgatónál Messzemenő diszkréció, ingyen húzáslista. A nemzeti öntudat. A nemzeti öntudat egy nép küzdel­mének, megmaradásának legfontosabb kelléke. Enélkül eltűnik, megsemmisül, felfalják a nagy harcban azokat a nem­zeteket, amelyekből hiányzik a fegyel­mezettségnek, a fajához való törhetet­len ragaszkodásnak és minden meg­próbáltatások között való kitartásnak az egybefogó közössége. Egyszóval el­vész az a nép, amelyből hiányzik a nemzeti öntudat. Minél fejlettebb, mentői kiépítettebb egy népben az összetartozandóságnak érzete, minél nagyobb történelmi múlt fogja össze a fajt és mentői kulturál­tabbak azok a kötelékek, amelyek fel­erősítik a nemzeti öntudatot, annál emelkedettebb, biztosabb és szebb az a küzdelem, amelyet minden népnek folytatnia kell megmaradásáért. Egy pillanatig sem szabad elfelejteni, hogy minden nemzedék a maga életével történelmet ír. Különösen történelmet csinál a mai generáció, amelynek min­den tagjára, minden egyedére köteles­ségek hárulnak. Ezek alól nem lehet kibújni, bujkáló gyengeséggel nem lehet félreállni. A nemzeti érvényesülés leg­­dühöngőbb korszakát éljük az egész vonalon. Ebben a nagy felvonulásban, mérkőzésben csak igazán azok marad­hatnak meg, csak az a faj állhat meg, amelyben a faji öntudatosság erényei a legszebben vannak kiformá­lódva, mely faj hiszi azt, hogy a tör­ténelem hivatást adott és magasabb­­rendű küldését írta meg számára. Az a nép, amelynek nincsen iskolázottsága, amely nem érti meg azt, hogy az egyes­nek szürke napi életén felül az összes­ségnek a küzdelme, a célkitűzése, tör­ténelmi hivatásának vagy szerepének betöltése a fontos, annak a népnek szol­gasors az osztályrésze. Egy faj öntudatosságának megnyi­latkozásaira soha alkalmasabb idők nem jártak, mint ma. Állítsuk ide a mi népünk számára is azt, amelyből pél­dát meríthet. Mert hiszen a romániai magyarság is olyan körülmények közé jutott, amelyek próbára teszik a népi erényeket és megmaradásában csak akkor bízhat, ha ezek az erények min­den más népénél szebbek, öntudato­­sabbak. Figyeljétek csak jól meg mi történik a németeknél a Saar-vidéken. Január 14 én népszavazás lesz. Az ott élő népet megszavaztatják, hogy maga döntse el a nagy vitát. Hová akar tar­tozni, Franciaországhoz, vagy Német­országhoz. Erre olyan a szavazásra Amerikából 340 német érkezett haza, és még több ezer van útban, akiknek jo­guk van résztvenni ezen a szavazáson. A hívó szóra több ezer elindult a tengeren túlról, mert hívja a faji köte­lesség, szólítja a faji öntudatosságnak belső kényszere. Hathetes tengeri utat tesz meg, pénzt, időt nem kimérve, a világ túlsó végéről útnak indul, hogy egyetlen szavazatával erősítse a nagy német küzdelem és erőpróbának ezt a történelmi lépését. Meg tudjuk-e érteni, milyen felemelő, milyen ragyogó példája ez a nemzeti öntudatosságnak a mi számunkra. Vizs­gáljuk csak meg, hasonlítjuk csak össze a német lelki egységnek és a közös küzdelem öntudatosságának ezt a nagy­szerű példáját a magunk helyzetével és legalább tegyünk annyit, hogy cso­dáljuk meg és alkalmas pillanatban állítsuk szemeink elé nagy népeknek a megmaradásukért folytatott gerinces magatartásukat. A székely népet is egyre gyakrab­ban szólítja urnák elé, sokszor hívj­a szavazásra a magyar faji kötelesség. És ebben a gyakoriságban egyre kopik és elvész a székely népnek az az ön­­tudatossága, amely nélkül faji küzdel­met folytatni nem lehet. Népünk már csak immel-ámmal, közömbösséggel teljesítette magyar kötelességét,­sőt faj­táját is megtagadva lelkiismeret nélkül félre szavazott a legutóbbi választáso­kon is. Megtörtént az is, hogy zúgo­lódva indult el községéből és csak nagy unszolásra vitte el szavazatát egy pár kilométerre a szavazó központjába. Ha a jövőben ilyen áldozatokat kí­ván a székely néptől a magyar faji küz­delem, akkor legalább jusson eszükbe az amerikai német, aki sok ezer kilo­­méterrel hazajött csak azért, hogy egyet­len szavazat el ne vesszen abban a küz­delemben, amelyet fajtája az életért, a meg­adásáért folytat. A faji öntudatosságnak hasonló fo­kára kell emelkedjen minden nemzet, a fajáért való áldozatosságnak hasonló teljesitményeig kell kiképezve legyen egy nemzet minden fiának lelke s ak­kor bátran nézhet szembe az idők min­den megpróbáltatásaival. A bánat­ kul­urkáz története. DR. FÁBIÁN LÁSZLÓ. XX. ÍRJA: A tea felszolgálásánál háziasszonyok voltak Simon Józsefné, Varga Istvánná és Benedek Istvánná. Házikisasszonyok­ként felszolgáltak Kolumbán Rózsika, Gál Rózsika, Takó Vanda, Benedek Klárika, Bede Mancika, Molnár Mar­git, házigazdák voltak Borbáth­ István és Kolumbán Béla. Mindannyian ko­molyan és lelkesen teljesítvén köteles­ségeiket. A szeretet-vendégség ellátásához anyagi áldozatokkal hozzájárultak : Komsa Mária, Rákosi Andrásn­é, Belle Andrásné, Pichler Gyuláné, Jancsó Gyuláné (bankigazgató neje), Dávid Ákosné, Dolcsig Erzsiké, Benedek Sa­­muné, Varga Istvánná, Takó Albertné (szűcs), Valics Jánosné, Égető Árpádné, Kovács Mózesné, Ilyés Mózesné, Becző Gáborné, Gál Lajosné (Salamon), Ko­lumbán Rózsika, Bede Manci, Balázs Béláné, Bartalis Dénesné, Benedek Istvánná, Pap Andrásné, Pál Istvánná, Szekeres Elekné egy-egy tál teasüte­ménnyel és különféle ízletes tésztával. Philippovich Bözsi hét darab citrom, Szász Mártonná két drb. citrom és egy doboz tea, Miklós László egy kiló kocka­cukor, Bul István egy félliter szesz, Dinka Ibi két kiló cukor, Ko­vács Sándor esperes cukor és tea, Zeleh János idős egy félliter rum, Ilyés Imre két kiló cukor és tea, Sándor Lajos két kiló cukor és 20 lei rumra, Hegedűs Lajosné 50 lei anyag­vásár­lásra. A szereplő gyermekeknek juta­lomcukorkákat adományoztak Égető Árpádné, Valics Jánosné és egy tortá­val vendégelte meg a kicsinyeket Gál Béláné. Kósa Lajosné 20 lejt adott. íme, igy lehetett, hogy a református egyház vendégül láthatta Baraolt—Bá­rót népét új házában az első össze­jövetelen. Isten látta és látja a szép és a Értesítem Bárót és vidéke­t, vásárló közönségét, hogy első temetkezési vállalatomat, varrógép és kerék­pár üzletemet­ áthelyeztem lakásomra. Hid-ucca 177.­­ szám alá. Nagy választék temetkezési cikkekben és a legolcsóbb árak mellett. Ravatalozás és gyászkocsi használat díjtalan. Tisztelettel: Takó Ferencné Baraolt.

Next