Erdővidéki Lapok, 2001 (2. évfolyam, 1-4. szám)

2001-03-01 / 1. szám

T­­inOMÁNYTORTFNFT volt a Kolozsváron megjelenő Kelet című politikai napilapnak, ő adta ki a Kolozsvári Közlönyt (1882- 1886) és címzetes tanára volt a kincses város egytemének. Alapítója és 1914-ig tagja volt az Erdélyrészi Iparfejlesztő Egyletnek. A plio-pleisztocén kori feltárásokban a szén­bányászat nyomán előbukkanó fosszilis puhatestű és gerinces ősfauna, Erdővidék felé csalogatja a Magyar Királyi Földtani Intézet jeles kutatóit, őslénybúvárait, akik a kor Budapesten megjelenő értesítőiben ismertették a vidék geológiai és pale­ontológiai értékeit. 1881-ben Staub Móric és vele egyidőben Róth Lajos kutatják Bodos környékének ősflóráját, gazdag puhatestű faunáját­. A század végén Erdővidék vendége volt Schlosser Miksa bécsi őslénykutató, aki a barót-köpeci lignitben megtalált ős macskamedve (Parailurus anglicus) és a háromszéki ősmedve (Ursus boeckhi) csont­maradványait vizsgálta és határozta meg­. A felfedezésre felfigyelt az európai tudományos világ, így aztán nem is csodálkozhatunk azon, hogy a sok értékes leletből jutott a budapesti, müncheni és a londoni múzeumokba is. Az előbb említett két ritka állatfaj maradványai 1960 után ismét előke­rültek. Megmentésükön a Köpeci Bányavállalat akkori geológus mérnöke, e sorok szerzője munkálkodott. Ezek ma a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményében van­nak. 1895-ben közli első az erdővidéki szénre vonatkozó tanulmányát Lőrenthey Imre (1867- 1917) paleontológus és geológus, egyetemi tanár, a MTA levelező tagja (1905), utazó, aki 1897-98-ban a neves müncheni paleontológus Karl Zittel mellett dolgozott. Több alkalommal részt vett Lóczy Lajos (1844-1920) földrajztudós kutatóútjain, többek között a Kaukázusban is. "Bárót környékének földtani viszonyai" című munkája 1909-ben látott napvilágot Budapesten. Köpec és Bárót vidékének feltárásait több alka­lommal meglátogatta Koch Antal (1843-1927) geológus, egyetemi tanár, a MTA tagja, ki 1904- 1909 között a Magyar Földtani Intézet elnöke volt. Kutatási eredményeit az Erdélyi-Medence újkori képződményeiről írt két kötetes munkájában rögzítette­. Tudományos és tudománytörténeti értéket hagyott számunkra egy mondhatni helyi személyiség is. Hoffmann Géza (1871-1940), az Erdővidéki Bányaegylet rt. igazgató-mérnöke "A Székelyföld kincsei" című, Baróton 1909-ben, majd kibővítve 1911-ben megjelent és ma is figyelemre méltó adatokat közlő kiskönyvében, melyben kitér a vidék más hasznosítható ásványi kincseire is. ő közölt első ízben tanulmányt (év nélkül) "A középajtai barnaszén-terület üzem­bevételének leírása" címmel. Köpeci tartózkodása idején gazdag publicisztikai és közművelődési tevékenységet fejtett ki. Az ő nevéhez fűződik a helybeli hitelszövetkezet megalakítása. Felelős szerkesztője volt az Erdővidék című "társadalmi, tanügyi, ipar és közgazdasági hetilap"-nak (1903- 1915). A 20. század elején sikeres kutatásokat végzett itt a Székelyföldet kiválóan ismerő geológus Bányai János (1886-1971). Első e vidékre vonatkozó munkáját "A Barót-ajtai szénterület" címmel közölte a Földtani Intézet Évi Jelentéseiben (Budapest, 1914). A Dél-Hargita hegylábi övezetének jó minőségű, de bányászatilag előnytelen kifej­lődésű vasércféleségeiről Papp Károly (1873-1963) írt "A Magyar Birodalom vasérc és kőszénkészlete" című, Budapesten, az első világháború kitörése utáni évben megjelent munkájában. Geológus, egyetemi tanár volt, a MTA tagja. Részt vett Déchy Mór hatodik kaukázusi expedíciójában. Feltételezhetően személyesen is ellátogatott e vidékre, hisz élő benyomásait is leírja a futásfalvi Pokolvölgyről. Az első világháborúval lezárul az úgymond klasszikus kutatások első nagy időszaka. A ro­mán interbellum, az azt követő "négy észak-erdé­lyi esztendő", valamint a 20. század második felének - Erdővidékre vonatkozó - földtani-pale­­ontológiai tudománytörténete, a kutatások második nagy periódusa, terjedelme, de gazdagsága és jelentősége miatt is, külön fejezetbe kívánkozik. Jegyzetek FrHoviHp.ki t annk 1 H. F.: Über die Baraunkohienformation in Ostsiebenbürgen. Oesterreichische Zeitschrift für Berg- und Hüttenwesen, 1859. 1 Kisgyörgy Zoltán - Vajda Lajos: Köpecbánya 1872-1972. Sepsiszentgyörgy, 1972, 285. old. s Herbich F.: A Székelyföld földtani és őslénytani leírása. A Magy. Kir. Földt. Int. Évkönyve, V. k. 2., Budapest, 1878. 4 Békésy Károly: Az erdővidéki barnaszénbánya. Kolozsvár, 1877. * Staub M.: Adatok a Székelyföld fossil flórájához. Földt. Közlöny, XI. k. Bp.,1881 és Róth L.: Adatok a székelyföldi neogén édesvízi lerakodások faunájának ismeretéhez. Földt. Közlöny, XI. k., Budapest, 1881. * Schlosser M.: Parailurus anglicus és Ursus Boeckhi a barót-köpeci lignitből Háromszék vármegyében. Magy. Kir. Földt. Int. Évkönyve, XII. k. 2., Budapest, 1889. 7 Koch A.: Az erdélyrészi medence harmadkori képződményei. Magy. Kir. Földt. Int. Évkönyve, X. köt., 6. f., Budapest, 1897.

Next